Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-14 / 13. szám
8 üj Dunántúli napló Riport 1995. január 14., szombat Ahol már csendesek a hajnalok MAGYARUL MAGYARÁN Büntetlen bűnözés Még valamikor, december elején beszélgettem Soós Péterrel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnyűhetetlen katonájával, aki megemlítette: január 12-én Boszniába indul. Gyerekekért. Ez lesz az első alkalom, hogy közvetlenül a helyszínről, hadműveleti területről, Orasje térségéből hoznak majd át menekült famíliák gyerekeit kondíciójuk feljavítására, egyhónapos üdültetésre. A megbízó a liechtensteini vöröskereszt. Aztán hogy-hogynem, a megjelölt napon, hajnali fél kettőkor ott állok, melegen öltözve és némi elemózsiával a pakkomban a Siklósi úti elágazásban, várva a máltai-kereszttel ékített autóbuszt. Egy percet sem késnek. Gyengén szitált a hó: a turo- nyi lejtőn Pál Ferenc gépkocsi- vezető megjegyzését hallom: nincs értelme a rohanásnak, hiszen itt-ott eléggé csúszik az ót, s amúgy is, ki tudja mi vár még ma ránk. Egy kicsit ideges, a maga módján. Bonyhádi ember, vállalkozó, s csak itt tudta meg, hogy meddig is kéne eljutni? Nem tudtam eldönteni, hogy vajon a Mercedes buszt félti avagy saját magát. A térkép és az előzetes tájékoztatás szerint hadműveleti területre megyünk. Ezért aztán nem föltétlenül hiszi amit a megrendelők mondanak, mármint, hogy aggodalomra semmi ok. A szeretetszolgálat egyenruhájában Soós Péter és az amúgy tolmács és navigátor szerepét is betöltő Vajgert György. Utóbbi éppen azon a vidéken született, Felsőmonostoron, melyen át kell majd haladnunk. Mondják, a gyerekeket valahol a horvát bosnyák határfolyónál, a szebb napokat megélt Száva bal partján, az orasjei komp innenső oldalán fogjuk felvenni. Ez még nem bosnyák terület, csak amolyan senki földje. Ezt pontosították a legutóbb telefonon az ottani menekülteket irányító szervezet vezetőjével, aki faxon a névsort is elküldte már. Pécsről Orasjét nem lehetett elérni, Orasjéből Pécset igen. Bár több alkalommal megszakadt a beszélgetés a horvát nyelvű közlemény után, mi szerint a népi hadsereg katonai okokból bontja a vonalat. Mind a drávaszabolcsi határátkelőhely magyar oldalán, mind a horvátoknál régi ismerősökként fogadják a máltaiakat. Az ismeretséget sok-sok forduló alapozta meg. Akkor elsőbbséget kaptak a sorompóknál, most nem kell a sose kért előzékenység: éjjel van, semmi forgalom, ásít a határőr és a vámos is. Ki sem kell szállni, mehetünk tovább. A döcögő buszban miről beszélgethetünk, mint a háborúról, amely nem csak gyűlöletet fakasztott, hanem sok-sok esztendőre, újabb emberöltőkre konzerválta azt. Embert-ember ellen uszított. Szomszéd orrolt szomszédra, barát ugrott barát torkának. Nézünk kifelé az ablakon: a tájba-településbe vágott nyomok nagyrészét eltüntetették már ezen az Eszék felé vivő útvonalon. Egy-két ház akad csak, térdre rogyva a telitalálat nyomán. Nem érdemes újjáépíteni avagy nincs ki újjáépítse? A lelkekben vágott nyomokat lehetetlen eltüntetni. Útitársaim errefelé régóta járnak. Jártak a nehéz időkben is, amikor gépfegyverzaj volt és közeli torkolattűz. Amikor sűrűn kérdezték tőlük: félnek-e? Féltek. _ Akadt-e életveszély? Akadt. És miért vállaljátok? Ha mi se vállaljuk, akkor ki? Amikor gyógyszert szállítottak a háború első napjaiban Eszékre, s keresték a városba jutás lehetőségét, találtak is egy megfelelőnek tűnő bejáratot, de alig ment a teherautó néhány métert, eléjük ugrott egy kiska- tona.-Alá van aknázva! - kiáltotta, s mutatta, hogy a kocsi elejétől alig néhány méterre már robbant volna. Később sebesülteket hoztak odaátról a pécsi négyszázágyasba. Az egyik fiú, derékig gipszben és kötésben, szinte végig üvöltötte az utat. Próbáltak ugyan Donji Miholjacba szerezni a lába alá egy deszkát, hogy ne lógjon, de nem sokat használt. A fiatal katona alatt gránát robbant, alfelét teljesen szétvitte. Ki tudja, él-e még? Elkerüljük már Eszéket, megyünk Siroko Poljén át Dakovo - Gyakovó -, felé. Püspöki székhely, katedrálisa gyönyörűen kivilágítva. Az éjszakában káprázatosán szép látvány. (Vukovár irányába jókora kerülőt spórolhatnánk meg, de ott a frontvonal. Meg különben sem látják jó szívvel a magyarokat, még a máltai buszt sem. Legutóbb, amikor megpróbálták, a szerb katonák elröhögték magukat, s azt mondták: előbb Krajinában be kéne üt- tetni az útlevélbe a vízumot.) Csak kikívánkozik belőlem a kérdés:- Hogyan fogadják a menekültek a gyerekeik üdültetésének lehetőségét? Soós Péter szerint a dolgok lényegére tapintottam:- Nem mindig kitörő az öröm. Legutóbb is a megbeszélt létszámnál kevesebbet sikerült a nagyatádi menekülttáborból a hollandiai meghívásra kijuttatni. Pedig a névsor is összeállt, csak éppen a gyerekeket nem találtuk meg. Elbújtak.- Most hány gyerekért megyünk?- Amennyien beférünk ebbe a kisbuszba, vagy huszonketten, és még jön három felnőtt kísérő is. Minden bizonnyal asszonyok. Megkockáztatom a kérdést: Van értelme ennek? Orasjében többezer menekült család, s elvinni tőlük két-tucat gyereket, megetetni, felöltöztetni őket. Csepp a tengerben. A választ hamar megkapom: a tenger is cseppekből áll. Sokszor nem is a tett számít maga, hanem a szándék. Az, hogy érezzék odaát a bosnyák menekültek: a külvilág tud róluk. S e külvilágban ott vannak a magyarok is. A jó szó, az odafigyelés pszichológiája ez. Közel a Száva, Bosznia-Hercegovina valaha megrajzolt határa. Hogy ez lesz-e a végleges, senki sem tudja még. Mindenesetre az éjszakába némi fény a horvát határ épületegyüttese. Az egyik tömb előtt a védelem: kisméretű tégla, ahogy az a gyárból kijött, raklapon, acélpánttal átkötve, és a sok raklapnyi tégla fel- tomyozva egymásra. Csak egy lő- résnyi luk. A másik épület homokkal töltött műanyagzsákokkal körítve a tető magasságáig. Ez már a hadak útja. A határőr bizalmatlan, de amikor megtudja, hogy miről van szó, faggatózni kezd. A máltai szolgálatról mit sem tud: érdekli a dolog. Aztán tovább enged. A határtól alig párszáz méter a senki földjén, és itt vagyunk a komp részére bevágott Száva parton. A sík vidéken egyetlen támpont, ahol megállunk: óriási fűzfa bólint koronájával a folyó felé. Innen már látszanak Orasje fényei: védett státusszal, határmenti bosnyák város. Nehéz a sötétben kivenni, de a víz valahogy tükröződik: az egykor híd pillérei a vízben. Fél öt. A megbeszélés szerint fél óra múlva indul a komp. Csend van mindkét oldalon, csendes a folyó is. Hirtelen megfeszül a kötélsodrony: odaátról elindult a komp. Jól kivehető, néhány személy- gépkocsit hoz meg gyalogosokat. Csípős hideg szél fúj időnként, ismét megered a hó. Talán öt perc az út, s már jönnek is a gyerekek. Bebugyolálva tetőtől-talpig, alig csomagokkal. (Később tudom meg: szándékosan nem hoztak magukkal semmit, a szolgálat ezt kérte. Liechtensteinben majd a hercegnő felöltözteti őket, s kapnak annyi mindent, hogy győznek pakolni.) A legkisebb öt éves, fiúk-lá- nyok vegyesen. A többség 14-16 éves, tehát nagyobbacskák. S nem hiányzik senki. Jött két mama is velük és egy talpig feketébe öltözött asszony, akitől később megtudom: egyedül maradt. Férjét és fiát gyászolja. Ruzsica hosszúhajú, vékony, akár a lányom. Mellém kerül. Húga az előbb említett asszony ölében, megszeppenve, de nem sír. A többiek alkalmi barátaik mellett. Mind-mind földbeta- posott szerencsétlenek, Tuzla, Brcko, Doboj térségéből. Szüleikkel menekültek, nincs otthonuk, s most a nagyvilág felé tartanak. Fáradtak és álmosak, szeretteiktől a túlparton elbúcsúztak már. A névsorolvasás nem tart soká. Alig néhány kilométert teszünk meg, már alszik mindahány, édesen, tátott szájjal, kabát alá csúszva avagy a másik vállán. Alusznak Pécsig. Nem hiszem, de meglehet: rólad álmodtak, Hercegnő. Kozma Ferenc Előrebocsájtom, hogy nem rendőrségi ügyről lesz szó, hanem olyan nyelvhasználati botlásokról, amelyeket nem követ felelősség- revonás. A nyelvművelés mindenkori irányítóit, de hétköznapi munkásait is, gyakran megkísérti a gondolat, hogy hatalmi szóval kellene érvényt szerezni a helyesírás és a helyes beszéd általánosan elfogadott szabályainak. A Magyar Tudományos Akadémia a maga tekintélyével egyértelműen fellépett az idegen (főként az angol) szavak és kifejezések túlzott használata ellen. Szakszövegekben nem rendelt el egyértelmű korlátozást, de a köznyelvben, az ismeretteijesztésben, a sajtó és a rádió, valamint a tévé nyelvében annál inkább. Az egykori kereskedelmi minisztérium szintén rendelettel szabályozta az üzleti élet, a boltok nevének, a reklámoknak az idegen hatástól való mentesítését. S mit tapasztalunk? Bűnözünk büntetlenül. Hovatovább nem lesz olyan üzlet, kereskedelmi egység, szórakozóhely, amely ne idegen névvel hivalkodna, s olyan áru, amely ne idegen nyelven kelletné magát. De ne beszéljek általánosságokban! Igaz, hogy már több, mint két esztendeje éppen lapunkban tettem szóvá egy szemet szúró helyesírási hibát „Kész röhej ez a csevely” címmel. Aj és az fy örök botránykő a magyar helyesírásban, de a helyesírási szabályzat szerint a hanghatást, a hangbenyomást jelentő szavak, mint a zörej, zsivaj, röhej és a viszonylag ritkán használt csevej is y'-vel írandó. Erre is érvényes a régi magyar szólásmondás: A szabál, illetve: szabály az szabály, s nem: szabáj. Azóta sok helyütt szemembe vigyorog (szerencsére nincs röhölyög szavunk) a csevely, így fy-nal. Legutóbb lapunkban: „Csevely. Holnap 17 órakor az MSZP Miku- lás -csevelyt tart a Tüzér utcai Mozgalmi Házban” (94.12.06.) Nyugodtan írhatott volna az „elkövető” csevegést, s elkerülte volna a csapdát. így azonban bizony beleesett. A nevek (hely- és személynevek) tiszteletére ugyancsak felhívtam az újságírók figyelmét. (92.12.19.) S mit olvasok az újságban? „Bili Clinton és a pécsi jezsuiták” című rövid tudósításban? Két magyar jezsuita nevét „tudtuk meg a 80 éves Zicsi (így!) Ádám pécs-bányatelepi plébánostól, aki fiatalkori jóbarátja Clinton elnök két magyar tanárának.” Fricsy Ádám joggal kérhetett volna helyesbítést, ahogy Végh József tette: „Feldbach nem Pécs, hanem Siklós ausztriai testvérvárosa.” Ezt már nem tehette a közismert és köztiszteletben álló Nyárádi Ádám, akinek a halálhírét közlő hírben Nyári Ádámnak neveztek. A kisebbik vasúti szerencsétlenség színhelyéül, ahol egy pályamunkást gázolt halálra a tehervonat, hol Memye, hol Merenye hangzott el, és volt leírva. Az első a helyes. A kaposvár-siófoki vasútvonal melletti falunak, amely egykor a Kegyes Tanítórend, közismerten a piaristák földbirtokának a központja volt, Merenye viszont Szigetvártól nyugatra fekvő kisközség, amely viszonylag távol van a vasútvonaltól. Rónai Béla Keresztrejtvény ... KÉZZEL VÁRAKOZIK —V KAMPÓ, HOROG SZIGET PER SZEREPGENOVAI HAJÓS V. —V COSA .... AZ AMERIKAI MAFFIA A VICC POÉNJA. ELSŐ RÉSZ HELYRAG RÖVIDESEN SU RÍNA ME Fő> V V \ fi d 11 M l ;3 m SPANYOL FOLYÓ > NYÍREGYHÁZA RÉSZE > L í WíLjlTÖRLI Ű !> VÁGÁS A FILMSZAKMÁBAN V bűöY ILLAT PETŐFI KÖLTEMÉNYE > A VICC POÉNJA. 2. RÉSZ LOM IKERSZAVA SIETNI KEZD KIRÁLYI KINCSTÁR ... A KABÁT, IZZAD AMERIGO ... SEKÉLYEN KAPÁLÁS r TRANSZ FORMÁLÁS > V V V V V KÖTI AZ ... A KARÓHOZ ASZTÁ> AUSZTRIÁBAN LAKIK VÉD > NŐI NÉV ÉSZAKI FÉRFINÉV > TÖRÖTT BOTI GYILKOL > T“ SZÉLSEBESSÉG MÉRŐ A. É. r ENGEO VÍZPARTI MADÁR > V ÚJSÁG KEZÉVEL TÖBBSZÖR JELZŐ > PALOMA SÚLYARÁNY ' IRÁNYT VÁLTOZTAT > TT... SEY- FETTIN. TÖRÖK ÍRÓ S K. > SÉRÜLÉS LYUK V > r TOKAJI BOR V FRANCIA CSILLA> V A MÁJ TERMELI BIZONYÍTOTT ELŐTAG: LÉGI\l 1 CSOMÓZZA > 4 V KEZÉBE NYOM ESELI > FRANCIA MAGAZIN > ERBIUM, FLUOR > 1' 7” O.O. M. r 1) SZÁR KÖZEPEI > FÜRDŐSZOBA 8URKOl$Yf [TT > PESTI HOTEL A LÉLEK TÜKRE > » \l IGEKEPZÖ BELGA VÁROS > APRÓ KIRÁNDULÁS > r — PROTÉ2IS MARÓ ANYAG >- -vV CSONTHÉJAS ERDEI GYÜMÖLCS LÉTEZIK BETŰ. KIEJTVE ÜRES KÉZI SKÁLAHANG V ' MÓDSZER NOBÉLIUM > V AZ UTCÁRA V P I T” T" LÓN .... KAMBODZSAI POLC LITER > MESÉK RAVASZ ÁLLATA > V VÁLOGATOTT HOLLAND LABDAauafl— r' T" *1VITAMIN > Ezúton is szíves elnézésüket kérjük t. Rejtvényfejtőinknek a december 31-i lapban számítógépes hiba miatt rossz minőségben megjelent rejtvényért. Most azok között sorsolunk, akik a hiba ellenére is helyes megfejtést küldtek be. A december 31-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Amióta kinőtt a hajam, megszűnt a kisebbrendűségi érzésem.” Utalványt nyertek: Gábor Jánosné, Siklós, Rozmaring u. 2., Haász János, Pécs, Bor u. 78/1., Póc- zek Éva, Pécs, Semmelweis u. 17., Radies Károly, Pécsvárad, Szentháromság tér 5., Tárnoki Róbert, Pécs, Szigeti u. 6/a. Az utalványokat postán küldjük el. Beküldendő a helyes megfejtés január 23-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, Új Dunántúli Napló Szerkesztőség, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. t
