Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-07 / 337. szám
1994. december 7., szerda A mai nap uj Dunántúli napló 3 A PÉCSI DIÁKOK VIDEÓ-KÍSÉRLETE ELSŐ DÍJAT HOZOTT Vízcsepp-tánc és dzsessztaktus Nem hittük volna, hogy a metszett üveglapon láthatatlan (talán) cémaszállal életben tartott apró víztócsák finom csepp- játéka a halkan alákúszó dzsessz-szólam lüktetésével percekig képernyő elé bilincselő élmény forrása lehet. Márpedig remekül sikerült a pécsi Babits Gimnázium három volt diákjának kísérlete. A közvetlen improvizáció megjelöléséhez sorolt, Él című kis- filmjükkel a III. Országos Videó- szemle első díját is elnyerték. A kísérlet pedig nem csupán a tehetséges tizenévesek, a videoszalaggal első próbálkozására vonatkozik, hanem a formák képi mozgása és a zenei kifejezés együttesen megkomponált megjelenítésére. Hogy a videotechnika eszköztárát sejtető, de valójában manuáli- san(!), hagyományos módszerekkel és az iskola falai között született bravúrok eredményeként ilyen alkotás kerülhetett a bírák elé, abban közrejátszott a „lány trió” összeszokottsága is. Bebesi Zsófia, Egle Anita és Kismányoky Réka már éveken át rajzoltak közös szakkörben, sőt az iskola szőttes-kiállításán is szerepeltek. Noha filmszalaggal még nem volt dolguk eddig, azért elárulták, az ötlet már a videoszemle felhívása előtt megfogalmazódott bennük.- Sokszor az ajtót is bezártam, magukra hagytam őket a teremben. Látszott, nagyon is jól tudják, mit akarnak - mondja Bebesi Károly né, a leányzók korábbi rajzta- námője. A mosolygós tinik közül egyébiránt csak Egle Anita kötött, úgy tetszik, életre szóló szövetséget a képzőművészettel. Ő szaA három győztes pécsi diáklány (balról): Egle Anita, Kismányoky Réka és Bebesi Zsófia Fotó: Läufer László badiskolákhan ízlelgeti a különböző technikákat, portrékkal készül a rajz-audiovizuális szak felvételijére, de még egyetlen műfaj mellett sem döntött. Festményein nem ritkán Pécs épületeinek, háztetőinek megkapó részletei köszönnek vissza érzékeny tolmácsolásban. Az inkább a humán tárgyakhoz vonzódó Kismányoky Réka elsőéves a miskolci egyetem filozófia szakán, de rajztábláját ő sem tette a fiókba. Ahogy Bebesi Zsófia sem, aki pedig ősztől a kairói egyetemen hallgat csillagászatot. Érzékenységükben, eredendő nyitottságukban (amit következetesen igyekeznek is ébren tartani) és az ifjúkorhoz dukáló alkotói lendületben azonban közös hangra talált mindhárom fiatal. Ma még egyaránt indulattal szembesülnek a lényegi mozzanatok felett elsikló hétköznapok túlhajszoltságával. De példaként az „otthonülők”, a kisközösségi létformától idegenítő televízió-mániáját vagy a képernyőn olykor álproblémákkal operáló limonádé-sorozatok közönségét is aggódva említik. Főként, hogy a rohanó élettempó esztétikai élmények sorától foszt meg. Noha mindenről van véleményük, improvizatív filmjükről már elfogó- dottan beszélnek. Ahogy írni is nehéz róla, mert képsorait látni kell. Erre a Baranya TV már teremtett lehetőséget, de a Mecsek és a Városi Televízió Jelenlét magazinja is levetíti. Bemutatják az egyik budapesti filmszínházban, ahol a lányok versenytársaikkal és a zsűrivel is találkozhatnak. A Tóth Zsolt vágóval befejezett munka az iskolai audiovizuális alkotások XI. Nemzetközi Fesztiválján Svájcban is szerepel. Tröszt Éva Kaliforniában, Santa Monica-ban egy novemberi reggelen a pécsi Fodor László Harminc nap alatt 30 államban járt Fodor László: Kalandos éveim Amerikában - már kazettán is Fodor László, a 35 éves örökifjú állami gondozottból világutazóvá nőtte ki magát. Nevével az elmúlt egy-két évben a Pécsi Rádió fiataloknak szóló műsoraiban gyakran találkozhattunk, s amikor fél évvel ezelőtt ismét arra adta a fejét, hogy az USA-ba induljon, lapunkban is bemutattuk őt. Legutóbbi ötlete az volt, hogy harminc nap alatt harminc államot megjárjon az Amerikai Egyesült Államokban. S ha már így határozott, hát meg is valósította álmát. „Bérletet” váltott az egyik amerikai légitársaság A kis ügy is lehet fontos Ki pótolja a közúti jelzőtáblákat és a buszmegállók tábláit? Hetekig vártuk, hogy pótolják Pécsett, a József Attila utcában, a Hungária Biztosító előtti buszmegállót jelző táblát. A megállót keresők elbizonytalanodtak, vajon megszűnt volna? A városi buszközlekedést jól ismerők tudják, hogy csak a tábla hiányzik, a busz megáll. A kis ügy is fontos, ameny- nyiben a lakosságot, az utazó- közönséget érinti. Hasonlóan tanácstalanul várakoztak (hiába) a Nagy Lajos király úti még jelzett megállóban, ám ott már nem álltak meg a buszok. Megszűnt, de a tábla ott maradt. Két ellentétes helyzet. Valóban, kinek a feladata lenne a buszmegállók tábláinak kihelyezése, kezelése, javítása, cseréje és pótlása? Amióta a közlekedési vállalat kettévált és átalakult, amióta szűkítették a költségvetést, már nehezebben talál e feladat gazdára. A Pécsi Közúti Igazgatóság a 20/1984. sz. KM. rendeletre hivatkozva csak a saját kezelésű, országos utak menti táblákkal foglalkozik, tudtuk meg Kiss Tibor főmérnöktől. A hivatkozott rendelet szerint: „A tömegközlekedési járatok megállóhelyeivel összefüggő közúti jelzések elhelyezéséről - a megállóhelyet jelző (busz, villamos, troli) tábla kivételével - az út kezelője gondoskodik. ” Tehát a táblákért a buszjárat üzemben tartója, a Pécsi Tömegközlekedési Rt. és a pécsi városi utak kezelője, a Pécsi Közüzemi Rt. felel(ne). Bata László, a Pécsi Tömeg- közlekedési Rt. műszaki igazgatóhelyettese nem tartja saját feladatuknak, és költségvetésükben nincs is keret rá. Korábban megoldották, de most mindenkiről lepereg. Talán a táblák tulajdonjoga sincs tisztázva? Tekintélyes vagyon. Bizonyára nem gondolták, hogy ez is hétköznapi ügy lehet.- Rengeteg javítást, pótlást kell elvégeznünk a rongálok jóvoltából - hallottuk a Pécái Közüzemi Rt. illetékesétől. - Nem csak kidöntik, tönkre teszik, hanem el is lopják. A Mandulás melletti Pécs táblát kétszer pótoltuk. Vasason elsőbbségadást jelző táblát vittek el. Elgörbítik a táblákat, bemázolják, elfordítják. Nem tudjuk, kik követik el. Legutóbb a Székely B. utcában feketítették be a közúti jelzőtáblákat. Érthető, hogy ilyen rendkívüli, költségigényes terhet senki sem szívesen vállal magára. Kertvárosból is jelezték, hogy oszlopostól kiemeltek és bokorba dobtak egy várakozást tiltó táblát. (Valakinek útban volt a tilalom.) A városnak sincs erre tartalékkerete, de lám mégis félre kellene tenni valamennyit, ami valószínű megjelenik a buszjegy árában. Az elkövetők pedig tovább garázdálkodhatnak, „élvezhetik szórakozásukat”. A Pécsi Közüzemi Rt. a kertvárosi táblát időközben visszahelyezte, és a Nagy Lajos király úti megállóét leszereltette. Ä buszmegállók tábláinak pótlási feladatát viszont továbbadja a buszok üzemeltetőjének. Az utazni vágyók még sem dönthetik el, hogy kinek a feladata legyen, ők csak a megállót keresik az érvényes menetrenddel. Megtudtuk, hogy egy tíz évvel ezelőtti felmérés szerint Pécsett, a városi utak mentén 8200 közúti jelzőtábla áll. Azóta bizonyára több lett. Most készülnek számítógépes nyilvántartásba venni. Egy-egy tábla pótlása elhelyezéssel 7000 forint. A Pécsi Közüzemi Rt. ez év októberétől vette át a közúti jelzőtáblák kezelését, de a buszmegállók tábláinak kérdésében még nem történt „megegyezés”. Talán ezért is hiányzik hetek óta a tábla a József Attila utcai buszmegállóban. Rozvány Gy. Képernyő előtt A mi kis játékaink Berg, a harmadikos gimnazista azt mondta a kicsiknek, az ő türelmének is vége, megruházza az igazgatót. A nagyszünetben oda is csődítette a szájtáti elsősöket az iroda csukott ajtaja elé hallgatózni. Rövidesen hallottak is elcsattanni egy pofont és Berg éles hangját is: „Nesze, te büdös paraszt!” Majd újra és újra. A poén viszont a fáma szerint csak egyszer csattanhatott el - az eset után nyomban híre kelt, hogy a diri és tanítványa szenvedélyes sakkozó. 1956. november 4-e után Budapesten mi, a bérház legfelső emeletén lakók a bombázástól félve, a pincébe és a földszinti lakásokba húzódtunk. Egy szívélyes házmesterasszony lakásába zsúfolódtunk, aki már kora reggel hozta a kártyát, hogy az itt-ott levackolódó népséget asztalhoz ültesse, teával kínálja. A házat eltaláló repeszdarabokra nem, de arra azóta is jól emlékszem, hogy a Jolly Jocker milyen szép, mosolygós arcú bohóc volt. Akkor még nem hallottam a játék nagy fanatikusairól, nem olvastam Zweig Sakknovelláját, Dosztojevszkij Játékosát, s csak most gondolom el, hogy tulajdonképpen a sakktól a kártyáig, a biliárdtól a tekéig a Játék műfajaiban is a nagyhatalmak közé tartozunk. Falubéli értelmiségiek társalkodó nyelve ma is az ulti, az aratásból érkezőket és a falusi pedagógust rex, biliárd és korsó sörök bo- ronálták jó haverrá a nyáresti kocsmákban. Néha a snapszer, a sakk, a teke is. Kocsmák előtt, városok elhagyott terein mi, suttyók pénzeztünk sötétedésig, bicskanyílásig. Brendre játszottunk - azaz „vonalra” - vagy falra, öt vagy tízfilléres alapon - a lyukas kétfilléreseket akkoriban kezdtük madzagra fűzni, játékautomatáknak tán hírét se hallottuk. A Korkép kamerája kocsmába, gőzfürdőbe, játékterembe látogat. A velünk szemezők mintha azt kérdeznék: sza- bad-e még egy kicsit játszani? Szellemünk szárnyalásának nem jelenthet gátat a mokány borospoharakkal megkocogtatott kocsmapult. Ásó, kéziszerszám nyelétől megtört ujjak pörgetik a kártyát az asztal fényesre kopott lapján. A fürdő- medence peremén büszke királyné csap szét alattvalói közt. Konrad Lorenz, a világhírű etológus kísérletek sorával bizonyítja, még az embercentrikus gőgünkben alacsonyrendűnek hitt madárfélék is „átsza- nak”. Azaz viselkedésük, kommunikációjuk egy hányada kvázi szükségletekhez sem köthető. A macska, mielőtt megjárataira, és a nyár 30 forró napján valóban keresztül kasul röpködte az Újvilágot. Felnőtté válásakor (kikerülve az intézetből) rendszeresen munkát vállalt, majd huszon- egynéhány évesen elhatározta, hogy félre tett pénzéből megvalósítja régi álmát: megkezdi nagy utazásainak sorozatát. Többek között ezt is megtudhatjuk abból a riportsorozatból, amelyet a rádiós Zsoldos László készített vele. Valamint azt is, hogy először Törökországba, majd Észak-Afrikába és Spanyolországba utazott. Az Amerikai Egyesült Államokba 1986-ban jutott el első ízben. Akkor viszont annyira megszerette a kaliforniai nyarat, a pálmafákat és a Csendes-Óceánt, hogy Amerikát örök szerelmévé fogadta. Azóta életének nagyobb részét kint töltötte, amikor pedig évente haza érkezik, rögtön ellátogat a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Pécsi Csoportjához, és érdeklődik: miben segíthetne ... „Te most szinte lerohantad Amerikát” - csodálkozott rá legutóbbi beszélgetésükkor a rádióriporter. Laci pedig kifejtette, hogy bár a repülőterek utasváróiban kellett aludnia, a 30 nap elég volt arra, hogy a városközpontokba eljuthasson. Aztán persze következett néhány havi kétkezi munka Santa Monica-ban, hogy ne üres zsebbel tétjén haza. Az élményekből (a rádióriportok alapján) Fodor László kazettát készíttetett „Kalandos éveim Amerikában” címmel. Csupán ötven példányban, amelyet barátai körében és a Gyermekmentő Szolgálat segítségével terjeszt. Balog N. tk ontv ^erlCCs*We'Íe ölné az egeret, még egy kicsit eljátszik vele. Hogy a reflexei ne kopjanak és a következőt is biztonsággal kapja majd el? Csak ezért játszik a gombolyaggal is órákig? Delfinek kergetőzése, kutyakölykök birkózása is vitát kavar, hogy ez milyen mértékben jelent öntudatlan felkészülést is harcra, fennmaradásra. A macska viselkedése kifejezi, a játék nem ismer időt, halált, következésképp kegyelmet sem. A faj- és létfenntartás nyűgétől mentes szellem önmozgása. A szabadság örömelvű energiája, akár legbensőbb rokona a humor vagy a művészet. A kanti érdek nélküli tetszés visszfénye minden öncélú cselekvésben, terített betliben, meglangyosodott kisfröccsben, hogy kérkedve megállapíthassuk: a homo ludens játékainál nincs magasabb rendű a világon. Bóka Róbert Az igényes nők hetilapja GYÖNGY az atórM>atOS Mindenről, ami érdekli a nőket: Samantha kortalan boldogsága Frissítő lábtorna Vajon kié a bérbaba? Az elegancia titka Ha a gyermek a vesztes... David Copperfield, a mágusok mágusa Az igényes nők hetilapja *■ i ♦
