Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-16 / 15. szám
10 uj Dunántúli napló Háttér 1995. január 16., hétfő Tőkebefektetés Közép-Európában Sok vagy kevés? A közép- és kelet-európai un. reformállamokban 1994 közepéig 16,6 milliárd dollár értékű közvetlen tőkebefektetéseket eszközöltek, elsősorban az Egyesült Államokból és az Európai Unió tagállamaiból, kisebb részben Japánból. Sok ez, vagy kevés? - merül fel a kérdés. Az összeg mindenképpen tekintélyes, főként ha tekintetbe vesszük, hogy a kiindulás közel esett a nullához. De vajon más térségekhez viszonyítva is magasak e számok? Mértékadó becslések szerint jelenleg több mint háromszáz milliárd dollár a külföldre juttatott működő tőke a világon, és az elmúlt években gyors, néha évi harminc százalékos volt az emelkedés. A legfőbb célországok között a délkelet-ázsiai „kistigrisek”, valamint Kína, Mexikó és néhány latin-amerikai ország található. A volt szocialista államok régiója az afrikaiakkal csaknem azonos szinten - 5-6 százalékkal - részesedik. Az országok közül Magyar- ország áll az élen a 6,3 milliárd dollárt meghaladó összeggel, a második Oroszország ennek több mint a felével, utána Csehország és Lengyel- ország következik. Majd jóval lemaradva a többiek: Ukrajna, Szlovákia, Észtország, Románia és Szlovénia. A befektetői oldalról nézve vezetnek az amerikai vállalkozások: hét milliárd tőlük származik, utánuk a németek következnek. Magyarország esetében azonban a németek a listavezetők, második helyen az amerikaiak állnak. A cégek számát tekintve azonban az osztrákok az elsők: a szomszédból főként közép- és kis cégek szálltak be a közös vállalatokba. Hazánk helyzeti-időbeli előnnyel indult, minthogy a rendszerváltásnak - nem utolsósorban a piacgazdasági tájékozódásnak - már voltak előjelei. Ä működő tőke beáramlásának mértéke jelzi, miként értékelik külföldön egy-egy ország politikai stabilitását, jogállamiságát, gazdasági fogadókészségét, emberi tényezőit, termelési költségeit és sok egyebet. Vannak ellentétesen ható mozzanatok is: például a bürokratikus kényelmetlenségek, a privatizáció visszásságok taszíthatják a befektetőt. A térség válsággócai sem tesznek jót a gazdasági kapcsolatoknak. A csecsenföldi harcok miatt több milliárddal kevesebbet fektetnek be külföldi vállalkozók Oroszországban. MOZGALMAS ÉV ELEJÉN Januári kérdőjelek Január első hetében nem tartott ülést a kormány, minthogy Horn Gyula miniszterelnök szabadságon volt. Pihen az Országgyűlés is. Az egyedül „a fedélzeten tartózkodó” Göncz Árpád köztársasági elnök pedig éveleji protokolláris kötelezettségeinek tett eleget: fogadta a Budapesten akkreditált külföldi diplomatákat, valamint a magyar kéményseprők céhének vezetőit. Előbbieknek megígérte, hogy Magyarország idén is mindent meg fog tenni a szomszédokkal fenntartott kapcsolatok javításáért. Utóbbiaknak pedig - akik egy évszázados osztrák-magyar hagyománynak megfelelően fejezték ki szerencsekívánságaikat - azt ígérte, hogy ha a parlamentnek már végképp nem lesz más dolga, akkor foglalkozik az egyre égetőbbé váló kémény- seprési törvénnyel. Meri-e, képes-e? Ez azonban bizonyára nem idén lesz. Az Országgyűlésre és a magyar politika más fórumaira, szereplőire ugyanis mozgalmas év vár. Most dől el, hogy a szocialista-liberális koalíció belefog-e a mélyreható strukturális változásokat ígérő programjának a megvalósításába, meri-e, képes-e rá. Ennek megfelelően Békési László pénzügyminiszter nem pihent az első héten. Az általa vezetett gazdasági kabinet a három éves modernizálási program első tervezetét tekintette át, majd a Pénzügyminiszteréiumban az államháztartási reformmal kapcsolatos tennivalókról tartottak tanácskozást, s ennek keretében Békési László kinevezte a munkacsoportok vezetőit. A 80-as évek óta mindenki által szorgalmazott - és mindenki által halogatott - államháztartási reform elindításáról karácsony előtt határozott a kormány. Ä koncepciót júniusig kell a parlament elé terjeszteni, s a pénzügyminiszter már ennek alapján akarja tervezni az 1996-os költségvetést. A menetrend legalábbis optimistának tűnik, figyelembe véve az előzményeket. Például azt is, hogy több hónapos késéssel, csak november végén juttatták el az Országgyűlésnek az új privatizációs stratégiát tartalmazó törvényt. Igaz, a kormány már határozatot hozott arról, hogy idén áruba kell bocsátani a nagy, állami közszolgáltató cégeket (MOL, MVM, Matáv, Antenna Hungária stb.), s szó van néhány kereskedelmi bank privatizációjáról is. Kérdés azonban, hogy az utóbbi hónapok tétovázásai, s mindenekelőtt a HungarHotels ügy mennyire riasztotta el a reménybeli külföldi befektetőket. Az említett modernizációs programot Horn Gyula miniszterelnök áprilisra ígérte. Addigra annak is el kell dőlnie, hogy a szociális partnerek mire hajlandók kötelezni magukat a valódi változások végrehajtásához szükséges társadalmi béke érdekében, vagyis hogy lesz-e társadalmi-gazdasági megállapodás. Ha nem lesz, az kétségtelenül presztízsveszteség a szocialista párt számára, de nem több: az érdekegyeztetés ugyanis a szociális paktum nélkül is megvalósítható, az pedig egyáltalán nem biztos, hogy egy formális, a kényes kérdésektől megszabadított egyezség megspórolná a folyamatos alkut. Úgyhogy akár meg is köthetik. Ennél jóval nagyobb tétje van a Horn által még erre a hónapra ígért „kormányátvilágításnak”. Átvilágítás A miniszterelnök nem mondta egyértelműen, hogy bármelyik miniszterétől meg akarna szabadulni, mégis hetek óta nyilvánosan folynak a találgatások. A leggyakrabban a szabaddemokrata Fodor Gábor neve hangzott el, de sokan jósolják egyes szocialista politikusok, köztük Baja Ferenc környezetvédelmi és Vastagh Pál igazságügyminiszter lecserélését is. Baja és Vastagh pozíciója lényegében szocialista belügy, de az már a koalíciós partner egyetértését kívánja, ha a kormányfő hozzá akar nyúlni Fodorhoz. S a jelek szerint ennél is nagyobb koalíciós bonyodalmakat válthat ki, ha az MSZP komolyan ragaszkodik ahhoz az ötletéhez, hogy egy szocialista államtitkárt rendeljen ki Kuncze Gábor belügyminiszter ellenőrzésére. Kuncze egy nyilatkozatában már sejttette, hogy adott esetben hajlandók feláldozni Fodor Gábort a koalíció oltárán. Kuncze pozíciója azonban alighanem presztízskérdés az SZDSZ számára. Lehet azonban, hogy a szabaddemokraták ezügyben is kénytelenek lesznek engedni. É pillanatban ugyanis a kormánykoalícióval szemben nem igen van választásuk. A jobboldali pártok egyre szorosabbá váló együttműködése, s benne a Fidesz eminens szerepe bezárta az ellenzék kapuit az SZDSZ előtt. Január végén öt év óta az első pártelnöki találkozóra kerül sor az MDF és a Fidesz között: 1995 a konzervatív politikai alternatíva ki- formálódásának az éve is lehet. A fentiek után szinte már apróságnak, részletkérdésnek tűnik a többi: például az ötödik éve vajúdó, s időnként komoly belpolitikai viharokat kiváltó médiatörvény, a kisebbségek megoldatlan parlamenti képviselete, vagy az, hogy lejár a köztársasági elnöki mandátuma. Államfő Abban persze kevesen kételkednek, hogy az új államfőt ismét Göncz Árpádnak fogják hívni. Megválasztásának módja, körülményei azonban - hosszabb távú politikai manőverek eszközeként - jelenleg bizonytalanok. Torgyán JózseJ ugyanis bejelentette: a Független Kisgazdapárt aláírási kampányt indít, hogy népszavazással kényszentse ki a köztársasági elnök közvetlen, a nép által történő megválasztását. A kenyér 1995-ben mindenbizonnyal valamivel kisebb lesz. Cirkuszban azonban még lehet részünk. Hajdú András Göncz Árpád az Országházban fogadta a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit. Képünkön: Göncz Árpád, Kovács László külügyminiszter, Ottó-Raban Heinichen, német és Francois Nicoullaud, francia nagykövet. MEGKÉRDEZTÜK Következzék az integráció korszaka Fejlődés, vagy visszaesés vár a szövetkezeti gazdaságokra? - kérdeztük Horváth Gábort, a MOSZ főtitkárát a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének kongresszusa alkalmából. Nem tudott akkora kárt okozni a szövetkezés ügyének az elmúlt négy év ideológiai indíttatású támadássorozata, a vezetők pellengére állítása, hogy végleg elvegye a gazdálkodók kedvét a szövetkezés gondolatától. Nem véletlenül tartott ki a válságos időkben is a tagság 90 százaléka a szövetkezetek mellett! Ma már az újra szerveződésnek nemcsak jelei, hanem példái is vannak, mind több helyen alakulnak új típusú szövetkezetek.-A mai gazdasági helyzetben milyen irányban lehet tovább haladni?- A szövetkezetek tevékenységének kényszerútjai vannak. A termelők, ha a vertikumjövedelméből részesülni akarnak, rákényszerülnek, hogy saját feldolgozó és kereskedő szervezeteket hozzanak létre, legalább a helyi ellátásról gondoskodjanak, ha az exportra nem is futja az erejükből. Magyarországon felesleges élelmiszeripari kapacitás és ugyanakkor alapanyag hiány van, ebből következik, hogy a termelésre kellene nagyobb figyelmet fordítani. Meg kell találni az együttműködés lehetséges módjait a magántermelők és a privatizált vállalatok, a felvásárlók, a közvetítők, valamint a szaktanácsadók között. Tarthatatlan, hogy a mezőgazdasági termelők ilyen nagy mértékben kiszolgáltatottjai a pénzintézeteknek és a kereskedelemnek.-A megoldás?-Nem újabb szervezetekre van szükség, a meglévőket kell átalakítani úgy, hogy a klasszikus szövetkezeti feladatokat is el tudják látni. A magyar szövetkezeti rendszer a kolhoz-rendszerből hamar kinőtt, de ugyanakkor a nyugati módszereket nem tudta adaptálni. Ezt a hidat kell felépíteni.- Mit ért ezen?- A magasabb szintű integrációt. Helyi körülmények között kell megoldani a műtrágyázást, a növényvédelmet, a gépellátást, egészen a termék felvásárlásig és feldolgozásáig. Mindenki azt adja, azt szolgáltassa, amire felkészült, így alakul majd ki az az integrált, komplex szolgáltatási rendszer, amelynek a végén a fogyasztó is jól jár, hiszen olcsóbban, jobb minőségű termékhez jut majd. (koós) Egyszer volt Pesten pártház-osztás A Fidesz a Lendvai utcai székházára vevőt keres. E hír kapcsán felmerült a kérdés: számíthatnak-e a székházaikat változtatni kívánó pártok a közeljövőben újabb, ingyenes, „pártházosztásra ” ? A tavalyi választások után nem történt meg a székházak „újrafelosztása”. A parlament hivatalba lépésekor az új erőviszonyoknak megfelelően nem csökkentették és nem is növelték a politikai szervezetek férőhelyeit. Amint azt dr. Németh László, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet vezetője elmondta, az erről szóló jogszabály egyértelműen fogalmaz: 1990-ben minden bejegyzett, mérhető szavazóbázissal rendelkező párt megkapta a maga székházát. Igaz, az akkori választások eredménye szolgált alapul a székház-osztáshoz, a jelenlegi Parlament mégsem látta indokoltnak a kérdés újratárgyalását. így aki most eladja székházát, az várhatóan nem kérhet 1998-ban sem új, sem nagyobb irodahelységet - magyarázza dr. Németh. A pártok, amennyiben „kinövik” régi pártházaikat, a jelenleg hatályos törvény alapján csak saját erőből vehetnek újat. A központi költségvetés meghatározott részét minden évben elkülönítik ugyan a pártok támogatására, de azt a pénzt nem ingatlanvásárlásra, hanem a működési költségek fedezetére szánja az állam. Dr. Németh László a maga részéről nem tartja helyénvalónak a pártok állami támogatását. A politikai erőknek előbb-utóbb önfenntartókká kellene válniuk, tagdíjakból, támogatók, szimpatizánsok pénzéből kellene fedezniük működési költségeiket. Éppen az egykori tisztikaszinó eladása ébresztette rá a kincstári vagyonkezelőket arra, hogy kidobott pénz a pártok ingatlan vagyonának növelése, mert tapasztalataik szerint az ingyen kapott épületeket „elkótyavetyélik”, a befolyt összeget felélik. Szalóky Eszter PUSZTÍT A MUNKANÉLKÜLISÉG RÉME Újabb „férfibetegség”? A KAUKÁZUSTÓL BOSZNIÁIG Nem vitaklub Egyes megfigyelések szerint, a nők könnyebben megbirkóznak a munkanélküliség okozta nehézségekkel. Sőt, még új munkahelyet is könnyebben találnak, mint a férfiak. Dr. Pető György szociálpszichológus szerint mindezt a családban betöltött hagyományos női és férfi szerepek különbözősége magyarázza. A munka- nélkülivé vált férfi ugyanis elveszíti családeltartó szerepét, s ez teljes elkeseredésbe kergeti. A nő viszont az állását elveszítve, bizonyos fokig „beletemetkezik” a háztartási tennivalókba és ez sok nehézségen átsegíti. Ezzel a lélektani háttérrel pedig könnyebben találnak új állást is. A magyar férfiak a leghalandóbbak közé tartoztak Európában. De amíg néhány éve az önpusztító életmód, a rengeteg túlmunka miatt dőltek ki a sorból, addig ma már sokaknál a tétlenség, a feleslegesség érzése szedi áldozatait. A problémákkal megbirkózni képtelen, munka nélkül maradt családfők öngyilkossága sajnos társadalmunk újabb jelensége lett, amely tovább csökkenti a magyar férfiak amúgy is alacsony élettartamát. Míg 1970-ben 66,3 év, 1987-ben 65,7 év, 1993-ban pedig már csak 64,5 év volt a születéskor várható élettartam. A nők csaknem tíz évvel tovább élnek. Ennek hátterében nemcsak az áll, hogy ők jobban viselik a stresszhatásokat, hanem az is, hogy a nők statisztikai adatokkal bizonyíthatóan többet törődnek az egészségükkel, korábban fordulnak orvoshoz, ha baj van. Németh Zsuzsa EBEÉ vagy EBESZ, nem mindegy? Valószínűleg rengetegen horkantak fel így a múlt hónapban, amikor a budapesti Eu- xópa-csúcs egyik legfontosabb eredményeként a kontinens politikai reprezentációját (is) felvállaló szervezet megváltoztatta a nevét.Pedig a lényeg nyilván nem az elnevezés. Konfliktuselhárítás? Nemzetiségi viszályok? Sajnos számtalan olyan témakör, krízisforrás akad, ahol az EBESZ hasznos közvetítőként léphet fel. Bizonyos, hogy mozgásterét sokszor még saját vezetői sem érzik minden esetben, de bíztató, hogy a Kaukázustól Boszniáig (lásd a soros elnökként ténykedő magyar külügyminiszter, Kovács László által a minap kinevezett ombudsma- nok megbízatását) mind többször igazolja létjogosultságát. Valós jogkörök? Hatékonyabb fellépés a válságmegelőzésben és kezelésben? Ideális esetben ilyen irányba kellene elmozdulni az átkeresztelt szervezetnek. S paradox módon - bármennyire szörnyű, véres események színhelye is manapság Csecsenföld - diplomáciai szempontból az EBESZ számára e téren kedvező fordulatot hozhat a friss kaukázusi krízis. Az elmúlt napok moszkvai eseményei ugyanis azt jelzik, hogy az orosz vezetés is fontos diplomáciai szereplőként fogadja el a grozniji tűzszünetet szorgalmazó EBESZ-t. A szervezet - állítja jónéhány megfigyelő - jó úton van ahhoz, hogy megtalálja valós .játékterét”, s ne csak vitaklub legyen, hanem a nemzetközi színtér valódi szereplőjévé váljon. A hírek szerint a Magyar Nemzeti Bank elnökének székében Horn Gyula szívesen látná Kemenes Ernőt, vagy Tarafás Imrét, Békési László pénzügyminiszter viszont úgy nyilatkozott, hogy az ő jelöltje e posztra Surányi György. Amikor felhívtuk telefonon a korábban már volt bank-elnök Surányit, a Közép-Európai Nemzetközi Bank Rt. jelenlegi vezetőjét, igyekezett kitérni a kérdések elől, mert most még nem látja időszerűnek, hogy az ügyben megszólaljon. Azt viszont nem tagadta, hogy Békési szándékát nem a sajtóból ismerte meg. Több hónappal ezelőtt vetődött fel először, hogy esetleg ő legyen az MNB elnöke. Surányi egyelőre azért sem kíván megszólalni e tárgyban, mert mint mondja, február előtt aligha dől el, ki kerül az MNB nemrégiben megüresedett elnöki székébe, s addig minden nyilatkozat csak bonyodalmakat okozhat a kinevezés előkészítésén dolgozóknak. Kitért a válasz elől arra a kérdésünkre is, miszerint egyáltalán elvállalná-e az MNB elnöki posztját, s ha igen, milyen feltételekkel? Valószínű, hogy a bankszakember óvatosságból nem kívánja nyilvánosságra hozni az üggyel kapcsolatos álláspontját, pedig hogy vannak bizonyos feltételei, ma már nyílt titok. Január 6-án Surányi Horn Gyula miniszterelnöknél járt, s megbízásának esetleges lehetőségeiről tárgyalva szinte kizárt, hogy e kérdések ne kerültek volna szóba. Mikor ezzel kapcsolatban megkérdeztük, igaz-e, hogy feltételeinek egy része munkatársaira, más része nemzetgazdasági változásokra vonatkozik, nem mondott sem igent, sem nemet. Szalóky Eszter 4 I 4 L Se igen, se nem
