Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-02 / 1. szám

1995. január 2., hétfő A mai nap uj Dunántúli napló 3 Elbúcsúztunk 1994-től Marton Frigyes maratonija (Folytatás az 1- oldalról) Mohácson - köszönhetően tán annak is, hogy az ismert éttermek és vendéglátó egységek egy része ilyen-olyan okok miatt zárva tar­tott szilveszterkor - a szokásosnál kevesebben választották a nyilvá­nos helyen való óévbúcsúztatást. A Halászcsárdában persze, ezen a szilveszteren is kitehették a „meg­telt” feliratú táblát, hiszen az asz­talokat már jó előre lefoglalták - mi több, a Csele Hotel vendéglátó részében is a „Halász” főztjét fo­gyaszthatták, akiknek ott jutott hely. Az elmúlt években szokássá vált Széchenyi-téri vidám felvo­nulást ezúttal sem hagyta ki a vá­ros ifjúsága - éjfél után mintegy száz fiatal petárdák tucatjaival (sőt egy világító rakéta is megje­lent a tér fölött) tudatta az aluszé- konyabb mohácsiakkal: itt az új év, ideje pezsgőt bontani! P. Zs. ^ Siklóson nagyobb szilveszteri mulatságot ezúttal is a város né­hány éttermében rendeztek. Kö­zülük talán a Központi és a HB söröző a legnépszerűbb, mindkét helyen már hetekkel előbb lefog­lalták az összes helyet. A műve­lődési központ idén nem szerve­zett óévbúcsúztatót. Harkánybam a szilveszteri rendezvények általában a szállo­dákhoz kötődnek. így például a Hotel Agrohoz, a Napsugárhoz, a Dráva Szállóhoz, melyek szil­veszteri vendégkörét leginkább szállóvendégeik alkották, főleg magyarok, kevés német, horvát. Valamennyi helyen 1000-2000 forintért, sőt volt, ahol több mint 2000-ért osztották a a szórako­zást. A művelődési házban a ha­gyományos bátyus bálon legin­kább harkányiak és siklósiak mu­lattak. Rendzavarás nélkül, a szokásos utcai petárdapuffogtatás kíséretében zajlott le a Siklóson és környékén december 31. éj­szakája. Sz. A. * * * Szigetvár valamennyi szállo­dája megtelt az óév végére. Zömmel belföldi vendégek szil­vesztereztek ezúttal a Zrínyiek földjén. A város nagyobb étter­meiben már jó előre nem lehetett helyet kapni, az óév búcsúztató rendezvényekre. Domoloson 110, a Kertvendéglőben 100 vendég, a Kumillában 90-en bú­csúztatták jóhangulatban az 1994. évet, azonban megtelt az Oroszlán étterem is. A Tinódi Általános Iskola Te­hetséges Tanulókért Alapítványa hagyományos szilveszteri jóté­konysági bálján ezúttal is több mint 200 fő vigadt. Az alapítvá­nyi bálon és a Kertvendéglőben az éjféli tombola fődíja egy-egy malac volt, Domoloson és a Ku­millában egyhetes ott tartózko­dást nyert a szerencsés. Rendőr­ségi szempontból eseménytelen, a korábbi évek gyakorlatának megfelelően szilvesztereztek az emberek. Éjfél után az utcákon az egymást köszöntő ünneplő soka­ság emelkedett hangulatát petár­dák pukkanása fokozta. Á. A. * * * Már az év utolsó napja előtti estén hallható petárda robbaná­sok jelezték a szilveszter közeled­tét Sásdon. A falu lakossága java­részt otthon, családi, baráti kör­ben ünnepelte az újév eljöttét. A község zenés szórakozóhelyén, a Tavasz étteremben már jó előre elkelt minden jegy, bár a vendé­gek közt jócskán találtunk vidé­kieket. Itt kell megemlíteni, hogy Ko­vács Sándomé Sásd polgármes­tere a franciaországi Pierle köz­ség polgármesterének meghívá­sára Franciaországba búcsúztatta a 94-es évet. A látogatás célja to­vábbi kapcsolatépítésre vonat­kozó elképzelések megbeszélése volt. A művelődési központ kon­ferencia termében pedig családi estet tartottak ezen az estén. Bala­toni Sándor Sásdról származó, német építőipari vállalkozó ven­dégelte meg azokat a sásdi, pécsi, gödrei kőműveseket és családju­kat, akik az 1994-es évben vele dolgoztak Heideminben. A kel­lemes hangulatú vacsorával és zenével egybekötött estén 85 fő vett részt. Január elseje csen­desen telt a faluban. M. T-né. * * * A Zengő csúcsán bontottak pezsgőt a Pécsváradi Várbaráti Kör tagjai. Hagyományos szil­veszteri túrájuk a Réka-völgy ben elfogyasztott vadpörkölttel zárult. Hallal s vaddal várta vendégeit, vadásztársait Kovács József Va­dászkürthöz címzett vendéglője is. A Tanya Csárda zömében pé­csi vendégeket fogadott családias hangulatával és Kollár Sándomé híresen finom házikosztjával. Az díszkivilágításban úszó István Ki­rály Szállóban telt ház volt: Sze­gedről, Debrecenből, Zalaeger­szegről, Budapestről érkezett vendégeik a palotaszámyban mu­lattak. A Zengő Étteremben ferge­teges hangulatot csinált Wágner Józseféi Poller György zenekara. Mulattak a Gesztenyés Vendég­lőben, az ifjúsági klub a Művelő­dési Házban. Szilveszter éjszaká­ján Mecseknádasdon volt vereke­dés, és a pécsváradi Iparosház ki­rakatát törték be, és rámolták ki. Részeg tombolás áldozata lett még december 24-re virradóra a mindenki karácsonyfája. Új deko­rációját nem sokáig élvezhették a pécsváradiak. Kerítésdöntögetők is voltak, akik a Várkert közben okoztak kárt. G. O. * * * Eléggé meglepődött a kapuü­gyeletes Horváth Krisztina, ami­kor a tavalyi év utolsó napjának délelőttjén ajándékcsomag kísére­tében maga Baranya rendőrfőka­pitánya tolmácsolta neki a testület jókívánságait. Miután mindössze augusztus közepe óta szolgál a fi­atal őrmester, miképpen is tud­hatta volna, hogy már negyedik éve köszönti így a „főnökség” a szilveszterkor szolgálatos egyen­ruhás rendőröket. Míg Dr. Emyes Mihály Pécset járta, addig helyet­tesei a többi baranyai kapitánysá­got járták sorra. Ä megyei rendőrfőkapitány ezúttal szolgálatban töltötte a szilvesztert, s ha már így adódott, nem hivatalos számvetésre kértük a tavalyi évről. A statisztikák sze­rint tavaly nőtt a bűncselekmé­nyek száma, hét-nyolc százalék­kal több vált ismertté, mint 1993-ban. Igaz, ezek között olyan ügyben is nyomoznak, amikor egyetlen ember ezerhétszáz eset­ben gyanúsítható okirathamisítás­sal. Csökkent a lopások és a betö­réses lopások száma, félszázzal kevesebb volt a garázdaság is. Hetven alatti rablást jegyeztek föl tavaly, s a megelőző évivel csak­nem megegyező számú gyilkos­ság történt a megyében. Csaknem tucatnyi esetben folytattak nyo­mozást kábítószer ügyben, ebből három „nagyobb fogást” köny­velhettek el. Tavaly különösen nagy hangsúlyt fordítottak a gaz­dasági jellegű bűncselekmények felderítésére, a korrupció rendőr­ségi eszközökkel történő vissza­szorítására. Csúszópénzek, sza­bálytalan hitelezések itt is voltak, az összegek húszmilliótól egymil- liárd forintig terjednek. A megyei rendőrfőkapitány végezetül elmondta, hogy a le­számolásos jellegű szervezett bű­nözés egyelőre még nem jelent meg Baranyában, de önmagában már az is kemény munkát jelent a rendőrségnek, hogy ne üsse föl a fejét. B. Z. 1984 óta működik Pécsett, a Nevelési Központban az Egyedü- lélők Baráti Klubja, s tartja min­den második szombaton összejö­veteleit. Főleg a Kertvárosban la­kók járnak oda, de Szigetváriról, Mohácsról, Komlóról, Sellyéről és Kozármislenyről is jönnek. A klubnak jelenleg 36 tagja van, de a szombatonkénti programokon 80-100-an is összejönnek, ami­kor is különböző előadásokat, bemutatókat tartanak orvosok, pszichológusok, fodrászok, vagy rendeznek ki mit tudót, kiállítá­sokat, tartanak névnapokat, kará­csonyt, vagy éppen esküvőt, hi­szen két pár már összeházasodott a klubtagok közül. Most szilveszterre 150 egye­dül élőt vártak, de 200-an jöttek el, hogy elbúcsúztassák az óé­vet, elköltsék az ünnepi vacso­rát, a disznótorost, a hozott sü­teményeket a Nevelési Központ színháztermében, s táncoljanak Horváth Antal muzsikájára, éj­félkor pedig meggyújtsák az asztalokon elhelyezett egy-egy szál gyertyát, s kívánjanak egymásnak boldog új esztendőt, amelyben, ha továbbra is egye­dül, de korántsem magányosan kell hogy éljenek. Cs. L. Marton Frigyes, a publi­cisztikai politikai kabaré „atyamestere” négy jubile­umot is ült a napokban. Ne­gyedszázada indította el a Rádió Kabarészínházát, húsz éve a Humorfesztivált, öt éve „gründolta ki” - két órával a frekvencia moratórium életbe léptetése előtt - a főváros XI. kerületében működő Rádió 11-et.- Ahhoz, hogy ezt a három ju­bileumot megéltem, egy negyedik is kellett: pontosan tíz éve, január elsején mentem nyugdíjba. Ha akkor ezt nem teszem, akkor fel­tételezhető, hogy már réges-régen a legjobb esetben is csak egy le­vert emléktábla lennék valahol...- Ha csak a Rádiókabarét és a Humorfesztivált vesszük, akkor is egészen bizonyos, hogy a Mar- ton-i felfogás meghatározója volt a politikai kabarénak.- Olyant idézek, akit mosta­nában nem szokás: van egy leve­lem Aczél Györgytől - nem tu­dom már, hogy az Érdemes-, vagy a Kiváló Művészi kitünteté­sem alkalmából kaptam tőle - amiben azt írta, hogy „Ön egy műfajteremtő személyiség”. Tényleg lehet benne valami, mert előttem a kabaré valami nagyon vegyes képet mutató dolog volt a Rádióban. Nekem az volt a törek­vésem, hogy egy színtiszta publi­cisztikai kabaré teremtődjék meg. Hogy ez mennyire telitalálatnak bizonyult, azt a hallgatottsága bi­zonyította, ami ötmillió fölötti volt, amíg én csináltam. Ez aztje­Nem sok munkát adtak a várandós kismamák és a vi­lágra kívánkozó újszülöttek a baranyai kórházak szülésze­inek az új év első napjának első óráiban. Az első baranyai baba Szi­lentette, hogy az országnak csak­nem a teljes felnőtt lakossága ott ült ilyenkor a rádió előtt. A másik, hogy ebben a műfajban minden elképzelhető díjat elsőként én kaptam meg, ami nemcsak nekem szólt, hanem annak a műfajnak is, ami valamiféle hátsó udvari szel­lemi termékként volt nyilván­tartva. A kabaré tehát integráló­dott a magyar kulturális életbe, az illegalitásból legalitásba lehetett átvinni.-A Marton-féle kabaré nem arról volt híres, hogy nem csípte meg a hatalmat...-Ezt csak egészében szabad nézni. Az első araszoló lépései­met 1958-ban tettem meg, miután Pécsről elkerültem. Rengeteg trükkel, manőverezéssel, taktiká­val tarkított folyamat volt, amíg az ember eljutott oda, hogy lassan gyűlni kezdtek az aranytömbök a trezorban. S arra mindig is ügyel­tem, hogy ne kelljen benyúlnom ebbe a „trezorba”, mert megkér- dőjelezhetővé váltam volna. Nem tehettem meg, hogy olyasmiről beszéljek, ami vitatható vagy tá­madható. S ahogy gyűltek ezek az aranytömbök, úgy vált egyre fon­tosabbá, jelentősebbé a dolog, mert egy ponton túl már óriási botrány nélkül nem lehetett volna leradírozni a színről a kabarét. Hogy a másik oldaláról világít­sam meg a dolgot: amikor elkezd­tem csinálni, úgy hívtam, hogy ez „osztályvezető kabaré”. Ami úgy nézett ki - ha közéleti humorról volt szó -, hogy a színen ült egy titkárnő, bejött valaki és azt getváron született, mintegy másfél órával az éjféli pezs­gődurrogást követően, amikor is egészséges kisfiú látta meg a napvilágot a kórház szülé­szetén. Az ügyeletes orvos elmondása szerint tegnap dél­mondta: Giziké, bent van az osz­tályvezető kartárs? Gyakorlatilag tehát az volt a felső szint, amivel lehetett valamit kezdeni. Fölül és alul minden remek volt, de az osz­tályvezetők. .. Nos, amíg az osz­tályvezető kartárstól a Kádár Já- nos-paródiáig eljutottunk, irgal­matlan hosszú folyamat volt, és nem is mentes a veszélyektől. Amikor például első alkalommal bíráltam meg egy minisztert, harminchat „szochazás” veterán jelentett föl Kádárnál azzal, hogy megdöntőm a rendszert. Két kék­ruhás úr a Rádióból elvitte az adásszalagot, mi pedig írtunk egy igazoló jelentést, hogy az élet, bi­zony, ilyen... Vártam egy dara­big, semmi. Jó, akkor a következő havi kabaréban nekimegyünk a miniszterelnöknek, Fock Jenő­nek. Az már egy tétel volt! Le­ment a műsor, kedden hív a Fock: köszöni szépen, hogy a kabaré az ő személyét méltatta arra, hogy foglalkozzon vele. Zamek! Kö­vetkezzen Kádár János...- Ha úgy vesszük, akkor sokkal szabadabb mozgástere volt, mint bárki másnak - például az írók­nak vagy az újságíróknak!- A tényekben nem lehetett ve­lünk vitatkozni. Példának okáért ott volt a következő botrány: ugye, mindig január nyolcadikén jelentették be az áremeléseket, amiket én Szilveszterkor elko­tyogtam. De támadhatatlan volt a dolog, mert óriási radaremyőink voltak mindenfelé. Sokszor előbb tudtam, hogy mi szerepel a Politi­kai Bizottság elé kerülő anyag­ban, mint a bizottság tagjai.- Mi lett volna, ha tíz éve nem megy nyugdíjba?- Mondtam már: legfeljebb egy levert emléktábla, mert a bő­römből nem tudtam volna ki­bújni. Az utóbbi években itt olyan erőkkel kellett volna megvívni a meccset, amelyek agresszivitá­sukról és ostobaságukról fényes bizonyítványt állítottak ki. Ugyanakkor érzek valamiféle hiá- tust, ami azzal is magyarázható, hogy az ország politikailag meg­osztott, ugyanakkor a májusi vá­lasztások azt mutatták, hogy a többség egységes. Ennél primití­vebb teóriát, mint hogy a kabaré­nak mindig ellenzékinek kell len­nie, nem ismerek. Mert most en­nek vagyok az ellenzéke, holnap annak. Ä kabarénak nem valami ellen, hanem valamiért kell har­colnia. Balogh Zoltán ben újabb kis jövevény sírásá­tól lett hangos a szülőszoba. Mindkét a baba, és mindkét anyuka jól van. Siklóson kicsit később, haj­nali 2 óra után 15 perccel szü­letett az a kislány, akinek egyedül örülhettek a kórház szülészetén. Még feljutott a képzeletbeli dobogóra a pécsi Megyei kór­ház szülészetén 2,35-kor vi­lágra jött kislány is. Összeállí­tásunk elkészítésekor Komlón is érdeklődtünk, ám a városi kórház szülészetén minden te­kintetben eseménytelen éjsza­káról számolt be az ügyeletes orvos. Nem lehet tehát azt mon­dani, hogy túlságosan ipar­kodtak volna a baranyai ba­bák, hogy mielőbb megszüles­senek az új év első óráiban. Talán ez az oka annak is, hogy idén nem megyénkbeli baba kapta meg az AB-Aegon Biz­tosító Rt. dél-dunántúli nemes fölajánlását. A dél-dunántúli ÁB-baba ezúttal Szekszárdon született, ahol édesanyja tegnap délután már át is vehette a 100 ezer forint értékű életbiztosítási kötvényt, ami a tegnap szüle­tett gyermek 18. életévének betöltésekor várhatóan már 2,3-2,5 millió forintot ér majd. Ezzel a tőkével bátran indulhat az életben. Kaszás E. Lusta babák Baranyában Idén szekszárdi lett az AB-csemete Luca Nikoletta, az első baranyai újszülött a boldog édesanyával a megyei kórház szülészetén Fotó: Tóth László ál * 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom