Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-13 / 343. szám
1994. december 13., kedd Kistermelők üj Dunántúli napló 11 GYÜMÖLCSTERMESZTÉS - KORSZERŰEN Készüljünk fel a télre 3. A tél közeledtével fontos, hogy néhány egyszerű, de eredményében hatékony munkát elvégezzünk kertjeinkben, gyümölcsfáinkon, köztük olyanokat is, melyeket ugyan az intenzív gyümölcs- termesztés már nem alkalmaz, de a kiskerti gyümölcs- termesztés hagyományos faalakjain ma is jó eredményt adnak. Sebkezelés Az élő fa szervezete is igyekszik arra, hogy sebeit mihamarabb bezárja, ezt segíthetjük, gyorsíthatjuk úgy, hogy a sebfelületet kitisztítjuk, a roncsolt felületet simára vágjuk, az így rendbe tett sebfelületet éles karcolókéssel körbevágjuk (1. ábra) a hegesedés akadálytalan megindulása érdekében. A fertőzés megakadályozására a teljes sebfelületet lezárjuk sebkezelő anyaggal (2. ábra), melyet a szakboltok gazdag választékából szerezhetünk be. Nagyon gondosan ügyeljünk arra, hogy mindig a feltüntetett használati utasítás szerint járunk el. Törzs és ágtisztogatás Idősebb korú, hagyományos koronaformájú fáinkon ma is célszerű elvégezni, elsősorban növényvédelmi szempontból, hiszen az elhalt kéreg alatt számos rovar bábja és petéje telel át. A kaparóvassal végezzük el a durva munkát, majd drótkefével fejezzük be a felesleges kéreg eltávolítását, ügyelve, hogy a törzsön és az ágakon az élő szervezetekben ne ejtsünk sebet. Facsemeték vermelése Minden kertészkedő ember - még a kezdő is - tudja, hogy facsemetét (oltványt) csak fagymentes napokon szabad ültetni. Idén a fagyok korán beköszön- töttek, hagyjuk hát az ültetést, telepítést tavaszra. A megvásárolt facsemetéket a télre vermeljük el, bekerített helyen, mert ha őz, vagy nyúl hozzáférhet, óriási kárt tud okozni benne. Sűrűn, egymás mellé helyezzük el a fácskákat úgy, hogy az oltás, szemzés helye magasan legyen takarva földdel, ügyeljünk, hogy a gyökerek közé szorosan föld, mégpedig porhanyós föld tapadjon, mert a gyökereknél lévő levegős talaj a gyökérzet elfagyását vagy kiszáradását eredményezheti. Az elvermelt oltványok (3. ábra) földrétege a tél folyamán megrokkanhat, ilyenkor újólag vastagítsuk meg a védelmet adó földkupacot. Törzsmeszelés Sokan helyeslik, számosán vitatják a törzs bemeszelését télre. A módszer hasznosságát a célja dönti el, ugyanis ha növényvédelmi hatást várnak tőle, akkor valóban teljesen felesleges elvégezni, ugyanis a mész sem a petéket, sem a tojásokat, sem a lárvákat nem pusztítja el és számottevő gombaölő hatása sincs. Fagy védelmi szempontból azonban van jelentősége, de nem a tartós, hosszas, kemény téli (mélynyugalmi) fagyok esetében, ezt a fáink jól bírják. Hőmérséklet-ingadozás A tavaszi napsütés okozta hőmérsékleti ingadozás az, ami káros, ez ellen ad némi védelmet a törzs bemeszelése, mert a fehér szín visszaveri a nap sugarait, így gátolja a törzs felmelegedését, ezzel csökkenti a káros hőmérsékleti ingadozást. A kajszi, az őszibarack, a körte, a cseresznye érzékeny rá, ezeknél a gyümölcsfajoknál alkalmazható, főleg erősen déli lejtésű, kitettségű fekvésekben, ahol a gyenge tavaszi napsütés is számottevő felmelegedést okozhat. Ha a nappali felmelegedést erős éjszakai lehűlés követi, akkor alakul ki a nagymértékű hőmérsékleti különbség, ami a háncsszövetet károsítja. A 6-7 százalékos mésztejes meszelés ilyenkor védelmet adhat. Felhívom a figyelmet arra, hogy az október végi - november elejei meszelést februárban általában meg kell ismételni! Buzássy Lajos Tél a szőlőkben A szőlő - ha nem jön közbe fagy - november elejére hullatja le a lombját. A gyakorlati gazda ettől a jól látható külső jeltől számítja a nyugalmi időszak beálltát. Valójában a szőlő élete ennél jóval mozgalmasabb. Az áttelelő rügyek nyugalmi állapota már szeptember elején elkezdődik. Ekkor hiába vágjuk vissza a szőlővesszőt, nem fakad ki. Január elejéig még hajtás esetén is igen vontatott a rügyfakadás. Később, a külső hőmérséklet hatására, napról napra korábban fakad. Az előző állapotot mélynyugalomnak, az utóbbit kényszernyugalomnak nevezzük. A látszat ellenére a szőlővessző belső szöveteiben sincs Kistermelők rovatunkkal legközelebb december 27-én jelentkezünk teljes nyugalom. A szőlőlevél által képzett szénhidrátok egy része a tenyészidőszak folyamán légzésre használódik, a másik része cukorból átváltozik keményítővé, és jórészt a vesz- szőkben rakódik le. A keményebb fagyok alatt a keményítő a sejtnedvben cukorrá alakul vissza, ezzel fokozza a tőke fagyállóságát, ami jórészt attól függ, hogy az átalakulás milyen gyorsan megy végbe. Tavasszal - felmelegedéskor - a cukor visszaalakul keményítővé. Április közepén megindul a nedvkeringés, kifakadnak a rügyek és elkezdődik a szőlő külső, látható élete. A szőlész sem tölti tétlenül a téli napodat. Ha enyhébb az idő, a metszés, előmetszés, tőkealakítás, döntés, ifjítás, bujtás műveletei mind lehetségesek. Ezeket a műveleteket a dombvidék nem fagyveszélyes területein régebben a lombhullástól a rügyfakadásig folytathatták. A fagyveszélyes helyeken pedig a tél elmúltától a rügyfakadásig végezték. A trágyázást, a támberendezés létesítését, a szerszámok és a gépek karbantartását a legrosszabb időben is folytatni lehet. Ä műveletek első csoportját, a metszést, előmetszést, alakítást, bujtást, ifjítást, amelyek során a tőkén sebzések keletkeznek, az utóbbi évek tapasztalatai alapján ajánlatos tavasszal végezni. Ennek az az oka, - elszaporodtak a fás részeket pusztító gombák, amelyeknek döntő szerepük van tőkepusztulásban, a tőkehiányok keletkezésében. A nyugalmi időszak első felében és a tél folyamán végzett sebzések csak hosszú idő alatt zárulnak be, és közben nyitott kaput jelentenek a fertőzést okozó gombáknak. Ennek következménye a részleges, majd később a teljes tőkepusztulás. (Kertészet és Szőlészet) A fóliasátrak hóvédelme Amióta elteijedt a többéves fólia használata, nagyobb gondot kell fordítani a hóvédelemre. A fénystabil fóliákat télre nem vesszük le a fóliaágyról, a fóliasátorról, mert a levételnél és a felrakásnál a palást köny- nyen megsérülhet, kiszakadhat, ráadásul hidegben gyorsan törik. Egy-egy nagyobb hóesésnél (15-20 cm) előfordulhat, hogy a gyenge bordázatot a fóliára nehezedő hó összenyomja. Maga a fólia nem szokott beszakadni, de a bordák köny- nyen meghajlanak és eltörnek. Ezért erősebb hóesés alkalmával seprűvel, hólehúzóval - amelynek nincs éles felülete - távolítsuk el a fóliára rakódott havat. A sátrak oldalán összegyűlendő hó - ha azt nem lapátoljuk el messzebbre - idővel hasonló gondot okozhat, a bordákat oldalirányba megnyomhatja. Műanyag bordáknál nincs különösebb gond, mert olvadás után maguktól kiegyenesednek, a vasbordákat is vissza lehet húzni, ha nem túl erős az elhajlás, de az alumíniumszerkezet rendszerint eltörik. Védekezzünk a vöröshagyma betegségei ellen Az utóbbi időben több kiskert-tulajdonos keresett meg azzal a problémával, hogy az idei évben a vöröshagyma termésével baj van, nem sikerült a betakarítás, a tárolás alatt rothad a termés stb. Mi lehet ennek az oka? A problémára röviden válaszolni nem lehet, a lényeget azonban megkísérelem összefoglalni. Mint minden kultúrnövénynek, a hagymaféléknek is igen kiteijedt a kórokozó és a kártevő skálája. (Kórokozók: a vírusok, baktériumok és gombák, míg a rovar és állati élőlények a kártevők.) A kertészeti növény- kortan tudományának mai állása szerint tizenkét kórokozó károsítja a hagymát, de ezek közül nem mindegyik okoz számottevő terméskiesést. A baktériumos lágyrothadás, a fehér-, fekete- és a szürkepenészes rothadás az a kórokozó csoport, amelynek kártétele kihat a raktározás időszakára is. Ezeket a kórokozókat tehát jó lesz közelebbről megismerni. Baktériumos lágyrothadás A Pseudomonás alliicola és az Erwinia carotovora baktériumok együttesen okozzák a lágyrothadást. A hagymák a nyaki résztől lefelé terjedve kezdenek rothadni. A belső hagymalevél húsos része üveges, vízzel átitatott lesz, majd megpuhul. A rothadás a hagymában függőlegesen jobban halad, mint horizontálisan. A hagyma külső, hártyás levelei épek maradnak, éppen ezért - gyenge fertőzés esetén - a táro- lásra-válogatás alkalmával elkerülik a figyelmet. Az egészséges egyedekkel együtt így bekerülnek a tárolás helyére, ott kedvező körülmények közé kerülve igen nagy kárt, rothadást okoznak. Ha a betegséget el akarjuk kerülni, úgy feltétlen tartsuk szem előtt, hogy mélyfekvésűi kötött, nedves, nitrogénben gazdag talajon sohasem termeszthetünk egészséges, lágy- rothadás-mentes hagymát. A fertőzésveszély viszont a foszfor és káliműtrágyák adagolásával és meszezéssel nagyban csökkenthető. A raktárban, de már a táblán - ágyásokban - is többször át kell válogatni a hagymát és a beteg egyedeket távolítsuk el, semmisítsük meg. Különböző kórképek A fehér-, fekete- és szürkepenészes rothadásnak különböző a kórképe. Közös tulajdonságuk, hogy mindhárom nedves, nyirkos, hűvös, csapadékos körülmények között fertőz és terjed. Itt is a túlzott nitrogén trágyázás a növények fogékonyságát és a fertőzésveszélyt nagyban elősegíti. A káli- és a mészadagolás viszont gátolja a fertőzést. Igen nagy kárt okoz a tárolásnál a szürkepenész (Botrytis allii), amely a hagymának a nyaki részét támadja és a fertőzéshez néha másodlagos baktériumok is csatlakoznak. Ez az ún. barna lágyrothadás igen kellemetlen, bűzös lesz. A védekezés legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy nedves talajon - főleg ha az kötött és mészben szegény - ne foglalkozzunk hagymatermesztéssel. A hagymatermesztés során a vetésforgót szigorúan tartsuk be. A dughagymát ne ültessül túl mélyre. A termés felszedése után a hagymát feltétlen szárítani kell. Ez annyit jelent, hogy a termést több napig száraz, hűvös helyen szikkasztjuk. Fusáriumos rothadás Ez a kórokozó is elsősorban a nitrogénben gazdag talajon fertőz. A gomba egyaránt fertőzhet a szántóföldön - kertben -, és a tárolás alatt is. A fertőzött növény levelei előbb a csúcsokon, később általánosan sárgulnak és elfonnyadnak. A területen már fertőzött hagymával a kórokozó bekerül a tárolás helyére, ott - kedvező körülmények között - az egészséges egyedeket is megfertőzve óriási károkat okoz. Ezért a tárolás alatt többször át kell válogatni a hagymát és a beteg egyedeket el kell távolítani, megsemmisíteni. A fertőzött területen négy évig hagymát termelni nem szabad. Gyök-gumósok (sárgarépa, petrezselyem, zeller stb.) után ne termesszünk hagymát. A raktárba csak alapos válogatás után, ép, egészséges, szikkasztott hagymát tároljunk. Hagyma peronoszpóra A szőlő veszedelmes betegségeként ismert kórokozó hagymára specializálódott változata itt is károsít. Csapadékos vidéken, nedves években a hagymának fő kórokozója lehet. Ha a kórokozó fertőzéséhez és fejlődéséhez kedvező csapadékos, párás, meleg időjárás uralkodik, akkor képes egy éjszaka egész tábla növényeit megbete- gíteni és pár nap alatt az egész növényállomány elpusztul. A fertőzés első jeleként a hagymaleveleken kifakult, szürkészöld foltok jelennek meg. A beteg levelek lelankadnak, majd elszáradnak. A zöld részek károsodása következtében a hagymák kicsik maradnak, nem érnek be jól, a tökéletlen visszahúzódás miatt a nyaki rész vastag, nyitott marad és tárolás alatt sokkal romlékonyabb lesz. A védekezés elsősorban réztartalmú szerekkel történik. Rézoxi-klorid, bordói por stb., de kielégítő eredmény érhető el például a Zineb, Orthocid 50 WP szerekkel is. Sárgacsíkosság A hagyma sárgacsíkosságát a Marmor cepae nevű vírus okozza. Járvány szerű megjelenése esetén a hagymatermesztésünk egyik fő problémája lehet. A vírusfertőzés - vírusátvitel - mechanikai úton, a rovarok, atkák, levéltetvek útján történik. A területen történő fertőzés legsúlyosabb következménye a raktározás alatt következik be. A vírussal fertőzött hagymafélék lazák maradnak és más kórokozók - baktériumok, gombák - által fertőződnek és elrothadnak. A védekezés elsősorban a vírusmentes dughagyma ültetéséből, továbbá a levéltetvek elleni hathatós védekezésből áll. Kisebb jelentőségű kórokozó még a korompenész, a hagymarozsdák, a hagymaüszög és a fokhagyma bíborvörös levélfoltossága. Ezek a kórokozók azonban nem okoznak jelentősebb nagy károkat. Dr. Tamcsu József Magtermesztés Sokan az egyre növekvő vetőmagárak miatt a kiadásokat úgy próbálják csökkenteni, hogy a magot maguk termesztik. A magtermesztés meglehetősen nagy körültekintést és szakértelmet, gyakran igen komoly és költséges felszerelést igényel. Ennek hiányában - egy-két év után - a fajta leromlik, már nem hasonlít az eredeti szülőkre, betegséget hordoz, rosszul csírázik. Az utóbbi években a hajtás mellet a szabadföldön is egyre nagyobb felületen termesztik a hibridfajtákat. Ezek többet teremnek, jobb minőséget adnak, a betegségekkel szemben is ellenállóbbak, mint a szelekciós fajták. Persze áruk is sokszorosa a hagyományos fajtáknak,- körültekintően ezért utántermesztésük nagyon indokolt. Ennek ellenére senki ne próbálkozzon ezek magfogásával, mert elvesztett idő, kidobott pénz minden ilyen munka. A hibridfajták utódai más tulajdonságokkal rendelkeznek, gyakran nem is hasonlítanak a szülőkre, sőt az is előfordul, hogy a magból kifejlődő növények egy idő után elpusztulnak, mert egyszerűen életképtelenek. Arról nem is beszélve, hogy a fajták utánszaporítása engedélyhez kött. Ä vetőmagon ne spóroljunk, inkább arra ügyeljünk, hogy - szakszerű szaporítással - csak éppen annyit használjunk belőle, ami a vetéshez vagy kiültetéshez szükséges! (Ketészet és Szőlészet) Könyvespolc A zöldségtermesztési tankönyvekhez hasonlóan a nagy- közönség számára a kertészeti szakközépiskolák Dísznövénytermesztési tankönyvei is megvásárolhatók. A háromkötetes tankönyv dr. Nagy Béla munkája, hatodik, változatlan kiadásban jelenik meg. A mű foglalkozik az árutermelés és értékesítés kérdéseivel, termesztőberendezésekkel, növényvédelemmel, az egy- és kétnyári virágok termesztésével, szaporításával, felhasználási lehetőségeivel. A különleges igényű évelők, vízinövények, lombhullató és örökzöld díszfák, díszcserjék és az üvegházi dísznövények termesztésével. A í i A í
