Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-05 / 305. szám
10 aj Dunántúli napló Irodalom - Művészet 1994. november 5„ szombat Kiss Benedek Járok a nyárban Járom a nyarat, járok hazai tájakon. Itt indult bennem világot látni kéz a kézben az öröm s a fájdalom. Repültem fölötte repülőn délnek, mint a madár, ha ősz jön. S íme, hajamat veri a dér - már őszben időzöm. Az első szerelem itt sajgatott meg, 56 itt sajgatott. Asszonyról, Istenről, Hazáról alföldül érzek alföldül gondolkodok. Nagyváros fogadott fiává, de Alföld: édes szülém te vagy. Járom a nyarat hazai tájon, s megsimogatom dűlőút-ráncaidat! Novák Béla Dénes Költő mai éneke Béke van. Alusznak a szörnyek. Mindenki végzi mi dolga. Boron búsong a poéta, a betörők tervszerint betörnek. Vad harcokat - ágyúból öntötték - álmodik templom tornyában a harang. Húsvétra sarjad, zöldül az arcom, giling-galang, giling-galang. Még legutószor, önmagam ellen, lázítsd föl szívemet, Elet. Falevél-áldás kísér, ha Ősszel földemre hullok, hazatérek. Körmendi Lajos Asszonyok Ahol senki sem kap meg senkit! A Sybill a Pécsi Nemzeti Színházban Kovács Etele, Lesznyák Katalin, Wertig Tímea, Bánky Gábor Müller Andrea és Simara László felvételei Hajnalodik. Itt is, ott is meg- nyikkan a faluban egy kenetlen ajtó. Fél öt van. Felserken a fiatalasszony, tesz-vesz a ház körül, a konyhában. Férje is kikászálódik az ágyból. Fáradt, törődött. Felesége kávét visz neki. Mosdás, öltözés, készülődés. Még fél hat sincs, a férj elindul. Az anyósa már a kertben kapál- gat. Az unoka még alszik. Háromnegyed hat. Elindul a feleség is az üzem felé. Bemegy a kapun, a műhelybe. Indul a műszak. Mosóport csomagol. Finom por szállong a levegőben. A mama otthon a csirkéket, kacsákat, malacokat eteti. A veje már kint van a határban, a kombájnokat javítgatja. A lánya az üzemben egykilós zacskókat rakosgat, tizennyolc darabot, annyi kerül egy zsákba. Akkor a zsák száját lezáija. Aztán ismét: négy, hat, nyolc, tíz, tizennyolc kiló, zsákot lezárni. Az anyja benéz a kisunokára. Még alszik. Visszamegy a kertbe, a növényei közé. Munka közben sokszor megáll, a ház felé fülel. Végül bemegy. A kislány most ébredezik. A mama reggelit készít. Megmosdatja, felöltözteti a gyereket, aztán együtt leülnek reggelizni. Jön a postás, lapot hoz a a városi rokonoktól: üdvözletüket küldik az Adriáról. A kislány az udvaron játszik, gyomrozza a kismacskát. A mamája ismét a kertben szösz- mötöl. Néha felegyenesedik, fájdalmasan tapogatja a derekát. A szomszédasszony átkiált, hogy gyógyfürdőbe kéne menni a derekával. Hát igen, de mikor? A lány a zsákokat rakosgatja ernyedetlenül, közben lopva az órájára pillant. Tizenegy elmúlt. Az anyja a konyhában meggylevest főz. Megjön a fuvaros, meghozta a szenet. A mama kinyitja a nagykaput, a kocsi bejön az udvarra, a fuvaros leborítja a tűzrevalót. A lovak még kitörnek egy kis gyümölcsfát, aztán kigördül a kocsi az udvarról. Ennek is éppen most kellett jönnie! - fohászkodik a mama. Vödröket, lapátot hoz, hordani kezdi a szenet az ólba. A kislány segít neki a kis- vödrével, hamarosan fekete a szénportól. Később nyafog, hogy éhes. A nagyanyja beviszi, mosdanak, elé részi a meggylevest, közben ő rántottét süt. Esznek. A kislány a levesből kihalászott meggyet szopogatja, ízlik neki. Ebéd után a nagyanyja lefekteti. Amikor elalszik, kimegy, hordja a szenet tovább. Két óra. A fiatalasszony kilép az üzem kapuján, hazafelé indul. Otthon elámul a szenet látva. Leteremti az anyját, amiért nekiállt behordani. Nem is eszik, beáll ő is. Forrón tűz a nap. Amikor a gyerek felébred, már alig van szén az udvaron. Az asszony hordja tovább, a nagymama intézi a gyereket. „Apu mikor jön haza?” „Este”. A fiatalasszony kimosakszik a szénporból, gyorsan eszik valamit. Utána uborkát tesz el. Fél hat. A nagymama a malacokkal viaskodik. A fiatalasszony rohan a boltba, vásárol. A kislány a macskát gyomrozza. Mosdás, vacsora, fekvés. A fiatalasszony mos, az anyja a pörköltet főzi a meggyleveshez. Hazajön a veje. Tálalnak, vacsoráznak. A feleség gyorsan inget, nadrágot vasal, közben az aratásról kérdezgeti a férjét, aki hamarosan bevonul a fürdőszobába. Ágyaznak. Fél tizenegy van. Fekszenek egymás mellett. A férfi megszólal: „Tudod, mit szeretnék?” „Mit?” „Ha vége lesz az aratásnak, tökéletesítem az elektromos ébresztőórát.” „Az jó lesz, mert amit csináltál, azt még a községházánál is hallani.” „Most majd szignált fog játszani. És csinálok sakk-készletet, meg repülőgép modelleket. Mit szólsz hozzá?” Csönd van, az asszony már alszik. Né- egyezer kiló mosóport emelt ma. Jacobi Viktor: Sybill-je nem csak nagyoperett, de nagy operett is. Már a Bródy Miksa, Martos Ferenc írta - és nem kiizzadta - librettó is több a szokványosnál, majdnem önmagában is helytálló vígjáték. Jacobi zenéje briliánsán szellemes, áradó, mentes minden operett-közhelytől. Akarva-akarat- lan a néző fülében marad hetekig. Nem véletlenül került többször az operaházak műsorára is. A Sybill-ben nincs happyand, a Sybillben élethelyzetek vannak. Bár pontosan felismerjük a sztereotip operett dramaturgiát és a műfaj szereplő típusait, e típusok megpróbálnak élő emberként viselkedni. Moravetz Levente rendezésének elsőszámú érdeme, hogy felerősítette a librettónak ezt az adottságát, hogy élő emberek s nem operettsémák mozognak a színpadon. A másik nagy erénye Moravetz rendezéseinek, hogy látványosan felerősíti vagy épp ellenpontozza az érzelmi áradásokat. Nem kell elszenvednünk, hogy a primadonna és a bonvi- van keringőzve érzeleg. Ők állnak egymást átölelve, s közben valódi táncosok táncolnak, az égből leplek hullanak alá. Amikor viszont úgy gondolja a rendező, hogy a századvég nézőjének netán sok annyi érzelmes- ség, mint ami az első világháború kitörésének évében még kellett a színpadon, akkor valamilyen tréfás jelenségről gondoskodik, miközben a főszereplők téphetik lelkűket tajgányi szélességben. Pl. amikor a táncos komikus négy bőröndöt cipel görnyedve a hátán, miközben a szerelmesek daléinak. Ezenkívül még világítani tud nagyon a rendező. Mindez, valamint, hogy nagyszerű a zenekar és az énekkar (karigazgató: Witterle Gábor), a táncok meg szenzációsak! (koreográfus: Tóth Sándor), már elég is ahhoz, hogy az évad eddigi leg- nézhetőbb produkciója legyen a Sybill. Vannak persze, szereplők is. De szerencsésre a rendezés annyira a szituáció beállítására helyezte a hangsúlyt, hogy az egyéni teljesítmények egyenetlenségei talán csak a „vájt- szemű”, s különösen a „vájt- fülű” nézőnek tűnnek föl. Nehéz a dolga annak, aki valaha Takács Margitkával, Blaha Mártával a címszerepben is látta a Sybillt a pécsi színpadon. Ha mindezt elfelejtjük is, Lesznyák Katalin az, aki operettprimadonna benyomását kelti. Énekhangja, hangereje, prózai beszéde, megjelenése egyaránt olyan, amiért a férfiak nem mérgesek, mert a feleségük színházba cipelte őket. Az első szereposztásban játszó Dér Krisztina operaénekes ugyanis két figyelemreméltó szoprán szerepet is énekelt már az operában, az operett műfajában még idegenül mozog. Tán légzéstechnikájának is köszönhető, hogy hangteste csenevész, nagyon fent énekel, így a hangerő mérsékelt lesz, sokszor a pianót játszó zenekaron sem jön át. Hangfekvése kissé idegen a szerephez, de voltak azért nagyszerű pillanatai a bemutatón, pl. Dér Krisztina az Illúzió a szerelem c. duettben. Prózamondása, színpadi mozgása még sok javítanivalót kíván, de megéri a kirándulás, hisz ez a műfaj adja a legnagyobb lehetőséget e hiányosságok pótlására. Kovács Etele elkápráztatott! Annyit bántottam már merevségéért! A bemutatón azt hittem, csak Dér Krisztina mellett látom felszabadultnak, jó színésznek, de Lesznyák Katalin társaságában még érettebbnek mutatkozott. Már nemcsak jó énekel: igazi bonviván. A nagyherceget általában kiöregedett bonvivánok játsszák. Másutt. Pécsett Szalma Tamás játszott a bemutatón. Daliás, dekoratív, mondhatnám a „hölgyek öröme”, nagyszerűen ko- médiázik, néha még azt is el játssza, hogy tud énekelni. Persze, a hangja ebben megakadályozza. Egyébként imádni való a nagyherceg. A másik szerep- osztásban egy pályakezdő művész, Massányi Viktor játssza a nagyherceget. Massányi prózája még nem elég plasztikus, színpad játéka sem közelíti meg Szalmáét, ám tud énekelni! Nem kis része volt abban, hogy a szombati előadást éreztük zeneileg hitelesebbnek. (Szombaton mutatkoztak be a második szereposztás művészei.) Két embert fogadott bejövetelekor taps a premieren: Péter Gizit és Bukszár Mártát. Nem véletlen. Péter Gizi visszatérésének mindenki örült, Bukszár úgy játszott, úgy énekelt, úgy nézett ki, mintha még mindig ő lenne a primadonna. így aztán nagyhercegnőnek is nagyszerű volt. Péter Gizi nevelőnője természetes volt, Sebők Klára alakítását e szerepben kicsit túldi- menzonáltnak éreztem. Kilógott a többiek játékstílusából., A Kormányzó ziccerszerepét Barkó György és N. Szabó Sándor játssza. Áz utóbbi túl fiatalnak tűnt még buffónak, Poire szerepét is játszhatta volna. Barkó élvezetes alakítása emlékezetes marad. Bánky Gábor egy hős! Táncol, marháskodik, mintha nem is kéne ordítania ízületi fájdalmai miatt. Kitűnő karakterszínész, de mintha nem ő lenne ebben a színházban az igazi táncoskomikus. Azok a nézőtéren ültek. A második szereposztásban a rendező játszotta Pore-t. Bámulatos, hogy tud Moravetz táncolni. Csak állandóan azt kérdeztem magamtól: miért nem Pet- rov-ként lep meg bennünket? Az ő alkatával pipogyának lenni?! Sajnos, nem láthattam Werttig Tímea belépését, csak Dévényi Ildikót élvezhettem Sarah-ként. Ő temperamentumos, jó táncos, otthon van nagyon a műfajban. De miért öltöztetik ilyen diszkréten? Egy szubrettet pikánsabbra szoktak vetkőztetni. Csak nem féltékeny a rendező? Vagy fél kilót... áh, máris a számra vertem. Blázy Lajos karmesteri pálcája nyomán plasztikusan mutatkozott meg a zene minden értéke. Papp Zoltán dinamikusabb volt, de nem él úgy együtt az énekessel, mint Blázy. Lesznyákot kétszer majdnem zavarba hozta. Ám ez lehetett a véletlen műve is. A díszletet - jelmezt a leleményes jó ízlés és a szegénység, jellemezte. Bükkösdi László Dévényi Ildikó és Barkó György Bukszár Márta és Szalma Tamás 4 i A m i
