Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-21 / 351. szám

1994. december 21., szerda Városaink üj Dunántúli napló 7 Siklós Szalántai karácsony A szalántai művelődési ház­ban december 20-án 17 órai kezdettel került sor a község ka­rácsonyi ünnepségére. A műsort az általános iskola színjátszó köre adta, betlehemes játékot mutattak be. Ezután az önkor­mányzat képviselői nyújtottak át a 14 éven aluli gyermekeknek karácsonyi ajándékcsomagju­kat. Villányi eredmények A december 11-i választáso­kon a lakosok Villányban Ta- káts Gyulát választották pol­gármesterüknek. Az új önkor­mányzati képviselő-testület tag­jai lettek: Csimadiáné dr. Zeit- vogel Teréz, dr. Hegyi Béla, Mátfai György, Nádasi István, Neizer Zoltán, Radnai Gyula, Tegzes Emil, Tengler János és Ugor Ferenc. A német kisebb­ségi önkormányzat tagjai: Kretz Antalné, Márfai György, Rafei- sen Mária, Tröszt Erzsébet és Bock József. Szilveszter Harkányban A Harkányi Művelődési Központban ezúttal is megren­dezik a hagyományos szilvesz­teri bátyus bált. A bál ideje alatt büfé is üzemel majd. Az aszta­lokat 19 órától lehet elfoglalni, a zenét az idei szilveszteren a Szeánsz és a Coctail együttes szolgáltatja. Ajánló a legújabb Siklós újságból — Lesz-e gólyánk 2000-ben? — Siklós múltja, irodalmának néhány pontatlansága. — A nyilvánosság előtt - az első lépés — Közlemény - A télapóról — Újév előtt - Hogyan éljük túl — Hiába menekülsz, hiába futsz - Cserbenhagyok Az oldalt összeállította: Szabó Anikó HIRDETÉS­FELVÉTEL az Új Dunántúli Naplóba a Siklósi térség takarék­szövetkezeteinél: Siklóson (Felszabadulás utca 42.), Harkányban (Kossuth L. u. 75.) valamint az újpetrei, a szalántai a kozármislenyi, a vókányi és az egerági takarék­szövetkezeteknél. Adventi gyűjtés A Vöröskereszt várja az adományokat Ötödik éve rendezik meg Sik­lóson a karácsony előtti, adventi gyűjtést. Az akciót ezúttal is a polgármesteri hivatal, a refor­mátus egyház, a katolikus egy­ház és a Vöröskereszt szervezi. A részletekről a Vöröskereszt siklósi területi vezetőjénél, Bocz Teréziánál érdeklődtünk. Mint megtudtuk, édességet, tartós élelmiszert és pénzado­mányt várnak elsősorban. Ma­gánszemélyek és vállalatok egyaránt segíthetnek a rászoru­lókon, adományaikat az említett hivatalokhoz, egyházakhoz még a karácsony előtti utolsó napo­kig eljuttathatják. Szenteste napján az összegyűlt ajándéko­kat az általános és középiskolás diákok, a szakmunkásképző ta­nulói fogják kihordani a rászo­ruló időseknek, a hozzátartozó nélkül élő nyugdíjasoknak. De juttatnak ajándékot a mária- gyűdi szociális otthon, a kise­gítő iskola lakóinak, a siklósi gondozási központ időseinek és a kórházi betegeknek. Ottjár- tunkkor már kb. 100 ezer fo­rintnyi adomány és jelentős mennyiségű élelmiszer gyűlt össze. A helyi Vöröskereszt is 92 te­lepülés segélyakcióit koordi­nálja. Ahogy azt Bocz Terézia elmondta, 1991 augusztusa óta fő feladatuk a menekült-ellátás. Hosszú időn át kaptak például az Európai Közösségtől is se­gélycsomagokat. A személyen­kénti 20 kilogrammos csoma­gok havonkénti kiosztásában a két helyi dolgozónak mindig segített két segédmunkás is. A nemzetközi Vöröskereszt a dél­szláv háború idején megszer­vezte kereső-üzenő szolgálatát, ennek bonyolításában a siklósi Vöröskereszt is aktívan részt vesz. A szolgálat központja egyébként Zágráb, egy levél hat hét alatt fordul meg. A Vöröskereszt-Vörös Fél­hold nemzetközi központja által szervezett segélyakciók során a magyar lakosság is kap évente jelentős adományt. A ruhákat, taneszközöket évente más-más helyen osztják ki a volt járás te­rületén. Siklós körzetének nyu­gati patrónus kerülete egy bajor térség. Idén is várnak onnan ka­rácsony és újév között küldött­séget. Az ünnepi műsorral egy­bekötött adományosztások na­gyon bensőséges hangulatúak szoktak lenni, mondja Bocz Te­rézia. Rendszeres tevékenységeik közé tartozik még a véradások megszervezése az egész terüle­ten 30 alkalommal évente, va­lamint az elsősegélynyújtás ok­tatása gépkocsivezető tanulók­nak és az iskolásoknak. Utóbbi­akat csecsemőgondozásra is ok­tatják. Siklóson és környékén a Vö­röskeresztnek összesen közel 4000 rendes, pártoló és tiszte­letbeli tagja van. Vendégtanító Beremenden- Kislányként udvarunk fü­vére ereszkedve csodáltam a vonuló felhőket, és arra gondol­tam, milyen jó volna velük tar­tani. Nem sejthettem akkor még, hogy életem útját csakúgy, mint a felhőkét, a puszta véletlen fogja irányítani - kezdi vissza­emlékezését Horváth Mária. göppingeni nyugdíjas tanárnő, aki vendég pedagógusként egyre gyakrabban hazalátogat szülőfalujába, Beremendre. 12 éves, amikor a német ajkú kitelepítettek sorában, édesany­jával és öccsével kénytelenek elhagyni az országot. Lágerbe kerülnek rövid ideig, majd sike­rül otthont találniuk Németor­szágban. Esti iskolában tanul angolul, majd német, filozófia, művészettörténet szakot végez az egyetemen és tanítani kezd. Fiatalon férjhez megy, három fiúgyermek édesanyja. Szeret festegetni, utazni, utóbbit a fel­legekben is teszi, mint egykor vágyaiban, hiszen vizsgázott repülőgép pilóta is. Először 1964-ben utazhat is­mét Magyarországra, majd hosszú szünet után a hazaláto­gatások egyre gyakrabbá vál­nak. A falu nemzetiségi napjára ő is meghívást kapott, és azóta kapcsolata a községgel új életet kezdett. A helyi vezetők és pe­dagógusok felkérésére elvál­lalta, hogy segíti a nyelvokta­tást. Rövidebb-hosszabb idő­szakokra utazik haza és tanítja a gyerekeket. Szeretné, ha a jö­vőben testvérkapcsolatot tud­nának teremteni a wiesensteigi és a beremendi iskola között. Tervei közt szerepel tanulócso­portok németországi történő ta­nítása, csakúgy, mint a német gyerekek beremendi vendéges­kedésének megszervezése.- Megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, s talán nincs is na­gyobb öröm számomra, mint ott tanítani, ahol valamikor én is jártam iskolába. Úgy érzem ma is, hogy nekem a hazám, az igazi otthonom itt van. Megszé­pült a falu, látszanak a változá­sok, különösen annak, aki hosz- szú ideig nem élt itt. Halkam mondom: ha sorsom úgy alakul, talán egyszer még újra állandó lakosa is leszek Beremendnek. Nagyon szeretném. Bíró Lajos Felújítás alatt a siklósi vár tetőszerkezete Löffler Gábor felvétele Kapcsolatteremtés, korrektség Egy félig rendhagyó interjú dr. Máté Jánossal Az újonnan megválasztott „régi” polgármesterrel, dr. Máté Jánossal az interjú első részé­ben, ha úgy tetszik, hagyomá­nyos kérdésekről beszélgettünk. Például hogy:-Ön a választások előtt a siklósi vár kapcsán azt nyilat­kozta: nem szívesen látná kül­földi kézben.-Az elsődleges cél, hogy a várat megmentsük. Lakhatóvá kell tenni, idegenforgalmi, kul­turális központtá alakítani, szál­lót, éttermet, börtönmúzeumot, őrsi-emlékszobát létrehozni benne. Ha a város megkapná az ingyenes használatbavétel jo­gát, ki lehetne adni gazdasági társaságoknak az egyes funk­ciók működtetését.- Másik sarkos gond az in­tézmények működtetéséé. A jö­vőben is marad költségvetésük évenkénti toldozgatása?-Ha az állam tisztességes fejkvótát juttatna részükre, ez elkerülhető lenne. Amíg ez nem valósul meg, az önkormányzat kénytelen ehhez a taktikához fo­lyamodni. 1995 elejétől egyéb­ként mindenképpen szeretnénk újra létrehozni a központi felújí­tási alapot, amiből minden év­ben egy-egy intézmény felújítá­sára juttatnánk pénzt.- A polgármesteri hivatalban várhatók majd változások?- Belső szervezeti átalakítás igen, tervezzük egy az önkor­mányzati testületet kiszolgáló munkacsoport létrehozását. Ezt követően a polgármester­ség emberi aspektusai kerültek terítékre.- Milyen személyiségjegyek­kel kell rendelkeznie egy város­vezetőnek?- Szerintem a kapcsolatte­remtő készség a legfontosabb követelmény: mindenkivel megtalálni a megfelelő hangot. Remélem, hogy nekem ez a leg­többször sikerül. Lényeges a mások problémái iránti érzé­kenység, vagyis az empátia­készség, aztán a korrektség, a határozottság, a türelem és a kompromisszumkészség.- Sokáig gondolkodott azon, hogy induljon-e újra a választá­sokon. Miért?-A közigazgatás nehéz ke­nyér, hisz egy kisebb-nagyobb közösség, nálunk 10 ezer ember igényeinek kell megfelelni, s sokszor a lehetőségek s az igé­nyek sem olyanok, hogy az em­ber megtehesse, amit kellene vagy amit szeretne. Ám az, hogy közvetlen választás volt, óriási kihívást jelentett, ez adta indulásomhoz a fő motivációt. Megtudhattam, mennyire érté­kelik a munkámat, mit érek. A harkányi képviselő-testület Az 1994. december 11-i ön- kormányzati választásokon Harkányban a 44 képviselője­lölt közül az alábbi 11 -en kap­ták a legtöbb szavazatot, s jutot­tak ennek alapján az új önkor­mányzati képviselő-testületbe: Kecskeméthy Pál, Döme Ró­bert, Matyi József, Tar István, Spengler Józsefié, Burgert Ottó, dr. Manzini Tibor, dr. Mi- losevits Gyula, Domokos János, Vitáriné Keczeli Rozália, Köké- nyesi Gábomé. A sorrend alapja a kapott szavazatok ará­nya volt. ,NEM KÉSZÜLTEM ARRA, HOGY FELÁLLJAK” Nagyberuházások Harkányban Harkányban Bédy Istvánt, az előző polgármestert választotta újra a község vezetőjéül az ur­nák előtt megjelent szavazópol­gároknak 80 százaléka. A rész­vétel 65 százalékos volt.-Hány százalékot adott ön­magának?- Reálisan mérlegelve 70 százalékot.- Mégis valószínűleg gon­dolkodott azon, mit fog tenni, ha nem választják meg?- Nem készültem arra, hogy felálljak. Emellett lett volna fél évem, hogy elindítsak például valamilyen vállalkozást.- Újraválasztásában szerepet játszottak az elért eredmények. Mit tart közülük a legfonto­sabbnak?-Az infrastruktúra fejlődé­sét, a szennyvíz-hálózat, a tele­fon-, az úthálózat, a kábel­tévé-rendszer fejlesztését, kiépí­tését. Emellett a lakosság össze­tartó erejét fokozó lépéseket, az egyházakkal való kapcsolat megerősítését, a hagyományte­remtő rendezvények elindítását, mint például az alapítványi bál, a fürdőfesztivál, és nemzeti ün­nepeink méltó megünneplése. Kiemelkedő fontosságúak még nagyberuházásaink, a sport­csarnok építésének, az iskola bővítésének megkezdését.- Milyen beruházások várha­tók pontosan?- A község általános iskolája konyhai résszel és több új tante­remmel fog épülni. A beruhá­zásnak 1995 végéig kell elké­szülnie. Az új sportcsarnok, melynek már leraktuk az alap­jait, 95 szeptemberére remélhe­tőleg már állni fog. De tervbe van véve egy élelmiszer áruház és egy nagyáruház építése is, ám ezek még a következő évben induló beruházások.-Nemrég sikerült Harkány­nak megkapnia a megyei bíró­ság döntése alapján a helyi gyógyfürdőt. Most viszont kide­rült: az eljárás folytatódik.-A Legfelsőbb Bíróság az említett döntést megsemmisí­tette, s a belügyminiszer új eljá­rást írt elő. Bízunk benne, hogy az új megyei közgyűlés megértő lesz, és tiszteletben tartja majd a három település, Siklós, Sziget­vár és Harkány megállapodását. Az eljárás elvileg évekig elhú­zódhat.- Milyennek tartja az új har­kányi képviselő-testületet?- Meg vagyok elégedve vele. Szerintem megteremtődött a fel­tétele a jól működő, összetartó testület munkájának. Bővedeste étkezése Karácsonyi református népszokások A Külső-Drávaszög, Siklós és környéke népszokásainak jó ismerője a nagytótfalui tájház vezetője, dr. Simor ferencné. Tőle kérdeztük meg, milyen hagyományokra tekinthetünk vissza karácsony előtt, különös tekintettel nagyapáink, dédapá­ink étkezési szokásaira. Szentestét a régiek bővedes- tének nevezték, meséli dr. Si­mor Ferencné. Ilyenkor a ha­rangozás alatt sietve rázták meg a gyümölcsfákat, a következő évi bő termés reményében. Ka­rácsonyeste kolbásszal főzött lencselevest tettek az asztalra amit mákos, diós, „cimetös” (fahéjas) töltött kalács követett. Karácsony első napja reggelijén kocsonyát tálaltak fel, az ebéd­nél tyúkhúslevest, az ételek ki­rályának tartott töltött káposztát s újra mákos-diós kalácsot. De külön rendje volt a kará­csonyt megelőző időszaknak is. A disznóölés előtti idő volt a „kálomista böjt”. Eddigre ugyanis már kifogyott a kamrá­ból a füstölt kolbász, boltban viszont nem szívesen vettek húst faluhelyen. így aztán „böj­töltek” disznóölésig. Az esti istentiszteletre a re­formátusok vacsora után gyűl­tek össze, aztán következett az otthoni gyertyagyújtás. A fa ke­vésbé volt gazdag, és ajándék­ból sem került annyi a fa alá, mint manapság, ám az ünnep úgy is nagyon szép volt. A ka­rácsonyfát maguk készítette szaloncukorral és mézeskalá­csokkal ékszerezték fel. A legfőbb népszokás ezen a tájon is a betlehemezés volt, amiben fiatal lányok is részt vettek. Jó volna, ha a betlehe­mes járás egyszer újra fel­éledne, és a karácsony legna­gyobb csodája az együttlét lenne, tehetnénk hozzá. Talán akkor még a tévét sem kapcsol­nánk be azon az egy estén. A hűtőszekrény A hideg téli délutánon ha­mar sötétedett. Választások után voltunk egy nappal. A busz még félig sem telt meg, így aztán a pár fiatalember könnyedén föl tudta pakolni a magas hűtőszekrényt. Matty, Alsószentmárton felé utaztunk, cigányok és magya­rok vegyesen. A hűtőt körbeülő és álló férfiak is a választások­ról beszélgettek. Egyikük, egy jovális idősebb volt a társaság központja. Hát, a P. nyert, tud­tuk meg tőle. Az a P., aki mé­diasztárrá lett a választások előtt, merthogy addigra már kitűnt, az alsószentmártoni eredményeket vitatják meg. Aztán a busz befutott a szent- mártoni megállóba, ott fogták a legények a hűtőt, és lepakol­ták. Kopottas széléről gyanítani lehetett, használt gép. Talán a 2000 forintokból, amit képvi­selőségükre kaptak, vették? Lehet, hogy egy nagycsalád élete első hűtőszekrényével utaztunk együtt? Az esti eset megmosolyogtatta a buszkö­zönséget, miközben talán egy rogyadozó ház egyszem fűtött szobában a cigányok élelmes­ségük eredményét csodálták körbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom