Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-30 / 358. szám
1994. december 30., péntek Gazdaság aj Dunántúli napló 9 A FA ÉRTÉKE SEMMIT SEM SZÁMÍTOTT Magánkézben a baranyai erdők fele Ez kulcs: az erdők privatizációja során az új tulajdonosok a földrészletet aranyakorona-ér- tékben kapták meg, nem pedig értékarányosan. Magyarul: a fa értékét figyelmen kívül hagyták. Igaz, arra nem is készültek számítások, hogy a kárpótlásra kijelölt területek zöldellő erdőinek faállománya nagyjából mekkora értéket képvisel. * Mindenesetre kialakult egy új tulajdonosi kör, amelynek egy része korábban soha nem volt kapcsolatban erdővel. Azt meg különösen nem tudja, hogy mit takar a kifejezés: erdőgazdálkodás, s hogy a magántulajdonba került erdők használatát is szigorú előírások szabályozzák. Annak ellenére is szigorúak, hogy Magyarországon mindössze háromszor léptettek hatályba erdőtörvényt, az elsőt még a múlt században, a másodikat - amelynek számos rendelkezését ma is használhatónak tartják az erdészek - a ’30-as évek közepén, az utolsót pedig 1961-ben.- Több mint 30 éve - jegyzi meg Miszlang Lajos, a Pécsi Erdőfelügyelőség munkatársa - mégpedig az akkori viszonyokra figyelemmel: a nagy területeken működő állami és tsz-erdőkre. A most folyó tulajdonváltásra ez a törvény szinte teljesen túlhaladottá vált - ám még mindig nem látni, mikor lesz egy új törvény, vagy módosítják átfogóan a hatályos jogszabályt. Panaszhangként kell ezt kezelnünk: a mai - ilyen szempontból - zűrös időkben ezer- hektárszám maradtak erdők tulajdonosi felügyelet, őrizet nélkül. Van ebből bőven gond: a fatolvajok már jószerével kiirtották a diót, most van „műsoron” a cseresznye, a vadkörte. Baranyában a 106 000 hektár erdőnek mintegy 58 százaléka volt az erdőgazdaság kezelésében, 7 százaléka állami gazdaságokéban, közel harmada a termelőszövetkezetek használatában. Mire a kárpótlás második üteme is befejeződik - a jövő év végére - a 106 000 hektárnak csaknem fele kerül magántulajdonba. Az első ütemben egyébként 10 500-at jelöltek ki kárpótlásra, ebből több mint 9 100 hektárnak már új gazdája van, zömében volt tsz-erdőknek. A második ütemben már tisztán állami erdők kerülnek kalapács alá, mintegy 10 000 hektár. Mégis: mennyit ér egy hektár erdő? Aranykoronában mérve- az értéke Baranyában 0,6-6 között mozgott. Miszlang Lajos óvatos becslése szerint egy ekkora terület faállományának értéke az életkor, a fajösszetétel, a rendeltetésének függvényében változóan 150 000^100 000 forint között van átlagban, de van ennél lényegesen értékesebb állomány is. Tény: az új tulajdonosok ennek töredékéért kapták meg. Amikor a földalapokat kijelölték - ismét Miszlang Lajost idézzük - nem tették az Erdőfelügyelőség feladatává, hogy szakmai szempontból felülvizsgálja a kijelölés helyességét. Vagyis: meg sem kérdezték az erdészeket. Legalább - teszi hozzá az er- dőmémök - az új tulajdonosok vigyáznának rá! Ne is a tapasztalatokból induljunk ki, hanem a tényekből. Baranyában egy-egy tulajdonosra átlagosan 1,5-2 hektár jut, de van olyan osztatlan, közös tulajdonban lévő erdő is, amelynek 141 gazdája van. Egyértelműen jelzi az áttekinthetetlenséget. Oka ennek a tulajdonviszonyok rendezésének vontatott- sága is - nagyon lassú a föld- hivatali bejegyzés -, oka az is, hogy még sok-sok földcsere van vissza, szerződések várnak az utolsó aláírásra. Végül: nem alakultak meg a tulajdonba kapott erdőkben gazdálkodó szervezetek. Az Erdőfelügyelőség csak a birtokbaadást követően jut információhoz a tulajdonosváltásról. Ekkor azonban határozatban szabályozzák teendőket, ugyanis minden erdőben végzett munkához engedély kell, kötelező üzemtervet készíttetni, az ebben meghatározott szakfeladatokat el kell végezni, mégpedig mindig erdészeti szakirányítás mellett. Vannak olyan erdődarabok, amelyeknek csak egy tulajdonosa van, gyakoribb azonban a több gazda. Az erdőfelügyelőség engedélyezi az önálló használatot, vagy előírja a közös gazdálkodást. A tulajdonosi kör dönt azonban arról, hogy ezt milyen formában csinálja: erdőbirtokossági társulást alakítanak, szövetkezetét, vagy valamilyen más gazdasági társaságot. * Az önálló, egyéni gazdálkodás engedélyezésére szűk lehetőség van. A döntésnél a terület nagysága nem szempont, de ha egy összefüggő erdőrészletnek kettő, vagy több tulajdonosa van, a közös gazdálkodást írják elő. Bármi legyen is, ha az erdőgazdálkodási előírásokat nem tartják be, akkor a felügyelőség a tulajdonos, vagy a tulajdonosi kör költségére mással végezteti el a szükséges munkákat. Érdemes tehát megjegyezni: az üzemtervi kivonatokat az Erdőrendezési Szolgálat Pécsi Erdőtervezési irodája készíti el, valamint azt is, hogy minimális szakértelem hiányában egyszerűen nem szabad és nincs értelme a fák közé menni. Ezért hangsúlyozzák a szakemberek: igen nagy szükség lesz az erdőtulajdonosok minimális képzésére. Térjünk vissza a tulajdonosi körhöz. Baranyában eddig mindössze egyetlen erdőbirtokossági társulás működik, Dobszán: 54 tagja van. Erdő- szövetkezet is csak egy van, Somogyviszlón. Oka ennek az is, hogy mielőtt társult gazdálkodásról beszélhetnénk, rendezni kellene a földcseréket, az ajándékozási, az adás-vételi szerződéseket. Ajánlatos a tulajdonosi körnek az erdőfelügyelőségekhez fordulnia előzetes egyeztetés érdekében, még mielőtt a társulást megalakítanák, a későbbi, igen magas költségek megkímélése érdekében. * Az erdők iránt tehát nagy az érdeklődés - de „nem látni tisztán a fáktól”. Aggódnak a jövőért a szakemberek, ám érdeke az új tulajdonosoknak is a lehetőségeik megközelítő ismerete. Most már nem lehet potom pénzért erdőhöz jutni: a kárpótlás első időszakához képest három-négyszereséért lehet megszerezni. Többek között azért is, mert egyre kevesebb van. A kárpótlás második körében az erdők az utolsó darabig elfogynak. Mészáros Attila A környezetvédők is csak a tarvágást ellenzik, a szakszerű ritkítást nem Fotó: Tóth L. AZ ÉPÍTŐK KONGRESSZUSA UTÁN Szövetségben az erő! Harminchatodik kongresszusát tartotta a magyar szakszervezetek egyik legrégibb és legerősebb szakmai szervezete, az Építő- Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége. Ez a szakszervezet éppen kilencven esztendeje alakult. Hatalmas társadalmi, politikai, gazdasági viharokon át vezetett az út a máig s ezzel a kongresszussal is olyan időszakot zárt le, amelyre a története során kevés példa akadt.- Hogyan élte meg ezt az időszakot Nagymihály János, a most újjáválasztott elnök, aki két éve, a legnehezebb időszakban, a pénzügyi botrány után keletkezett mélyponton került a szakszervezet élére?- A mi szakszervezetünk a rendszerváltás után óriási károkat szenvedett. A szétvert építőipar, a szakszervezetellenes kormánypolitika, a milliós nagyságra duzzadt munkanélküliség, az általános létbizonytalanság, a rohamos elszegényedés szinte kilátástalan válságba taszított bennünket és sok-sok szaktársunkat. Sajnos, mindezzel párhuzamosan erkölcsi válságba is kerültünk, sokak bizalma rendült meg a szakszervezetünkben, ami a taglétszám fájdalmas csökkenésével járt együtt. Ezt súlyosbította a már ismert pénzügyi csalás, amely a sokmilliós anyagi veszteségen túl tovább mélyítette az amúgy is fájó morális sebeinket. Csupán ennek a bajnak a „gyógyítása” önmagában is hihetetlen energiát emésztett fel. Konszolidálni kellett az anyagi helyzetünket, hogy ne váljunk működésképtelenné. Fájdalmas lépésekre is rákényszerültünk, számos kiváló munkatársunktól kellett megválnunk.- A kongresszus hogyan értékelte a helyzetet?-Általános óhaj volt, hogy záijuk le a múltat és a jövő felé forduljunk. Erőink összefogására, pozícióink megszilárdítására szólított és egységünk megőrzését, az érdekvédelmi munka erősítését jelölte meg legfőbb törekvésnek a kongresszus. Ehhez nélkülözhetetlen előfeltételnek tekintettük a taglétszám csökkenésének megállítását, a megrendült bizalom helyreállítását. Nem tanácskoztunk hosszadal- masan, a lényegre törekedtünk. Küldötteink szerte az országban elviszik a kongresszus legfőbb üzenetét is a küldőikhez: szaktársaink sorsa akkor fordulhat kedvezőbb irányba, ha a szövetségünkben megtestesülő erőre támaszkodunk valamennyien. Ez egyben a minden vihart kiálló, kilencven éves szakszervezetünk legfontosabb, ma is élő tanulsága. Maris János NE TERVEZZ RÖVID TÁVRA Tízparancsolat beruházóknak Jean-Francois Jenewein menedzserirodát tart fenn számos volt szocialista országban, így Budapesten is. A neves gazdasági szakember a bécsi Der Standard című napilapban tette közzé a kelet-európai beruházóknak szánt tíz jótanácsát. 1. Ne tervezz rövid távra. A kelet-európai beruházások legkorábban 5-7 év után térülnek meg. 2. Ha vegyes vállalatot alapítasz, kérj tanácsot előtte olyan szakemberektől, akik a te érdekeidet tartják szem előtt. Tanulmányozd a terepet. (A régi nomenklatúra és az új keleti maffia is tekintélyes). 3. Csak olyan üzemrészeket vásárolj, amelyekre valóban szükséged van. Gyakran elegendő, ha a megállapodás csupán licencszerződésekre, szállításokra korlátozódik. 4. Irányozz elő át- és továbbképzést, különös tekintettel a vezetési ismeretekre, a költségérzékeny gazdálkodásra. 5. Ä műszakiak és szakmunkások Kelet-Európábán általában jól képzettek. A kontrolling és a marketing területén azonban nehéz megfelelő munkaerőt találni. Teljesítményarányos jutalékot fizess, ne fix bért. 6. Új munkaerő beállításakor ne csak a szakmai ismereteket ellenőrizd, hanem a piacgazdálkodási szemléletmód meglétét is. 7. Vedd tekintetbe a különböző térségek nemzetiségi összetételét, ezzel kiküszöbölhetők a szükségtelen konfliktusok. 8. A cég központja dolgozzon ki nagyszabású programot a tevékenység sokoldalú támogatására, az ellenőrzés legyen rendszeres. Tanácsos, ha az ügyvezetést az első két-három évben nyugat-európai munkatárs, vagy egy hazatelepült látja el. 9. Tanulmányozd a helyi kultúrát és szokásokat. Az osztrákoknak különösen érzékük van a kelet-európaiakhoz, ezért is alkalmazzák őket szívesen a nemzetközi beruházás terén. 10. Légy türelmes! Hogy mennyit érzünk találónak és indokoltnak ebből a tízparancsolatból? Ez megítélés kérdése. De jó ha tudjuk, hogy ilyennek látja Kelet-Éurópát, s benne Magyarországot az, aki beruházási tanácsokat ad. Szálkák Felismerés A gyógynövényboltba a vevő percekkel a záróra után kopog be. Nem először. így jött ki most is a lépés. A boltos készséggel kinyitja az ajtót és beengedi. A vevő ráeszmélve, hogy megint megkésett, s hogy valamicskét enyhítsen kellemetlen helyzetén, örömmel vegyes meglepetéssel nyugtázza: ’’Ide érdemes bejönni!” A boltos őszinte udvariassággal erre annyit mond: ő már megtanulta, hogy a vevőkből él. / Éltető remény Értelmileg és testileg fogyatékos, mai kifejezéssel halmozottan sérült fiatalokat foglalkoztató intézmény megszállott vezetője szomorúan mondja:- Ha ezeknek a gyerekeknek megszűnik a biztonságot jelentő családi háttér kitaszítás, vagy az otthon gondjukat viselő családtag elhalálozása miatt, egyenes az útjuk a szakosított elmeotthonba. S ha azt valami csoda folytán elkerülik, esetleg a különféle bűnözés áldozataivá válnak. Ha kitaszítják őket, ha otthoni gondozó nélkül maradnak. De amíg ez nem következik be, testi-szellemi képességeiknek megfelelő munkával arra a napi négy-hat-nyolc órára szinte teljes értékűek. Dolgoznak, egymás között jól elvannak az őket istápoló, őket szerető, velük együtt érző felnőttek védőszárnyai alatt. Csak az otthonuk maradjon meg! Magyar átok (1.) A vállalkozó, aki átvett egy autójavító műhelyt, még ma sem tér észhez egy kínos eset miatt: - Egy autós kocsija menet közben lerobbant, épp be tudott gurulni valahogy a kapunkig. Bejött segítséget kérni, nem sokkal a műszak lejárta előtt. Az egyik szerelőnk megnézte a járgányt, széttárta karjait, s épp indult, hogy autómentőt kérjen, elszállíttatni egy még nyitva tartó szervizbe a lebénult autót, amikor megtudtam, mi a helyzet. Hogy venné ki magát, hogy tőlünk vinnék más műhelybe!- Megjavították a bajba jutott kocsit?- Meg hát, mégpedig percek alatt. Látta volna a tulajdonost, mennyire örült. . . Magyar átok (2.) Speciális intézetben konduktorként végzett a lány, megszerette, sőt élt-halt a rászorult gyerekekért. A kevés betölthető állásból egyet sem kapott meg, még bagóért sem.- Mit tehettem, nem élhettem a szüleim nyakán. Találtam egy jól fizető állást, ami mellett napközben rengeteg a szabadidőm. Kértem, hogy legalább napi egy-két órát foglalkozhassak a gyerekekkel, hogy velük lehessek, ingyen, csak hogy a gyakorlatból se essek ki. Tudja, mit válaszoltak? Nem kellek, mert másutt dolgozom. Vágyálom De jó lenne biztosítónak lenni! Az inflációra és bármire hivatkozva akkor, és kedvem szerint szinte olyan mértékben emelném a különféle gépjármű és egyéb biztosítási díjakat, ahogy csak kedvem tartaná. Megtehetném, nem? csak úgy dőlne hozzám a pénz. Egyedül Nemrég futottam össze vele. Kedélyesen, mosolyogva beszélgetett egy hozzá hasonló korú férfitársával.. Nyolcvan éves. A „Hogy van?” kérdésemre lehervad arcáról a mösoly.- Eltemettem mindkét gyermekemet, nemrég a feleségem is utánuk ment. Egyedül maradtam - hangja szinte síróvá válik.-Az unokái? Felcsillan a szeme, sugárzik lényéből a nagyapai büszkeség:- Ők már nagyok, a maguk életét élik. Gyakran felhívnak. Egy sírfelirat jut eszembe: „Akinek nem nyugszik gyereke a sírban, nem tudja, mi a fájdalom.” Apai büszkeség A szakmájában sokat megért, igényességéről messze földön híres vendéglátós apa korholja fiát:-Hogy lehetsz ilyen? Miért dobtad ki az egészet csak azért, mert kiment a fejedből, hogy az előírt hét deka he- ; lyett hét vagy nyolc deka anyagot kevertél-e a masz- szába? Én a helyedben ezt í nem tettem volna! - a hangja kemény, mondhatnám szá- monkérő. De csak látnák közben a szemeit! Dehogy is haragszik, éppen hogy büszke a fiára. Az igényességére. Túl a választásokon A várva várt családi fotót a posta megkímélte, örömmel fedezte fel, a levélszekrényben lapuló nagyméretű boríték ép. Csak hát rohant, gondolta, majd hazaérkezvén kiveszi. Amikor hazaérve kinyitotta a levélszekrényt: abból kötegszám hullott ki a különféle választási, reklám és mindenféle, általa haszontalannak ítélt nyomtatvány, utoljára a délelőtt még épségben ott lapuló fényképes boríték esett ki teljesen ösz- szegyűrve. B. Murányi László k A I
