Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-23 / 323. szám
8 üj Dunántúli napló Riport 1994. november 23., szerda A harangszó immár egy megszépült templomba invitál Kétújfalun, Botykapeterden, Nyugotszenterzsébeten, Páprádon, Hogy a községek éke legyen Képzelet játéka csupán - mondom Bóka András református esperesnek, - de ha köztünk lenne Sztárai Mihály, bizonnyal jókedvű dallamokat hegedülne. Hiszen e Dráva menti vidéken, különösen Ormánság kisközségeiben újra szépülnek a református templomok, újra élednek a községek. Bizonyíték erre az a lista is, melyet éppen az esperes úrtól kaptam: tavaly és idén a baranyai egyházmegye területén a rendbetett parókiák, imaházak és templomok száma közel félszáz. Fölsorolni sem könnyű: Nagyváty, Nyugotszenterzsé- bet, Páprád, Kistótfalu, Gyöngyfa, Besence, Dráva- szerdahely, Magyarbóly, Sá- mod, Komló, Zengővárkony, Nagypall, Harkány, Rádfalva, Nagytótfalu, Máriagyűd, Dencsháza, Markóc, Bürüs, Kétújfalu, Botykapeterd, Be- cefa, Baranyahídvég templomjait újították föl, vagy kívül-be- lül, vagy minimum tetőcserével, új toronnyal, egyébbel. Dráva- szabolcson és Pécsett új református templomok épültek - a felszentelés még mindkét helyen várat magára, ám az istentiszteletek megkezdődtek -, Szederkényben pedig az evangélikusokkal közös imaház épült föl. Ugyanakkor Piskón, Patapoklosiban, Marócsán megkezdték a templomok felújítását, másutt - 17 községben - megkezdődött a felmérés: mit lehet tenni midezért? Az ember azt hinné, most gazdagodott meg hirtelen a református egyház, s hirtelen milliárdokat tud kőművesre, tetőfedőre, anyagra költeni. Pedig szó sincs erről. Miközben itt-ott a városi önkormányzatok százmilliót is elköltenek egy középület homlokzatának felújítására, a községekben néhány százezerből, sok-sok társadalmi felajánlásból, egyéb ingyenmunkából kívül-belül rendbe tudnak tenni egy korábban összedőléssel fenyegetett templomot. Sok-sok jellemző példát lehetne erre felhozni. Sámodon például a ledőlt templomtorony helyére újat álmodtak, alig-pénzekből. Másutt ingyen vállalt szakipari munkát a hozzáértő, megint másutt a munkásoknak ebédet vittek az asz- szonyok, s ha kellett többször is fordultak. Mindehhez tegyük hozzá - amit a jóhírű dráva- szerdahelyi kőművesmester, Csordás Dezső is elmondott -, hogy bizony nem akármilyen minőségű munkát végeznek a templomépítő-templomfelújító iparosok. Tudásuk legjavát adták. És ehhez még egy jó dolog: Segítenek a külhoni testvérgyülekezetek vagy testvérközségek is. Utóbbiak főleg anyagiakkal. (Vagy mint Pécsett: orgonával.) Bóka András örömmel említett a beszélgetésünk során megannyi helyszínt és nevet, köztük Szabó László nyugalmazott építészmérnökét, aki a baranyai református templomok állapotának ismerője, ösz- szeírója, regisztrálója, a munkák egyszemélyes felügyelője. De hát nem csak a református közösségek érdeme e templomok rendbetételének igénye. Most derült csak ki, hogy a falvak szeretete, a szülőhely csinosítása a középületekkel, s azok között is az iránymutatókkal, szinte mindenütt az Isten házával kezdődött. (Vagy kezdődne.) Példa erre Kistamási, ahol mindössze két református atyafi él, mégis szeretnének megszépített református templomot a község elöljárói s a polgármester. Tiszteletet érdemelnek. Nyugodtan elmondhatják tehát a baranyai egyházmegyében - itt, ahol a népességhez viszonyítva aránylag a legkevesebb, alig 23-25 ezer református hívő él hogy a munka nehezén túl vannak már. Kozma Ferenc Fotók: Müller Andrea Drávaszerdahelyen, Zengővárkonyban... 4 4
