Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-16 / 316. szám

8 aj Dunántúli napló Oktatás - Kultúra 1994. november 16., szerda Tanítás és tanulás az osztatlan osztályú baranyai kisiskolákban A szükség nem mindig szükséges rossz is egyben A számok unalmasak, de mégis beszédesek. Baranyában jelenleg 38 olyan iskola műkö­dik, ahol alsó tagozatban osztat­lan rendszerben, összevont cso­portban tanítják a gyerekeket. Ez itt a többi iskolához képest 20 százalék. Országosan ez a szám 450 körül mozog, kismér­tékben állandóan változik. Ez az adat akkor tanulságos, ha tudjuk, hogy ma Magyarország több mint 3000 településének úgy egynegyedében sem iskola, sem óvoda nincs. Ezeknek a községeknek is több, mint a há­romnegyede a dunántúli me­gyékben koncentrálódik, Bara­nyában közel 170 ilyen község­ről tudunk. A közoktatási programokban azt tartják kívánatosnak, ha az óvodáztatás és legalább az alsó osztályos általános iskolai okta­tás feltételeit lehetőleg minden gyermek számára helyben te­remtik meg. Erre sok helyütt csak összevont kisiskolákkal van lehetőség. A résztvevők nem beszélnek szükséges rossz­ról, csak szükségről. Ezúttal an­nak nézünk utána, milyen elő­nyei és hátrányai vannak az osz­tatlan iskolákban folyó nevelés­nek, képzésnek, tanításnak. Más a hangulata Bakonyai, szebényi, so- mogyviszlói, sumonyi, kishar- sányi, vásárosbéci, nagyárpádi tanítók mondták el tapasztalata­ikat. Előnynek azt találták, hogy az ilyen iskolákban a gyerek önállóbb lesz, rá van szorítva arra, hogy kreatívabb legyen. A gyengébb is folyamatosan ismé­telhet, mert hallja az alsóbb osz­tályos feladatait, a tehetsége­sebb gyermek viszont már a föl­sőbb évesek anyagába is bele­kóstol. A diák itt tanítva tanul­hat, hiszen nem ritka, hogy az idősebb segít a kisebbnek. A gyerekek jobban tudják magu­kat is kontrollálni. A kis lét­számok miatt mindenki szem előtt van, nem lehet hetekre el­bújni, mint egy nagy iskolában. Az sem lényegtelen, hogy a gyereknek stabil tanítója van, aki jól ismeri őt is, a családját is, minden körülményét. Egé­szen más a közösségi szellem az ilyen iskolákban, és egészen más a példa ereje is, amire egy pedagógus itt biztosabban szá­míthat. Bakonyán 1^4 osztályban ta­nít Gyurisa József. Elmondta:- Gyakran előfordul, az idő­sebbek kérik, hogy megnézhes­sék a kisebbek feladatait. Szé­pen kijavítgatják a hibákat, sőt még azt is odaírják: „szépen dolgoztál...” Vasvári Attiláné Szebényben arról számolt be, hogy sokkal több lehetőséget lát a gyermek egyéni értékeinek kifejleszté­sére. Van diákja, aki osztályozó vizsgával egy év alatt két évet járt végig, gyönyörűen veszi az akadályokat. Erre a kislányra egy 30-as osztálylétszám esetén senki sem figyelt volna fel, vagy ha mégis, ném lett volna elég idő és lehetőség vele külön foglalkozni. Sumonyban nagy-nagy lelke­sedéssel vannak az iskola iránt. Szabó Lajosné példája arra is jó, hogy lássuk, a kicsi iskola a lódnak. Térképet, földgömböt csak nagy nehezen tudtak be­szerezni, mert amióta külön vannak a nagyharsányi iskolá­tól, Eilig futja fejlesztésre. Mégis: a falunak is, a gyerek­nek is jobb, hogy újra van is­kola. Nagyobb az érdeklődés, a nyitás.- Hátrány viszont, hogy mi itt A falunak is, a gyerekeknek is jobb, hogy ismét itt van az is­kola, nagyobb az érdeklődés, a nyitás - mondja Gálné Forró Margit a kisharsányi iskola tanítónője Fotó: Läufer László maga összevont csoportjaival nem jelent mindenképpen hát­rányt a továbbtanulásban, ő maga is ide járt, s most, hogy tavaly szeptemberben újraindult az iskola, visszatért ide tanítani. Most 25 óvodás van és 20 isko­lás.- Egészen más a hangulata, az atmoszférája egy ilyen isko­lának, igaz, hogy a feladat is öt- százszor több, mint máshol. A faluban is látni ennek előnyét. Amíg nem volt itt iskola, nem volt itt semmi. Most vannak rendezvények, nemrégen egy jó szüreti bált tartottunk. Most öregek napját próbálunk össze­hozni. Ebben az iskolában az ebédlő is félig múzeum, régi használati tárgyakkal díszítve. A cél az, hogy a gyerekek lássák, mivel is dolgoztak az emberek valaha, milyen eszközökkel könnyítet­ték meg a hétköznapjaikat. Itt szerencsés, hogy az iskola és az óvoda egyben van, mert a gye­rekek átjárhatnak az iskolába, így egyáltalán nem éri őket semmiféle trauma, amikor első­sök lesznek. Kisharsányban is óvoda, is­kola együtt képez oktatási in­tézményt. Gálné Forró Margit kevesebb jó hírrel szolgált. Té­véjük, lemezjátszójuk nincs, egy rossz öreg magnóval kín­nem adhatunk annyiféle szak­kört és más pluszt, mint egy na­gyobb iskola. Ezért is viszik el a gyerekeket Siklósra. Meg kell küzdeni Ha már a hátrányoknál tar­tunk, a pedagógusok ezeket is sorolták. Kívülálló nem hinné, de a legtöbb hátrány nem is a gyereket éri, hanem a pedagó­gust. Felkészülése sokkal több energiát, munkát igényel, nincs túl sok útmutató, tankönyv, a kezdők például teljesen tájéko­zatlanok, összevont csoportok­kal való munkára a főiskolákon sem készítik fel őket. Nincs igazi szakmai kontroll, értekez­let, nemigen lehet megvitatni a problémákat. Ezen segít most a Baranya megyei Pedagógiai In­tézet, ahol egyfelől rendszeres konzultációkat tartanak, másfe­lől pedig a terület felelőse sor­ban végiglátogatja a községe­ket, segítséget adva. Vásárosbécen 20 tanulóval működik az iskola. Mike Zol- tánné tud egy-két jó tippet mód­szertani kérdésekben. Maga ál­lít össze differenciált feladatso­rokat, de fontosnak tartja, hogy a tanító pontosan tudja azt is, egy-egy osztályban külön-kü- lön mi a követelmény, másként összekeverednének a dolgok. Arra a kétségre, hogy vajon milyenek az osztatlan iskolák­ból érkező gyerekek továbbta­nulási esélyei, Mezei Nándomé adta meg a választ, a somogy- viszlói iskolában. (Hozzá egyébként sok fiatal kollégája fordul szakmai segítségért, ta­nácsért, jó példáért.) 14 diákot tanítanak iskolájában. El­mondta:-A felső tagozatban felmé­rést végeztek a gyerekek köré­ben. Ebből kiderült, hogy pél­dául a mostani ötödikeseink messze megelőzték a többieket. A tapasztalatom az, hogy na­gyon jól megállják a helyüket később is, Somogyapátiban a felső tagozaton. Sokszor a hatás egészen ké­sőn, például az egyetemen je­lentkezik. A pedagógiai intézet munkatársa, dr. Sántha Atti­láné, aici a terület felelőse, úgy látja:- Van, aki ilyen iskolában ta­nul meg igazán tanulni. Ez a haszon nem is középiskolában jelentkezik, ahol napról napra magol a gyerek, hanem az egye­temen, ahol nagyobb anyagot összefüggéseiben kell átlátni. Tapasztalatai alapján úgy látja, hogy az osztatlan iskolák­ban a tanításon kívül is sok-sok mindenben részt kell még venni, meg kell küzdeni azért, hogy a tanítót, a módszereit, az iskolát megértsék, elfogadják. Ez különösen a most létrejövő vagy újra megalakuló kisisko­lák esetében van így. Szerinte a legtöbb a pedagógus személyi­ségén múlik, rajta áll vagy bu­kik, milyen lesz az iskola. Gyerek, vagy járda? Nagy kérdés azonban az, mi a teendő akkor, ha ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy-egy ön- kormányzat nem tudja fölmérni eléggé, mi is a fontosabb a szá­mára, a gyerek, vagy a járda. A problémák elsősorban a peda­gógusok bérezése körül csúcs­osodnak ki, e területen pedig kinek-kinek egyedül kell meg­vívnia a maga harcát. Sokszor azonban a körülmé­nyek szorításában nem várható nagy előrelépés. Ez a helyzet Nagyárpádon, Porrogi Istvánná és kollégái esetében. Az iskola itt tagiskolaként működik, 16 gyerekkel. Itt a környezet nem segíti az iskolát, a szülők ke­véssé érdeklődők. Megoldatlan helyzet az is, hogy más-más ta­nítja a gyerekeket. Összegezve tehát elmondhat­juk: pedagógiai vizsgálatokkal bizonyították, hogy ha adva vannak a személyi és tárgyi fel­tételek, és a pedagógusok mód­szertani segítséget kapnak, ak­kor a kisgyermekkorban még az összevont osztályokban való ta­nulás is előnyösebb, mint a napi utazás, vagy a szülőktől való el- szakítottság. Hodnik I. Gy. Sztrájkra, de tárgyalásra is nyitottak Végveszélyben a pedagógusok? Az ország általános pénzügyi állapota ismeretében már meg sem lepődünk, ha egy-egy ága­zatban sztrájkot helyeznek kilá­tásba, a bér- és működési költ­ségek elégtelenségét hangoz­tatva. A pedagógusok figyel­meztető sztrájkkal való fenye­getése azonban több mint napi probléma, - ha megvalósul, ak­kor a jövőre nézve is nehezen jóvátehető kihatásai lehetnek. Akárcsak annak, - mint állítják a szakmai érdekvédők -, ha megoldatlan marad a sztrájkfe­nyegetéseket kiváltó helyzet. Az érdekelt felek e napokban igyekeznek álláspontjaikat kö­zelíteni azzal a céllal, hogy a pedagógusoknak ne kelljen a végső eszközhöz nyúlni. Ho­gyan állnak e tárgyalások? Ezt foglalja össze a Köznevelés című lap szakírója. Sztrájkbizottságok alakultak A kormány költségvetési tör­vényjavaslata szerint „A közal­kalmazottak esetében az illet- mény-előmeneteli táblázat első fizetési osztály első fizetési fo­kozatának (Al) mértéke 1995. évben is 8000 forint”; és nem emelkednek a normatív állami hozzájárulás fejkvótái sem. Mi­után az adatok nyilvánosságra kerültek, a Felsőoktatási Dol­gozók Szakszervezete (FDSZ) kezdeményezésére három, a felsőoktatásban érdekelt szak- szervezet sztrájkbizottságot alakított. Másnap sajtótájékoz­tatón jelentette be csatlakozását a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ). Soós Gábor ügyvivő szerint a költségvetés válságos helyzetbe sodoija a közoktatást, Molnár Péter „végveszélyről” beszélt, mondván, összeomolhat az óvodai és a kollégiumi hálózat, kritikus helyzetbe kerülnek az általános iskolák. Ha csupán a kormány által prognosztizált 21 százalékos inflációt vesszük fi­gyelembe, az a közalkalmazotti dolgozók ugyanilyen arányú to­vábbi reálbér-csökkenését je­lenti. A dologi kiadások többlet­terheit a forint-leértékelés és az energiaáremelés vetíti előre. Soós Gábor bejelentette, hogy a PDSZ a figyelmeztető sztrájk feltételeiről kíván a Művelődési és Közoktatási Minisztérium­mal tárgyalni, vagyis arról: me­lyek azok a minimálisan ellá­tandó szolgáltatások, amelyeket a munkabeszüntetés idején a gyerekeknek még meg kell kapniuk. Sor került a Felsőoktatási Dolgozók és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete közvetlen tárgyalására. Közös sajtótájékoztatójukon dr. Kis Papp László, az FDSZ elnöke az egységet és a nyitottságot hangsúlyozta. Az egység a köz- alkalmazottak azonos érdekei­ben nyilvánul meg, a nyitottság pedig a sztrájkbizottságra és a tárgyalási készségre vonatko­zik. Folyamatosan tárgyalnak november 25-ig, ekkor kerül sor az Érdekegyeztető Tanács ple­náris ülésére, a sztrájkbizottság akcióival megváija az ÉT állás- foglalását. ÉT-ben a bizalom? A Pedagógusok Szakszerve­zete (PSZ) egyelőre nem csatla­kozott a sztrájkbizottsághoz. Kopcsik István érdekvédelmi titkár elmondta, hogy foglalkoz­tak az üggyel, és olyan állásfog­lalás született, amely szerint Kétmillió forintért felújították a liptódi templom tetejét és tor­nyát. A költségek felét a község fedezte, másik felét a püspök­ség. A rendkívül sok társadalmi munkának köszönhető, hogy két hónap alatt végeztek a nagyon nehéz, de rendkívül precíz munkával. Fotó: Tóth L. Orvostörténelem A Magyar Orvostörténelmi Társaság a nagyszombati or­vosi kar megalapításának 225. évfordulója alkalmából rende­zett budapesti ünnepi tudomá­nyos ülése az orvostársadalom belügye lett volna, ha a prog­ram nem tartalmazott volna olyan kitűnő előadásokat, amelyeknek tartalma egész társadalmunk számára figye­lemre méltó. Az előadások mottójának tekinthető az a mondás, hogy: „minden ország kultúrájának fokmérője egyetemeinek el­ismertsége és azok fejlődésé­nek ereje”. E gondolat hang­súlya fokozott, amikor a szű­kös költségvetésünkben a mű­velődés kér a maga részére fenntartáshoz szükséges anyagiakat. Bár az igényjogosultság nem vonható kétségbe, de a lehetőség nehézségekkel ter­helt. A tudományok közvet­len, gyakorlati hasznosságá­nak mutatóit nehéz megadni, az oktatás és kutatás többnyire csak az önigazolás módszeré­vel küzdhet a maga igényeiért. Karasszon Dénes, a Társa­ság elnökének előadása: „Az orvostudomány történelem­amíg a költségvetés részletes tárgyalása tart, nem mondanak igent az FDSZ felhívására. A PSZ és a minisztérium között éppenhogy elkezdődtek az ér­dekegyeztető tárgyalások, eredményétől függően dönt to­vábbi lépései felől a legnagyobb pedagógusszakszervezet. Leve­let küldtek Fodor Gábor műve­lődési és közoktatási miniszter­nek. A PSZ - csakúgy mint a PDSZ - egy esetleges figyel­meztető sztrájk alkalmával ellá­tandó minimális feladatok köré­ről érdeklődik e levélben. Ha a tárgyalások eredménytelenül zárulnak, sztrájkot hirdet a Pe­dagógusok Szakszervezete is - jelentette ki Kopcsik István. Fodor Gábor miniszter a Kossuth Rádió Tizenhat óra című műsorában úgy nyilatko­zott, hogy bízik az ÉT-tárgya- lásban, s reméli, megoldódik az „alapdilemma”, vagyis a közal­kalmazotti bérskála Al kategó­riájának bértétele elmozdul a 8000 forintról. Miksa Lajos formáló jelentőségéről”, ada­tokkal bizonyította, hogy be­tegségek, járványok milyen nagy, sokszor döntő befolyás­sal birtak az emberiség törté­nelmére. Érdekes és hasznos volt át­tekinteni az ismert vagy ke­vésbé tudott tényeket, hogy országok és földrészek sorsát irányította egy király vagy ve­zető államférfi halála, vagy cselekedetét erősen befolyá­soló kórja, és hogy a hadsere­geknek a járványoktól szen­vedett vesztesége messze felülmúlta a hadifegyverek által okozott halált. A történelmi tények a múlté, de a járványoknak, a kóroknak csak az arculata vál­tozott, halálos fenyegetésük napjainkban is kisért. A le- kűzdöttnek vélt járványok fel-fellobbannak, az antibioti­kumokkal legyőzöttnek vélt TBC és a vérbaj újra erősödik. Riadalmat kelt néhány európai fekete-himlő eset és kolera, meg a pestis járvány Indiában. A malária nem adta meg ma­gát, az AIDS megoldásához alig közelítünk. A múlt ismerete rendkívüli rálátást kínál a jelen problé­máira - fejtette ki Birtalan Gy. előadása az orvostörténelem kialakulásának és befogadá­sának kérdéseiről. Több elő­adás a hazai orvostudomány és az egyetemek fejlődési, kia­lakulási viszonyait elemezte, ismertetve pl. a bábaképzés és a „chirurgusképzésünk” érde­kes múltját,a gyógyszerésztu­domány oktatásnak útját, a hazai járványok történetét. A múlt képeinek és történései­nek színes mozaikjából állt össze az az alap, amelyre a vi­lágszerte elismert magyar or­vostudomány eredményei épültek, amelynek hagyomá­nyaiból a jelen nehézségeit megoldandó erő, intuíció, re­ményt meríthető. Az ünnepi ülés több volt, mint a szakma legjobbjainak seregszemléje. Remélhető, hogy nemcsak a résztvevők kisebb körét érdekelte, hanem jelentőségéhez méltón elvezet az orvostörténelmi kutatások eredményeihez, megbecsülé­séhez. Konkoly-Thege Aladár < A

Next

/
Oldalképek
Tartalom