Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-04 / 3. szám
1995. január 4., szerda A mai nap uj Dunámon napló 3 „A nő maradjon az, akit valaha feleségül vettek” A Család éve pécsi édesanyja - a párja és az ikrek Varga Jenőné - aki sokkal inkább Csilla, mert a félje is segítette abban, hogy „ne kelljen átmennie né-be” - volt a december 26-án a TVl-en vetített „A Család éve édesanyja” vetélkedő döntőjének egyetlen pécsi résztvevője. Az árpádtetői családi ház gyerekbirodalma a szülői erényekről tanúskodik. Dani és Matyi apjuk barkácsolta emeletes ágyára nemcsak létrán, de kötélen is fel lehet jutni. A lépcsőzetesen épített szekrénysorról jó nagyokat huppanhatnak a gyerekek egy szivacson, és sátruk is van, fölötte a Csilla festette faliképpel. A hat éves ikrek csak 4 centiben különböznek egymástól, amúgy mindkettőben „beépített rugó” van. Arra a kérdésre, hogy miért jelentkezett a vetélkedőre, Csilla azt válaszolja, hogy úgy érzi, sikerült megőriznie magát annak, akit Varga Jenő valaha feleségül vett, miközben dolgozik (két élelmiszerboltot üzemeltet), és neveli a két porontyot. Nemcsak anya, de sugárzóan fiatal nő is. Sokat segít neki erdész félje, aki szabadidejében a mecseki terepralira és a somogybabodi ügyességi versenyekre jár. Mindenek felett egymásra figyelnek: a ház ura a feleség néptáncos törekvéseit ugyanígy támogatta. Bár köti őket a szeretet, szabadok maradtak, és hasonló szabadságot adnak a gyerekeknek is. Tagja a teamnek a nagymama, aki hétfőnként kölcsönveszi Daniékat, míg a szülők kettesben töltik az időt. Egy tipikus hétköznapon Csilla 5-kor kel. A lurkókat férje ébreszti, és viszi a Mátyás Király utcai iskolába. A délutánt Dani és Matyi a Kol- ping-napköziben tölti, ahol nem a házifeladat-megoldás az elsődleges foglalatosságuk. Tagjai a kézműves- és irodalom-szakkörnek, tanulhatnak angolul, németül és még főzni is. Bár a szülők nem istenhívők, szeretnék, ha a gyerekek maguk választhatnák meg a hitüket, ezért is járnak olyan napközibe, ahol vallásos nevelést kapnak. Ami a hét végét illeti, szombat délelőtt Dani és Matyi apuval járják az erdőt. A délutáni program „szelektív TV-nézés” (csak annyi agressziót lássanak a gyerekek, amennyire egy férfiembernek szüksége lehet), kirándulás, összeruccanás a baráti házaspárokkal, vagy társasjáték, hogy a csemeték megtanuljanak győzni és veszteni. Most már méltósággal viselik mindkettőt. Négyen járnak mindenhova: moziba és étterembe is, de Daniék már egyévesen beutazták Németországot, és túrták a homokot a bolgár tengerparton. Zákányi E. Varga Jenőné gyermekeivel Fotó: Löffler Gábor Sellye az Ormánság fővárosaként ismert település Löffler Gábor felvétele Az első sellyei lépés Testvértelepülési kapcsolatról határoztak Mélyszántás Földszeretet és földelhagyás, reményekkel teli vagy a tőkehiány miatt egyhelyben topogó kiskazdaságok és szövetkezetek, a kárpótlás feletti eufórikus öröm és kiábrándultság, széthu- lott és újra összeállni akaró falusi társadalom, elvesztett és „feltámadófélben” lévő egzisztenciák, kifulladás egy történelmi tulajdonváltás túlzott iramától és erőgyűjtés, okos törvények, ösztönzések várása az újbóli életképességhez... Mindez csak elnagyolt „röntgenképe” Rab László: Mélyszántás (Agrár- és falukép 1990-1994) című, dokumentumkötetének. A szociográfiai igényességű, s az ország nagy részét „feltérképező” mű a magyar falu és mezőgazdaság gazdasági, társadalmi és lelki kórrajzát tükrözi. Sugár mami Az öregasszony zöld esőkabátja csaknem teljesen betakarta a járdaszélre hányt fenyőt. Ha nem matat az ágak között, talán észre sem veszem a már többször látott alakot. Mindig ugyanaz a görnyedt esőkabát, a csosz- szanó léptek változatlan monotóniával húzták maguk után a legalább nyolc évtizedet. Állandóan tartott valamerre, különös tartással megvetve a belvárosi utcák szürkeségét, nem véve tudomást a kutyapiszok- és kukavilágról. A zöld esőkabátos öregasszony most, nem törődve a karcolásokkal, külön harcot vív a kidobott fával. Valami csoda folytán megmaradt szaloncukra/ keres a tűlevelek rejtekében, flancos papírba tekert újévi vigaszt, hogy találjon legalább egyetlen reménysugárt még ebben a keserű életben. Balogh Z. Sellye az ország települései közül háromezres lélekszámá- hoz viszonyítva talán az egyik legmostohább sorsú. A sokak által az Ormánság fővárosaként aposztrofált település, mely valaha járási székhely volt, és ön- kormányzata legalább annyi intézményt működtet, mint a közeli Harkány, tömegközlekedési eszközzel csak nehezen megközelíthető, telefonhálózata pedig katasztrofálisnak mondható - bár utóbbi a hírek szerint 1996 végéig javulni fog. A falun végigsétálva minden idegennek szembeötlik: a csinos régi házak, a hírneves park és kastély hajdanvolt gazdagságról árulkodik, arról, hogy ennek a községnek múltja, hagyományai vannak. Az új egészség- ügyi centrum, a játszótér, az iskola bővítése, az új szolgáltatások viszont arról tanúskodnak: amit meg tudott tenni az előző önkormányzat, azt megtette. Nórántné dr. Hajós Klára, a volt polgármester nem indult a decemberi választásokon, helyére a település lakói Bozó Sándort választották. Az új vezető elődje támogatására a jövőben is számítva szeretné dolgát végezni. Vallja, ahogy sok ormánsági vezető: térségben kell gondolkodni. S még azt is, hogy a polgármester menedzser legyen. Ennek szellemében az önkormányzat alakuló ülésén első napirendként arról határoztak, hogy fel kívánják venni a testvértelepülési kapcsolatot az osztrák Gnasszal, mely hozzájuk hasonló méretű község.- A kapcsolatot, mely a megyei közgyűlés közreműködésével indult, még polgármester-elődöm kezdte alakítani - mondja Bozó Sándor. - Voltak már látogatások mindkét részről. A gnasi vezetés már tavaly határozott egy ünnepi ülésen a kapcsolatfelvételről, mi a választások miatt csak most tehettük ezt meg. Az osztrák községben virágzó kulturális és közösségi élet zajlik, több zenei csoportjuk, sportklubjuk van. A településükről szóló vastag, színes fényképes könyv egy példányát a sellyei polgármester is őrzi. Bozó Sándor vezetői stratégiájának része, hogy nagyban épít a gyermekekre, a szülőkre, az iskolára. Azt mondja, mindenekelőtt a zenei és sport tagozatos sellyei és a gnasi iskola közti kapcsolatot kell élénkké tenni. De üdvözölnék a kulturális mellett a gazdasági kötődést is, például vegyesvállalatok alakulását. Ma pedig, amikor a községben 20 százalékos a munkanélküliek aránya, s a térség e szempontból a megye leghátrányosabb területe, minden ilyen elképzelés támogatást érdemel. Szabó A. A látvány keserves logikája Képernyő előtt Bunuel, Godard - egyebek. És egy-egy régi magyar film éjszakai mécsvilága a múltidőből: akár a múlt esztendőre, akár e filmtörténeti múltra tekintek - van mire emlékezni. Egy-egy értékőrző régiségre feltétlenül. Egyébként szüntelen képernyőközeiben, gyakran főműsoridőben a bűnökkel viaskodó „modem” világ egyik legkényelmesebben nassolgatható metaforája kap ma is főszerepet: a bűnügyi történet. Csillapuló westem-nosztalgia helyett a nyers, ám lelke mélyén vajszívű Kojak. Aprósüteményt vagy mogyorót ajánlunk mellé, nyáron hűtött sörrel. Agatha Christie fanyar, lappangó iróniát rejtő, szikár angol eleganciáját leelőzte a rendetlen világgal egylényegűbb Colombo. Egy korty bor megy hozzá, melegítőitalnak. Los Angeles, New York - a felhőkarcoló-kulissza unásig, ahol a bűnök is az égig nőhetnek. Halál, bűn, szerelem, pénz kapcsolatát csak az akciófilmek zárják ennél is rövi- debbre és tálalják ennél is egy- síkúbban. Ismétlések? Igen. Tévéjátékok? Talán. Azt olvasom, Horváth Ádámék reménye az, hogy tizenkét új tévéjátékot készíthetnek el az idén. Érthetetlen volt a nézők számára, hogy milyen nehezen múlt ki, tűnt el a képernyőről a közfelháborodástól kísért Parabola. A női test látványával való olcsó, néha ízléstelenül bugyuta kereskedést, az Erotikus show-t is műsorára tűzte a „Szabad Magyar Televízió”. A Nahlikék helyébe lépők még időben megszüntették az adást. Ennek a show-nak a fantáziátlanságát az az okoskodás nem mentheti, hogy mára a filmipar révén megszokottá vált mindenfajta testi meztelenség lemeztelení- tése, nyilvánossága. Az ép ösztön a valódi erotikát szomjazza - tárgyunknál maradva az említett régi filmekre is gondolhatok, amelyek arra is példák, hogy egy futó csók, vagy csak egy tekintet minden pucérság- nál izgatóbb lehet. A múlt esztendőhöz tartozik a hírműsorok megszelídítése is az „objektivitás” jegyében, az elszürkülés veszélyeivel. Azért is, mert ez már egy médiát-saj- tót sújtó kvázi-nyilvánosságot is jelez, az üzleti-hatalmi érdekek diplomatikusan érvényesülő, közvetett cenzúráját, ahol a jó hír és a rossz hír is milliókba kerül. Másfelől: ahol hinni akarnak (hinni lehet) a jogállam erejében, ott a sajtó kényszerű, néha laikus nyomozómunkája, a konfliktusok végteleníthető kibontása helyett egészségesebb bírósághoz fordulni. Ami a szakma mindenkor szükséges társadalomkritikáját, a stresszek tűrésére is „felbérelt” kérdezőbiztosait illeti, Havas Henrik és néhány társa mellé fiatalok zárkóznak fel, nagykorúvá vált, hétfői riportjával, a „Zárkaművészekkel” is maradandót alkotott a Korkép rovat. Humorban is bőkezű volt az óévbúcsúztató, bár nagyon zavart Sas József önmagukat dicsérő kommentálja; Kern András viszont elemében volt, elhitette, humorban ma is nagyhatalom maradhatunk a hét szűk esztendő ellenére is. Nagy ennek az esélye, ugyanis most, hétfőn fordultak panaszukkal a televízió nyilvánosságához a Pató Pál Párt jeles képviselői, bebocsátást kérve a hatalom kapuján. Ők munka helyett he verészést, jókedéllyel teli világot* ígérnek. Bóka Róbert Csökken a munkaadói járulék Januárban még nem változik a Szolidaritási Alapba fizetendő munkaadói járulék. Ennek ösz- szegét ugyanis a decemberi munkabérek után számítják ki. Először a januári munkabérek után, februárban kell majd fizetniük a munkaadóknak a korábbi 5 százalék helyett 4,2 százalékos járulékot. Mint ismeretes, a munkavállalói járulék mértéke nem változik, habár a munkanélküliség számainak alakulása lehetővé tenné ezt. Az Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén a szakszervezetek felajánlották a 0,3 százalékos csökkentésnek megfelelő ösz- szeget a közalkalmazotti béremelés részbeni finanszírozásához. Többek között az ebből adódó 3 milliárd forint is szükséges ahhoz, hogy a közalkalmazotti illetményrendszer A1 alapkategóriáját január 1-jétől 8000 forintról 8500 forintra emeljék. A költségvetés ennek köszönhetően fizethet 12 milliárd forint helyett 9 milliárd forint munkaadói járulékot - a költségvetési intézmények után - a Szolidaritási Alapba. Idén a számítások szerint a Szolidaritási Alapba a munkaadók 39, a munkavállalók 18 milliárd forintot fizetnek be, és ehhez járul hozzá a költségvetés előbbiekben említett 9 milliárd forintos befizetése. Az összességében 66 milliárd forint bevételhez járul hozzá a múlt évi többletből az idei évre átvitt 20 milliárd forint. A 86 milliárd forintos keretösszegből egy korábbi elkötelezettség alapján 11 milliárd forintot kell átadni az aktív foglalkoztatáspolitikai célokat szolgáló Foglalkoztatási Alapnak. A fennmaradó részből kell fedezni a munkanélküliségi járadékot, a pályakezdők segélyét, az előnyugdíjat, a végkielégítések társadalombiztosítási járulékát, az útiköltség térítést, valamint az országos munkaügyi szervezet fenntartása. Az igényes nők hetilapja Az igényes nők hetilapja GYÖNGY o?if* ahírtaParuS Mindenről, ami érdekli a nőket: Az utánozhatatlan Lisa Minnelli A divatkirályok hatalma A hetes kórteremben bujkál a szerelem Szemszépítő praktikák Csepregi Éva stílusváltása Izgató körömdivat És ha a gyerek borul ki? Hogyan flörtölnek a nők? Az egészség és a csillagok A félelem kialakulása Extra! Ne feledje! GYÖNGY receptgyűjtemény * * I *á
