Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-17 / 16. szám

1995. január 17., kedd Közélet üj Dunántúli napló 11 HÁNYÁN MARADNAK BARANYÁBAN A 15 OOO-BŐL? A horgászok és a szabadkőművesek A lehetséges megoldás: az általános tagdíj bevezetése Mindenképpen mondható: harangok kondulnak a hor­gászmozgalom felett. Teljesen elsiratni azért még korai lenne, de - vélhetően - bizony sokan lesznek, akik egyszer s minden­korra kénytelenek lesznek le­tenni a pecabotot. Helyesebben: az engedéllyel használt pecabo­tot. Hányán kerülnek ilyen hely­zetbe? Ebben az évben már ki­derül a létszámfogyatkozás rit­musa. Mindennek oka: a pénz. A Horgász Egyesületek Baranya Megyei Szövetségében érdek­lődtünk dr. Kovács Zoltán tit­kárnál a feltűnő drágulás hátte­réről. A megyében 15 000 hor­gász pénztárcáját érinti például csak az, hogy a horgászatnak a Központi Statisztikai Hivatal egészen meghökkentő besoro­lást adott a Szolgáltatások jegy­zékében: a szerencsejátékok kö­rébe vonta. Anélkül, hogy poen- tírozni akarnánk, önmagában már-már humorosnak tűnik a döntés... Jé A szerencsejátékokhoz tarto­zik többek között a lóverseny, a bongó, a totó-lottó, a szeren­cseautomaták, a játékkaszinók üzemeltetése, vagy a szórakoz­tatási célú vásárok is. Ezeket sorolja a 195-ös rubrika, ezen belül a 195 200 pedig külön is „a kikapcsolódást szolgáló par­kok, vízpartok gondozása . . . horgászat, mely esetben a va­dász, horgász fizet azért, hogy a ... horgászat lehetőségét és más kiegészítő szolgáltatásokat nyújt, virágkamevál, repülő­bemutató, stb.” így a KSH-be- sorolás, amit a horgászok telje­sen értetlenül olvasgatnak. És felháborodottan. Mert a besoro­lás azt jelenti, hogy a horgásza­tért fizetendő költségeik közül a területi jegyek ára idén már 25 százalékos ÁFA-teher alá esik. Eredetileg a horgászat a 182-es besorolási helyre tarto­zott: a tagsági viszonyon ala­puló szervezetek társadalmi te­vékenysége körébe. Ez érthető, sőt: ez esetben magától értető­dőnek tűnik. Ezen belül a KSH megemlíti a máshova nem so­rolt, tagsági viszonyon alapuló szervezetek közösségi, társa­dalmi tevékenységét. Példákat is említ: politikai befolyás, sza­badkőműves-páholy, hobbi­egyesületek. Itt felkaphatnák a fejüket a horgászok: de hiszen mi is! A jegyzék azonban foly­tatja: kivéve a sportegyesülete­ket. Amelyek közé sorolandók a horgászegyesületek is, annak el­lenére, hogy nincsenek ilyen­ként bejegyezve az Országos Testnevelési és Sporthivatal­ban. Ez azért nem mindegy, mert a „182-esek” nem kötelesek fi­zetni a 25 százalékos ÁFÁ-t. A szabadkőművesek tehát vidá­mak, a horgászok meg értetlen­kednek. Azt mondja Kovács Zoltán: a KSH a horgászok ké­relmét, hogy sorolják át őket a jegyzékben normális helyükre, elutasította, az APEH pedig azon a véleményen van, hogy a horgászoknak teljesen igazuk van, de soroltassák át magukat. A kör bezárult. * Dr.Kovács Zoltán:- A mi értelmezésünk szerint egy horgászegyesület nem vé­gez szolgáltatási tevékenysé­get. Amikor az egyesület a ha- lasításra pontyot, keszeget, csukát, stb. vásárol, a vételárral együtt kifizeti az ÁFÁ-t. Ettől kezdve a hal az egyesület tulaj­dona. A halászati szövetkezetek által kezelt horgászvizeken, a Balatonon, más a helyzet: itt a horgász nem egyesületi tagként horgászik, valóban szolgáltatást vesz igénybe: a horgászati lehe­tőséget idegen - nem egyesületi - vizen. Vagyis: miért kellene az egyesületi vizen horgászoknak kétszer is AFA-t fizetniük? Enélkül is ma már drága, egyre többeknek megfizethetetlen hobbi a horgászat. A szabályok szerint a tagdíj, az állami jegy adómentes, a területi jegy az új besorolásnak köszönhetően már nem.- Ez arra kényszerítheti a horgászegyesületeket - véli dr. Kovács hogy általános tagdí­jat határozzanak meg, ami ma­gában foglalja az eddig külön­féle címen befizetett összes költségeiket. Ha ugyanis tagdíj­ként fizetik - adómentes! * Tanácsos lenne, ha a horgá­szok törnék ezen a megoldáson a fejüket, mert ezzel együtt is a drágulással szembesülnek. Egy-két év alatt a piaci ponty ára közel 60 százalékkal emel­kedett. A privatizáció miatt az országban összesen 5000 hek­tár haltermelő víz „tűnt el”, a kínálat az apróbb halak felé to­lódott el, háromnyaras ponty­hoz alig lehet hozzájutni. Mindkét tényező árfelhajtó.-Az egyesületek a területi jegy árából halasítottak. Bara­nyában zömmel intenzív telepí- tésűek voltak a tavak: hektá­ronként 200 kilogramm ponty­értékben került hal a vízbe. Ezt a pecások megszokták. A telepítés mértékét egyébként ál­lami előírások szabályozzák: többet lehet, ennél kevesebbet nem. A horgászok dilemmája: vagy maradnak az intenzív te­lepítésnél lényegesen több pén­zért, vagy kevesebbet tesznek bele, de akkor pár éven belül teljesen kiürül a horgásztó. Az előírt mennyiséget azonban te­lepíteni kell. Nincs más megol­dás: emelni kell a területi je­gyek árát! Már most is van olyan bara­nyai egyesület, ahol csak azért, hogy valaki tagként bekerül­hessen, többezer forintot kell fizetni. Szóródik a mezőny, mondja Kovács Zoltán a horgá­szegyesület, mint közösség, mint a társas együttlét kerete, egyre inkább tompul, s tolódik el a működés a piaci viszonyok felé. Kénytelenek alkalmaz­kodni az egyesületek. A megyei intéző bizottság viszonylag jó helyzetben van. Saját nevelőtavaiból évente 150 mázsa halat tud az IB vizeibe telepíteni, ezzel fedezi az árkü­lönbözet egy részét. Ezért en­gedheti meg, hogy csak 10-20 százalékkal emelje az IB-vize- ken a horgászat árát az 50-60 százalékos haláremelkedéssel szemben. Terjedőben az IB által beve­zetett gyakorlat: tavasszal kifi­zetik a haltermelőnek az ősszel telepítendő hal árát. így elejét veszik az inflációnak, s a kama­tot is megkapják halban. Ezt a viszonylag kedvező halvásár­lási szerződést már több egye­sület is alkalmazza. Az ered­mény: a mindenkori piaci ér­téknél 20 százalékkal keve­sebbe kerül az egyesületnek a telepített mennyiség. Az előbb említett kör azon­ban egyelőre még nem zárult be teljesen. A Parlamenten belül már megalakult közel 30 taggal a Horgászbarát Kör. Pártfegye­lem ide, frakciófegyelem oda, van bőven közös nevező, ami - Filó Pál vezetésével - egy zászló alá hozta a honatyákat. A baranyaiak véleményét pedig a komlói Páva Zoltán országgyű­lési képviselő közvetíti. Van ok is a szövetkezésre, nyomósán az előbb említett képtelenségek, így előfordulhat akár az is, hogy a történelmi falak között egy parlamenti felszólalás té­mája ez lesz: a horgászegyesü­leti tagság mennyiben egyenér­tékű a szerencseautomaták üzemeltetésével? A megyében a horgászköz­gyűléseket ezekben a napokban tartják, s egyik napirendi pont egy petíció ismertetése. Ebben a horgászok a besorolás ellen til­takoznak, s mert egy elfogadha­tatlan döntés eredményeként van szó a pénzükről, valószínű­leg alá is fogják írni. Közel 400 ezren. Csak remélni lehet, hogy Gál Zoltán, a parlament elnöke, akihez eljuthat a petíció, nem neveti el magát a KSH jegy­zék-számait böngészve. Mészáros Attila Reméljük az idei horgász szerencse kedvezőbb lesz ennél a fogásnál Fotó: Läufer László Mikor lesz gyermekbarát a társadalom? Két évvel ezelőtt egy felhívás nyomán pedagógusok, szülők, szociális munkások és a civil szféra legkülönbözőbb terüle­tein dolgozó gyermekbarátok fogtak össze, hogy egy régi mozgalmat felélesszenek és új elemekkel megtöltsék. így jött létre a Magyarországi Gyer­mekbarátok Mozgalma, amely jelenleg már 57 vidéki és 5 fő­városi tagszervezettel működik. Az első vidéki tagszervezet Bé­késcsabán jött létre, a legutóbbi kettő pedig Jászapátin és Nyír­bátoron. Törekvésük: „gyermekbarát társadalom ” megvalósítása. Hol tartanak? - kérdeztük Hanti Vilmost, a mozgalom el­nökét.- Mindennek az alapja, hogy a társadalom fölismerte: az ifjú­ság, benne a gyermekek hely­zete igen rossz és azonnali in­tézkedéseket követel. A mára kialakult helyzet legalább a le­hetőségét megadja annak, hogy kormányzati szinten tudatosan kezeljék a gyermek- és ifjúsági problémákat. Ennek eredmé­nyességét illetően azonban már kevésbé vagyok optimista. Az ifjúság kiszolgáltatott, erőteljes gyermeklobbira volna szükség. Ami az önkormányzatokat il­leti, a gyermekérdekek érvé­nyesítésének itt nagyobb az esé­Mind többen próbálnak saját erőből telefonhoz jutni. Legin­kább az önkormányzatok kezde­ményezésére alakulnak az önerős telefontársaságok, mert tudomá­sul kell venni: aki azt szeretné, hogy lakásában előbb-utóbb megcsörrenjen a telefon, kényte­len a zsebébe nyúlni. Hogy kinek, mikor jut telefon? Jobbára szerencse és talán össze­köttetés dolga, mert a telefonhoz jutás sorrendjéről szóló rendelet csupán a hagyományos fejleszté­sek esetében szabályozza a kér­dést. A távbeszélő-állomások lé­tesítésére vonatkozó igények tel­jesítésének rendjéről szóló 12/1991-es kormányrendelet elfe­ledkezik az önerős fejlesztések sa­játos szolgáltatásainak pontos szabályozásáról: nem említi sem a rendelkezési jogot, sem azt, hogy a beruházási költségek egy részét jóvá lehet-e írni a beszélge­tések díjában, vagy sem, s ha igen, milyen ütemben lehet „le­lakni” a fejlesztésre kifizetett pénzt? Arról sem rendelkezik semmilyen paragrafus, hogy az önerős fejlesztések beindításáról kell-e értesíteni a korábbi telefon­igénylőket, vagy sem? Sokan ezért lemaradnak a lehetőségről, hiszen az ilyen kedvezményes akciókhoz utólag már nem lehet csatlakozni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az igénylő és a MATAV mellett az önerős fejlesztések lye, mint korábban volt, de ez nem megy automatikusan. Szinte mindenütt csak annyi az esély, amennyit ki lehet kény­szeríteni a helyi „hatalomtól”.- Hogyan javulhatnak a gye­rekek életkilátásai?- Ha a gyermekek helyzetét a kormányzat végre alaposan át­gondolná, és tervszerűen meg­határozná az érdeküket szolgáló rövid és hosszabb távú intézke­déseket, s ezekhez rendelné az anyagi kondíciókat.- További vágyaik?- Ha a kárpótlásba nem is fér bele államosított üdülőnk visz- szaadása, jó lenne, ha lehetősé­günk nyílna a gyermekek olcsó táboroztatására. Szeretnénk, ha helyi szervezeteink körülmé­nyei is stabilizálódnának és végre lenne saját irodánk. Azál­tal, hogy felvételt nyertünk a Szocialista Nevelési Internaci- onáléba, külkapcsolataink is gazdagodhatnak, bekerülve jobban a nemzetközi vérkerin­gésbe. Tavasszal szeretnénk foly­tatni a nagy érdeklődéssel kísért közéleti játékunkat. A Család- família-rokonságok országos vetélkedőjének döntőjét több más szervezettel közösen szer­vezzük meg, és a győztesek nyári táborozáson vehetnek majd részt. Mérő Éva harmadik résztvevője az önkor­mányzat. Milyen jogai vannak? Felléphet-e tulajdonosként, része- sedhet-e a szolgáltatások haszná­ból? A MATAV és az- önkor­mányzatok között születő szerző­dést általában a telefonra váró ügyfél nem ismeri, s ez már ön­magában is visszás helyzetet te­remt. A jogszabályi hézagokat egy látszólag jól felépített belső sza­bályzat hivatott kitölteni, ám a há­romszintű gépezet legalsó szint­jén, a távbeszélő üzemekben a rendszeres szakmai továbbképzé­sek ellenére is pontatlan, eseten­ként kifejezetten téves felvilágosí­tást adnak a gyanútlan és felké­születlen érdeklődőknek. Nem tartják be azt a belső szabályt sem, hogy mindenekelőtt a régi igénylőket kell az önerős fejlesz­tések során felkeresni, őket kell előnyben részesíteni a vonalak el­osztásakor. Az új telefontulajdonosokat sem mindig világosítják fel a jo­gaikról, sokszor „elfelejtik” kö­zölni az érintettekkel, hogy aki az önerős fejlesztés során a rendel­kezési jogot is kiköti, később sza­badon „gazdálkodhat” a telefon­jával, ha elköltözik átadhatja vo­nalát az új tulajdonosnak, sőt, az új lakásába is magával viheti azt. Ez esetben akkor sem kell még egyszer részt vennie egy önerős akcióban, ha az új lakhelyén még nincs telefonvonal. Tudunk-e még elpirulni? Schilling kötvény A Magyar Nemzeti Bank 750 millió schilling értékű kötvényt bocsátott ki az osztrák tőkepia­con 100,4 százalékos kibocsá­tási áron - jelentette be Hárshe­gyi Frigyes, a jegybank alel- nöke. A schillingkötvény 7 éves futamidejű, kamata 9,625 száza­lék. A kibocsátás fő szervezői a Raiffeisen Zentralbank Österre­ich AG és a Creditanstalt- i Bankverein. Az MNB e kamat- kondíciókkal éves szinten több mint 2 százalékos kamatprémi­umot biztosít az osztrák befek­tetőknek, összehasonlítva azzal, mintha azok egy ugyanekkora futamidőre szóló osztrák jegy­banki kötvényt vennének meg. Az MNB 1989 óta összesen hét ízben, együttesen 8,5 milliárd schilling értékben bocsátott ki kötvényt Ausztriában, melyek­nek igen jó volt a fogadtatása. A jegyzés még nem zárult le. Lányokból, fiúkból álló tár­saságjött mögöttem a járdán és társalogtak. Témájuk teljesen hétköznapi, semmi különös. Stílusukban sem volt semmi új, ami azt jelenti manapság, hogy mindent nevén neveztek. Nem tűnt úgy, hogy szókimondá­sukkal fel akartak volna tűnni. Egyszerűen, indulat, harag nél­kül az emberi test intim részei oly természetesen hangzottak el, mintha azt mondták volna, hogy autóbusz, kilincs vagy ci­pősarok. A szóvivők a lányok voltak, a fiuk alig szóltak. „Valamikor” az ilyesmit trá­gárságnak hívták, s általában a férfinemet jellemezte. Hölgyek jelenlétében bizonyos szavakat nem illett kimondani, bizonyos témáról nem illett beszélni, sőt egyes kézmozdulatok is a ti­lalmi listán szerepeltek. Ha ne­talán mégis „elszólta” magát valaki, akkor a társaság hölgy­tagjai elpirultak. Általában. - Természetesen volt még ezer más dolog, amin elpirult mind­két nembéli egyén. Azóta nagyot változott ilyen tekintetben is a világ. A mi hajdani elpirulásra hajlamos korosztályunk sem kapja fel a fejét minden kétes szóra, gesz­tusra, mert izomlázt kapnának. Ebben élünk, meg kellett szok­nunk. Ha nem így volna, ki sem léphetnénk a lakásból, nem utazhatnánk autóbuszon, nem vásárolhatnánk, nem látogat­hatnánk sportversenyeket (ahol névtelen koszorús költők trágár versikéit szavalja a szurkoló­had). De TV-t sem nézhetnénk, színházba sem járhatnánk, sőt valóban rangos és nívós iro­dalmi folyóiratunkat sem ol­vashatnánk, hisz amit én még vágóhídi üzemorvos koromból kulárénak ismertem, azt ked­venc írom magyarra fordította. Két gével. Az irodalom a mindennapi életet tükrözi, a színdarabban úgy beszélnek, mint az életben. Ezt hallják, látják gyermeke­ink, unokáink. Ebben nőnek fel, így viselkednek és nem is érzik rosszul magukat. Termé­szetes, hogy lábukat az asztalra teszik és még jó, ha a szemben ülő a cipőtalpon csak egy raga­csos rágógumit lát, mikor ma­napság annyira divat a kutya­tartás. Ez van, mondják hazánkban, s hogy mit rejt a jövő, azt nem tudjuk. Attól tartok, a jövő nemzedéknek teljesen mindegy hogy lesz, hogy mit minek ne­veznek, és örül, ha a másik fél bármilyen csúnya szóval közli mondanivalóját és nem nun- csakoval vagy gázsprayvel. No de maradjunk a jelennél. A mai világot a lényeg érdekli, amit minél rövidebben, hamarabb és egyszerűen kíván elérni. Ez magában rejti a durvaságot, kíméletlenséget, trágárságot. Nincs is mód védekezni ellene. Ilyen apróságokra, hogy ki mi­ként fejezi ki magát ma már senki nem reagál. Bizonyos ré­teg megengedheti magának, hogy jó pénzért vérebekkel, go­rillákkal rendezi a neki nem tetsző vitás ügyeket. Nem való­színű, de tegyük fel, hogy egy érzékeny lelkű vitapartner megsértődik valamilyen őt il­lető trágárságon - csak int a go­rillának, aki rögtön nyakonüti csúnyaszájú ellenfelét. Komi­kus realitás: az a réteg akinek sérti a fülét a mai stílus, a fejére zúduló ocsmányság, nincs ab­ban a helyzetben, hogy gorillát tartson, sőt még levelibékára sincs pénze. A nők szerepe ebben a kér­désben döntőnek bizonyult. Nemcsak egyenjogúak lettek a férfiakkal, hanem túltettek raj­tuk. Megszűnt a valamikori tár­salgási stílust moderáló szere­pük. És ez így fog maradni, remény sincsarra, hogy meg­változzon. Mégis, valahogy hiányzik az a letűnt világ, amikor még a hölgyek zöme irult-pirult (ha oka volt rá). Ez a kedves jelen­ség egyre ritkább lesz, mert polgárjogot nyert minden szó, kifejezés, aktus, amit illetlen­nek, sértőnek tartottak. Termé­szetes, az élet rendje szerint egyre ritkul a sora azoknak is, akik ezen fennakadtak. Való­színű, néhány évtized múlva a Friderikusz műsorban csodál­hatják azt a különleges képes­séggel rendelkező leányzót, aki el tud pirulni. Nagy kérdés, va­jon a közönség honnan tudja, milyen szavakat kiáltson be néki. Dr. Szalai István / i i k k t Telefon önerőből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom