Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-02 / 1. szám
1995. január 2., hétfő Sport aj Dunántúli napló 15 Hogy mik Talán néha nem árt, ha kevés a szöveg. Jobb, ha szép képek beszélnek. Még akkor is, ha tragikus eseményről szólnak, mint például Schumacher baleseténél. Az örömről, a sportolás utánozhatatlan varázsáról még nehezebb írni. Edinburgh hercege a lovaira mérges, Ivan Lendl, aki éppen Pécsett, Taróczy legyőzésével szerezte elsőjelentős sikerét annak idején, az ütőjét szopogatja. Az arab lányok pedig nemcsak mutatósak, hanem ezúttal békésen lövöldöznek. Nem nagyon nézhetik úgysem ezt a fiatalembert a másik képen. A mexikói Miguel Angel Gonzalez, talpig meztelen, mert fogynia kellett. Harminc dekát, két óra alatt. Sikerrel pisilt. Aztán megnyerte csatáját a WBC ökölvívó világversenyén. Fogyni jó, ha van értelme. A síelő pedig új távlatokat mutat meg, és a fotós is, akiről csak találgathatjuk, honnan fényképezte a sportolót. Olyan elcsépelt már, mégis a sport nagyszerűségét bizonyítja, ha valaki „civilben” beugrik a medencébe, hogy együtt örüljön kedvenceivel. A képen az UTE- Primavera egyik szurkolója így örülhet az 1994-es bajnoki címnek. Meg is teszi. Kedvencem a fotók közül mégis az az ember sapkában. Paul Azingernek hívják, súlyos rákbetegségből kigyógyulva visszatért kedvenc sportágához. Legnagyobb gondja az maradt mostanra, hogy hol az a rohadt kis luk, no és, hogy belemegy-e a labda, amit ő, egyedül ő irányíthat. Biztos vagyok benne, hogy nyer. Bozsik > # f 1 i 4 á
