Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-03 / 333. szám

4 üj Dunántúli napló Kitüntetettek 1994. december 3., szombat Pro Civitate - Pro Communitate „Szeretem ezt a várost, mert hasonlít ausztriai otthonomra, Grazra” Gerold Pankl Azt mondja Gerold Pankl, a Möbiusz Húsipari Részvénytár­saság egyik tulajdonosa, hogy 1989 előtt még nemigen ismerte Pécset, tehát nem az hozta ebbe a dél-magyarországi telepü­lésbe, mert akár mint turista megszerette volna a várost. Egyszerűen üzleti érdekből ke­rült kapcsolatba a baranyai me­gyeszékhellyel, a Möbiusz be­fektetőt keresett az alsómocso- ládi üzem felépítésére, Gerold Pankl meg fantáziát látott a hú­sipari üzem működésében. Az­tán amikor alaposabban megis­merte a pécsi nagyvállalat mű­ködést, piaci lehetőségeit, s amikor az Állami Vagyonügy­nökség meghirdette a tendert a vállalat eladására, nem sokat habozott, azonnal jelentkezett megvételre. Most már azért többet tud Pécsről és elmondása szerint leginkább azért szeret itt élni, mert a város jellege, élete na­gyon hasonlít ausztriai lakóhe­lyére, Graz-ra. Persze az igaz­sághoz az is hozzátartozik, nemcsak a kellemes légkör mi­att tölti itt idejének jó részét, a tulajdonosi döntések is idekö­tik, s ez bizony azzal jár, hogy reggeltől estig a vállalataim ügyeivel kell foglalkozni. Georg Panklnak és a hozzá­tartozó gazdasági társaságnak a térségben több mint 3 milliár­dos befektetése van, az ÉLKER, a Jó és Friss kereskedelmi háló­zat, a Mediterrán, a Möbiusz, a Bácshús és a Szigma Rt. meg­közelítően 3 ezer embernek nyújt hosszútávú munkalehető­séget. Az pedig szinte felmérhetet­len, hogy az alapanyagok ter­melésével hány család megélhe­tését biztosítják.- Pécset úgy tekintem, mint második otthonomat - mondja Gerold Pankl. - Vállalkozása­ink nagyobbik része innen in­dult ki, és abból sem csinálok titkot, hogy a jövőben még több befektetést igyekszem a városba hozni. De hát ez csak az üzlet, ami leginkább a térséghez, nem pedig a városhoz köt. Azt tervezem ugyanis, hogy Pécsett letelepszem: már vásá­roltam is egy telket a Mecsek oldalban, az ott épített ház tera­száról naponta szeretném meg­csodálni a pécsi panorámát. B. G. Gerold Pankl magyarországi Üzemeiben háromezer ember ka­pott biztos munkalehetőséget Fotó: Proksza László „Megbízható, fogyasztóbarát áramszolgáltató kívánunk lenni” Tatár Tatár Dénes 1991 óta áll a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat élén, mint a Részvény- társaság vezérigazgatója. Irá­nyításával az elmúlt négy évben jelentős mértékben folytatódott a város villamos hálózatának fejlesztése - olvashatjuk a fel­sorolásban, amelyben Pécs vá­ros Közgyűlése indokolja, hogy miért ítélte oda Tatár Dénesnek, a DÉDÁSZ vezérigazgatójának a Pro Communitate kitüntetést. Ki is Tatár Dénes? Már az egye­temi tanulmányai megkezdése pillanatától kapcsolatba került a DÉDÁSZ-al. Ä vállalat ösztön­díjasaként végezte el a Műszaki Egyetem villamosmérnöki ka­rát. Természetes volt tehát, hogy friss diplomásként itt Dénes kezdte a pályáját 1965-ben. A ranglétrán elég gyorsan lépege­tett előre. Öt év elteltével kine­vezték a keszthelyi igazgatóság vezetőjének, amit egészen 1991-ig, mostani vezérigazgatói kinevezéséig töltött be. A kitün­tetés kapcsán kértük, beszéljen arról, milyen tervekkel vállalta el e tisztet?- Először is szeretném leszö­gezni, hogy ezt a kitüntetést - amit nagy megtiszteltésnek ér­zek - úgy tekintem, hogy a DÉDÁSZ valamennyi munka­társa kapta, mindazok, akik résztvettek a fejlesztési mun­kákban. Akkor kerültem a cég élére, amikor nemcsak nagy társa­dalmi, hanem gazdasági válto­zások is történtek az országban, s a DÉDÁSZ életében is, ekkor lett részvénytársaság. Azzal az elhatározással pályáztam meg a vezetői pozíciót, hogy fogyasz­tóbarát, nyílt és megbízható szolgáltatóvá váljunk. Ma, ami­kor energiaár emelés előtt áll az ország, nagyon fontos, hogy magas színvonalú szakmai tu­dással és a korszerű technikák fokozatos bevezetésével álljunk a fogyasztók rendelkezésére. A korszerű technika a magasabb minőségi szolgáltatást, az üzembiztonságot jelenti, ugyanakor a gazdaságosabb energiafelhasználást a fogyasz­tók számára. Modernizáljuk a hálózat irányítási rendszerein­ket, új számlázási rendszert ve­zettünk be, új ügyfélirodákat építettünk. A fejlesztéseinket a fogyasztók érdekében kívánjuk végrehajtani. S. Zs. Pécs belvárosának díszkivilágítása is a DÉDÁSZ munkatársai­nak szakértelmét dicséri Fotó: Läufer László „Megbizonyosodtam róla, hogy a pécsi emberekkel jól lehet együtt dolgozni” Dr. Rudnay János-Pécshez fűződő kapcsola­tom számomra is érdekesen alakult. Ha egy város esetében is lehet olyat mondani, hogy szerelem első látásra, akkor ez az volt, és az a mai napig is - beszélt első benyomásairól, ér­zéseiről dr. Rudnay János, a Pécsi Sörfőzde Rt. vezérigazga­tója, aki alig több, mint fél éve dolgozik a Mecsek alján.-Még a Philipsnél dolgoz­tam, amikor első ízben eljutot­tam ide, és már akkor úgy ma­radt meg bennem, mint az or­szág legszebb városa. Szá­momra különösen föltűnt erede­tisége, kulturáltsága, és nagyon tetszik, hogy az itt élő polgárok büszkék városukra. A Pécsi Sörfőzde Rt. vezér­igazgatója e néhány hónap alatt vált a város elismert lokálpatrió­tájává. Az általa irányított cég új ar­culatában a korábbinál is na­gyobb hangsúlyt kap a termé­kek pécsi mivolta, szinte nincs olyan társadalmi rendezvénye a városnak, ahol a sörfőzde ne képviseltetné magát. Dr. Rudnay János személye­sen is szeretne hozzájárulni a város épüléséhez. Ezt a célt szolgálják gyarapodó helyi, or­szágos és nemzetközi kapcsola­tai - ő a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának elnöke -, valamint az a kezde­ményezése, amelynek során tu­dását, tapasztalatát megosztja Pécs tanuló ifjúságával is.- Számomra egy komoly ki­hívást hozott a néhány évvel ez­előtti magyar rendszerváltás. Bár családom Ausztriában él, mindig is honvágyam volt Ma­gyarország után. így nem gondolkodtam sokat, elfogad­tam a feladatot. Elveim szerint minden fejlődésnek az alapja a gazdasági helyzet, gondolkod­junk cégben, városban, ország­ban. A megvalósítás legfonto­sabb eszköze pedig maga az ember. A rövid idő is elég volt számomra, hogy itt is találkoz­zak olyan emberekkel, akik tudnak és akarnak is, nagyon jó velük együtt dolgozni. Ma már végleg elmúlt a panaszkodás és a kifogások ideje. A városnak is önállóan kell boldogulnia. Úgy látom, a pécsiek egyre inkább fölismerik ezt a pozitív kény­szert. Nem rossz a helyzet, de a munkát ne hagyjuk abba! K. E. Az ország felnőtt lakossága körében igazán népszerű a pécsi gyárban előállított Szalon sör Fotó: Müller Andrea A városért dolgozik és lobbyzik immár huszonöt éve Tölösi Péter- 1961-ben a misinai TV-to­ronyban adókezelő technikus, ma a MATÁV RT. műszaki fői­gazgatója. Nem éppen szokvá­nyos pályaív...- Á gépipari technikumot el­végezve kerültem a misinai TV-adóra. Igazi hőskor volt: lelkes, újat akaró fiatalemberek dolgoztak együtt, Pécset és kör­nyékét láttuk el műsorral. A munka mellet végeztem el a műszaki egyetemet, 1970-ben szereztem villamosmérnöki dip­lomát. A TV-állomás üzemvi­teli vezetője, majd a Dél-dunán­túli Vezetéknélküli Távközlési Felügyelőség osztályvezetője, később vezetője lettem. Egy idő után viszont, amikorra kiépült a TV-adók, az átjátszók rend­szere, rutinná vált a munka. Ép­pen ezért jött kapóra nyolc éve a felkérés: legyek a területi Posta- igazgatóság távközlési igazga­tóhelyettese. Akkoriban éltük az utolsó ötéves terv korszakát, a kiemelt távközlés fejlesztési programot. Ma már megmoso­lyogni való, hogy öt év alatt Pé­csett 24 ezer, az országban 220 ezer telefon bekötése volt a cél - napjainkban évente valósul meg ennyi. A Posta abban az időben hatóságként, mintegy kegyet gyakorolva, a hatalom eszközeként osztogatta a telefo­nokat. Hogy ez a szemlélet ap­ránként megváltozott, abban ta­lán nekem is volt valamicske szerepem. Az igazi áttörés ezen a területen négy éve kezdődött.- A Pécsi Távközlési Igazga­tóság első vezetője, majd a MATÁV vezérigazgató-helyet­tese. Ebben a beosztásában lobbyzott-e Pécs, illetve a régió érdekében?-Tudatosan soha nem akar­tam, de nem tudtam nem lobbyzni. Kollégáim szerint mindig kihallatszott a mondan­dómból, hogy pécsi vagyok, egyesek szerint amolyan „Ötö­dik Hadoszlop” ... Ezt soha nem tartottam megbélyegzőnek, jólesően vállaltam. Pécsért egyébként nem kellett lobbyzni, miután elhatározott tény volt a régiós központok fejlesztése. Ha már erről a városról van szó: a rokonaim, a barátaim itt élnek. így ötvenen túl fontos, hogy valahol számítson valaki­nek az ember. Számomra ez a hely Pécs volt, és ez is marad. B. Z. A közelmúltban készült telefonközpontok jóvoltából Pécs és Ba­ranya területén szinte bárhonnan telefonálhatunk Fotó: Läufer 1 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom