Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-10 / 310. szám
10 üj Dunántúli napló Társadalom 1994. november 10., csütörtök Kik közül? Nos, vasárnap elkezdődött a december 11-i helyhatósági választás kampánya a jelölt állítással. Ezekben a hetekben sok minden eldőlhet. Már most, a jelöltállítás időszakában például az, hogy lesz-e elegendő nyugdíjas jelölt az önkormányzati képviselőtestületekbe, szerte Baranyában. A választópolgárok zömét alkotó nyugdíjasokon múlik tehát már most, hogy számukra alkalmas személyek kerülnek-e - és elegendő számban - a jelölőlistákra, akik közül talán a nyugdíjasoknak a helyi lakosság körében lévő arányuknak megfelelő számú városatya lesz majd a képviselőtestületekben. Nagy hiba lenne, ha nem így lenne! így volt a most lejáró ciklusban, és tudjuk, mit jelentett ez mindenfelé. Az ön- kormányzatok rengeteg olyan dologgal foglalkoznak, amelyek közvetve, vagy Magunknak választunk közvetlenül érintik a nyugdíjasokat, ugyanakkor gyakorlatilag nélkülük születtek a döntések. Tessék megérteni: ez így nem folytatódhat, s rajtunk múlik, hogy ne így legyen. Mert ha mégis így talál lenni, esélyünk sem lehet arra, hogy beleszóljunk képviselőink által a bennünket érintő dolgokba, például abba, hogy mennyi legyen a vízdíj, a fűtésdíj, a helyi közlekedés díja és még sok egyéb. Lehet, hogy a kényszerű intézkedéseket nem lehet teljes egészében megakadályozni, de legalább háborgó lelkiismerettel teheti azokat az önkormányzat, és már ez is valami. Persze ez nem lehet vigasz a számunkra, s majdani képviselőinknek tehát arra kell törekedniük, hogy a mi szempontunkból minél kedvezőbb döntések szülessenek. Nem mindegy tehát, hogy a mi képviseletünkben is jó pártkatonák ülnek majd a képviselőtestületekben, akiknél a döntéshozatal elsősorban pártügy, vagy olyan személyiségek, akik függetleníteni tudják magukat a különféle pártérdekektől, amelyek egyébként - ezt sajnálattal tapasztalhattuk - nem mindig vágnak egybe a település érdekével, jóllehet ön- kormányzati szinten (is) elvárható lenne, hogy választás után ne folytatódjék a választási kampány, már a következő választásra kacsintgatva, hanem hogy a helyi településpolitika elébe helyeződjék a szűkebb érdekű pártpolitikának. Ha pedig így van - lenne! -, máris több hely juthat a nyugdíjasérdekeknek is. S hogy végül mennyi is jut, az egyebek közt azon is múlik, hogy lesz-e elegendő nyugdíjas-képviselő. Ez pedig - nem győzzük eléggé hangsúlyozni! - már most, a jelöltállítás idején nagyrészt eldől. Tudjuk, nem illik (?) ilyent mondani, de azért vegyük észre: most sem lesz hiány a nyugdíjasoknak hízelgő pártszólamokból, amelyek azonban már az első csatározások idejére feledésbe fognak merülni. Aligha csodálkozhatunk ezen. Ki legyen tehát érdekeink szószólója, ha nem az, akit - akiket - mi küldünk a képviselőtestületekbe. Küldjünk hát minél többet. Rajtunk áll! Hársfai István Görögországban üdültek a pécsi nyugdíjasok Már most tervezgetik a jövő évi elő- és utószezoni nyaralást Kitárt lélekkel Pályázat nyugdíjasoknak írjanak a családokról! Beküldési határidő: november 15. A Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete, a maga sajátos lehetőségeit felhasználva szeretne hozzájárulni a „Család éve” eszmei céljainak sikeréhez. Abban a reményben, hogy sokaknak van mondanivalójuk, pályázatot hirdet a nyugdíjasok számára írásos munkák, visszaemlékezések készítésére a következő témákból: 1. Az én családom élete (Mit tanítanék az unokámnak a jó családról?) 2. Hagyományok őrzése a családunkban 3. Generációk együttélése a múltban és a jelenben 4. A családi összetartozás jó példái A pályamunkákban 3-5 oldalnyi teljedelemben (lehetőleg írógéppel, vagy olvasható kézírással) a személyes élmények és tapasztalatok felhasználásával fejtsék ki a témát. A szerzőknek 1994. november 15-ig kell eljuttatniuk a pályamunkákat a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületébe (Pécs, Rákóczi út 11. sz., 7621) egy példányban. Aki személyesen kívánja beadni, a jelzett határidőig hétfőtől péntekig minden nap 10-12 óra között megteheti. Egy szerző több téma feldolgozásával is pályázhat. A beküldött pályamunkák végén írják fel a szerzők teljes nevüket, pontos lakcímüket és a nyugdíjba vonulásuk évét. Az írásokat felkért bíráló bizottság értékeli. A legjobbakat díjazza, illetve jutalmazza az egyesület. Az eredményhirdetés 1994. december 4-én délután 15 órakor lesz az Ifjúsági Házban. A pályamunkákat az eredményhirdetést követően - kérésre - vissza adják a szerzőknek. Három csoportnyi pécsi nyugdíjas - 126 személy - egy hetet töltött a közelmúltban Görögországban. Az indulást követő második napon, a déli órákban érkeztünk Thessaloni- kibe, ahol kellemes napsütés fogadott bennünket. Két órás városnézés után indultunk délre, szinte végig a tengerpart mellett és este hat óra körül megláttuk a helységtáblát: Agiakambos. Bár a csoportunkat négy helyen szállásolták el, az elhelyezéssel nem volt gondunk. Kifogástalan tisztaságú, két-három személyes apartmanokban laktunk. A konyhákban gáz, illetve villanytűzhelyen főzhettünk, az élelmiszereket megfelelő méretű hűszekrényben tarthattuk. A vizet napenergiával melegítették. Agiakambos közvetlenül a tengerpart mellett létesült település, amely most alakul fürdőhellyé. Élelmiszerüzleteken és vendéglőkön kívül egy benzin- kútja van. Más típusú üzlet, ipar, bank, egyáltalán nincs. Viszont nagyon sok, igen szép, rendezett környezetű, részben saját célra, részben bérbeadásra épült apartman-házat építettek. Rengeteg a most készülő épület. Néhány év múlva ez a község hatalmas üdülő-központ lesz. Élnek a lehetőséggel, a tengerrel, a legalább 15 kilométer hosszan nyújtózó 30-50 méter széles kavicsos, fövenyes parttal. A rendkívül változatos formájú, minden színárnyalatban létező kavicsokból mindany- nyian rengeteget gyűjtöttünk, majd haza indulás előtt fájó szívvel selejteztünk, mert több- kilónyit mégsem akartunk haza cipelni. A szárazföld hegyes, dombos, kietlen. A települést körbe- ölelik az alma ültetvények. A legkisebb ültetvényt is öntözik, még a hegyekben is. Fogalmam sincs, honnan van erre vizük. Igaz, sok helyen láttunk fúrt kutakat, öntözőcsöveket. Üdülésünk alatt még javában tartott az almaszüret. Nem túlzók azt állítva, hogy az almák többsége kisebb sárgadinnye méretű, de a kicsiknek számítók is ökölnél nagyobbak. Egészségesek, zamatosak. A napjaink fürdéssel, sütké- rezéssel teltek és vártuk az athéni kirándulást. A görög idegenvezető nagyon figyelmes volt: vasárnapra szervezte, amikor a múzeumokban nem kell belépőt fizetni. Hajnali háromkor indultunk a hozzávetőlegesen 400 kilométeres útra és nyolc óra körül érkeztünk Athénba. Első utunk a kikötőjébe, Pireusba vezetett, majd a Nemzeti Régészeti Múzeumba mentünk, ahol jó két órát töltöttünk, de két nap is kevés lenne ahhoz, hogy nyugodtan gyönyörködhessünk a 2000-2500 éves régészeti emlékekben. Ezután következett at Akropolisz, amelynek látványa lenyűgöző élmény. Két nap múlva mentünk a Meteorákhoz. Azt tudom ajánlani mindenkinek, aki Görögországban jár, ha teheti, feltétlenül menjen el ide. Ez a kolostor együttes a világ egyik legszebb csodája. Hogyan tudtak a több száz méter magas, meredek szikla tetején 4-500 évvel ezelőtt kolostorokat építeni, ez számomra rejtély. Mi egy női és egy férfi szerzetesrend által fenntartott kolostort néztünk meg belülről is. Visszafelé megálltunk a thermopülai szorosnál, megnéztük Leonidász, spártai király hatalmas szobrát. Egyik este görög estet rendezett az idegenvezetőnk. Zeneszó mellett háromféle étellel kínáltak bennünket. Az egyik darált, sült vegyes hús volt , sült burgonyával, a másik a musaka, jellegzetes görög étel, a harmadik sült tintahal, szintén sült burgonyával. A társaságnak a musaka ízlett a legjobban. Viszont nem nyerte meg a tetszésünket a bor, ami ráadásul igen drága: egy liter 2-300 forint. Sajnos elérkezett a haza utazás napja. Változatlanul szép, napsütéses időben indultunk Theszalonikibe, ahol már várt ránk a hazai busz. A kényelmes, tágas görög busz után meglehetősen szűknek bizonyult. Hercegszántónál kilométernyi sor állt, hosszú volt a várakozás, így csak másnap délben értünk Pécsre. Mivel nagyon jól éreztük magunkat és szívesen maradtunk is volna még néhány napot, már hazafelé szóba került, hogy jó lenne ide ismét eljönni. Ezért tervezgetjük, hogy jövőre, az olcsóbbnak számító elő, vagy utószezonban ismét elmegyünk Görögországba. Petrovits Béla Rejtély, hogy a lélek mitől sérül meg - mondja egykor kiírthatatlan optimizmusáról ismert barátom. De mert az élet furcsa dolgokat művelt vele, megtépte egzisztenciáját és egyéb nem kívánt ajándékkal is elhalmozta szépen, gondolatai mintha megavasodtak, elszürkültek volna. Magam nem mindenben értek egyet okfejtésével, hogy mégis közreadom, annak oka: döntse el az olvasó, menynyi igazság rejlik egyébéként érdekes gondolataiban. Valóban, mitől sérülhet a lélek? Van, hogy kevesli a szere- tetet, amely körül öleli, van, hogy sokallja, van, hogy megértésre vágyik, van, hogy nem viseli el a megértő, együttérzést, van, hogy derűs napsütésre számít, van, hogy borongóra. De bárhogy is van, sérülni elsősorban a kitárt lélek képes. Érdemes hát kitárt lélekkel élni? Érdemes-e mások lélek- rezgéseit minduntalan feltérképezni? Érdemes-e azokra ráérezni, azokat megkeresni, megtalálni a hullámhosszokat? Ahol és ahonnan együtt lehet rezegni a másikkal? Néha - és mostanában egyre többet - úgy hiszem: felesleges. A számítás! Az igen! És a nyomába járó kiszámíthatatlanság. A kiismerhetetlen- ség, a misztifikáltság, az absztrakció, a groteszkség, tán még a nyomorult meggyötörtség is. De semmiképp nem a kitárulkozás. Itt vagyok, tessék, ilyen vagyok,így nézek ki, ezek a körvonalaim. Itt, tetszik látni? Itt kezdődöm, itt fejeződöm be. Ennyi és ilyen vagyok. Nini! - mondja a másik! Egy ember! Milyen fura! Nézzétek! Ezt lehet látni, hogy hogy hol kezdődik és meddig tart. Éz érdekes! Jaj, de érdekes. Nini, itt lelke, itt rózsaszín, mert érez, itt karmazsin-piros, mert szeretni akar, itt égszínkék, mert hisz bennünk, itt meg sötétszürke, mert a hegek sötétszürkék. Jaj, de érdekes! Azazhogy tán nem is az. Vagyis hogy nem egészen érdekes. Van valami érdektelen benne. Hopp, megvan! Nincs dimenziója. Itt van kiterítve ától cettig, feltérképezhető, kitapintható, nincs benne semmi rejtélyes. Szóval, tulajdonképpen mégsem érdekes. Sőt! Egyszerűen érdektelen. Mégsőteb- ben: unalmas! Annyira unalmas, hogy már-már nem is ember. Csak egy konglomerátum emberi jelekkel, jelleggel. Tehát unalmas. És megsértett. Hiszen opaleszkál, villózik a sértettség miatt. Magának készít fényeket, mert kölcsön hiába kér. Pedig tán volna, aki szívesen adna neki. Akkor miért nem fogadja el? Miért magából táplálkozik? Miért saját színeit, ízeit kóstolgatja? Mert megsértették? Vagy mert meg sem is sértették, csak úgy érzi? Kitapinthatatlan. Kiismerhetetlen. De ha az, akkor éppen olyan, mint mi vagyunk. Szóval akkor mégiscsak homo. Sapiens, azaz bölcs? Ludens, azaz játékos? Totus, azaz teljes-ember? A félelem, hogy újra bántják hullámfodorként zúg át rajta, s ettől kibőrösödik. Lelkén kitinréteg, nem oldható. Szintetikus. Mesterséges. Tőlünk, miattunk az! Nem kéne hát bántani! Dehát akkor rejtse el előttünk magát, titkolózzék, álnokoskod- jék, mórikálja magát, váltson színeket, kaméleonkodjék, csináljon bármit is, de ne nyissa ki magát. Mert akkor nem érdekes. És akkor vagy elkerülik, vagy nem törődnek vele. Még ha ettől újabb sérülést ist szenved. Mindez, amit barátom csendes cigarettafüstben elmondott, szinte maga elé mormolt, ijesztő. Mintha elemberte- lenedésre buzdítana. Mondatait, magammal vittem. Azok alig hagytak nyugodni. S minél többet idéztem fel őket, annál több igazat véltem felfedezni egyik-másik következtetésben. De mert féltem, hogy megmérgez, kiírtam magamból. Az emberek közötti bóklászásaim közben mankóul azonban továbbra is emberszeretetemet és optimizmusomat használom. Miközben tudomásul kell vennem, hogy rejtély, a lélek mitől sérülhet meg. Bokrétás András A meghívókat ezekben a napokban készítik és hamarosan postázzák. Időben ki akaiják küldeni, elsősorban azoknak a családoknak, akiket nagyon szívesen látnának maguk között. Kissé szokatlan karácsonyi ünnepségre készülnek a pécsi, Apáca utcai Idősek Klubjának tagjai. Fiatalokat, és fogyatékos gyermekeket szeretnének vendégségbe hívni azzal a felkiáltással, hogy saját maguk is kíváncsiak: tudnak-e adni valami szépet, kedveset egymásnak, a másiknak. A december közepére tervezett összejövetel helyszíne a pécsi Angol Központ lesz, ahol teával süteménnyel és műsorral akarnak emlékezetessé tenni egy délutánt. Arra is számítanak, hogy lesznek, akik hívás nélkül, szinte „éppen arra sétálva” betérnek hozzájuk. A közös ünnep gyökerei részben a nemrég tartott Adni kell a másiknak! Közös karácsonyi ünnepségre készülnek a pécsi Apáca utcai klub tagjai utó-szüreti bálban keresendők, amikoris három klub - a Vörös- kereszt utcai, a vasasi és az Apáca utcai - együtt mulatott. Igaz, szőlő már nem nagyon volt, mindössze az ablakba jutott öt fürt, meg néhány levél, de nem is ez volt a lényeg. A barátság szálait erősítették a nyári, őszi kirándulásaikkal is. Júniusban Szombathelyen jártak, az ottani idősek klubjának a meghívására, miközben a szombathelyiek náluk vendégeskedtek. Október elején pedig Marton vásáron jártak, szintén az ottani klub meghívására. Ott ünnepelték az Idősek világnapját is, több, mint száz hetven éven felüli martonvásári polgárral, no meg a polgármesterrel együtt, aki nem csak köszöntőt mondott nekik, hanem egész délután velük maradt, elpoha- razgatott, táncolt a többiekkel együtt. A kölcsönös meghívások tulajdonképpen a takarékoskodás jegyében kezdődtek, de tartós kapcsolatok alakultak ki belőlük, olyannyira, hogy a szociális ellátásában, illetve az egészségügyben dolgozókat a tőlük telhető módon igyekeznek segíteni. Erre példa, hogy nemrég Szombathelyről voltak vendégeik - egy ápolónő a fiával - akik szerették volna Pécset megismerni, de a több napos itt tartózkodás szállás költsége meghaladta a lehetőségeiket. Felajánlották nekik a klub pihenőszobáját. A vendégjárás élmény az idős embereknek, mert van kivel beszélgetni, de annak még jobban örülnek, ha ők mehetnek. Rendszeresen járnak Szulokra, a fürdőbe, ahova mindig a központjuk, a Xavér utcai intézmény adja a buszt. A belvárosban lévő Apáca utcai klubnak jelenleg 63 tagja van. Reggel nyolctól délután négy óráig tölthetik itt a napjukat a klubtagok. Kényelmesen elférnek, sőt, most még új tagokat is szívesen látnak maguk között. T. É. ÉliPISlii a A gyerekeknek kézzel varrt télapókkal kedveskednek mikuláskor az Apáca utcai Idősek Klubjának lakói Fotó: Löffler
