Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-24 / 324. szám

1994. november 24., csütörtök Városaink aj Dunántúli napló 7 Szigetvári körkép Tóth Attila (Független) Még nem vagyok annyi éves, ahány sort (25) kellene magam­ról írni... 1974. május 7-én, Pécsett születtem. Három esztendős ko­romtól élek Szigetváron. Iskolai tanulmámyaimat is itt végez­tem. Ugyan diplomával nem rendelkezem, mégis úgy érzem: az életben sokirányú tapaszta­latra, ismeretre tettem szert. Je­lenleg munkanélküliként, leve­lező tagozaton a könyvelés for­télyait sajátítom el. Eddigi éle­tem során azt tapasztaltam, hogy változtatni vagyok képes, mindig kezdeményező, aktív szerepet vállaltam és támasz­kodhattam szakértő támaszokra is. Szeretnék tenni a városért, a jobb életkörülmények kialakítá­sáért és a jobb közhangulatért. Munkában a Városgondnokság A Városgondnokság park- fenntartó brigádja összesen 10 200 virágpalántát ültetett ki a közterületekre. A Nagyata- pasztóban felszerelték a munká­sok a kosárlabdapalánkokat, a tereprendés után a pályát sala­kos behengereléssel készítették elő a betonozásra. A Turbéki temető ravátalozójában elké­szült az oldalburkolat. A szak­emberek felújítottak négy köz­területi konténert, amelyeket már ki is helyeztek. Az oldalt összeállította: Hajdú Zsolt Hirdetésfelvétel Szigetváron Szigetvár és Vidéke Takarékszövetkezet szigetvári, dencsházai, ibafai, kétújfalui, mozsgói, nagydobszai, somogyapáti, szent- lászlói és somogyhár- ságyi kirendeltségei A város polgármesterjelöltjei Tóth Károly (FKgP, EKgP, MDF, KDNP) 43 éves üzemmérnök va­gyok, nős, feleségem a munka­ügyi központban dolgozik, 19 éves lányunk érettségizett, munkanélküli. 1972-ben kerül­tem Szigetvárra, azóta is a víz­műnél dolgozom, jelenleg mint üzemigazgató-helyettes. Munkám lehetővé tette, hogy részt vegyek a város fejlődésé­ben, a vízművek építésében és üzemeltetésében. A rendszer- váltást követően a város 3. sz. választókerületének képviselő­jeként végeztem bizottsági munkámat. Az előző választá­sokon SZDSZ színekben indul­tam, a párt alapító tagja voltam, azonban 1992-ben „kilépett be­lőlem az SZDSZ”. Most függet­len jelöltként, a demokráciáért aggódó ellenzéki koalíció pol­gármesterjelöltje vagyok. A munkanélküliség és a nyugdíjasok problémáit na­ponta átélem a családomon ke­resztül. Az önkormányzat vá­rosfejlesztési, városüzemelte­tési és vállalkozási bizottságá­nak elnökeként és számos ad hoc bizottság tagjaként - a la­kosság napi és gyakorlati prob­lémáit szem előtt tartva - végez­tem munkámat. Betekintést nyertem a hivatal munkájába, az intézmények gazdálkodá­sába, gondjaiba. Képviselőként szívügyem volt a szennyvíztisz­tító telep rekonstrukciója. Fon­tosnak tartottam a szociális ott­hon létrehozását, a strand ön- kormányzati tulajdonba vételét, a nyugati városrész vízrendezé­sét. Vallom és célom a város infrastruktúrájának növelése, ami a munkahelyteremtés alap­vető feltétele. Polgármesterként alapvető feladatnak tekintem az intéz­mények gazdaságos működteté­sét, az idegenforgalom fellendí­tését, a szennyvíz- és gázprog­ram folytatását, az eddigi beru­házások befejezését. Molnár Józsefné <Független) Független jelöltként indulok Szigetvár helyhatósági válasz­tásán polgármesterjelöltként. Molnár Józsefné az OFRA Ci­pőgyártó és Értékesítő B.T. ügyvezetője vagyok. Férjem és gyerekeim is a betéti társaság­ban dolgoznak, férjem a szak­mai irányító. Huszonhárom éve élünk Szi­getváron, sőt a középiskolai ta­nulmányaimat is itt végeztem, így jól ismerem a várost, gondjaival, problémáival és le­hetőségeivel együtt. Tudom, milyen volt a város amikor még nyüzsgő turizmusa, a várost és a környékét ellátó munkahelyei, jól működő mezőgazdasága, vi­dám ifjúsága és biztonságban élő nyugdíjasai voltak. Volt a városnak élénk kultúrája, élő sportja kevesebb gonddal küzdő egészségügye. Hangulatos vá­rosunk fejlődőképes dolgozói és ifjúsága megfelelő összefogás­sal biztosan tudna változtatni már-már kórossá szürkült éle- tünkönt. Mint mindig, úgy most is sok tennivaló akad városunkban, de most legfeljebb pontosabb és erőfeszítettebb, gondosabb és igényesebb munkával, szűkö­sebb anyagi lehetőséggel mégis megvalósítható. Gondjaink nagyok, súlyosak, de úgy érzem eddigi munkáim során szereztem annyi tapaszta­latot, hogy ezek megoldásához képes vagyok bizakodóan hoz­zálátni, emberséges hozzáállá­som képessé tesz az összefogás megteremtésére. Szeretném, ha gondjaink enyhülnének, problémáink megoldódnának, ehhez jó egészséggel rendelkeznénk, kulturálódásunkra lehetőség nyilna, turizmusunkra büszkék lehetnénk, az egész város: jó közérzettel élnénk meg hétköz­napjainkat és ünnepeinket, hogy büszkék lehessünk önma­gunkra. Horváth József (Köztársaság Párt) Nevem Horváth József, 1943. augusztus 23-án születtem Bu­dapesten. Iskoláim szintén a fő­városban végeztem és itt szerez­tem mérnöki dplomát 1967-ben, mint könnyűipari üzemmérnök. Az iskola után a budapesti Mi­nőségi Cipőgyárban helyezked­tem el, mint gyakornok, majd fejlesztési osztályvezető lettem, utóbb műszaki főosztályvezető. 1972. végétől elfogadtam az akkor szigetvári gyáregység ve­zetői állását. A vállalat vezeté­sem 20 éve alatt először újból önálló lett SZIGO márkanéven, majd bővült a szentlőrinci és barcsi telephelyekkel. Vezeté­sem alatt, a kis ismeretlen gyár­egységből, egy a szakmában és a világpiacon is elismert vállalat lett. A rendszerváltás után a vál­lalat kollektívájával való egyez­tetést követően német érdekelt­ségű privatizációt szándékoz­tam levezényelni. A beérkezett 2,5 millió márkás ajánlat elle­nére a város akkori képviselőjé­nek - általam azóta sem ismert tartalmú - feljelentésével ezt megakadályozta. Az utánunk következő menedzserek a válla­latot szétzilálták. A Köztársaság Párt, mint pár­ton kívülit felkért az önkor­mányzati választásokon való részvételre. Ennek örömmel te­szek eleget, mert városunkra rá­férne egy nyitott szemű, takti­kus, ha kell erőszakos, a polgá­rok segítségét, igényeit figyelő, nem aluszékony vezetés. Fontos az ipari, mezőgazda- sági munkahelyek stabilizálása, kiépítése; az oktatás feltételei­nek biztosítása; a város törté­nelmi, földrajzi, természeti, idegenforgalmi lehetőségeinek realizálása. Tóth Gyula (Független) Tóth Gyula vagyok, 40 éves, diplomás. 20 évig a rendőrségen dolgoztam. 1992. március 1-től a Tchibo Hol­ding magyarországi leányvál­lalatnál dolgozom, ahol pá­lyázat útján elnyertem egy te­rületvezetői állást, majd a multinacionális cégnél értéke­sítési igazgató lettem, s egy éve mint Key Account igaz­gató dolgozom. Az elmúlt években három sikeres magánvállalatot mű­ködtettem, saját irodával ren­delkezem Isztambulban és Eszéken is. Többszázmillió forint értékben forgalmaztunk szarvasmarhát, sertést, élelmi­szert, zöldséget, gyümölcsöt. Két hónap óta belföldön jól működő nagykereskedelmi te­vékenységet sikerült kialakí­tanunk. Az elmúlt időszak eredményes tevékenysége alapján - hosszú gondolkodás és ismerőseim, barátaim fel­kérése alapján - jutottam arra az elhatározásra, hogy jelölte­tem magam Szigetváron a polgármester választáson. Úgy érzem, hogy meglévő külföldi és belföldön működő multinacionális cégekkel való kapcsolatom folytán segíteni tudnék abban, hogy városunk­ban megszűnjön a munkanél­küliség, és a fejlődés útjára lépjen. Végezetül egy felajánlást is szeretnék tenni, amennyiben megválasztanak: az eddigi munkám során elért gazdasági eredményeim lehetővé teszik, hogy lemondjak teljes egészé­ben a polgármesteri fizetésről, s azt felajánljam a városnak közhasznú és egyéb, ennél esetleg jelentősebb célok megvalósítása érdekében. Dr. Rodek Gyula (SZDSZ, I960, március 14-én szület­tem Szigetváron. Édesapám kiváló asztalos volt, sajnos már nem él. Édesanyám ad­minisztrátorként dolgozott, je­lenleg már nyugdíjban van, nővérem pedig ügyvéd. Általános és középiskolai tanulmányaimat egyaránt a szigetvári alma-máterekben végeztem, jó eredménnyel. 1978-ban felvételiztem és vet­tek fel a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetemre. Ennek befeje­FIDESZ) zése után a Szigetvári Városi Kórház aneszteziológiai osz­tályán kezdtem el dolgozni 1984-ben, azóta is ez a mun­kahelyem. 1988-ban szakvizsgáztam, majd a következő év januárjá­tól kezdve a mai napig veze­tem a Szigetvári Városi Kór­ház aneszteziológiai és inten­zív terápiás osztályát. A munkám során rá kellett jönnöm, hogy önmaguktól nem rendeződnek a dolgaink, a segítséget nem mindig és nem kizárólag felülről kell várni, hanem annak érdekében nekünk is kell tenni valamit. Ezért hoztam létre az inten­zív osztály alapítványát 1992-ben, amely azóta szá­mos, hasznos eszközzel gya­rapította a kórház műszerpark­ját. Az elmúlt két év alatt há­rom alkalommal szerveztem „Szigetvári Orvosnapok” néven tudományos konferen­ciát. Jelenleg úgy érzem, a to­vábblépés és a fejlődés érde­kében a városnak is intenzív terápiára van szüksége, hogy égető gondjaitól mielőbb megszabaduljon. Pamuki István (MSZP, Agrárszövetség) posztjain dolgoztam. A rend­1953-ban születtem Sziget­váron. Nős vagyok, feleségem a helyi ÁFÉSZ könyvelője. Egy fiúnk van, másodikos gimna­zista, itt Szigetváron. Népművelés-történelem sza­kon szereztem diplomát 1981-ben Szombathelyen, majd 1986-ban az akkori Politikai Fő­iskolán szereztem egyetemi végzettséget, művelődéspoliti­kai szakon. Mozsgón kezdtem dolgozni - népművelőként - majd a mozgalmi-politikai pá­lya következett. Előbb a KISZ, majd a pártapparátus különböző szerváltást követően magánvál­lalkozó lettem, azóta párhuza­mosan folytatom a két tevé­kenységet. 1989-ben alapító tagként léptem be az MSZP-be. Talán eddigi munkám elisme­rése is, hogy az Agrárszövet­séggel közösen jelöltek a pol­gármesternek. A vállalás nehéz! A város még az átlagot meghaladóan is nehéz helyzetben van. Megvá­lasztásom esetén ezért legfonto­sabb feladatomnak a város gaz­dasági kilábalásának a segítsé­gét tartanám. Vonzóvá kell tenni Szigetvárt a befektetők számára, és meg kell találni ezeket a befektetőket. A súlyos munkanélküliségen, a vele járó szociális problémákon csak így lehet segíteni. Polgármesterként nyílt párbeszédre törekednék a város lakóival, a pártokkal, szervezetekkel, vállalkozókkal és a kisebbséggel. Ha megismernek bennünket, látni fogják: van jó progra­munk, van kellő elszántságunk és felkészült csapatunk ahhoz, hogy az önök segítségével kive­zessük a várost a mostani nehéz helyzetéből. Kapronczai József (Független) Kapronczai Józsefnek hívnak, 47 éves vagyok, nős, egy gyer­mekem van. Családomat a török időkből származtatjuk, így büsz­kén vallhatom magam szigetvári őslakosnak. Mérnöki és műszaki tanári diplomával rendelkezem. 15 éve a legnagyobb múltú szak- szervezetnek a „Vasasoknak” va­gyok egyik vezetője Baranya, Somogy és Tolna megyékben. Úgy gondolom, hogy egyéni programot hirdetni a kudarc lehe­tőségét is magában hordja, ezért azt mondom: alkossunk együtt programot. Ez nem azt jelenti, hogy a feladatokról nincsenek el­képzeléseim, alapvetőnek tartom, hogy a város képviselőtestületé­vel a legszorosabb együttműkö­désben történjen a feladatok meg­fogalmazása, gyakorlati végrehaj­tása. A testületnek és a polgár­mesternek csak egy szempontja lehet: a város érdeke. Ha ezen el­vek alapján dolgozunk, akkor el­kerülhetők lesznek a város lakos­ságát megosztó jelenségek, ame­lyek általában a rossz közérzet hordozói. Sokat kell azért tenni, hogy a város lakossága az ön- kormányzatot ne hatalomnak, ha­nem szolgálónak tekintse, legyen hozzá kellő bizalma, a négy éves ciklus alatt folyamatosan érezze, hogy nem csak választáskor van rá szükség. Függetlenségem legfőbb táma­szai önök, így csak önöktől nem vagyok független.

Next

/
Oldalképek
Tartalom