Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-30 / 358. szám
1994. december 30., péntek A mai nap üj Dunántúli napló • 3 A Kis Herceg köztünk van Kedves Gyerekek! Hölgyeim és Uraim! Van egy könyv, amit sokszor olvastam, hiszen gyerekekhez és felnőttekhez is szól. Ma, amikor felnőttek és gyerekek együtt jöttek el a karácsonyt ünnepelni ez a könyv jut eszembe. A kis herceg. A szerző ajánló sorait egy kissé megváltoztatva először a felnőttekhez szólnék: Ajánlomt ezt a mai műsort azoknak a gyerekeknek, akik valaha azok a felnőttek voltak, aki ma itt, a rádió, vagy a televízió előtt ülnek. Mert kérem ne feledjék, előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá). S most amikor már e műsort csak gyerekek nézik, hallgatják mit is mondhatna el a gyerekeknek egy másik gyerek - aki később polgármester lett. Természetesen egy mesét. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú a Kis Herceg, aki egy icipici bolygóról elindult, hogy megismerje a világot. Az első bolygón a király lakott. Sok-sok furcsa dolgot mondott a Kis Hercegnek. így pl. elmondta, hogy ; azért van joga engedelmességet követelni, mert ésszerűek | a parancsai. Kis Herceg meg azt gondolta - ahogy a gyerekek a felnőttekről Hát bizony nagyon furcsák ezek a felnőttek. A tnásodik bolygón lakott a hiú, s a Kis Herceg gyorsan rájött, hogy aki hiú az csak a dicséretet hallja meg. S megint azt gondolta: bizony, bizony a fölnőttek rettentően furcsák. A harmadik bolygón élt az iszákos. Elmondta, hogy azért iszik, mert felejteni szeretne. Azt szeretné elfelejteni, hogy szégyellj magát. Miért szé- gyelled magad? - kérdezte a Kis Herceg. Mert iszom. Bizony, bizony - gondolta a Kis Herceg - a fölnőttek rettentően furcsák. A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Aki számolt, számolt. . . úgy gondolta, hogy ő birtokolja az összes csillagot. Mert neki jutott először mindez az eszébe. S a Kis Herceg - mert úgy gondolta, hogy a fölnőttek rettentően furcsák - gyoran továbbutazott. Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt, ez volt a legkisebb. Itt élt a lámpagyújtogató, akinek percenként kellett gyújtani és oltani a lámpát. Mert a bolygó évről-évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a régi. Ő az ! egyetlen - gondolta a Kis Herceg -, aki nem nevetségés, mert mással törődik, nem magával. Csakhogy túl kicsi volt a bolygó, nem fértek volna el ketten. Ezért a Kis Herceg tovább indult. A hatodik bolygó már jóval nagyobb volt. Egy öregúr lakott rajta a geográfus, aki óriási könyveket írt. Őt viszont csak az állandó dolgok érdekelték, a mulékonyak nem. S a Kis Herceg azt gondolta: Innen is tovább kell utazni, mert a fölnőttek rettentően furcsák. A fölnőttek szerint - akik azt hiszik, hogy mindent tudnak - a mese it véget is érhetne. Mert mit mondhat el ennél többet a világról egy gyerek, még akkor is ha később polgármester lett. De engem*- ugye - csak gyerekek hallgatnak. Tehát a mese folytatódik. A geográfus a hetedik bolygóra, ide a Földre küldte a Kis Herceget. A Föld nem akármilyen bolygó ám! Talált a kis Herceg sok-sok királyt (állítólag polgármestert is), geográfusokat, üzletembereket, nagyon sok részegest, még több hiú embert, tehát nagyon-nagyon sok fölnőttet. De - s ezt nagyon kevesen tudják - a Kis Herceg talált a Földön gyerekeket is, s pár olyan felnőttet, akik gyerekek tudtak maradni. Olyan gyerek-felnőtteket- akik tudták, hogy nem ésszerű parancsok a legfontosabbak, a karácsonyi gyertyafény torokszorító szépsége több ennél,- akik tudták, hogy a hiúságnál többet ér ha támogatókat tudnak szerezni egy karácsonyi műsorhoz,- akik tudták, hogy a mindennapok gondjain nem az ital segít, vigaszt és erőt lehet menteni a csillogó gyerekszemekből,- akik tudták, hogy karácsonykor nem a számolás a legfontosabb,- s akik tudták, hogy a mu- lékony dolgok - egy karácsonyfa - is nagyon fontosak. Azok a gyerekfelnőttek, akik e műsort szervezték a lámpa gyújtogatókhoz tartoznak, s remélem, hogy a karácsonyi gyertyákat - amelyek a szívünkben tovább éghetnek - nem kell percenként meggyújtaniuk, eloltaniuk, s újra meggyújtaniuk. A műsor szervezői gyerekek tudtak maradni. Valamennyiünk nevében köszönöm nekik! Minden mese egyszer véget ér! Gyerekek! Ha nézitek ezt a műsort, el tudjátok képzelni, hogy a Kis Herceg köztünk van. Mert itt van, csak hinni kell benne! Dr. Páva Zsolt polgármester-Verbav Téréi pécs, Hajdú , „Lukácsié I«** bóly,DeákT.u.l. „öxv.Tam^one^WM]íi3i-Bicxe Gábor Egy nap alatt egytonna készárut gyárt a tésztaüzem Fotó: Löffler Gábor Tésztaüzem Gyárvárosban „Meg ne tudd, mi megy ebben az országban ” Az ember, ha kezdő vállalkozóval beszélget, rémtörténeteket hallhat arról, milyen nehéz az elindulás. A hitelek kamatterhei, a bürokrácia útvesztői, s a piac farkastörvényei esetenként még a legel- szántabbakat is idő előtti megadásra kényszerítik. Az alábbi példa szereplőinek csak kívánni tudjuk, ne ez legyen a sorsuk. A negyvenes éveinek közepén járó Baráth Jánost és Lengyel Józsefet a vendéglátásból ismerhetik azok a pécsiek, akik ismerik. Jani és Józsi másfél éve még egy művelődési ház büféjét vitték, aztán egyszer- csak eltűntek a városból. Hallani lehetett róluk, találkozni velük azonban csak ritkán. Hitel után jártak - s vagy egy évükbe került, hogy most azt mondhassák: végre elkezdhetjük. Józsi mégis optimista Jókor. Ha valamikor pang a piac, akkor év végén biztosan.-Ez meg itt a silótorony - kezdi Józsi alias Lengyel úr, akire bármit rá lehet mondani, csak azt nem, hogy pesszimista lenne. Egyelőre nem is panaszkodik. Éppenhogy megérkeztem, ott még nem tartunk. Most a hirtelen jött ötlet megvalósulását büszkélkedni végig: bejárjuk birodalmukat, az alig két hete átadott száraztészta-üzemet.- Mi az, hogy átadott... - helyesbít keserű mosollyal. - Nem adta ezt át senki, hacsak mi nem - saját magunknak. A két kezünkkel csináltunk mindent. Megvettünk egy öreg barakksort itt a Gyárvárosban, aztán újjáépítettük. A lehető legkorszerűbbre terveztük, amit csak lehetett, nincs is ilyen minőségű tészta sehol a környéken. Olcsóbb viszont van - sajnos ... Ez az én bajom. Mert Józsi és Jani, amikor terveztek, egy valamivel nem számoltak. Nevezetesen azzal, hogy mire elkészülnek az üzemükkel, a kalocsaiak lenyomják az árakat. Tehetik, mondják az újságírónak az újdonsült pécsi száraztészta-üzem tulajdonosok, hiszen Kalocsa a paprikaszezonban többszáz százalékos nyereséggel termel. így hát az ottaniak még azt is megengedhetik maguknak, hogy a száraz- tésztát, amit két paprikaszezon között a dolgozóikkal előállíttatnak, gyártási költség alatti áron szállítsák az ország minden részébe, merthogy így - egész évben munkát biztosítván nekik - megtarthatják őket. A paprikán képződő extra- profitból finanszírozzák a tésztagyártást - Józsi és Jani legnagyobb bánatára.-Az a baj, hogy korán jöttél - igazít el Jani. - Ha vársz még néhány hónapot, azzal fogadtunk volna, hogy viszik a tésztánkat, mint a cukrot. Addigra ugyanis rájönnek az emberek, meg főleg a kereskedők, hogy hiába olcsóbb néhány forinttal a kalocsaiak áruja, a miénk százszor jobb minőségű. Öreg barakkból modern üzem S már mutatják is mitől. Az üzemben majdnem minden automatizált. A silótoronyból a lisztet egy szívóberendezés juttatja a lisztszitába, ahonnan az adagolóba kerül. Józsi felemeli a mutatóujját: figyeljek, mert most a gép lelke jön. Itt találkozik a steril, kicentrifugált tojáslé a liszttel, hogy aztán a nyomómatricákon átpréselve a Magyarországon jelenleg létező legjobb minőségű szárazanyaggá alakulva kerüljön át szállítótálcákra. Onnan pedig a szárítókamrákba, ahonnan 16 óra múlva kikerül a késztermék, amit már csak csomagolni kell. Az üzem - három ember elég a teljes gépsor kezelésére - egy nap alatt egy tonna készárut tud előállítani. Tudna - ha lenne rá kereslet. Ma nincs, de a tulajdonosok bizakodnak: holnap talán már lesz.- Nahát ez az, amit mondtam- tér vissza az értékesítési problémákra Lengyel Józsi. - Év vége van, a kereskedők leltároznak, kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy vásárláson törjék a fejüket. Nekem viszont a hitelt törlesztenem kell. Egy „kedvezményes” hitel A „Baden” nevű vállalkozás- a két tulajdonos nevének kezdőbetűiből állt össze a fantázianév - saját tőkéből és az ún. , japán-hitelből” indult el. Több, mint 8 millió forintot vettek fel az egyik banktól, s ami a vállalkozók szerint döbbenetes, az az, hogy a pénzintézet a „kedvezményes” hitelért legalább 40 millió forint értékű ingatlan jelzálogjogát kérte cserébe. Ráadásul úgy, hogy a Jani és Józsi népes családjából majd mindenkinek meg kellett terhelni a házát, hiszen, mint mondják, a banki becsüs átlagban az ingatlanok piaci értékének felét ismerte csak el fedezetként. Hogy miért jó ez neki?- Most aztán, ha bukunk, amit az életben összegyűjtöttünk, mindent elvesztünk - latolgatja Józsi az esélyeket. - Ne tudd meg, mi megy ebben az országban: többszázezer forintot költöttünk csak el illetékekre, a pályázatok véleményeztetésére, arról nem is beszélve, hogy például a hitel utáni AFA-t a bank nem vállalta át, így azt is saját zsebből - pontosabban baráti kölcsönökből - magunknak kellett megelőlegeznünk. Most fizettem be 1,2 milliót állam bácsinak, s ha jól megy, majd februárban visszakapom. Közben meg ketyeg a kamat: negyedévente 400 ezer forintot kell befizetnem. Széttárja a karját, jelezve: ez van, ezt kell szeretni. Visszaút nincs. Amiben viszont bízhatnak, az a tésztájuk minősége. Acélkemény, öt perc alatt megfő, nem ragad össze, és festés nélkül is gyönyörű színű. S ebben ők bíznak is. P. Zs. Új csarnok, kétszer annyi kékkúti Megkétszerezi palackozó teljesítményét a Kékkút Ásványvíz Rt., amely száz százalékban egy angol családi vállalkozás, a Lu- cienne Investments Limited tulajdonában van. Négy évvel ezelőtt vásárolták meg a kékkúti üzemet, azóta a nyereséget nem vették ki, hanem visszaforgatták a fejlesztésre. Mintegy 100 millió forintos költséggel már felépült az új 3000 négyzetméteres alapterületű csarnok, amelybe a tavaszi hónapokban 260 millió forint értékű palackozó gépsort telepítenek. A vállalkozás így az idei 700 millió forintos forgalmát jövőre 1,4 milliárd forintra növeli, összesen mintegy negyven millió palack ásványvizet szállítanak a hazai piacra és megduplázzák az eddigi 5 százalékos exportjukat is. Inflációkövető életbiztosítási kötvényt kapnak az ÁB-bébik Az idén immár 35. esztendeje sorsol ki az ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. életbiztosítási kötvényeket az új év első órájában született csecsemők között. Ezúttal is egy budapesti és négy vidéki újszülött kapja az „ingyen” biztosítást. Az ezúttal 100 ezer forint alapdíjú kötvény, s 18 év múlva 2,4 millió forintot ér majd - jelentették be a társaság csütörtökön Budapesten tartott sajtótájékoztatóján. Elhangzott az is, hogy jelenleg már eddig 110 „ÁB-bébit„ tartanak nyilván. Az év elején azok kapják az életbiztosítási összeget, akik 1976-ban születtek, ám ez nem túl nagy summa, mindössze 20 ezer forint. A mostani „ÁB-bébik” viszont már úgynevezett inflációkövető biztosítási kötvényt kapnak. Ennek hozama és a kamatai lényegesen kedvezőbbek. Gyermek bőrgyógyászati részleg Pécsett A Baranya Megyei Közgyűlés egyetértésével a Baranya Megyei Kerpel Frónius Ödön Gyermekkórház megszünteti a 35 ágyas Csecsemő I. osztályt, feladatait a Csecsemő II. osztály veszi, ugyanakkor a Gyermekkórház 7 ágyas bőrgyógyászati részleget hoz létre, amely régi hiányt pótol majd megyénk és az egész régió gyermekegészségügyi ellátásában. Segítség a mozgás- képteleneknek A Mozgásképtelenekért Segítő Alapítvány köszöni azoknak a cégeknek (Pannonvin Kft., Pezsgő Kft., Kovatex Bt., Nikotin Bt., Barta Bt.) a segítséget, akik lehetővé tették a mozgásképteleneknek azt, hogy a karácsonyt méltó módon megünnepelhessék. A Király utcában sétálni nem királyi dolog Az ott lakók és a kereskedők is tarthatatlannak tartják a helyzetet Aki többször jár napközben a pécsi Király utcán, ami sétáló utca, biztosan találkozott már lépésben haladó gépkocsikkal, teherautókkal. Talán oda is szólt a benne ülőknek, mit keresnek itt a járókelők tömegében balesetveszélyt okozva. Méltatlankodásuk teljesen jogos, a sétáló emberek között semmi keresni valójuk az autóknak. A város vezetése úgy próbált megoldást találni ezekre a gondokra, hogy beton virágtartókkal, vasláncokkal zárta el a Király utcába vezető utakat. Mivel azonban az áruszállítást, a mentők és tűzoltók és az ott lakók szabad behajtását biztosítaniuk kellett, a Városház közt szabadon hagyták. Ez azonban nem volt túl szerencsés több okból sem. Ezáltal az utca zsákutcává vált. Azok, akik a végén laknak vagy dolgoznak kénytelenek lettek az egész utcát végigautózni. Aki vezetett már itt, az tudja, félelmetes érzés, hogy a kiszámíthatatlanul áramló tömegben kell az autót elirányítani. Ráadásul, mivel a Városház közben sokszor szabálytalanul parkolnak, előfordul, hogy itt sem lehet elhagyni a Király utcát. Ez azt jelenti, hogy sem a mentők, sem a tűzoltók nem tudnának behajtani, ha bármi baj lenne. Élelmes emberek azonban rájöttek arra, hogy ezek az akadályok eltávolíthatók. „Népi kezdeményezésre” ismeretlenek felszabadították az utat a Lyceum utca felé, így a Király utcának ezen a felén lakók és dolgozók rövid úton ki tudtak itt menni anélkül, hogy bárkit el- gázolással fenyegettek volna. Két hónappal ezelőtt az illetékesek megelégelték a dolgot és elmozdíthatatlan betontuskókat helyeztek el. A Király utca lakói tiltakoztak, (lapunkban is), kidolgoztak megoldási terveket, de azóta még semmi sem történt, a tuskók maradtak. A hatóságok, mint a Pécsi Közüzemi Rt.-nél megtudtuk, még gondolkoznak. Azóta a Kazinczy utcát elzáró leláncolt virágtartót valakik odább lökték, hogy így rövidítsék le az utat. A szabálytalanul parkoló autók azonban megakadályozzák itt is az átjárást. Az utca lakói úgy tudják, amikor a város vezetése elhatározta, hogy a Király utcából sétáló utca lesz, tervek készültek arra, hogy az üzleteket és lakóépületeket összekötik a párhuzamosan futó utcákkal. Ez máig nem történt meg. A kereskedők, ha betartják a szabályokat, targoncán szállítják az árut, vagy lakóházak lépcsőházain keresztül. Az egyik lakó így jellemezte a helyzetet. „Gettóban, indián rezervátumban élünk. Ha autóba ülünk el kell viselnünk a járókelők bennünket sértegető szavait. Nem akadályok építésével kellene rendet tartani. Meg kellene bírságolni azokat, akik behajtási engedély nélkül jönnek ide.” Újvári Gábor « k t I
