Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-27 / 327. szám
A világ legfiatalabb diplomása Michael Kearney amerikai kisfiú lett a világon először tízéves korára egyetemi diploma büszke tulajdonosa. Michael az Alabama Egyetemet végezte el. A Guiness rekordok könyvébe immár harmadszorra bekerült csodagyerek korábban a világ legfiatalabb gimnazistája és a világ legfiatalabb egyetemistája címet is elnyerte. 4 hónaposán beszélt, egész mondatban megkérdezte anyját, mi van vacsorára és nyolc hónapos korában el tudta olvasni a televízióban hirdetett áruk nevét. Michael ötévesen iratkozott be gimnáziumba. Több, mint 200 az IQ-ja és nagyon elégedett magával. Szeretek okos lenni, semmiféle hátrányát nem látom a dolognak - mondja. Édesanyja azonban igen kimerítőnek találja szülői feladatait a csodagyerek mellett, akinek ráadásul van egy szintén nagyon intelligens húga. Szülei elmesélték, hogy sohasem részesítették Michaelt különleges nevelésben, a kisfiú egyszerűen szomjazta a tudást. Mindent meg akart tanulni és mindent saját maga akart megtanulni, hogy ne kelljen mások könyveiben keresnie az ismereteket. A szülők intelligencia-együtthatója is meghaladja a 150-et, ami Martha Morelock, az Tufts Egyetem kutatója szerint nem csoda, hiszen a szakértőnő által vizsgált tehetséges gyerekek mindegyike magas intelligenciájú szülőktől származik. Michael az antropológus diplomával a zsebében úgy érzi, megérdemel egy kis pihenést, és videojátékokkal, tévénézéssel vagy a társaival játszva fogja tölteni az idejét. Egyetemi professzora megkérdezte tőle, mit fog csinálni, ha tizennégy évesen már a doktori cím is az övé lesz. Beiratkozom újra a középiskolába, mert ott vannak lányok - felelte a kisfiú. A beltenyészet rontja a túlélési esélyeket Pitkó Sándor debreceni képzőművész hungarocellből, gipszből és festékből 1,9 méter átmérőjű és 1,4 méter magas óriáshamburger térplasztikát alkotott A vámpírlegenda szülőhelyén Omladozik Drakula vára A beltenyészet csökkenti az állatok túlélési esélyeit természetes környezetükben. Ez derült ki abból az Egyesült Államokban végzett kutatásból, amelynek eredményei különös jelentőséggel bírnak a veszélyeztetett állatfajok megmentésén fáradozó biológusok számára. A Science című tudományos folyóiratban közzétett vizsgálatokból a kutatók szerint nyilvánvaló: ahhoz, hogy elkerülhető legyen a beltenyészet, a veszélyeztetett állatfajták kipusztulásának megakadályozásra indított tenyésztési programokat sokkal előbb kell megkezdeni, mint azt több esetben teszik. Gyakran egyes fajok megmentésére csak akkor tesznek erőfeszítéseket, amikor azok populációja már jelentősen megcsappant, mint történt ez a kaliforniai kondorkeselyű vagy a feketelábú vadászgörény esetében is - emlékeztet a UPI jelentése. A kutatók munkájuk során ilyen fajmentési programokat imitáltak. Ennek során szabadon élő fehérlábú egereket ejtettek fogságba, több nemzedéken át ketrecben szaporították őket, végül pedig mintegy 400 belte- nyészetű és ugyanennyi nem beltenyészetű egyedet szabadon engedtek. Az egereknek azután különböző csapdákat állítottak, hogy ezáltal meghatározhassák túlélési képességeiket. A kísérletből kiderült, hogy természetes életterükbe visszakerülve a beltenyészetből származó egyedek túlélési képessége 56 százalékkal csökkent a nem vérrokonságból született társaikéhoz képest. Az is bebizonyosodott, hogy a beltenyészetű hím egyedek rosszabbul viselik a szabad életet, mint a nőstények. Laboratóriumi körülmények között viszont ennek az egérfajtának a túlélési képességét más állatfajokkal összehasonlítva kevésbé csökkenti a beltenyészet. Ezért más állatfajoknál ez a fajta szaporítási mód még nagyobb áldozatokat követelhet, mint az egereknél. A korábbi kutatások már bebizonyították, hogy a vérrokon egyedek közötti szaporítás, vagyis a beltenyészet rontja a fogságban nevelkedett állatok túlélési esélyeit a vadonban. Ez volt azonban az első olyan vizsgálat, amely a beltenyészet káros hatásait a szabadon élő emlősök esetében mutatta ki. A negatív hatások még sokkal súlyosabbnak tűnnek a szabadban, mint mesterséges körülmények között. Cornal Talos román építész évek óta vívja harcát az ország bürokráciája ellen. Miután már régen megállapították, hogy Drakula vára, a híres-hírhedt Bran sziklakastély, a Kárpátok festői bércein restaurálás híján elpusztul, Talos megpróbálta megszerezni a munkálatokhoz szükséges pénzt. Néha majdnem olyan hátborzongatónak érzi ennek a kötélhúzásnak a történetét, mint magát a Dra- kula-sztorit. A bukaresti kulturális minisztérium megállapította, hogy a restauráláshoz legalább 40 millió forintnak megfelelő pénz kellene. Az illetékes főosztályvezető azt is nyomban közölte, hogy hivatala ennek "maximum a felét" tudná előteremteni. Jó, mondta Talos, akkor ő megszerzi a többit. És meg is szerezte volna. Ha hagyják. Az építész először nyugati producereknek ajánlotta fel az 1377-ben épült várat. Mint várható volt, hamarosan jött is ajánlat egy három részes(!) Drakula-fílmre. A minisztérium - régi jó reflexek - erre bekérte a forgató- könyvet és sajnos meg is kapta. Ebből ugyanis kiderült, hogy a stáb - természetesen - a közönségcsalogató, jól eladható legendát akarja vászonra vinni, nagyjából Bram Stokers és a német Ralf-Peter Martin „Dra- kula-klasszikusok” alapján. E könyvekből azonban feke- tén-fehéren az derül ki, hogy „1430 körül” született gróf Dra- cula később nem véletlenül kapta a szülőhazájában ma is kizárólagos Vlad Tepes nevet. A Tepes „karóst” jelent. Erdélyben és egész Romániában ugyanis ez a nyilvánvalóan beteg, szadista arisztokrata nem arról nevezetes, hogy holdtöltekor szűzlányok vérét szívta, hanem arról, hogy vagy százezer!) embert húzatott karóba. Az egykori Vlad Draculból lett Vlad Tepes egyszerűen nem tudott ellenállni a kihegyezett cölöpöknek. Állítólag akkor sem, amikor ideiglenesen börtönbe vetették. Cellájában egereket és patkányokat tűzött pálcikavégre. Floridai cápa show várja a borzongásra vágyókat karácsonyig Budapesten a Felvonulási téren. A bemutató során fiatal búvárhölgyek ereszkednek a cápák közé a 30 ezer literes akváriumba * „Fekete Árnyék”, avagy, adós fizess! Martin B. nem akarta vezetéknevét megadni a dpa német hírügynökség munkatársának. Martin eddig gépkocsivezető volt, most azonban új állása van: tetőtől talpig feketébe öltözve tagja a „Fekete Árnyék” társaságnak. így nevezik az ol- denburgi adósságbehajtó vállalkozást. Az adósság behajtása úgy történik, hogy Martin B. és kollégái a hitelező megbízásából az adósságát megfizetni vonakodó személyt mindenhova követik. A „Fekete Árnyék” néhány méter távolságra követi az adóst, és sohasem beszél. „Nagyon hatásos” - mondja Martin B. főnöke. A feketébe öltözött adósságbehajtók kemény kalapban és ernyővel órákig állnak vagy sétálnak az adós üzlete, vagy lakása előtt. A kíváncsi járókelőknek vagy szomszédoknak az „árnyékok” az adós vállalkozás nevét tartalmazó cédulát nyomnak kezükbe. Az adósságbehajtó cég főnöke szerint ez az eljárás tíz adós közül nyolcat gyors fizetésre ösztönöz. Ha az adós megszólítja „árnyékát”, névjegyet nyomnak a kezébe, amelyen egy telefonszám van. Ezen kell jelentkeznie, hogy adósságát megfizesse. Mivel az adósságbehajtók hallgatagok, nem érintkeznek közvetlenül az adóssal és nem lépnek vállalkozása vagy lakása területére, nem vetődik fel jogi probléma. Az oldenburgi ügyészség mindenesetre más álláspontot képvisel: pszichés erőszak is testi sértésnek tekinthető, eltekintve a személyiségi jogok megsértésétől. Az adósságbehajtó vállalat tulajdonosa szerint üzlete azért virágzik, mert a jogi úton történő adósságbehajtás hosszas és drága. A „Fekete Árnyék vállalat” tulajdonosa 300 márkát kér az adóstól, miután az illető adósságát megfizette. Martin B. mindenesetre csak 50 márkát kap minden egyes munkájáért. Asterix 35 éves A legszebb férfikorba lépett egy bálvány: Asterix 35 éves lett. A kedves kis harcos, aki 1959 óta vívja csatáit a rómaiakkal, nemcsak az évek múlását állja rendületlenül és változatlanul, hanem időközben meg is hódította az egész világot. „Asterix az Olimpiai Játékokon” és „Asterix Belgiumban” - csak néhány epizód a végeérhetetlen történetekből - írja a dpa. A gallok hőse - aki a hatalmas termetű Obelix-szel és többi barátjával a Krisztus előtti ötvenes években az azóta már híressé vált falvacskában ellenáll Róma teijeszkedésének - már régóta nemzetközi hímévre tett szert. A figurákat rajzoló Albert Uderzo legfrissebb közlése szerint az ő Asterixe 57 nyelven, köztük latinul is megszólalt már. A rajzfilm megálmodóinak szándéka megvalósult: minden nyelven érződik a furfangosság és a humor a falu lakóin, akik közül leginkább Asterix és Obe- lix tartja meg eredeti nevét. Mi- raculix druidából - akinek varázsitala nélkül Asterix nem boldogulna - angol változatban például Getafix lett, Troubadix, a falu bárdja a Cacofonix nevet kapta, míg Majestix Vitalstatis- tix néven szerepel. A mokány kis szőkének azonban nemcsak ez sikerült. Azonkívül, hogy a 68-as nemzedék számára bálvány lett belőle, a 90-es évek tizenéveseit is meghódította. Asterix minden ellenséget legyőzött, aki ellen a harcmezőre küldték, még Amerika Mikiegerét és Supermanjait is. Az Asterix-kiadványok pál- dányszáma százmilliókban mérhető. A mozikban az „Asterix Amerikában” című rajzfilm egycsapásra az első helyekre került. Asterix és Obelix tehát a piaci viszonyok között is megállja a helyét: a Párizs melletti Asterix-park méltó vetélytársa a város másik végén lévő Disney- landnak is. Az 1959-es születéstől Asterix és Obelix, kitalálójukkal és szövegírójukkal, René Gos- cinnyvel és Albert Uderzo rajzolóval 1977-ig közösen élték életüket. Goscinny 1977-ben bekövetkezett halála óta Uderzo egyedül lehel életet a gallokba. Amikor a rajzoló június elején szerzői jogviták miatt, kimerültén és rezignáltan le akarta tenni a ceruzát, a rajongók ezrei jobb belátásra bírták. A 35.-ik évfordulóra megjelentő Asterix-új- ság tehát lehet, hogy nem lesz a harcias társaság hattyúdala. - Megérdemli, hogy ne tűnjön el - mondta Uderzo, új reményt adva a Római Birodalmat újra és újra megcsúfolók rajongóinak. 8 Új VDN 1993. NOVEMBER 27., VASÁRNAP
