Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-28 / 328. szám
1994. november 28., hétfő Külföld üj Dunántúli napló 11 Elég-e az erély? A boszniai kormány lassan két éve, hol kéri, hol követeli, hogy a Nyugat, értsd, a NATO katonai ereje fékezze meg az ellenük indított támadásokat. Azóta a krajinai szerb területen lévő katonai repülőtérrel szembeni mostani légiakció jelentette az első érdemi ellencsapást. Hasznosnak bizonyulnak-e ezek a lépések? Elég-e az, ha 30 NATO-repülő szétbombáz egy kifutópályát - de megkíméli a gépeket, amelyek támadásait megtorolták? Elegen- dőek-e az „eddigi legsúlyosabb” légitámadások, ha nem érnek többet, mint azt, hogy egy ideig nem tudnak használni néhány rakétakilövő állást? És ér-e bármit is, amikor nyilvánvaló: mindezek következménye a harcok további kiéleződése. Miféle katonai megoldás jöhet szóba a Nyugat oldaláról nézve, amikor a Biztonsági Tanácsban épp úgy csak látszólagos az egység, mint a NATO főhadiszállásán? Hiszen nem is titkolják: másfelé húznak a szuperhatalmi szerepkörben fellépő amerikaiak, másban érdekeltek a befolyásukat visszaszerezni remélő oroszok, s mások a békefenntartóikat, európai súlyukat féltő britek, franciák és az óvatos németek érdekei. Joggal aggódhatunk mi is: a háborús veszedelem újból belopakodhat a közvetlen szomszédságunkba. Sőt, 80 év után megint a világot fenyegetik a Szarajevó irányából hallatszó robbanások. Vajon mennyire érzékeny fülűek azok a kormányok, amelyeknek Európában és azon kívül végre határozottan kellene fellépniük a délszláv öldöklés megállítására? Heltai András Visszatér az U-2? Bush az Öböl-háborúról Ez volt a szerepünk George Bush volt amerikai elnök Melboume-ben védelmébe vette az Egyesült Államoknak az 1991-es Öböl-háborúban tanúsított magatartását, és úgy nyilatkozott: a történelem meg fogja mutatni, hogy Washington helyesen cselekedett, amikor nem kísérelte meg elpusztítani Szaddám Húszéin iraki elnököt.- Az Egyesült Államok vezetése alatt álló erők arra kaptak felhatalmazást az ENSZ-től, hogy távolítsák el az irakiakat Kuvaitból - mondotta Bush. Ez volt a szerepünk. Nem pedig, hogy megöljük őt. Sem az, hogy bevonuljunk, és megszálló hatalom legyünk Bagdadban - idézi Bushnak az ausztrál nagyvárosban, egy villásreggelin elhangzott szavait a Reuter. Bush szerint a felszabadító alakulatok olyan erősek voltak, hogy könnyű lett volna bevonulniuk Bagdadba, de egy ilyen lépés szétzúzta volna az Irakkal szemben felsorakozott harmiftc nemzet szövetségét.-Az arab nemzetek, beleértve Egyiptomot és néhány európai országot is, kivonultak volna a koalícióból, lényegében egyedül hagyva Bagdadban megszálló^ hatalomként az Egyesült Államokat - fejtette ki Bush, és hozzáfűzte: a városban hihetetlen biztonsági intézkedések voltak életben. „A talán az egész világon legnagyobb és legerősebb biztonsági rendszerrel rendelkező országban rendkívül nehéz lett volna Szaddám Huszeint megtalálni - mondotta a volt elnök. Békeidőben még ennyi U-2 jelű amerikai felderítőgép nem zümmögött az égen, mint napjainkban. Noha már régen vége a hidegháborúnak, az ötvenes években kifejlesztett Lock- heed-típus ma furcsa módon másodvirágzását éli. Nemrég bemutatták az U-2 korszerűsített változatát. Ez kilenc General Electric-hajtóművel ellátott gép amely ezer méterrel magasabbra képes szállni, s megszakítás nélkül három órával tovább tud repülni, mint elődjei. Az U-2S-re keresztelt változat egy- vagy kétüléses, fegyvertelen, de fedélzetén annál több az információk gyűjtésére alkalmas műszer. A legnagyobb titoktartás mellett kifejlesztett U-2 első példánya 1955-ben kezdte meg - hivatalosan „meteorológiai” - szolgálatát. Szárnyainak hatalmas fesztávolsága (31,4 méter) lehetővé tette, hogy a gép olyan magasan repüljön (akár húsz kilométerre a földtől), ahová a föld-levegő rakéták nem értek el. A szovjet légelhárításnak csak 1960 májusában sikerült leszednie egy példányt: emlékezetes, hogy Francis Gary Powers, a CIA pilótája katapultált, ami nem kis zavart okozott a két akkori szuperhatalom viszonyában. 1962-ben az amerikaiak ugyancsak U-2 felvételek révén szereztek bizonyságot róla, hogy az oroszok rakétákat állomásoztatnak Kubában. Az utóbbi években békés feladatokat láttak el. Lefényképezték például a St. Helens-vulkán kitörését. De esetenként „behívót” kapnak: ott voltak az Öböl-háborúban, s - hírek szerint - közreműködtek a legfrissebb Öböl-válságban is. Egy elmaradt meghívás K omikus volt, ahogy az elmúlt hetek során a német diplomácia képviselői - köztük Klaus Kinkel külügyminiszter is - igyekeztek kibújni a kérdés alól: meghívják-e a decemberi esseni EU-csúcsra a kelet-európai „társult hatok” vezetőit is, avagy sem? A visszatérő faggatózásra, illetve azon megjegyzésekre, hogy az ilyen meghívással talán mégsem illik várni az utolsó pillanatig, az egyetlen elérhető nem hivatalos válasz többnyire az volt: sajnos vannak még tisztázandó kérdések, addig is az érintett keleti vezetők remélhetőleg „üresen hagyják” naptáljukban a csúcs két napját. Hogy a tanácsot hol menynyire fogadták meg, nem tudni. De az, hogy ha meg is tették, hiába volt - immár bizonyos. A „Hatok” nem lesznek ott a mellesleg országaikhoz fűződő új EU-stratégia elfogadásának is színhelyül szolgáló esseni találkozón. A meghívás elmaradását Brüsszelben sokan ugyanúgy a német diplomácia kudarcának tekintik, miként már az új EK-bizottsági elnök körüli korfui huzavona sikertelenségét is. Akkor is, most is, egyes tagországok vállalták, hogy elébe fekszenek a német mozdonynak, s mint kiderült, nem is eredménytelenül. Pedig a féléves német EU-el- nökség egyik központi eleme éppen a kelet-európai nyitás fokozása lett volna. Részben a leendő új stratégia további lépéseivel, részint azzal, hogy a félév zárásakor éppen e papír megszületését is együtt ünnepük majd az érintett keleti országok vezetőivel. Mint kiderült, egyiket sem sikerült igazán keresztül vinni: ha lesz is „esseni papír” Kelet-Európáról, az már szinte bizonyos, hogy az eredeti javaslatokból menet közben jópárat egyik-másik tagország sikeresen lefaragott. S ha lesz is majd látványos „EU-Hatok” együttes csúcsülés, immár bizonyosan nem német, hanem - mind több jel erre mutat - jövőre, francia földön. Korfun végül John Major egymaga vétózta meg a „német-jelölt” Jean-Luc Dehaene kinevezését az EK Bizottság élére. Ezúttal, hírek szerint, több oldalról morzsolták fel a bonni eltökéltséget: főként francia, brit, belga, spanyol és luxemburgi ellenkezésekről tudni. Az össztűz nem az esseni meghívóra összpontosult (formálisan ez egyébként is „német magánügy” volt, mivel a mindenkori elnökség szuverén joga eldönteni, hogy kit akar meghívni a csúcs idejére és a találkozó színhelyére), hanem a majdani esseni dokumentumra. A sokak szerint elhamarkodottan Kelet-Európa orientált német nyitási politikát főként két oldalról támadták és támadják ma is. Részint onnan, hogy a keletről várható hat-tíz ország közelebb engedésére ma még sem intézményi, sem gazdasági-pénzügyi szempontból nem áll készen az EU. A túlzottan gyors nyitás szétverheti az Uniót - figyelmeztettek az elmúlt hetekben többen is (tipikusan francia és benelux érvelés). A másik ellenvetés inkább geopolitikai megfontolású: a déli országok (Spanyolországgal az élen) azt rosszallják, ahogy a német látómezőbe csak Kelet-Európa „fért bele”, miközben a Mediterrán térségről Bonnban hajlamosak megfeledkezni. (Tipikus példa, ahogy a kelet-európaiaknak szánt öt éves PHARE-alap 2 milliárd ECU-s megemelését a „déliek” ahhoz kötik, hogy akkor a Mediterrán térség segélyalapját is emeljék meg arányosan ugyanennyivel.) Hogy még bonyolultabb legyen a képlet: a vitába közben immár „északról” is beleszólnak, midőn az éppen jövő évtől erősödő „skandináv szárny”, az eddigi „Hatok” mellé be akarják vonni a balti „Hármakat” is. Ami - kilencre növelve a potenciális vendégek számát - többek számára önmagában is nehezen emészthető. És akad még egy megfontolás, maguk a német diplomaták is utalnak rá, igaz, csak háttér- beszélgetésekben. Az, hogy Bonn számára még a keleti nyitásnál is fontosabb a németfrancia tengely megőrzése. Különösen a két év múlva esedékes EU-reformkonferencia fényében, amelyre vagy közösen készülnek, vagy szétverik az egészet. Ami azt is jelenti, hogy Bonn nem engedheti meg magának, hogy Párizshoz képest túlságosan előre szaladjon. C serébe a német diplomácia annyit megpróbált elérni, hogy a bonni törekvésekbe - ha lassítás árán is, de - többé-kevésbé visszafordíthatatlanul bevonja a francia partnert is. Végül is a következő elnökség a franciáké lesz, utánuk meg a bevallottan „Mediterrán-centrikus” spanyolok jönnek. Az elvetett német magvaknak csak akkor van túlélési esélyük, ha megbízható francia kezek veszik át gondozásukat. Ezt szolgálja az, hogy a keleti piaci jogharmonizáció segítését célzó EU „Fehér Könyv” elkészítésére a francia elnökséget kérik majd fel, miként a „meghívók" ügyében is a végső egyezség állítólag az, hogy ám a spanyolok hívják majd meg a Mediterrán vezetőket az általuk rendezendő csúcsra, a franciák viszont vegyék át a kelet-európai meghívókat. Majd elválik, hogy ők több sikerrel jámak-e az időbeni kézbesítésben. Fóris György [AfirKHt ÁLLAMPAPÍR Magyar Államkötvény 1996/K 27,00% ÉVI FIX KAMAT 1998/D 30,96% VÁLTOZÓ ÉVES KAMAT •AZ ELSŐ FÉLÉVRE Jó kezekbe kerül... ...a pénze, ha biztonságos és hosszú távon is előnyösen kamatozó befektetést keres. Államkötvény 1996/K A Magyar Államkötvény 1996/K 2 éves futamidejű (1994. november 23.-1996. november 23.) értékpapír. A kötvény fix kamatozású, melynek mértéke évi 27%. A törlesztés névérféken történik 1996. november 23-án. Kamatfizetési időpontok: 1995. május 23. 1995. november 23. 1996. május 23. 1996. november 23. Államkötvény 1998/D A Magyar Államkötvény 1 998/D 4 éves futamidejű (1994. november 23.-1998. november 23.) értékpapír. A kötvény változó kamatozású, melynek alapja az 1, 3 és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama + 1,75% kamatprémium. Első féléves kamata 30,96%. A törlesztés névértéken történik 1998. november 23-án. Kamatfizetési időpontok: 1995. május 23. 1995. november 23. 1996. május 23. 1996. november 23. 1997. május 23. 1997. november 23. 1998. május 23. 1998. november 23. Kiemelt értékesítés A befektetők 1994. november 28. és december 2. között vásárolhatják meg a legújabb államkötvényeket. A kiemelt értékesítés keretében a kijelölt forgalmazók legfeljebb az 1994. november 18-án kialakult átlagárfolyam + 0,2 százalékponttal és a kibocsátás napjától felhalmozott napi kamatokkal megnövelt értékén kínálják. A jelenleg hatályos adótörvények szerint a kötvény kamata után nem kell kamatadót fizetni. Jó kezekben marad, Az MNB fiókjaiban az értékesítés ideje alatt a befektető tulajdonában lévő 1994/B Államkötvény 117,73%- os (101%+felhalmozott kamat) árfolyamértéken becserélhető. Áz OTP Bank fiókjaiban a fizikai formában birtokolt értékpapírok cserélhetők be a fenti feltételek mellett. Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Baranya Megyei Igazgatósága Pécs, Apáca u. 6. • OTP Bank Rt. Pécs, Komló, Mohács, Pécsvárad, Sásd, Sellye, Siklós, Szentlőrinc, Szigetvár, Villány • Inter-Euróba Bank Rt. Pécsi Területi Igazgatóság Pécs, Ferencesek utcája 52. & I- A I Ö BBSZOROS B 1 Z T O N S A ti I 1 i á
