Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-21 / 20. szám

1995. január 21., szombat Városaink új Dunántúli napló 7 Térdszalag „Az alkotmány legyen tömör és homályos fogalmazta meg Napóleon, mint valami napipa­rancsot. Titokban sokan meg­szívlelték, egy angol politikus viszont büszkélkedve csatlako­zott ehhez az államjogi filozófi­ához és érzékletesebbé is tette eszközeit és „előnyeit”: „Azzal, hogy a király jóváhagyásával honvédelmi miniszterré nevez­tem ki saját magamat, semmi­lyen jogi, vagy alkotmányos módosítást nem eszközöltem. Arra azonban gondosan ügyel­tem, hogy jogaimat és köteles­ségeimet ne határozzam meg. ” Bizony, ez megint csak Churchilltől való idézet, bár ezt legszívesebben elhallgatnám, hiszen a múlt heti hasonló - vagy netán mégis a számszerű­sített tiszteletdíjak? - miatt töb­ben is szeretnének most kiska- nálnyi vízbe fojtani. Alighanem félreértették a szándékot és indí­tékot. Stílszerűen csak ahhoz az angol szóláshoz kapcsoltam egy időszerű példát, hogy a tények bizony makacs dolgok. (Hát még egymáshoz viszonyítva!) Ezt a Churchill-idézetet sem cukkolás. Egyszerűen kihagy­hatatlan volt innen. S aki most netán a közgyűlési szakbizott­ságok megválasztásának szánt sanda oldalvágásnak hiszi a fel­emlegetését, azt a Térdszalag - rend jelmondatával figyelmez­tetem: „Szégyen arra, aki rosz- szat gondol erről! ” Szemlesütve persze sokkal nehezebb írni, mégis folytatom. Mégpedig azzal, amit már két hete felvetettem: a Szervezeti és Működési Szabályzat reformjá­val. A közigazgatástan tudósai szerint az SZMSZ az önkor­mányzat alkotmánya. Annak tömörítése csak homályhoz ve­zet és a precízen el nem rende­zett helyzetek önkényes (eseti) értelmezése kurtítja a demokrá­ciát, még ha nem is ez a cél. A művek tartalmi értékét ugyan nem érdemes hosszukban mérni, ám Hegel tanítását sem hagyhatjuk figyelmen kívül: a mennyiség minőségbe csap át. S ennek a jelenségnek persze van negatív tartománya is. Abba tartozónak számítják azt a tényt is, hogy Pécsett a szerve­zeti struktúrához és a vitás szi­tuációk lehetséges tömegéhez képest az önkormányzat alkot­mánya még méreten aluli. Sokáig lehetne sorolni, hogy miféle pontosított garanciákkal gazdagodhatna. Példaként csak egy: egérlyuknyira kellene szű­kíteni azt a „kiskaput”, amelyen át az elmúlt négy év során elő­terjesztések tömege jutott dön­tésig, noha csak az ülés napján értek el a képviselőkhöz. Mondhatjuk-e ezekre az ese­tekre, hogy felelősségteljesen, felkészülten, tudásuk javát adva döntöttek mindig? Sokszor ki­látszott a lóláb, hogy nem is el­háríthatatlan ok vezetett a rög­tönzött előterjesztéshez, hanem a döntéskényszerrel való „zsa­rolás” taktikája. Az így tálalt ügyekhez persze roppant ké­nyelmes a napóleoni SZMSZ, de célszerűbb lenne hozzá térd­szalagot viselni, mint mindig annak jelmondatára utalni. Sajnos ez még elvileg sem kivitelezhető: a Térdszalagrend precíz szabályzata ugyanis ki­mondja, hogy egyszerre csak 26 tagja lehet. Dunai Imre Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy megszépült a Ferencesek utcájában, a Ferencesek kollégiuma. A felújítás során most az épület hátsó része is megújult, ahol a kollégium mellett a Hungar Hotels pécsi irodái is helyet kapnak jelenleg. Érdemes az erre sétálóknak benézni a Pannónia szálloda mögé ahol teljes szépségében látható a középkori épület Fotó: Läufer László Közgyűlési bizottságok 70 hely 41 képviselőnek Már az első önkormányzati testületi ülésen eldőlt, hogy me­lyik közgyűlési bizottságnak ki lesz az elnöke, legutóbb pedig az is, hogy egyes bizottságok­nak hány képviselő tagja van, s javarészt az is, hogy kik. A bi­zottságok azonban mégsem tel­jesek még, sőt igazából - a Jogi, igazgatási és ügyrendi, illetve a Pénzügyi ellenőrző bizottság kivételével - csak a külső szak­értők megválasztásával lesznek azok. A névsorokat akkor lesz érdemes közölnünk. Addig is 11 bizottság (zárójelben a lét­számuk) és az elnökök neve: Jogi, igazgatási és ügyrendi (7): Molnár Tamás (SZDSZ); Költ­ségvetési (7): Nagy Csaba (FI­DESZ); Gazdasági és vállalko­zási (5): Golob Ferenc (MDF); Közlekedési és kommunális (5): Péter Pál (SZDSZ); Környezet­védelmi és városépítészeti (5): dr. Faragó László (SZDSZ); Közoktatási (5): Staub Ernő (MDF); Kulturális (6): Tillai Aurél (MDF); Szociális (5): Paczur Zsolt (SZDSZ); Sport (5): dr. Bödő László (Munkás­párt); Egészségügyi (5): Liszkay Teréz (KDNP); Pénzügyi ellen­őrző: dr. Szabó László (Köztár­saság Párt). A közgyűlés a ha­gyományoknak megfelelően egyébként úgy döntött, nem alakít külön lakásbizottságot. Sorsüldözött szociális beruházás Idén talán elkészül a mozgáskorlátozottak nappali intézménye Hólepel fehéren és feketén Egy épület, egy beruházás, egy ügy is lehet peches - erre szolgál példával a mozgáskorlá­tozottak pécsi nappali intézmé­nye. Létesítését a szociálistör­vény írta elő az önkormányzat számára. A közgyűlése 1993. októberében úgy döntött, hogy a Krisztina téri bölcsőde épüle­tét alakíttatja át erre célra. Ren­delt is hozzá 1,3 millió forintot. Csakhogy alig két hónap múlva kiderült: az épület fűtő- rendszere és a távfűtő vezeték olyannyira meghibásodott, hogy több millió forintos felújí­tással állítható helyre. A munka félbeszakadt, a pénzt visszavet­ték. Az 1994-es pótköltségveté­sében már 3,5 millió forintot adott az átalakítási munkákra a közgyűlés. Ehhez még 2 millió forintot remélt a Szerencsejáték Alaptól - a kettő együtt elég is lett volna az első ütem finanszí­rozásához - ám a pályázati ha­táridőt lekéste az intézmény, mivel pont arra a napra esett a pótköltségvetés elfogadása is. Az átalakítás első üteme ta­valy ősz közepére odáig jutott, hogy az épületgépészeti munka, a fűtés és a vizesblokk szerel­vényezése volt vissza. Ezeket a munkákat további 2,5 millió fo­rintra kalkulálták úgy, hogy az épülettartozékok és szérelvé- nyek megvásárlását a „Kere­kesszék Klub Alapítvány” vál­lalta magára 850 ezer forint ér­tékben. A első ütem befejezésé­hez így mintegy 2 millió fo­rintra volt szükség, ezt kellett költségvetése kifacsarásával előteremtenie az előző közgyű­lésnek. (Amely nem bizonyult szerencsés kezűnek ebben az ügyben. Az épület több mint egy éve üresen áll és mintegy húsz mozgáskorlátozott fiatal várta már tavaly januárban az intézmény megnyitását. Egyik utolsó döntése volt a korábbi önkormányzati testü­letnek, hogy tavalyra 1,35 mil­lió forint juttatott az átalakítás folytatásához, további 1 millió forintra vállalt 1955 évi költ­ségvetési elkötelezettséget az átalakítás első ütemének befeje­zésére, s még 6 milliót a II. ütem megvalósítására: a moz­gáskorlátozottak számára szük­séges pihenőhelyiségek, vala­mint egy 300 adagos szociális konyha kialakításához. Ez utóbbi veszi át a kertvárosi idő­sek klubjainak étkeztetését is. Az újabb terminus szerint ez év végére - nem kevés küszködés és kétéves csúszás után - - mindez meg is valósul. D. I. Az idei első komolyabb havazás leginkább csak a gyerekeknek okozott örömet. Néhány iskolában hó-napot tartottak pénteken tanítás helyett. A felnőttek viszont inkább csak bosszankodhat­tak a hóeltakarítás szokásos fogyatékosságain. Dörgedelem he­lyett tavalyi eseteket említünk megfontolásra: két ügyben is nem csekély összegű kártérítésre kötelezte a bíróság a Városgond­nokságot, mert a közterület feltakarítatlansága miatt következett be súlyos sérülés. Ám az üzlet előtti, járdaszélességű” sáv taka­rításáért a tulajdonos, illetve a bérlő felel! Fotó: Müller A. Havihegyi vízió E vekkel ezelőtt hármasban - Vass Zoltán Iván, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője, Kovács Imre, a Pécsi Rádió ri­portere és e sorok írója - jártuk körbe a havihegyi kápolnát, majd leültünk a kápolna körüli fehér sziklák egyikére, és álmo­doztunk. Arról, hogy micsoda nagy­szerű Parasztbecsületet lehetne rendezni ebben a hamisíthatat- lanul mediterrán környezetben. Álmodozásunknak csak egy apróság szabott határt: Mas­cagni egyfelvonásos operája - amelynek cselekménye tulaj­donképpen mindvégig a sza­badban játszódik - akkor éppen nem szerepelt a Pécsi Nemzeti Színház műsorrendjében. Most viszont szerepel! Talán ez is indokolja feléleszteni az ötletet, amelynek a szülője Ko­vács Imre volt. ■fc E l kell mondani, hogy az em­lített „helyszínelés” óta bármikor is jártam fenn a Havi­hegyen, mindig a szicíliai fa­lucska főterének a sosem látott képe elevenedett meg előttem és nem egy színpadi képé. A délutáni napsütésben fürdő fe­hér kápolna, a nyár melegét visszasugárzó mészkősziklák délszaki hangulatot árasztanak; itt érzi igazán az ember Pécs sokat emlegetett mediterrán voltát és nem a Széchenyi té­ren, és csak ennél haloványab- ban a dómtéren. Magával ragad a vízió ... A nyitott kapujú kápolna előtt jövő-menő emberek, a kö­zelében ott egy délies kocsma is (talán az egyetlen mesterség ges díszletként), és akkor távo­labbról felhangzik Turiddu éneke: „Oh Lola, arcod olyan, mint a liljom...” aztán vala­honnan a kápolna mögötti útka- nyarulatból ostorpattogás kísé­A kép természetesen nem most készült a havihegyi kápolnáról, hanem még nyáron. A fehérség a domboldalon nem hó, hanem napfényben szieztázó mészkőszikla. Ide álmodta Mascagni operá­jának , a Parasztbecsületnek valósághű szabadtéri színpadképét a szerző: szicilai falu templom­tere a mediterrán ég alatt. Fotó: Müller Andrea rétében Alfiot halljuk: „Frissen száguld jó lovam, cseng a csengő nagy vígan ...” és zaj­lanak az alig több, mint egyórá­nyi és egy helyszínű opera gö­rög sorstragédiákra emlékeztető drámai eseményei egészen ad­dig, míg az Alfioval halálos, párbajt vívni készülő Turiddu az anyjától búcsúzik: „Légy te majd az anyja szegény San- tuzzának ... Ha meg nem jön­nék . . . Csupán a bor beszél belőlem . . . Adj még egy csókot. .. És még egy csókot... ” És egy-két perc múlva mindennek vége: „Megölték Turiddut!” Az áradó dallamok körbefon­ják a kápolnát, a páratlanul szép környezetet, ahol a havihegyi vízió egyik fontos elemként a közönség egy része statisztéria­ként vegyül el a szereplők kö­zött. S még azt is el lehet kép­zelni, hogy a tenoristák kedvenc áriája, Turiddu bordala közben - „A levert szív bortól éled, a búbánat bortól széled...” - ők is kapnak egy pohár bort. A legfontosabb persze maga az előadás, vagyis a Parasztbe­csületnek a Havihegyen a ká­polna körül történő megrende­zése. Szerencsére a kápolna kö­rüli útkanyarulat alkalmilag tel­jesen kiiktatható a közlekedés­ből, így aztán akadálytalanul folyhat(na) az előadás. M Mikor is? Pontosabban milyen napszakban? Talán a délutáni órákban, amikor lanyhul forróság, ám a napfény beragyogja még a tájat, s érvé­nyesülhet a mediterrán hangu­lat. És semmi esetre sem az est sötétjében, lámpafényben, ref­lektorok kereszttüzében, hiszen az már idegen lenne - leg­alábbis szerintem - egy valóban szabadtéri Parasztbecsület ele­get nem hangoztatható mediter­rán jellegétől. Vízió? Hát persze hogy az, amíg csak olvassuk e sorokat. De tüstént sokkal több lesz en­nél, ha a megvalósíthatóság felől nézzük. Egy páratlan pécsi lehetőség ötletét vetettük fel - ismét -, amely öregbíthetné vá­rosunk hírnevét. (S persze vonzhatná a turistákat is.) Manapság nyáridőben renge­teg a szabadtéri színházi előa­dás - régi hagyományú is, új próbálkozás is - szerte az or­szágban, de mind közül is ma­gasan kiemelkedhetne különle­gességével és „eredeti” termé­szetes környezetével a havihe­gyi Parasztbecsület. Meg kel­lene próbálni! Hársfai István A Hamerli család A Hamerli család a múlt­ban nagy szerepet játszott Pécs életében. Ha csak a kesztyűgyár, vagy a vasgyár történetét nézzük, akkor is nyilvánvaló: megérdemlik, hogy az utókor emlékezzen rájuk. Ez a felismerés vezette azt az üzletházat, amely a vá­ros egyik legforgalmasabb utcájában a „Hamerli” nevet vette föl. Nem így gondolta azonban az előző négy éves önkor­mányzati ciklusban működött kulturális bizottság, amely visszautasította azt a javasla­tot, hogy a Hamerli név sze­repeljen Pécs közterületei névadóinak sorában. Az eredményt tekintve talán az sem mellékes körülmény, hogy a javaslat tárgyalása­kor nem látták szükségesnek meghallgatni a városvédők véleményét és érveit. Ezzel a döntéssel - persze másokkal egyetemben - Ha- merliék egy sorba kerültek a hajdani Érzsébet Tudomá­nyegyetem nemzetközi hírű orvosprofesszoraival: nekik is adós még a város a méltó megemlékezéssel. Dr. Vargha Dezső Pécsi Körkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom