Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-03 / 2. szám
10 aj Dunántúli napló 1995. január 3., kedd Az olvasó véleménye Mi lesz veled „beton-csontváz”? Alkoholmentes klubok karácsonya Járda Az 1986-tól hatályos az Országos Építésügyi Szabályzat előírja, hogy a járda hasznos szélessége (gyalogos sáv) 0,75 méter többszöröse, de legalább 1,50 méter legyen, rendeltetés- szerű használatát, a gyalogosok biztonságát építmény nem veszélyeztetheti. Ha a járda épület mellett van, akkor a gyalogos sáv a faltól 0,50 métertől kezdődik, mert az épületből kiálló építmény - mint előlépcső, ereszcsatorna lefolyó, ablak, kirakat, levélszekrény stb. - csak ilyen mértékig állhat el a faltól. Ez a biztonsági sáv. Az úttest melletti jelzőtáblákat, közüzemi oszlopokat a berendezési sávban úgy kell elhelyezni, hogy a járdát ne szűkítse. A járdára személybejáró kapuja nem nyílhat. Gépkocsikijáró és kirakat ellenőrzéssel s csak rövid ideig nyitható. Az OÉSZ rendelkezik a kerekesszékkel közlekedők mozgásának és biztonságának megteremtéséről. Minden középületet, bejáróját és belső közlekedőjét kerekesszékkel is használható módon kell megvalósítani. Elrendeli gyalogos átkelőhelyek kialakítását a kerekesszékesek részére, megfelelő mértékű és szélességű lejtő kialakításával az úttest felé. Ez értelemszerűen a gyermekkocsit toló édesanya, támeszközt használó vagy idős emberek részére is szükséges. A KRESZ tiltja a járművezetőknek a járdán való parkolást, illetve ott engedélyezi, ahol a járda szélessége és forgalma ezt még lehetővé teszi. Nagy veszélyt rejt - elsősorban a mozgásukban korlátozott, idős, gyengénlátó vagy vak emberek számára - az aszfalthiány, vagy dudor, a kiálló járdalap, fedetlen esővízkivezetés, szakszerűtlen közmű-helyreállítások, rongálódott és hibás járdaszegélyek. Veszélyt jelentenek az értelmetlen dísztárgyak, építmények a járda szélen vagy a sétálóutca közepén (lásd Citrom utcai átjáró, Király utca stb.). Divat a járdákra kihelyezett reklámtáblák és szemetesedények térfoglalása. Sajnos az üzemeltetésért felelős szervek, hatóságok - a Közüzemi Rt., a Közterületfelügyelőség, s talán a rendőrség is - elnézőek. Pontosabban: nem azt teszik, amit tenni kéne. A Mozgáskorlátozottak Egyesülete és a tanács építési osztálya megállapodott abban, hogy az új járdák vagy a felújítás úgy készül, hogy az átkelőhelyeknél megdöntik azokat. Egy darabig valóban így is történt, de feledésbe ment. A városban hivatalból sétáló közterületfelügyelő miért nem jelzi a járdahibákat, hogy azonnal javítani lehessen. Javasolom, az önkormányzat közgyűlése tűzze napirendre a járdák állapotának javítását, ellenőriztessék a közlekedés biztonságát. Felül kell vizsgálni a járdán parkolás rendjét is. Tiltsák, ahol nem lehet, és engedélyezzék ott, ahol lehet. M. L. „Városképi inzultusok '94” című, közel sem a teljesség igényével megírt cikkében Hársfai István felsorakoztatta azokat a „szemet” és jóízlést sértő relikviákat, amelyek joggal „borzolják” a pécsi polgár idegeit - sajnos évek óta. Ehhez az összképhez szeretnék hozzájárulni írásommal. Pécsett, a Király utca vége felé, a Lyceum utca sarkán mered az égnek az a beton-szörny, amely küllemét tekintve lehetne katonai erődítmény szimuláció, vagy netán egy kalandfilm külső felvételeihez hasznosítható objektum is. Ez utóbbi nem is lenne elhanyagolható ötlet, s bemutathatnánk a tévében a „felkínálom” című műsorban, mint Pécs város kínálatát egy filmbéli vállalkozáshoz - természetesen kellő ellenszolgáltatás reményében, ami fedezhetné Az Új Dunántúli Napló december 9-ei számában „Városháza: eltűnő szimetria és átalakítások” című írásában Hársfai István arról „dohog”, hogy az arra kényszerülők a színház melletti lépcsőt kénytelenek illemhelyként használni. Ugyancsak decemberben „Hiába keressük az illemhelyeket” címmel Rozvány György azt fejtegette, hogy a nyilvános illemhelyekre alig lehet rátalálni, s ha végre igen, akkor zárva! Kellemetlen helyzet! A városban 16 van belőlük, de ebből kettő - a Kossuth téri és a Séta téri - üzemel a nap bizonyos szakában. Estétől reggelig ezek sem. A felsorolás nem mondja a megszüntetett, de vissza nem pótolt Irányi Dániel téri, Széchenyi téri illemhelyekét, ugyanis a Ciszter (Széche- nyi)-közben épült illemhely ideiglenes engedéllyel idegen tulajdon területén az Europa Can- tat idejére épült. S nem vették befejezését, vagy netán közel sem könnyű eltávolításának költségeit... Előttem is, de azt hiszem sok pécsi polgár előtt a homályba veszett annak ismerete: kinek a szándéka, ötlete, pénze hozta létre ezt a monstrumot, és vajon miért nem hasznosítja valamilyen formában, ha már a történelmi város szegélyére plántálta ezt a rútságában kevés építménnyel összehasonlítható valamit. Valamit - ami lehetne lakóház, intézmény, ha megépült volna. De nem épült fel, azaz beton-csontvázként meredez a századvég fantáziátlanságának szimbólumaként, vagy szomorú, mementójaként. Bár hajlok annak sommás megfogalmazásához, hogy nem a szándékon múlott, hogy torzó maradt az építmény. Nevén nefigyelembe az akkor már érvényben lévő Országos Építési Szabályzat előírásait, amelyek a mozgásukban korlátozottak által is használható építést írnak elő. A városban nincs olyan nyilvános illemhely, mely alkalmas lenne mozgásukban korlátozottak - támeszközt, kerekesszéket használó, lépcsőn járni nem tudó, vak, vagy gyengénlátó, stb. - polgárok részére. Ez ügyben a Mozgáskorlátozottak Egyesülete három tanácselnök és egy polgármester idejében hiábavalóan nyújtotta be számtalan kérelmét. Szabó Nándor tanácselnök-helyettes mutatott hajlandóságot arra, hogy a belváros rehabilitációja során megoldja a kerekesszékes polgárok igényét, mármint földszintről megközelíthető, megfelelő méretű illemhelyek telepítését. A város vezetőinek és hivatalainak megváltozásával ez az ügy is elhalt. vezve: valahol, valakiknél elgurultak a forintok, se befejezni, se lebontani nincs már erejük. Talán már az sem bogozható ki megnyugtató módon kinek a tulajdona ez a befejezetlen „műalkotás”. Addig elmegyünk mellette télen, nyáron, s ha nem is nótás kedvünkben, de eldúdoljuk a régi dalt: „ki tanyája ez a nyárfás ...” Nyárfa nélkül, szürkén ásít addig is az a sok beton, mivel, hogy „nem hallik be a kur- jantás ...” Bízom abban, hogy az újonnan választott önkormányzati tagok füléhez, de inkább szeméhez eljut előbb, utóbb a halk óhajtás, és remélhetjük, hogy „nem alusznak” és meghallják és talán akarják is, hogy eltűnjön ez az ocsmány szürkeség. Dr. Hegedűs Sándor Pécs Igaza van Rozvány Györgynek abban, hogy a nyilvános illemhely ügye nem lehet vállalkozási ügy! Valamikor ugyanis ezek az illemhelyek a Vízmű kezelésében működtek alkalmazottakkal. Azt gondolom, hogy a város kötelezettsége a nyilvános illemhelyek fenntartása. Nem hozható megalázó helyzetbe a város lakossága és a városunkba érkező bel- és külföldi látogatók sokasága. Az sem lehet megoldás, hogy a szórakozóhelyek és éttermek illemhelyeit vegyék igénybe az arra kényszerülők. El kell fogadni azt a véleményt, miszerint a nyilvános illemhelyek ügye közegészségi ügy, s nem lehet üzleti kérdés. Szükséges volna az illemhelyek belső korszerűsítésére is, újak építésére, úgy hogy azok megfeleljenek a mozgásukban korlátozottakra vonatkozó OÉSZ előírásoknak. Merzay László A pécsi Alkoholmentes Klubban karácsonyi ünnepséget rendeztünk. Már kora délutántól szorgoskodtunk, fenyőfát díszítettünk, szendvicseket készítettünk és az ünnepi alkalomhoz illően terítettünk. Hat órára megérkeztek meghívott vendégeink és hozzátartozóik. Műsorral kezdtük az ünnepségünket, melynek meghittségét fokozta református lelkészünk megemlékezése. Ezután felkö- szöntöttük István nevű klubtagjainkat, majd következett a „Mindenki Papija”, Panka József klubvezető hat éves abszi- nens születésnapi köszöntése és az ehhez járó hat szál gyertyás torta átadása. Hat alkoholmentes év egy alkoholbeteg életében nagyon nagy dolog. Mindannyian tisztelettel néztük az égő gyertyákat és sokunknak erősítést adott, hogy egyszer - talán - mi is elérjük. Majd alkoholmentes pezsgővel köszöntöttük az ünnepet és ünnepeiteket, a háttérben pedig karácsonyi dallamok szóltak. Minden pénteken a DOZSÓ Művelődési Központban (Pécs, Felsővámház u. 72.) 13-tól 15 óráig, ingyenes jogsegélyszolgálatot tart dr. Berényi István jogtanácsos. Ugyanitt bélyegszakkört vezet délután 3-4 óra között ahova az általános iskolásokat, a középiskolásokat és az egyetemistákat várja. Bensőséges hangulatú karácsonyi ünnepségre került sor a pellérdi óvodában, melyre a szülők és nagyszülők is meghívást kaptak. Az óvónők egy kedves bábműsorral ajándékozták meg a gyermekeket, majd az óvodások versekkel, dalokkal köszöntötték az ünnepet, a vendégeket. Gyermekek, felnőttek együtt énekelték a kedves karácsonyi dalokat, majd egy jelenet Az est további része beszélgetéssel, tervezgetéssel telt el. Pécsi klubtagok * Karácsonyi ünnepségen vettünk részt a Siklósi klubban. A terem ahova beléptünk ünnepi hangulatot varázsolt körénk. Az ünnephez méltóan megterített asztalokat a siklósi, valamint az alsószentmártoni klubtagok és családtagjaik ülték körül, halk zeneszó mellett. Alig foglaltunk helyet megszólalt a csengő, amely az ünnepség kezdetét jelezte. A sok gyermek tágranyílt szemmel figyelte a fehérszakállú télapók, valamint a gyermek krampusz érkezését, akik először a gyermekeket, majd a felnőtteket ajándékozták meg. Majd az alsószentmártoni pap ünnepi megemlékezése és ezt követően karácsonyi énekek éneklése tette még szebbé az estét. Kívánjuk, hogy ez a kis csoport eredményesen, még több ember felé nyújthassa ki segítő kezét egy egészséges boldog új, év felé. Panka József megyei titkár A kertvárosi urán és szénbányász nyugdíjasok részére minden héten kedden és csütörtökön 17 órától 19 óráig fogadónapot tart Pécsett, a Német László utca 16. szám alatt az Urán- és Szénbányász Szak- szervezet. Az ingyenes tanácsadáson várják a rászorulókat, az érdeklődőket. következett, a nagycsoportosok előadásában. Az udvaron felállított közel négyméteres karácsonyfa alatt teával és a gyermekekkel közösen készített mézes süteményekkel kínálták a vendégeket. Az estébe nyúló ünnepség közös énekléssel és karácsonyi jókívánságokkal ért véget. Feketéné Német Tünde SZMK elnök Teljesen elhagyott az építési terület a pécsi sétáló utca végén Fotó: Läufer László Nem hozható megalázó helyzetbe... Jogsegélyszolgálat - fogadónap • • Ünnep a pellérdi óvodában Jogi tanácsadó Nagy B. a hagyatéki tartozásokért való felelősség iránt érdeklődött. Polgári törvénykönyvünk előírásai szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai, vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, any- nyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. Azokat a vagyontárgyakat azonban, amelyek nem kerültek az örökös birtokába, továbbá azokat a követeléseket és egyéb jogokat, amelyek nem voltak érvényesíthetők, valamint az átvett vagyontárgyak meg nem lévő hasznait csak annyiban lehet az örökös felelőssége megállapításánál számításba venni, amennyiben az örökös ezektől neki felróható okból esett el. A házastárs tűrni köteles, hogy a házastársi haszonélvezetével terhelt vagyonból a hitelezők követeléseiket - hagyományon és meghagyáson alapuló követelések kivételével - kielégítsék. A kötelesrész a házastárs korlátozott haszonélvezetét nem sértheti. H. I.-né kérdése, hogy mikor szűnik meg a hadigondozásra való jogosultság. Az 1994. évi XLI. törvény 8. §. (3) bekezdése szerint megszűnik a hadigondozásra jogosultság, ha a./ a hadiözvegy újból megházasodik, kivéve, ha hadirokkanttal köt házasságot. A szolgálat következtében meghalt, illetve hadirokkantként elhunyt házastársára tekintettel feléled a hadigondozásra jogosultság, ha a hadiözvegy újabb házasságában is megözvegyül; b. / a hadiárva, hadigyámolt betölti a törvény 4. §-ában meghatározott életkort; c. l a hadigondozott meghal; d./ a hadirokkant munkaképességét egészen visszanyerte, vagy munkaképesség csökkenése 25 százaléknál kisebb mértékűvé vált; e./ a hatvanhét százalékot meghaladó mértékben megrokkant - és csak ennélfogva jogosult - hadigyámolt és hadiárva munkaképesség csökkenése a hatvanhét százalékot már nem éri el. Varga T. a rokontartás szabályai iránt érdeklődött. Családjogi szabályaink szerint rokonaival szemben, az a- lábbi rendelkezésekben meghatározott körben, az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhető házastársa nincs. Tartásra a munkaképes hozzátartozó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folyatása érdekében rászorul. Nem jogosult tartásra a nagykorú, ha megatartása miatt arra érdemtelenné vált. A gyermek a szülő érdemtelenségére általában nem hivatkozhat, ha a szülő tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett. A tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszármazol kötelesek eltartani. Amennyiben a tartásra jogosultak tartásra kötelezhető le- származói nincsenek, eltartás a felmenő rokonait terheli. Az a rokon, amelyik a tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb áll, a tartás kötelezettségében a távolabbit megelőzi. Azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenesági rokona nincs, nagykorú testvére köteles eltartani; ez a kötelezettség azonban csak any- nyiban terheli, amennyiben ezt saját maga, házastársa és tartásra rászoruló egyenesági rokonai tartásának veszélyeztetése nélkül teljesíteni képes. A házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostohagyermekét), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. A tartási kötelezettség mindkét házastársat egy sorban terheli. A mostohagyermek akkor köteles eltartani tartásra rászoruló mostohaszülőjét, ha a mostohaszülő az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott. A mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartásdíjfizetési kötelezettségét. Több egysorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg. S. Á. i l l é i
