Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-22 / 322. szám

1994. november 22., kedd Gazdaság üj Dunántúli napló 9 A legjobb túlélési stratégia a fejlesztés A dolgozóké a Főtaxi A legnagyobb gyémánt A Sotheby’s cég bemutatta a világ legnagyobb és teljesen hi­bátlan, szívalakú gyémántját - jelentette a Reuter Genfből. A 62,42 karátos drágakő kivételes darab, s nemcsak mérete, színe és tisztasága okán, hanem azért is, mert tökéletes szívalakot formáz - mondta David Ben­nett, a hírneves cég igazgatója. A Sotheby’s november 16-án, Géniben bocsátja árverésre a gyémántot, amelyért több mint 65 millió dollárt remél. Ócskavas Ócskavasnak megvásárolt két orosz hadihajót egy dél-ko­reai cég - jelentette az AP és a Reuter. Az ügyletet még a múlt hónapban kötötte az orosz vé­delmi minisztérium és a Young Distribution Company Ltd. nevű dél-koreai cég, de a hírt csak pénteken jelentette be a vevő. A vételárat nem közölték. A 37 ezer tonnás Minszk és Novorosszijszk heteken belül megérkezik Dél-Koreába, mi­után leszerelték róluk a fegyve­reket és a távközlési berendezé­seket. A szerződés kimondja, hogy a hadihajókat 1,5 méte­resnél kisebb darabokra kell felaprítani. E kikötés Dél-Korea szomszédainak azon aggodal­mai eloszlatását szolgálja, hogy Szöul esetleg felújítja a hajókat és saját haditengerészeténél ál­lítja hadrendbe őket - írja az AP. Emelkedik a Kaszpi tenger szintje Senki sem tudja, hogy miért emelkedik a Kaszpi-tenger szintje, de tény, hogy évente 14-20 centiméterrel magasab­ban áll a víz, és ez már kataszt­rófahelyzetet idézett elő a tér­ségben - jelentette ki Viktor Danyilov-Danyilján környezet­védelmi és természeti erőforrá­sok minisztere. A Rosszijszkaja Gazeta című lapban megjelent interjújában a miniszter három okot tart lehetségesnek: növek­szik a folyók által a tengerbe szállított víz mennyiségbe, de­formálódik a tengerfenék vagy föld alatti forrásokból kap után­pótlást a Föld legnagyobb tava. Latin érettségi Eleonore és Jacqueline Bogit, Bécs rendőrkapitányának fele­ségét és leányát a bécsi tarto­mányi bíróság négyhavi bör­tönbüntetésre és 14 ezer, illetve 7 ezer schilling pénzbüntetésre ítélte. A nem jogerős ítéletet azért kapta a 61 éves hölgy és 24 éves leánya, mert az utóbbi továbbtanulásához szükséges latin érettségi vizsgát évekkel ezelőtt egy ilyen bizonyítvány kiadására jogosult magániskolá­tól 10 ezer schillingért vásárol­ták meg. Kérdés: nincs veszély­ben a rendőrkapitány állása. A kormány elképzelése az, hogy csökkenti a felső fokú ok­tatási intézményekbe fölvett első éves hallgatók számát 1995-ben. Ugyanakkor az utóbbi években egymilliárd fo­rinttal csökkent az Akadémia költségvetése, kutatóhelyek szűntek meg, tehetséges kuta­tók, tudósok távoztak külföldre. Valójában öngyilkos kami- káze politika ez, semmit sem old meg, a tényleges megtakarí­tás igen csekély, a kár viszont szinte fölmérhetetlen. Magyarország egyébként is az utolsó előtti harmadik helyen áll Európában a 18-24 év kö­zötti korosztály felső fokú kép­zése tekintetében, csak Romá­nia és Albánia kullog mögöt­tünk. Dél-Koreában, Japánban e korosztály fiataljainak 40-45 százaléka koptatja az egyete­mek, főiskolák padjait, Nyu- gat-Európában és Eszak-Ame- rikában ez az arány 33-45 szá­zalék között szóródik, míg Ma­gyarországon mindössze 10-11 százalék! íme egy magát szellemi nagyhatalomként reklámozó or­szág! Egy fölmérés szerint ha­zánkban a foglalkoztatottak egyharmada a munkája során sohasem kell használnia az írás, olvasás, számolás képességét. Azt hiszem ez önmagában megmagyarázza perifériára sod­ródásunk szomorú tényét. Egy szellemi nagyhatalom, amely megint Nóbel-díjasokat adott a világnak, paradox mó­don a világpiacon szinte kizáró­lag magas anyag- és energiatar­talmú, alacsony szellemi termék tartalmú termékeket kínál, s csodálkozik, hogy egyre na­gyobb tért veszít a nemzetek gazdasági versenyfutásában. Akik elhúztak mellettünk A Csendes-óceáni partvidék újkeletű sikerországai, mint Dél-Korea, Tajvan, Hong- Kong, Macau, Szingapúr, újab­ban Malajzia, az 1960-as évek elején jóval alacsonyabb fejlett­ségi szinten álltak hazánknál. Ekkor elkezdtek hiteleket föl­venni, eladósodtak, és eléggé el nem ítélhető módon a fölvett kölcsönöket nem termelőberu­házásokra fordították, hanem az infrastruktúra és az oktatás fej­lesztésére. Sokan kérdezték ak­kor a nemzetközi pénzvilág ve­zetői közül is, hogyha nem a termelésbe invesztálják be ezt a tőkét, akkor miből fogják visz- szafizetni a hiteleket? A kér­désre általában titokzatos mo­soly és ázsiai nyugalom volt a válasz. Az infrastruktúra kiépítése , a kiművelt, magasfokú tudással rendelkező szakemberállomány kinevelése hamarosan meg­hozta az eredményt. Egyrészt özönleni kezdett a külföldi tőke, másrészt a hazai kreativitás is hamarosan csodákat produkált. A fölvett hiteleket visszafizet­ték, sőt, hamarosan ezek a nem­zetek lettek az újkeletű hitel­nyújtók és tőkeexportőrök. Va­lójában az ASEAN-államok, il­letve a „kis tigrisek” nem csi­nálnak mást, mint lemásolták a Japán fejlődési modelt. Edelstahl Kft. Nippon is így kezdte a II. vi­lágháborús vereségből föl­ocsúdva. Amerikai segítséggel grandiózus oktatási-nevelési programokat indítottak az egész lakosságra kiterjedően, a leg­apróbb falvakat is bekapcsolva. Aki látta a televízióban „A tea­ház az augusztusi Holdhoz” c. kitűnő filmet, Marlon Brando parádés alakításával, az fogal­mat alkothat arról, hogy a meg­szálló amerikai hadsereg milyen nagy gondot fordított az egy­szerű falusi lakosság fölvilágo- sítására, nevelésére, a demokrá­ciával, a piacgazdasággal való megismertetésére. Ezek az erő­feszítések értek be hamarosan, s tették Japánt a világ leggyor­sabban fejlődő országává az 1950-es, 60-as években. A magyar zsákutca Magyarország az 1970-es években hiteleket vett föl, amit a közhiedelemmel ellentétben nem a fogyasztásra költött (nem igaz a „tücsök-nemzet” le­genda!), hanem a termelésbe invesztálták be. Éppen ez volt a baj, mert inkább elfogyasztot­tuk volna! Sajnos ez a pénz az elavult gazdaságszerkezet kon­zerválására, megőrzésére ment el, vagyis a kohászat, a gépgyár­tás, a textilipar „rekonstrukció­jára”, valamint megalomán építkezésekre, mint amilyen volt Bős-Nagymaros. Az 1980-as években a hitelál­lomány növekedésének döntő része pedig közönséges kamat­halmozódás volt, vagyis új meg új hiteleket vettünk föl azért, hogy a régebbiek kamatait fi­zetni tudjuk. A kamatos kamat bizony ördögi dolog, önmagát növelő hólabda, aki bele kerül ebbe a lavinába, az bizony ne­hezen tud kiszabadulni belőle. Magyarország kb. 4 milliárd dollárt ruházott be a termelésbe ezekből a hitelekből, ez duzzadt 26 milliárdra, a kamatos kamat törvényei szerint. Ha azt a négymilliárd dollárt az infrastruktúrába, az okta­tásba invesztáltuk volna, akkor ma nem itt tartanánk. Emlékeztetni szeretnék itt arra, hogy Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Japánban éppen az 1970-es, 80-as évek nagy struktúrális válsága idején növelték a kutatásra, oktatásra fordított támogatásokat. Jelen­tősen megemelték például a fel­sőoktatási intézményekben ta­nulók számát, éveken át parkol­tatva ezáltal az ifjúságot az egyetemei padokban, nem rá­engedve a munkaerőpiacra, nem szaporítva a munkanélkü­liek tömegeit. Ezáltal megtakarították a munkanélküli segélyt, a külön­böző devianciák költségeit, mint a fiatalkori bűnözés, a narkó, stb. És persze nyertek egy jól képzett szakembertöme­get, amely majd bázisa lett a föl­lendülésnek, illetve magának a világgazdasági korszakváltás­nak, a grandiózus szerkezeti át­alakulásnak, a tudományos technikai forradalomnak. Gazdag László Egyre aggodalmasabb hírek kelnek szárnyra a munkaválla­lói részvényprogram (MRP) helyzetéről. Bár még egyetlen dolgozók által kivásárolt válla­lat sem ment tönkre, többen is ezekben a cégekben látják a legközelebbi csődhullám fősze­replőit. Ennek ellenére sorra alakulnak a privatizálás előtt álló vállalatoknál az MRP-szer- vezetek, s néhányan közülük si­kerrel is pályáznak saját cé­gükre. így történt ez a nagy múltra visszatekintő Főtaxi ese­tében is.-Nem riasztotta vissza Önö­ket, hogy sokan megkérdőjele­zik az MRP-k létjogosultságát? - kérdezem Hajós Erzsébet ve­zérigazgatótól.-Nem, hiszen úgy gondol­juk, ha idegen jelentkezők is ér­demesnek találják a cégünket megvételre, akkor nekünk is megéri. És miért vigye más si­kerre, ha mi is megtehetjük?- Hányán szerették volna megvenni a Főtaxit?-A nevünk kicsit csalóka, hiszen a fővároson kivül az or­A Telkes József Vezetői Ta­nácsadó Iroda a közelmúltban új telefonos álláshirdetési és karriertanácsadói programot in­dított. Az úgynevezett „karrier­vonal” 24 órán keresztül hív­ható, bárki számára elérhető ál- lásajánló-rendszer. Erről a Tel­kes Kft. alapítója, Telkes József tájékoztatta az újságírókat Bu­dapesten. A rendszerhez kapcsolódik egy úgynevezett „hangposta­fiók”, úgynevezett voicemail szolgáltatás is, amelyet az állást hirdető cégek, illetve vállalko­zások vehetnek igénybe havi 20 ezer forintért. Az állást keresők a 131-33-50-es számon tárcsáz­hatják a rendszert. Ezután ma­gyar vagy angol nyelven éj­jel-nappal tájékozódhatnak az álláshirdetések felől. A „karri­ervonalat” a hagyományos tele­fontarifa-díjak mellett lehet föl­hívni. A Pécsi Nyugdíjasok Egyesü­lete a Család Éve alkalmából december 4-én egésznapos mű­soros rendezvényt tart az Ifjú­sági Házban. Műsorban szerepelnek a nyugdíjas klubok, iskolások, nagycsaládosok. Műsor közben osztják ki a rajzpályázatok, fotópályázatok és irodalmi pályázatok díjait. Köszönteni fogjuk a legidő­sebb és legfiatalabb Borbála nevű résztvevőt, megjutalmaz­szág csaknem valamennyi me­gyeszékhelyén is jelen va­gyunk. Országos nagyvállalat­ról lévén tehát szó, 19 érdek­lődő is akadt, de végül csak nyolcán adtak be pályázatot.- Sokan panaszolják, hogy lassú a privatizáció menete. Önnek mi a tapasztalata ezzel kapcsolatban?-Én cáfolom a privatizáció lassúságáról szóló híreket. A mi esetünkben ugyanis éppen az el­lenkezője történt. Július közepe volt a pályázat benyújtásának határideje, s ma már az ered­ményhirdetésen is túl vagyunk.- A dolgozók közül hányán léptek be az MRP-be?- Az ezer főállású munkatár­sunkból hétszázan.- Miből gondolják, hogy tal­pon tarthatják a vállalatot?-Tizenkét éve, 1982 óta minden megyében sikerrel áll- juk a versenyt a magántaxisok­kal. A személy- és teherfuvaro­záson kívül ma már autóköl­csönzéssel, javítással és cso­magküldéssel is foglalkozunk. Bánhegyi Zsuzsa Telkes József elmondta: cége a tavalyi évet 58 millió fo­rintos árbevétellel zárta, idén is körülbelül ekkora forgalmat re­alizálnak a „fejvadászat” terén. A „karriervonal” és a hozzá­kapcsolódó hangpostafiók kié­pítése, mely 8 rendes telefon- vonallal, illetve két telefaxvo­nallal működik, mintegy 10 mil­lió forintba került. A beruházás számításaik szerint körülbelül egy év alatt térül meg. Telkes József, aki az Ybl Bank botrányának idején a beté­tesek érdekvédelmét felvállaló szervezet alapító elnöke volt, elmondta: már az Ybl Bank vál­ságának idején jelzéseket kapott a Befész, hogy gond van a Ag- robankkal. A vállalkozók arról informál­ták akkoriban a szervezetet, hogy nincs minden rendben az Agrobank helyzetével, illetve hitelkihelyezéseivel. zuk a legidősebb női és férfi nyugdíjas tagunkat. Egésznapos népművészeti kiállítás és vásár lesz a galériá­ban és a büfében. A támogató intézmények egésznapos termékbemutatót tartanak. A Pécsi Rádió műsort közvetít a helyszínről. Mindenkit szeretettel várunk a kisunokáktól a dédnagyszülő- kig. A rendezvény alatt még sok meglepetéssel fogunk szolgálni. Nyugdíjasok Egyesülete Az elmúlt időszakban hatalmas gépipari cégek is kialakultak, amelyek mostanra jól működő kisüzemekké váltak, így a má- gocsi Mezőgép volt munkásainak egy részét foglalkoztató Fotó: Läufer László „Karriervonal” Nyugdíjasok napja az Ifjúsági Házban Tőkecsalogató Az országot szorító foglal­koztatási és tőkebehozatali gondok hatására még az előző kormány úgy határozott, hogy ki kell dolgozni egy tervet Zá­hony térségének különleges gazdasági övezetté fejleszté­sére. A tervezést egy angol cégre bízták. Nem véletlenül. A különleges gazdasági övezet gondolata először a brit szigete­ken, Shanon városában született meg. Az akkor hatezer lakosú kis­város 1948 előtt a légiforga­lomból élt. Utolsó, illetve első leszállóhelye volt az akkor még légcsavaros repülőgépeknek, amelyek Amerika és Európa között közlekedtek. Amikor a nagytávolsági sugárhajtású gé­peket forgalomba állították, a kisváros egycsapásra elvesz­tette jelentőségét és lakosainak jórésze munka nélkül maradt. A városi tanács ekkor a kor­mány beleegyezésével elhatá­rozta, hogy 15 hektáron egy szabad zónát létesít és oda hívja az elektromos és elektronikus termékekre szakosodott ameri­kai vállalatokat. A gondolat egyszerű volt. Mentesíteni kell az adóktól és vámilletékektől az oda települő vállalatokat, ha azok termékeiket reexportálják Európába. A jövedelemadó mentességet is biztosították a le­települt iparvállalatoknak. Egy­séges „vizumablakot” létesítet­tek a hatóságok: az engedélye­zési kérelmeket 24 órán belül elintézték, garanciákat adtak az iparvállalatoknak, hogy privilé­giumaikat utólagosan nem te­szik kérdésessé. A siker óriási volt, rövid idő alatt 25 ezer új munkahely léte­sült és a legkorszerűbb ipar te­lepült oda. Az amerikaiakat kö­vették a németek, hollandok, svájciak és mások. Kialakult a különleges gazdasági övezet első korszerű modellje. Sok év elteltével, ma ott tartunk, hogy az Egyesült Államok 37 állama határozta el különleges öveze­tek, illetve vállalkozási zónák létesítését és több mint 2 ezer működik belőlük az ország kü­lönböző területein: kikötőkben, munkanélküliségtől erősen súj­tott övezetekben, „szegénynek” minősített földrajzi szektorok­ban, elvándorlástól szenvedő városokban. Jelenleg a világ 82 országá­ban működnek a szabad gazda­sági övezetek különféle formái, s ezek már a nyolcvanas évek elején a világkereskedelem 10 százalékát bonyolították le. Mostanság pedig egyes becslé­sek 20 százalékról szólnak. Vannak közöttük igen kis terü- letűek, mindössze néhány tíze­zer négyzetméteren és vannak óriási területet elfoglalók, mint a kínai Sencsen 327 négyzetki­lométeren, vagy a Santungban és Hsziamenben létrejött külön­leges gazdasági körzetek, ahová a legnagyobb multik rendezked­tek be. Záhony még csak terv, de a kérdés komolyan megfogalma­zódott: ami Záhonyban lehetsé­ges, az lehetséges lesz-e az or­szág más alkalmas területein is: Erre a kérdésre „Shanoni mó­don” a helyi önkormányzatok­nak kell elsősorban felelniük, mert néhány kivételtől elte­kintve először helyben kell „ki­találni” önmagukat. Záhony le­hetőségei elsősorban földrajzi elhelyezkedésével függenek össze: a város négy ország - Maygarország, Ukrajna, Szlo­vákia, Románia - határközeié­ben van. Ott vezet át a nemcsak országunkat, hanem több más nyugat-európai országot is Uk­rajnával és az orosz piaccal ösz- szekötő vasútvonal. Záhonyban van az átrakó állomás és a köz­úti forgalom átjárója is. A vállalkozási zónák és kü­lönleges övezetek, avagy a sza­bad zónák célja - ha jogilag kü­lönböző fokozatokról is van szó - ugyanaz: fejleszteni a gazda­sági tevékenységet, stabil mun­kahelyeket teremteni azáltal, hogy korszerű technológiával dolgozó jövőképes és verseny- képes cégeket telepítenek le az övezetben. Ennek megfelelően egy országban több, más-más típusú és más-más fokozatban működő vállalkozási zóna vagy övezet létezhet. Ahogyan pél­dául Németorszgában Ham­burgban vagy Brémában, Gö­rögországban Pireusban, Ola- szorszgában Triesztben, vagy Genovában, Hollandiában Rot­terdam kikötőiben szabad terü­letek léteznek, úgy a Dunamen- tén sem elképzelhetetlen olyan övezetek létrehozása, ahol rak­tározási és átrakási tevékenysé­gen kívül feldolgozás is folyhat reexportra. De létezhetnek gyár­tással, összeszereléssel, elosz­tási tevékenységgel foglalkozó más szabad területek is, ahol az infrastruktúra megfelelő és kép­zett munkaerő van* ahol a válla­latok bérelhetnek, vagy megve­hetnek ipari épületeket és épít­hetnek megfelelő helységeket, ahol leegyszerűsített vámkeze­lési eljárásokat biztosítanak, vagy egyszerűen olyan raktá­rak, amelyekben a tárolással a vállalatok elkerülhetik az ott­honi megadóztatást. A verseny ma már igen nagy, s a válogatás kritériuma a föl­drajzi alkalmasságtól, a világos és stabil jogpreferenciáktól a debürokratizált eljárásmódtól a hozzáértő munkaerő biztosítá­sáig terjed. Természetesen, a tőkevonzás alapfeltételeként az első lépéseket a kormánynak és a parlamentnek kell megterem­tenie, hogy a magyar jogrend, a pénzügyi az adóügyi és vám­rendszer az ilyen letelepedése­ket lehetővé és kívánatossá te­gye. Ismerve a magyar parla­menti viszonyokat mindez nem megy máról-holnapra. A szük­séges időt csak két dolog rövi­díthetné le: az egyik, ha a helyi szinten megfelelő mozgások és kezdeményezések, reális és életrevaló tervek sürgetnék az ügyet. A másik, ha a szabad övezetek és vállalkozási zónák hívei megértenék, hogy a terme­lési és kereskedelmi költségei­ket leszorítani akaró modem nagyvállalatok nem szívesen várakoznak amikor nemcsak a harmadik világ, hanem a ke­let-európai országok is ringbe léptek. Rózsa László i 1 i f i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom