Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-09 / 339. szám

1994. december 9., péntek Városaink új Dunántúli napló 7 Midasz borbélya A görög regék Midasz kirá­lya kétszer is megjárta az iste­nekkel. Először meggondolat­lan kívánsága teljesült: minden arannyá változott a kezében, s ettől majdnem éhen halt. Má­sodszor azért bűnhődött, mert Pán és Apollón zenei versenyé­ben egyedüliként a kecskelábú istent ítélte jobbnak. A felbő­szült napisten - aki jövedelem­kiegészítésül és érdemei jutal­mául a költészet és a jóslás megszavazott istene is volt a kü­lönféle olümposzi kft.-ék igaz­gatótanácsában - úgy meghúzta Midasz fülét, hogy az a szama­rakéhoz vált hasonlatossá. Midasz persze nem azért ju­tott eszembe, mintha Pécs most leköszönt közgyűlésének a ke­zében is mindig minden (?!) arannyá vált volna. Az ok némi magánszámvetés. A négy év so­rán olyan állhatatosan (ponto­sabban ülhetetesen) voltam je­len a közgyűlésben, hogy néme­lyek már-már mazochista haj­lamot véltek felfedezni ebben, másrészt viszont szakértő hí­rébe keveredtem. Nemrég nyil­vánosság előtt meg is kérdez­ték: hány sort írtam Pécs Köz­gyűléséről? Töredelmesen be­vallottam, hogy nincs statiszti­kám erről. Mondhattam volna, hogy csak a jegyzetekből és a tudósításokból bőven kitelhetne külön-külön is egy-egy kötet. Csak az a mentségem s egy­ben a vigasztalóm, hogy írásaim között talán csak kettő olyan akad, amelyeket azért restellhe­tek, mert bennük mértéktelenül naivnak bizonyultam: alaptala­nul lelkesedtem és dicsértem. Ám a legutóbbi eset egészen friss. Megsúgták, hogy a köz­gyűlés mégiscsak eláll eredeti szándékától és ünnepi záróülé­sén nem tart önértékelést, nem csap önreklámot a tévékamerák előtt. A politikai stílusérzék és a józan önmérséklet ezen remélt megnyilvánulását én előre üd­vözöltem. Sőt azt tervezgettem: olyan - a megtévesztésül ki­nyilvánítottól homlokegyenest eltérő végkicsengésű - jegyzet­tel búcsúzok a testülettől, ami­lyet Appianosz nyomán Sha­kespeare adott gyászbeszédként Antonius szájába: "Temetni jöt­tem Caesart, s nem dicsérni". S mi történt? Pécs Közgyű­lése Julius Caesarral ellentétben felkelt ravataláról és váltott sze­replőkkel maga mondta el a szándékában is alig leplezett di­cséret meghatott monológját - saját magáról. (Remélem: a jó, amit tett, túléli, de a rossz sírba száll vele.) Ehhez tényleg csak ürügy volt, hogy a végén mellé­kesen kitüntető címeket is ado­mányoztak, hiszen az elismerés udvarias megköszönésére sem hagytak „műsoridőt”. Antonius szerepét tehát elját­szották előlem, a köszönetre azonban nekem maradt helyem: Köszönöm, hogy mint mindig, a legvégén is adott jegyzettémát. A többi mondandómat elte­szem a választások utánra: azokból úgy is már csak az új testület okulhat, ha más kárán hajlandó lesz. Addig pedig göd­röt ások és abba suttogom, mi­ként Midasz udvari borbélya a hosszú fül titkát: Nem a képvise­lőink, hanem mi vagyunk az ön­kormányzatiság letéteményesei. És nemcsak a választási kam­pányok idején! Dunai Imre Repülőtértől a csillagvizsgálóig „Kincstári” (?) kincsigények a Kincstári Vagyonkezelőtől Az önkormányzat a Planetárium és Csillagvizsgáló épületét is saját tulajdonba igényli Fotó: Löffler Gábor Lassan fél éve hallani már a központi költségvetési kiadások jelentős mértékű csökkentésé­ről. Ehhez képest időben köze­lebbi fejlemény, hogy az állami tulajdont kezelő szervek rövid időn belül csökkenteni akarják az általuk közvetlenül nem hasznosított vagyon állagme­gőrzési, fenntartási költségeit. Ennek legradikálisabb módja - s ez van inkább napirenden - a vagyon értékesítése, illetve térí­tésmentes átadása. Az utóbbi mindenekfölött az önkormány­zatok esetében jöhet szóba. Pécs számára is most nyílt lehetőség, hogy a Kincstári Va­gyonkezelő Szervezetnek be­nyújtsa az igénylistát. Az ön- kormányzat előnyösen megvál­tozott tárgyalási pozíciójára te­kintettel nem látszik kincstári optimizmusnak, hogy a város elővásárlási jogot érvényesít­hessen, vagy térítésmenetesen kapjon vagyont az állami tulaj­donból. Speciális és egyben legnagyobb igényelt vagyon a pécs-pogányi repülőtér üzemi épületeivel és berendezéseivel együtt. Eddigi tulajdoni hely­zete legfőbb akadálya volt azon terv megvalósításának, hogy regionális, nemzetközi közfor­galmú repülőtérré fejlesszék. Az igénylistán további igen érdekes ingatlanok szerepelnek, amelyekkel - az indoklás sze­rint - a városüzemeltetés, vala­mint a lakossági szolgáltatások, ellátások színvonalát lényege­sen javítani tudná a város. Nézzük csak: Apáca utca 15. szám alatti épület és irodaház, Dr. Veress Endre u. 17. szám alatti városi modellezőbázis, a Magyar Autóklub megyei szer­vezete Hengermalom utcai mű­szaki állomása és oktatóbázisa, a Jakab-hegyi átjátszó állomás létesítményei, berendezései és területe, a meszesi és a Nyírfa utcai sportlőtér, továbbá a Nagy Lajos király utca 9. szám alatti kiképzőbázis, a Németh László utca 16. és a Tüzér utca 3. szám alatti „mozgalmi ház”, a Sta­dion utcai sportlétesítmény, va­lamint a Szőlő utcai Természet- tudományi Stúdió, Planetárium és Csillagvizsgáló épületével, területével és berendezéseivel együtt. Az igények érvényesülését feltételezve is csak későbbi dön­tések függvénye, hogy miként és mire hasznosítja majd ezeket az ingatlanokat az önkormány­zat. A Planetárium esetében azonban - ahogy a jelenlegi helyzete is az - botrányos és igen szomorú lenne az eredeti funkció megváltoztatása! D. I. Foglyok menedéke Az önkormányzat bérleti díj fizetése és pályáztatás mellőzé­sével a Foglyok Menedéke Ala­pítvány használatára bocsátotta az Előd utca 26. szám alatti in­gatlant 1995. december 31-éig. Az alapítvány az ingatlant me- nedékotthon-gondozóház létesí­tésére kérte az önkormányzat­tól, s műhelyek kialakítását is tervezi a börtönből szabadultak foglalkoztatására. A közgyűlés engedélyezte, hogy az alapít­vány a jövő év decemberéig be­jelentett vásárlási szándéka ese­tén az ingatlant megvehesse. Pályázható garázsok A nem lakás céljára szolgáló, megpályázható helyiségek de­cemberi listáján garázsok sze­repelnek. A cím után zárójelben a helyiség alapterülete négy­zetméterben: Gesztenyés utca 4. szám (16), István akna 39. szám (15), István akna 39/1. (15), Bokor utcai 48. számú (15), Bokor utca 87. számú, (14), Ve­res Péter utca 6. szám (10) és a Varsány utca 24. szám alatti 3. számú 16 négyzetméteres iker­garázs egyik férőhelye. A helyi­ségeket pályázattal lehet el­nyerni. Feltételei a Kossuth tér 1-3 szám alatti ügyfélszolgálati irodában tekinthetők meg de­cember 15-éig. A pályázatot a Polgármesteri Hivatal Hatósági Iroda Lakás- és helyiséggazdál­kodási osztályán (Kossuth tér 1-3. szám) lehet személyesen benyújtani. Utcáról utcára Városháza: eltűnő szimmetria és álkirakatok E vekkel ezelőtt egyszer már felháborodtam azon, hogy amint átadták a város közönsé­gének, máris ellopták a színház­téri „hátsó lépcső” réz kapasz­kodó korlátáit, s hogy illem­hellyé kezd válni a háromkarú „lépcsőház”. A minap valamiért ismét arra jártam. Persze a kor­látoknak ma is csak a nyomuk van meg, pótlásukról - minek is? - évek óta szó sem esett. Vi­szont az átható ammóniaszag vagy arról árulkodik, hogy na­gyon hiányzik a környéken egy nyilvános illemhely, vagy arról, hogy az illetlenkedők jó balhé­nak tartják a kisdolog itteni el­végzését. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy a falakon Isten tudja hány festéksprayt pocsékoltak már el. Különös egy illatos tárlat! M ostanában igen sok pécsi, aki megfordul a Széchenyi téren, hökkenten - sokat fino­mítottam, hiszen felháborodást kellett volna írni - szemléli a Városházát, s nem érti, hogy a McDonald’s ürügyén miért is kellett azt csinálni, amit. Valaki ki is „sprézte”: „Ez lett a West-ünk.” A pillanatnyi hely­zet - elkeserítő. Megszűnni lát­szik a főhomlokzat közel 90 esztendős szimmetriája, s nem megnyugtató az sem, hogy amik ugyancsak kilenc évtize­dig valódi kirakatok voltak - s ezt annak idején az Állami Áru­ház létrehozásakor is tisztelet­ben tartották (!) - , ezután va­lami mélység nélküli álkiraka­tok lesznek, hiszen „tetőtől tal­pig” befalazták azokat. És látni lehetett, hogy fáradságos mun­kával verték szét a kapu melletti pinceboltozatot. Mindezek lát­tán igen komoly kétségek tá­madnak az emberben: jól dön- töttek-e a városatyáink, amikor ilyen városházcsonkító feltéte­lek mellett adták el (át a föld­szintet a McDonald’s-nak, s ha így, vajon büszkén búcsuzik-e a testület a várostól? Mindezért persze kárpótlást nyújthatna - ha egyáltalán szó lehet kárpótlásról! -, hogy a Ki­rály utcai oldalon a volt Cent­rum-portál elbontása után az eredeti állapot visszaállítása sej­lik a sűrű hálón, bár félő, hogy itt is álkirakatok lesznek. A McDonald’s kapcsán ma­napság gyakorta elhangzik: más, a Városházához méltóbb valami kellett volna ide, mond­juk az évtizedek óta tervezgetett városi kiállítóterem. S hogy némileg abszurd csattanóval zárjuk dohogásunkat: ebben a kiállítóteremben megtörténhe­tett volna az, ami nem történt meg (most sem!): bemutathat­ták volna a leendő McDonald’s külső-belső terveit. E lgondolkodtató két képpár vezeti be a „Pécs egykor és ma” című könyv gyárakról szóló fejezetét 1900-ból és nap­jainkból. A régiek egy fejlődés kezdetén lévő kisvárosi gyár Eltűntek a kirakatok a Városháza nyugati oldaláról Löffler Gábor felvétele szedett-vedett környezetét áb­rázolják, s hogy gyárról van szó, azt onnan (is) tudni, hogy ott az egyetlen tájidegen elem, a ma is álló gyárkémény. Az legyen a legnagyobb baj - mondhatnánk, ha ma is csak ez állna tájidegenkénként. De mára már más is van ott a „leg­újabb kori” képek tanúsága sze­rint. Egy egyébként elfogadható gyárfejlődést illusztrálnak a ké­pek, valami nagyon hasonlót a Zsolnay-gyáréhoz, ahol a Zsol- nay utcai fronton kitűnően meg­figyelhetők a gyárterjeszkedés állomásai. De a kesztyűgyárnál más, igazán tájidegen elem is van: az irodaház-monstrum. Amit bárhonnan is nézünk, bi­zony bántóan beletenyerelni lá­tunk a romantikusan szép Tety- tyébe. Vajon szégyenkezik-e ma valaki, amiért egy rossz pil­lanatában engedélyezte ennek az éppen itteni megépítését? Hát bizony született néhány - szerencsére igazán csak néhány - szörnyeteg Pécsett ama évti­zedekben, de ez mindenki szá­mára nyilvánvalóan valameny- nyin túltesz. Mentségére szol­gáljon, hogy a felsőbb szintek­ről pompás kilátás nyílik a Tety- tyére. Hársfai István Meghívó egy rendkívüli utazásra Évadnyitó premier a MALÉV-nél! 1995. január 9-töl március 15-ig tart a MALÉV kedvezményes akciója. Bizonyos feltételekkel Ön szenzációs áron vásárolhat ebben az időszakban repülőjegyeket 29 városba. Például Prága mindössze 15 ezer, Zürich 20 ezer, Amszterdam 25 ezer forintért lesz elérhető. Karácsonyi ajándék a MALEV-től! 1994. december 1. és 20. között az akcióhoz repü­lőjegy-utalványok vehetők, tovább csökkentve az engedményes árat 3000 Ft-tal. Az utalvány kará­csonyi ajándéknak is kitűnő, amellyel önmagát vagy szeretteit meglepheti. Részletes tájékoztató anyagot kap, ha felkeres bennünket. I Személyesen: Várják Önt a MALÉV jegyirodák és az utazási irodák. ■Telefonon: MALÉV telefonos értékesítés: 267-4333. I Hangpostán: 2666044 (Mondja be a jeligét: „MALÉV PREMIER”, és adja meg nevét, pontos címét!) • Telefaxon: 117-1971 (Hivatkozzon a MALÉV PREMIER ajánlatra, és írja meg nevét, pontos címét!) I Levélben: Amennyiben kitölti az alábbi kupont, és postázza a megadott címre. VT | Igen, érdekel a MALÉV premier. Kérem, küldjenek részletes tájékoztatót! Név: Cím: Kérjük, nyomtatott nagy betűkkel töltse ki a kupont, és küldje a következő címre: MALÉV Rt. Budapest, 3. Pf.: 225. /\AA\3£A/rHungarian Airlines^ í (

Next

/
Oldalképek
Tartalom