Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-21 / 321. szám

1994. november 21., hétfő Közélet uj Dunántúli napló 9 Sajnáljuk az időt Ha a Házszabály szerinti vita bontakozna ki a parlamentben a jövő évi költségvetésről, idén már nem tudná elfogadni a T. Ház az előterjesztett törvényja­vaslatot. A miniszterelnök szóvá tette, hogy a hétfőnkénti koalíciós egyeztető tárgyaláso­kat esetenként a koalíciós mi­niszterelnökhelyettessel folyta­tott megbeszélések pótolhatnák. Két külön ügy, de azonos kér­dést vet fel: Időzavarban a kormány? Igen, mert a maga vállalta köte­lezettségeknek csak nagyon idő­igényes eljárási rendben tehet eleget. S ez a rend többlépcsős. Országos jelentőségű kérdések­ben nem egy, nem is két vitát kell lefolytatni az Érdekegyez­tető Tanácsban. A munkaválla­lókat érintő fontos ügyekben meg kell egyezni a szakszerve­zetekkel. A kormánykoalíció is csak folyamatos egyeztetések útján működtethető, s mindkét kormánypártnak nagy gondot kell fordítania parlamenti frak­cióik tájékoztatására, a velük való rendszerés konzultációra. Megtakarítható az egyezteté­sekre fordított idő? Kétségtelen, hogy a bürokrácia malmai álta­lában lassan őrölnek:az egyes előterjesztések hamarább is ke­rülhetnének a kormány, majd a parlament asztalára. Mégis azt kell mondanunk: a demokrati­kus döntéshozatal egyetlen fázi­sától sem szabad sajnálni az időt és a fáradságot. Mert itt nem egy módszerről, hanem annál jóval többről: garanciák­ról van szó. Hiszen a különböző vita- és egyeztető fórumok a többpárti demokrácia hatásme­chanizmusának, a civil szféra beleszólási jogának, a kor­mányzati munka parlamenti el­lenőrzésének biztosítékait nyújtják. Ezek sérelme nélkül persze jó lenne meggyorsítani a kabinet és az országgyűlés munkáját. De ezek rovására nem, mert akkor a megtakarított idő ellenünk dolgozik. Inkább időben szenvedjünk hiányt, mint demokráciában. EU-dominó „Kicentizett” végeredményt jósoltak az Európai Unió csat­lakozásáról rendezett vasárnapi svéd népszavazás előtt a közvé­leménykutatók. Ehhez képest 52 százalék feletti voksará- nyukkal viszonylag biztos győ­zelmet arattak a brüsszeli tagság hívei. Svédország tehát - a ko­rábbi ausztriai és finnországi „igen” után - szintén hivatalos EU-taggá válik 1995. január 1- jén, s immár csak a szomszédos Norvégia polgárainak kell ha­sonló módon referendumon dönteni: részesei kívánnak-e lenni a kibővülő integrációs szervezetnek? Végső áttörés? Rendkívül bá­torító fordulat? Nem csoda, hogy a stockholmi eredmény hallatán több EU-illetékes is ilyen optimista kifejezéseket használt. A jelek szerint csak­ugyan érvényesül a sokat emle­getett „dominó-effektus”, vagyis az egyik országban több­ségbe került „igerí’-tábor a kö­vetkező helyen is előnybe hoz­hatja a csatlakozás híveit. S bármennyi bírálat éri is az in­tegrációs mechanizmusokat, kimaradni a sorból még káro­sabb. Valószínűleg ez döntötte el az eredményt Svédországban is: a szavazók úgy érezték, még mindig jobb, ha (akár viszony­lag csekély beleszólási lehető­séggel is) részesei, formálói az egységesülő Európának, mint ha elszigetelődve, kényszerűen alkalmazkodnak a „fejük fölött” születő szabályokhoz. Merre tovább? Általános meg­ítélés szerint a svédek (akárcsak a németek) egyértelműen a közös­ség további kibővítésének hívei, így a mostani voksolásnak köz­vetve akár hazánk is haszonélve­zője lehet. Sz.G. Jön a rendszám-matrica A keszüi rehabilitációs központ épülete Fotó: Kóródi Gábor A gyógyítók is segítségre szorulnak Lesz-e jövője a keszüi drogotthonnak? Sokan tudták, hogy igazuk lesz, most mégis egy kicsit hát- borzongató belegondolni, hogy amit a drogproblémákkal fog­lalkozók jósoltak, az bekövet­kezett. Magyarországon már nem csak átutaztatják, kóstoltat­ják a kábulatot okozó szereket, hanem célzottan ide hozzák, mert egyre többen rendszeresen fogyasztják. És már az sem hat a meglepetés erejével, hogy vadkender termesztőket leplez­nek le. Egyre sűrűbb szövésű tehát a drogháló, amelyen sokan fennakadhatnak. Még messze nem ilyen szituációról volt szó, amikor elkezdték az olyan in­tézmények kialakítását, ame­lyek a kábítószerek fogságába került fiatalok gyógyítását szol­gálják. Az országban az elsők között jött létre a keszüi drog­otthon.- Az intézet létrehozását egy program részeként kezeltük - mondja dr. Pados Éva főorvos, aki kezdetben a Megyei Tanács egészségügyi osztályának osz­tályvezető-helyetteseként, ké­sőbb a Megyei Drogközpont vezetőjeként felelt ezért a terü­letért. - A felvilágosítást, mint a megelőzés egyik hathatós esz­közét, nagyon fontosnak tartot­tuk, de azt is tudtuk, hogy ez nem elég. Segíteni kell azokon, akik már beleestek a drogozás csapdájába. Kezdettől arra töre­kedtünk, hogy minél előbb kia­lakítsuk a komplex gondozást, amelybe a rászokást megelőz­hető felvilágosító propaganda ugyanúgy beletartozik, mint gyógykezelést szolgáló fekvő­beteg intézeti háttér és az utó­kezelést biztosító rehabilitációs otthon. Keszü a rehabilitáció miatt volt nagyon fontos szá­munkra. Öt évvel ezelőtt az egyház és az állam kézfogására is példa lett Keszü. Az egykori plébánia épületét adta át erre a célra a ka­tolikus egyház. Az épület rend- behozatalát és működtetését so­kan támogatták'. Többek között Megyei Tanács, a Országos Egészségvédelmi Tanács, az Építőipari Szolgáltató Szövet­kezet, az 506-os számú Szak­munkásképző Intézet. E széleskörű segítés tette le­hetővé, hogy tiszta, lakható épü­letbe költözzenek azok a fiata­lok, akik önként vállalták, hogy megpróbálnak véglegesen sza­kítani önpusztító szenvedé­lyükkel. Közben terveket szőttek, hogy miként alakítják a ház he­lyiségeit, az udvart. A rendsze­res napi munka egyébként is be­letartozik a visszailleszkedésü­ket célzó szisztematikus foglal­kozásba. Az udvart valóban rendbe tették, egy részét kertté változtatták, ahol zöldségfélé­ket termesztenek saját céljaikra. Néhány állatot is tartanak. Öt év alatt összesen 33 fiatal keze nyomát őrzik a helyiségek, a terület. A felvételek száma azonban ennél több: 47, vagyis voltak, akik többször visszatér­tek. De olyanok is, akik, úgy tű­nik, abba tudták hagyni. A 33-ból 12-en dolgoznak, néhá- nyan családot is alapítottak. Nem csak drogot, alkoholt sem fogyasztanak. Áz ilyen szakellátás, segítség után kapaszkodók száma sajnos nő. Most is hatan vannak itt, köztük a 16 éves Rita, aki az egyik szomszédos megyéből érkezett Keszübe. ő halluciná- ciót okozó gyógyszereket sze­dett. Vékony, szinte fiús alkat, rövid barna hajjal, nagy kék szemekkel, ha az utcán talál­koznánk, középiskolás diák­lánynak néznénk. A korát te­kintve valóban az, de ami az ő 16 éve mögött van, az minden, csak nem egy rendezett körül­mények között élő középiskolás diáklányé. Alkoholista édesanya, neve­lőotthon, majd nevelőszülők, drogozás, aztán gyógykezelés és Keszü. Fogadkozik, hogy nem, soha többet nem nyúl ilyen szerekhez, alig várja, hogy vissza mehessen a nevelőszüle­ihez, de azt ő is tudja, most még nem elég erős ahhoz, hogy egyedül is ellenálljon a kísér­tésnek. Kell a szervezett, a napi­rend szerinti élet. Tavasztól őszig nincs is semmi gond, hisz a kinti mun­kákkal kiegészülnek a benti, csoportos foglalkozások, de ősztől kezdődnek a problémák. Nincs hely a rendszeres benti foglalkoztatásra. Pénzhiány mi­att egyelőre nem is mernek arra gondolni, hogy bővüljenek a je­lenlegi lehetőségeik, sőt, már-már bizonytalannak látják az egész drogotthon jövőjét, amibe csak azért nem akarnak mélyebben belegondolni, mert úgy látják, hogy a feladataik sajnos csak nőni fognak, mellé­fogás lenne, ha hagynák, hogy az intézmény elsorvadjon. El is mondták mindezt azon a házi-ünnepségen, amit nemrég tartottak abból az alkalomból, hogy öt évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a keszüi drogotthon. Min­denkit meghívtak, akik annak ide­jén segítettek abban, hogy létre jöjjön. Főként azért, hogy köszö­netét mondjanak a támogatásért. S bár a kételyeik nem múltak el, bíztatásként vették dr. Sándor Editnek, a Népjóléti Minisztérium képviselőjének szavait, aki azt mondta, hogy a tárca fontosnak tatja a szenvedély betegségek megelőzését célzó tevékenysé­gek, így a kábítószer fogyasztás­sal szembeni küzdelem támogatá­sát is. Ha így lesz, akkor a támo­gatandók körébe Keszü bőven be­lefér. Török É. Újabb rendszámreformot ter­veznek a Belügyminisztérium­ban. Néhány éve, amikor a há­rom betű-három szám rendszá­mokat bevezették, szóba került a területi rendszámozás gondolata is. Akkor elvették, most mintha újra napirendre kerülne a ja­vaslat.- Miért? - kérdeztük Czégény Julianna rendőr ezredest, az Or­szágos Rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti főosztályá­nak vezetőjét.- Nem tudom, korábban miért vetették el ezt a megoldást, a magam részéről szívből támo­gatnám. Segítené az önkor­mányzatokat a súlyadó ügyében, jobban szolgálná a közúti közle­kedés biztonságát. Segítene a lo­pott gépkocsik felderítésében, mert tipikus eset, hogy a lopott gépkocsit otthagyják, ahol kifo­gyott az üzemanyag. Egy idegen területi rendszámú autó hama­rabb feltűnik a rendőröknek is, ha napokig parkol valahol.- Éz a biztosítóknak is érde­kük lenne. . ..- Az az érzésem, hogy en­gem alaposan bepaliztak - terít elém egy blanketta-szerződést R. L. vállalkozó, aki üzletet lát- tott benne, hogy reklámhordo­zásai hasznosítsa személykocsi­ját. Ki ne emlékezne a csábító hirdetésekre: „Napi 200-400 fo­rint jövedelemhez juthat autójá­val” vagy „Megkeresheti jár­műve fenntartási költségeit”. A szombathelyi, budapesti il­letőségű cégek mellett kéthó- napja Pécsett is felbukkant egy kirendeltség. Az állásajánlatok között kínálja az EXTRA KE­RESET lehetőségét. Természe­tesen nem ingyen. R.L. 8 500 forint közvetítő díjat fizetett ki Opel Kadettjének „munkába ál­lításáért”. Aláírta a felszínesen átfutott szerződést, aztán várta, mikor küldik a felragasztani való matrica-csomagot. Szep­tember 21-én úgy Ígérték: egy hónapon belül. November 16-án még sehol semmi. Gya­nút fogott. Alaposabban átbön­gészte a megállapodást, amely­nek kikötéseit most már egé­szen más színben látja.- Végig arról van szó, hogy nekem mi a kötelességem, és mihez tartsam magam. Ők vi­szont írásban csak egyetlen dol­got vállalnak: amennyiben a szerződésben kikötött három év alatt nem kapnék tőlük reklám­hordozói feladatot, a megbízási díjat visszafizetik. Hogy három év múlva mennyit ér ez a 8500 forint, és ki teszi zsebre ennek az összegnek a három év alatt ötezer forintra rugó kamatait, az- Olyannyira, hogy akár anyagilag is hozzájárulhatnának egy ilyen rendszer megvalósítá­sához. Ami pedig a címkéket il­leti? Ha valaki nem fizeti a köte­lező felelősségbiztosítási díjat, nem kapná meg a területi hova­tartozást bizonyító címkét. Ame­lyik járművön pedig nincs ott a címke, arról a rendőr azonnal tudhatná, hogy lopott, vagy va­lami más nincs rendben vele.- Elterjedt a híre, hogy terüle­tenként más-más matricát ra­gasztanának a meglévő rend­számokra a számok és a betűk közé. Nem tartja ezt félmegol­dásnak?- De igen. A főosztályunk már 1990-ben kidolgozott egy koncepciót, amelynek az a lé­nyege, hogy a nyilvántartásunkat törzskönyvre és rendszámra épí­tenénk. Tulajdonosváltozás ese­tén bevezetnénk az új nevet a törzskönyvbe, megsemmisíte­nénk a rendszámot és újat ad­nánk helyette. Erre a rendszámra kerülne a biztosító matricája is. (roóz) ugye kényes kérdés. Meg az is, lehetséges-e egyáltalán annyi reklámozó céget összeszedni, mint amennyi reklámhordozót ezerszám beszervezhetnek or­szágszerte. Pécsett két hónap alatt kétszáz hozzám hasonló „madarat” fogtak. Kíváncsi lennék, közülük hányán kaptak matricát és pénzt?- Bevittem ezt a szerződést az ügyészségre. Azt mondták, olyan mint a Tribu, meg az Unique blankettája, csak annyi­val ügyesebb, hogy a teljesítési határidő három év. Jöjjek há­rom év múlva. Tartok tőle, hogy akkor már sehol se lesz ez a kft, amely öt hónapja létezik. Újabban, - mint a hirdeté­sükben olvasom - ingatlanokkal is foglalkoznak. Embereket ke­resnek, akik a reklámozásra al­kalmas falfelületek gazdáit szervezik be. Annyival azért óvatosabbak, hogy most már nem egy, hanem három hónap leforgása alatt Ígérik a matricát. Én már tudom, hogy kidobtam az ablakon 8500 forintot. Ennyi a tandíj, hogy legközelebb job­ban megnézem, mit írok alá. Arra nézve ugyanis semmiféle garancia nincs, hogy csakugyan küldenek reklámcsomagot. Az viszont ott áll, hogy a szerző­dést egyoldalúan nem bontha­tom fel. Szóval nem lehet csi­nálni semmit. Egy ügyvédnő másként látja:- Áz ilyen egyoldalú előnyö­ket biztosító blanketta-szerző­dés támadható, érvénytelenít­hető. Rezes Zsuzsa Extra kereset - de kinek? 8500forint a munkába állításért Szálkák Elment a Mami Nyolcyanhat évesen elment a Mami. Élete is regénybe illő. De ki írja meg. Dolgozott, re­mélt, csalódott, férjhez ment és megözvegyült, szeretett, szen­vedett, nélkülözött, rettegett, gyereket szült és ötöt nevelt, aggódott. Másodszor is megöz­vegyült. Sosem dúskált földi ja­vakban, mégis elégedett volt. Hogy tudott örülni és mérge­lődni! Hát még sütni-főzni! Egyszerűségében ő volt a csu­paszív csoda. Akár a déd- és nagymamák, és a szeretni való anyósok legtöbbje. Halálában tovább él bennünk, amíg csak létezünk. S tán azon túl is. Háromszázezer A színesfémöntő egyik szeme sír, a másik nevet.- Ha lenne háromszázezer forintom! - sóhajtja szomorúan a telefonba. Nem értem, miért ennyire levert, amikor, az imént még azzal büszkélkedett, hogy sosem volt ennyi megrendelése.- Mire kellene a pénz?- Vennék két-három hónapra elegendő rezet, és végre folya­matosan önthetnék!- Banknál nem próbálkozott?- Ha kapnék is kölcsönt, a kamat megölne. A házamat in­kább eladnám, arra meg nincs vevő. De jó lenne végre csakis a szakmámmal foglalkozni! A megszállott A kazánjavító végzett a mun­kával, a háziak kávé-meghívá­sát már csak azért sem utasította vissza, hogy az idő alatt is szemmel tarthassa az imént megjavított házi hőforrást. Fá­radtnak látszott, s még egy újabb vidéki munka is előtte állt. A kérdésre, hogy mikor ér majd haza, azt mondta, talán éj­félre, s ha nem kap újabb exp­ressz-munkára üzenetet, talán még ki is aludhatja magát.- Ennyire kell a pénz? - cso­dálkoztak rá. Fáradt arcvonásai kisimultak.- Képzeljék el, hogy ebben a hűvös időben csak néhány nap múlva jövök ki önökhöz, addig nincs fűtésük, állandóan átkoz­nak engem. Vagy képzeljék el a péket, akinek éjjel bedöglik a kemencéje, s reggel hiába men­nek hozzá a törzsvevők, nincs kenyere, kiflije, semmije. Hát hogy ne mennék még éjjel is, ha épp akkor van rám égetően szükség. Szeretem a szakmá­mat, s örülök, ha segíthetek. Megköszönte a kávét, még egyszer megnézte a kazánt, el­köszönt és ment a következő helyszínre. Kioktatás A paneldzsungelből falura kiköltözött kolléganőm mesélte az alábbi esetét:- Már mindenhol jó pénzért, darabra árulták a paprikát, egy­szer csak az egyik szomszéd küldött egy kosárra való, lega­lább három-négy kiló fóliás paprikát. Csak úgy. Erre elővet­tem a mélyhűtőből egy pontyot s köszönetként a paprikáért visszaküldtem a kosárban. Vi­szonozni akartam a kedvessé­gét. Na, azt hallottad volna, mit kaptam érte!-A jótevőd utálja a halat?-Dehogy! Kioktatott, hogy náluk a faluban más a módi. Itt, ha az embernek valamiből fel- használhatatlanul sok van, el­ajándékozza, hogy ne vesszék kárba. Csak ki ne nőjék! A zeneiskola parányi terme zsúfolásig megtelt fellépésre váró gyerekekkel, családtagok­kal. A gyerekek első hangszeres lépéseinél bábáskodó fuvolata­nárnő mint kotlós a kiscsibéit, bátorítja, zavarukon átsegíti kis tanítványait. Együtt, egymásért izgulnak. Zongorakísérettel csendülnek fel a fuvolákon a szebbnél-szebb dallamok. Igaz, egyike-másika még el-elakad, mellé-melléfúj egy-egy hangot. Van, aki dobogóra termett, van akiről lerí a lámpaláz. Kisebbik lányom is mereven nézi fújás közben a plafont, mint ha oda vetítették volna neki a kottát. Mégis öröm őket nézni, hall­gatni. Nem csak akarnak, tud­nak, élvezik is, amit csinálnak. Nem zsarolható Naponta két csomagnál is többet szívott, a felesége is ci­garettázott. Néhány hete abba­hagyták.- Hogy sikerült?- Bepörögtem. A műhe­lyemmel szomszédos nagybani árustól reggel elhoztam hitelbe egy kartonnal. Este, mikor fizet­tem Volna, már majd száz forint­tal többe került volna. Visszaad­tam. Elég volt! - A megtértek tekintetével úgy néz rám, mint ha még sose láttam volna nála a csikkekkel teli hamutartót.- Nem hiányzik?- Egy cseppet sem. Sőt, sok­kal nyugodtabb vagyok. Nem mérgezem magam a saját pén­zemen - közli komolyan. Aztán csak kiböki a lényeget: - En­gem az örökös cigaretta áreme­léssel már nem fognak többé zsarolni. B. Murányi László k i A *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom