Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-03 / 333. szám

10 új Dunántúli napló Riport 1994. december 3., szombat Magyarul magyarán Anyanyelvápolók TÁV-ot”, emlékezik a polgár- mester. 93 végére már ár is volt: 50 000 forint telefonon­ként, a vezeték 94 nyarára elké­szül. A novemberi falunapon adták át, 70-80 igénylés volt, de még ma is bekopogtatnak a községházára újabbakkal. Ami gond - miért is menne bármi simán? még nem tud­ják a polgármesteri hivatalban, hogy végül is mennyit kell majd fizetniük az igénylőknek. Szajkón 25 000 forintba került, hasonló volt az ár Versenden is. Bíznak abban, hogy ötvenezer­nél jóval kevesebbért csörög­nek majd a készülékek Bel- várdgyulán is. Mészáros Attila Nagy öröm a gáz a lakásokban, bár olykor még előfordulnak kisebb kimaradások a szolgáltatásban. A már régóta várt telefon- fülkék is még szokatlan látványt nyújtanak az eddigi faluképben... Fotók: Tóth László Egy napon adták át Belvárdgyulán a vizet, a gázt és a telefont Erzsébet napján, november 19-én tartotta közgyűlését az Anyanyelvápolók Szövetsége Budapesten a Fáklya klubban. A transzparensen olvasható Nagy László-idézet minden je­lenlevőt eligazított a szövetség lényegéről: „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, ta­nulnunk kell magyarul a sírig.” A szövetség alapszabálya a tevékenység célját így hatá­rozza meg: „ ... anyanyel­vűnknek, szeretett és féltett nemzeti kincsünknek ápolása és védelme a nyelv használói, a társadalom érdekében.” A Himnusz közös eléneklése után a magyar nyelvről szóló - talán legszebb - költeményt, Illyés Gyula Koszorú című ver­sét Sellei Zoltán előadóművész szólaltatta meg maradandó él­ményt nyújtó ihletettséggel. Bánffy György elnöki megnyi­tója után következett a tavaly alapított Lőrincze-díj átadása. Kovalovszky Miklós, a magyar nyelvművelés nagy öregje (85 éves) és Ágoston Mihály újvi­déki egyetemi tanár, a délvidéki magyarság és magyar nyelv végvári vitéze kapta. Ezt kö­vette az .Anyanyelv és nemzet­tudat” pályázat eredményhirde­tése. A díjnyertesek többsége a határon kívül élő magyarok kö­zül került ki. Boldogan írom le, hogy köztük volt Kövesi Jó- zsefné, a mohácsi Kisfaludy Gimnázium tanára, akinek ér­demei a nyelvművelés területén is elévülhetetlenek. Grétsy László főtitkár lényegre törő beszámolója után a hozzászólá­sok következtek. A hozzászólásokban tükrö­ződött a nyelvművelés sokrétű­sége, illetve a megszólalók ál­láspontja a szövetség program­járól, a jelen és a jövő konkrét tennivalóiról. Akik végighall­gatták a hozzászólásokat, meg­győződhettek róla, hogy a nyel­vápolók tisztában vannak vele, mely szerint nyelvhasználati bumfordiságaink, nyelvficamos ügyetlenkedéseink csaknem minden esetben a gondolkodás, a gondolatok zavarosságát, tisz­tázatlanságát, sekélyességét tükrözik. A fő kérdés az, hogyan lehet az embereket közel hozni anya­nyelvükhöz, megszerettetni ve­lük, és elhitetni: nem holmi ön­célú hagyománytisztelet az anyanyelvvel való foglalkozás; nem olyan, mint a magyar iro­dalom klasszikusainak megis­mertetése a tanulókkal, felnőt­tekkel. Mert az anyanyelv tu­dása és célirányos használata létszükséglet mindenki szá­mára. Kosztolányival szólva: „Csak anyanyelvemen vagyok igazán én.” A tevékenységet, a módsze­reket megszabó szemlélet, fel­fogás két véglete: egyrészt a spontaneitás, a befolyásolás minden konkrét formájának az elutasítása; másrészt a nyelv- csőszködés, a nyelvőrködés, a nyelvhasználat útjának tilalom­fákkal, bonyolult szabályokkal való végigtüzdelése. Személyes véleményem sze­rint a kettő között vezető arany középút a kívánatos. Ezt tükrözi a szövetség nevében az ápoló szó, amely nem utal semmiféle erőszakra. A nyelvőr, a nyelv­csősz, a nyelvi őijárat elnevezé­sek mögött ugyanis fölsejlik va­lamilyen fegyver, ha nem is ka- lasnyikov, de legalább egy fur- kósbot, amellyel a szabályok el­len vétőket fejbe lehet kólintani. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés december 12-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A november 19-i lapban közölt rejtvény meg­fejtése: „Tanár úr nem találom Ausztráliát! Biz­tos, hogy van ilyen kontinens?” Utalványt nyertek: Bank Jenőné, Bodolyabér, Zrínyi u. 36., Obli- ánné Tóth Klára, Pécs, Nagy I. u. 104., Pólya Sándor, Nagynyárád, Zalka u. 8., Tavali Emilné, Vajszló, Jókai u. 80., Varga Tibomé, Pécs, Esz- tergár L. u. 5/B. Az utalványokat postán küldjük el. Meglehet, ezt a gáláns jelzőt gyorsan javítani kell, mondjuk lendülettel, vagy határozottság­gal helyettesíteni. Attól függ, hogy Belvárdgyuláról beszé­lünk, vagy a falu vezető testüle­téről és polgármesteréről. Mert tény, hogy többen is tartoznak a községnek - cég és önkormány­zatok -, s ezt az összeget végül is a belvárdiak előlegezték meg, ez pedig, mint majd kiderül, gá­láns gesztus. De közelíthetünk innen is: ha nincs is elég pénz, a képviselőtestület határozatai alapján Németh Jenő polgár- mester habozás nélkül beleugrik a mélyvízbe. Amiben csak az az érdekes, hogy eddig minden esetben szárazon jött ki belőle. Most, november közepén Belvárdgyula hirtelen hatalma­sat lépett előre: 12-én adták át egyszerre a faluban a vezetékes vizet és gázt, illetve a telefonhá­lózatot. Mindenképpen feltűnő a dolog, s érdemes mögé pillan­tani: egy évi huszonvalahány millió forintos költségvetéssel gazdálkodó, félezer lelket sem számláló, a hagyományos „ba­ranyai átkot” magán viselő falu - zsáktelepülés - miként jutott ilyen eredményre. Említsünk mindjárt egy meg­hökkentő számot: a vízhálózat kiépítése 81 millió forintba ke­rült, ehhez még hozzá kell adni a tisztítómű 38 millióját. Igaz, s ez lényeges körülmény, a mun­kába Hássággyal és Olasszal együtt vágtak bele. Felbukkan itt még egy község, Máriaké- ménd neve. Az itt fúrt két kút látja el az említett három falun túl további 14 lakosságát. Még­pedig elég régóta, ám amíg az említett hármas rá nem kötött, addig tisztítatlanul jutott el a fogyasztókhoz. Amikor azon­ban a csatlakozni kívánó három község elnyerte a beruházás fe­dezetének 60 százalékát bizto­sító támogatást, kötelezték őket: tisztítani kell a vizet. Ez pedig 38 millió forintba kerül. Elképzelhető az egérfogó szorossága, amibe a három köz­ség került. Ám Németh Jenő a szokott megoldást választotta: a mélyvizet. Úgy döntöttek, hogy nem egy 500 köbméteres kapa­citású tisztítót építtetnek, ha­nem 2000 köbmétereset. Tisz­títsa akkor már a másik 14 falu­nak is. Megállapodtak azok ön- kormányzataival: lakosonként 750 forint egyszeri hozzájáru­lást fizetnek a költségekhez. Ebből eddig 400-at megkaptak, a többivel még adósok az ön- kormányzatok. Ez tehát egy gáláns gesztus a belvárdi hármak részéről. Van még mit csinálni azon­ban a vízzel. A településnek lé­nyegében három része van: lüsgyula, Gyulapuszta, s maga a falu. Gyulapusztán húsz ház­ban hatvanan élnek. Oda is el kellett vinni a vizet. A terület azonban a volt Pécsi Állami Gazdaságé: szarvasmarha-te­lepe van itt. A beruházáshoz újabb pályázat révén 40 száza­lékos támogatást nyert az ön- kormányzat, a 60 százalékot az ÁG-nak kellett volna fedeznie. Óvodások a falu református templomával a háttérben portánként 10 000 forint hozzá­járulást fizettek, a legalacso­nyabb összeget a térségben. Aki tudta, befizette egyben, aki nem, annak engedik, hogy 2000-3000 forintos részletek­ben egyelítse ki - minden féle sürgetés nélkül. 4L A gázvezeték megépítése okozta örömbe is vegyül némi üröm. Itt a kezdeményezők a szederkényiek voltak: elindítot­ták a programot, a belvárdi hármak rögtön „kapcsoltak”: hogyan lehetne áthozni a veze­téket? Ehhez ugyanis nincsen állami támogatás. A helyi me­zőgazdasági szolgáltató szö­vetkezettel ültek le tárgyalni. Ha ugyanis az üzem átállítja szárítóját gáztüzelésre, akkor már érdemes lenne együttmű­ködni. A szövetkezet válasza: ha áthozzák Szederkényből a vezetéket, akkor annak átmérő­jét növelni kell, ez 7 milliós többletköltséget jelent, ennek 90 bekötésre jelentettek be igényt. Van gáz - elvileg. Késnek ugyanis a bekötések. Ez igen súlyos problémát jelent részben a polgármesternek, aki a beru­házás szervezésekor azt ígérte a belvárdgyulaiaknak, hogy a fű­tési szezonra már gázzal tüzel­hetnek, s a bekötésre váró lako­soknak, akik erre figyelemmel nem vették meg a tüzelőt. Egye­lőre talán tíz épületbe kötötték be a gázt, jobbára az önkor­mányzat intézményeibe és egy-két lakóházba. A november 12-én rendezett falunapra természetesen meg­hívták a „gázosokat” is, de va­lamiért nem jöttek el. „Nem vet­tem zokon ...” - mondja Né­meth Jenő. ■sk Végül a telefon: múlt év nya­rán kezdték a hálózat kiépítését, „erős nyomás alatt tartották az önkormányzatok a MA­A gáláns gesztor Ez a 60 százalék egyébként 3,5 millió forintot jelent. Az ÁG nehéz helyzete közismert, nem valószínű, hogy újdonságnak hat: még nem fizették ki a bel- várdgyulai önkormányzat által megelőlegezett pénzt. Ezért a község hitelt volt kénytelen fel­venni, amit egy év alatt vissza kell fizetnie - és a kamatok -, pedig gyakorlatilag az ÁG-ot megállapodásban rögzített ha­táridő kötelezi a fizetésre. Ennek ellenére a vezetékhá­lózat Gyulapusztán 80 száza­lékban kiépült már. Sőt, a temetőhöz is kivitték. Amikor pár évvel ezelőtt a pol­gármester egy kutat furatott ide - mert semmilyen víz sem volt -, még nem tudta: feleslegesen csináltatta. Akkor még szóba sem került a vezetékes ellátás. De menjünk vissza a faluba: minden házhoz eljutott a veze­tékes víz. Ezért a tulajdonosok 70 százalékát vállalja a szövet­kezet, 30-at a három önkor­mányzat. Az együttműködés az üzem gépműhelyéig „szólt”, onnan már Olasz és Hásságy, illetve Belvárdgyula és a szövetkezet külön-külön csinálta a vezeté­ket. A gépműhelytől a szárítóig az utóbbi vállalta az anyagi fe­dezet 90, a község pedig a 10 százalékát. Ettől kezdve már minden Belvárdgyula terhe ma­radt. A beruházás idén júniusban indult, szeptember 20-ra a kerí­téseken belülig elkészült. Hihe­tetlen gyors munka volt. A hozzájárulást 50 000 fo­rintban határozták meg, ezt többen sokallták, ezért a képvi­selőtestület úgy döntött, hogy aki 35 000 forintot egy összeg­ben befizet, azoknak elengedik a további részleteket. A jelent­kezők száma egyből megnőtt:-REMÉLEM MEG­ÉRTETTE. ÉN CSAK .... APÓÉN 1. RÉSZE V— LEVE­A VICC POÉNJA. 2. RÉSZ OBORIN TETTEST FEL­ISMERŐ ~V Q5HJ £S°°­—\7 1--------------------------------------------------------------------1 A HEGY etrűur tteHétrek MESSZI EMLEKE ZETÉBE IDÉZ l 1 I \\ —I 8* | UKRÁN KIKÖTŐ­VÁROS > MAGOT SZŐRÓ > J 1 r ZAVAR AZONOS BETŰK > MAGAS­BA JEfcr AAATI > L 1 I FÉNYKI­BOCSÁTÜ SS%” > “T” FÉL ZENEI HAN­GOK > ... FEL. MEREDE­KEN ELŐRE r A HÉT EGYIK napja KISZÁ­MÍTHATÓ > LEVE­LET SZÍRIÁI VÁROS SZEMÉ­LYEMRE V FEL­TÉVE AZ EL­MÚLT NAP ____ ELLEN­BEN BANK­BAN > ÁSVÁ­NYI FŐSZ EH LATIN > FIREN­MŰvÉSZ EGYLET VOLT > SZÖG Ä2 OPTIKÁ­BAN > "KIRÁLYI ' HASZON­BÉR > ... A EGYRE TERJED I> APÓÉN 4. RÉSZE KEGYE­LEM P O J DUPLÁN: MEGTER METT > B. VITA- i^N , VULKÁN MANILA MELLETT > BÓR ÉS NÁTRI­AA HOZ > V AZONOS BETŰK > A LÉG­NYOMÁS EGYSÉGE LOGA­> v TANÍTÓ > RANG­JELZŐ ELŐTAG > GYÖNGY UTÁNZAT KÖNNYE­ZIK L RITI^JS FEL­HAJTÁS > SS»-* PEN > KÖSZÖ­NÉS > 338 LÉTEZIK LETRE- Jrífi2_ _ SZIBÉ­RIAI FOLYÓ > BETŰ, KüS-JIYf­LETETT KÁRTYA­LAPOK > 553 NÉy­GUmTÓS SPORT > L FRANCIAJ ZENE-» SZERZŐ H8L ROSA > SÜTÉS­HEZ-*6M­___ Ő K > V HATÁ­ROZÓ­SZÓ > STÍLUS, A FELSŐ­FOK JELE > MORZE­HANC __ L ENDÜ­LET > r v ROMÁN SÁROS. _ SZEM­BEN ÁLL! > TENGE­RI HAL RÜGY­VÉOEKI > y MEGSZID HENGE­RELT VASÁRU > 1 RÓKA­LYUK MÉTER > KÉN EH KÁLMÁN (KIRÁ­LYUNK VOLT) > Keresztrejtvény ú i

Next

/
Oldalképek
Tartalom