Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-08 / 308. szám
1994. november 8., kedd Közélet új Dunántúli napló 9 Még az idén érvénybe lépnek Lakásépítési kedvezmények A rendezett épületek és a felújított harangtorony magával ragadja a Kisdérre látogatók tekintetét Fotók: Löffler Baranyai barangolások Kisdér Az aszfaltutat mérgeszöld tujákkal, virágokkal szegélyező falu csendes. Csak a kocsma hangos. A nyitott ajtón bágyadtan bekukucskáló későőszi napsütés megtörik a habját vesztett, félig-harma- dáig kiürült söröspoharakon, s olyan árnyékot vet az asztalra, mintha drapériák takarnák a laminált farostlemezt. A kicsi helyiségben négyen veszik körbe az asztalt, jó hangosan beszélgetnek, néha nagyokat nevetnek.-Mit csinálhat a szegény ember, elszopogat néha egy egy-egy fröccsöt - most azért iszok sört, mert elfogyott a bor -j aztán Mitárgyalja a yj- lág dolgait:-í mondja Csirke László, akinek gyűrött arcáról életének 63 esztendejét leolvashatja az ember. Sok szó nem jut az öregnek, mert fia, Ljászló és Solymosi Sándor közbevág. Sándornak öt szép gyermeke van, s tíz unokája. S ha azt vesszük, hogy még mindig csak 48 éves, akkor az ember ugyancsak elcsodálkozik. Jó ideje munkanélküli, csakúgy mint a 40 éves Csirke László, segély már egyiküknek sem jár, most az önkormányzat alkalmazza őket.-Mi vagyunk a közhasznú mihasznák! - így Sándor. Nevetés rázza meg a kocsmát, amelynek elültéltével rám kérdez.- Tudja mi az? A mi falunkban a polgármester azt találta ki, hogy járadékot nem fizet ki csak úgy „automatice”, aki már nem jogosult a segélyre, annak dolgoznia kell a falu érdekében. Közhasznú munkát kell végeznie. Hát ezért vagyunk mi közhasznúnk, s hogy miért mihasznák, azt ugye ne részletezzem.- Most pedig ebédidőben vannak.- Ez pontosan így van - erősíti meg Csirke László a mi polgármesterünk ugyanis nagyon rendes ember. Azt mondta, idefigyeljetek, engem nem érdekel, mikor dolgoztok, de ez a kerítés legyen meg ekkora. Hát meg is lesz! A négy ember évődik egymással, aztán célba veszik Szenti Bélát. Ő üzemelteti a kocsmát, s azt állítják a többiek, hogy még életében nem ivott egy korty alkoholt sem.- Valóban nem iszom, cukkolnak is miatta eleget. Manapság amerre csak jár az ember, többnyire befelé- fordulást, irigységet, kedély- telenséget lát. S itt Kisdéren, ebben a Pécs-közeli csöppnyi faluban olyanokkal hozza össze a sors, akiken látszik, őszintén szeretik egymást, s bár az anyagi értelemben vett jómód elkerüli őket, mégis boldogok. Kisdér gyönyörű falu: érdekes, hogy bár olyan sík területen fekszik mint az asztallap, erdők sem ölelik körül, folyóvíz, tó sincs a közelben, mégis ritka szép. Az idegennek az az érzése, mintha egy szlovén vagy burgenlandi településen járna, mindenütt betonjárda, virág, örökzöld, egymással szembenéző ízléses buszvárók, felújított harangtorony, hófehéren hívogató faluház, s bár alig van új épület, a régiek, s á még régebbiek is rendezettek. Sehol nincs hivalkodó pompa, kivagyiság, de van szerény tisztesség.-Milyen ebben a faluban polgármesternek lenni? - kérdem dr. Ács Imrétől, aki húsz évvel ezelőtt nősült ide, s aki társadalmi megbízatásként végzi ezt a munkát. Főállásban ugyanis a MÁV Pécsi Üzletigazgatóságán az igazgatási iroda vezetője.- Négy évvel ezelőtt azt vállaltam fel, hogy ezt a nagy hátrányba került kis falut - a tanácsrendszerben Baksa társközsége volt, s ide nem igen jutottak pénzek - felzárkóztassuk. Attól persze még messze vagyunk, hogy elégedettek legyünk, de szép eredményeket értünk el. Nagyon szeretem Kisdért, s örülök, hogy tehetek a községért, s polgármester lehetek. Dr. Ács Imre időnként a hasához nyúl, nemrég műtötték, majd nem a dicsekvés szándékával sorolja a falu fejlődésének főbb állomásait: így az új gázcseretelepet, a csapadékvíz elvezetés megoldását, a régi épület átalakításából született faluházat, a ravatalozót, a fedett buszvárókat, az egykori iskolából kialakított kápolnát, azt, hogy a község valamennyi járdája betonozott, belterületi útja aszfaltozott, hogy a televízió-műsor kábelen keresztül érkezik, hogy falugondnoki állást létesítettek . . .-Miből futotta ennyi mindenre? — Évente 3,5 millió forint a költségvetési támogatásunk, ebből tényleg nem tudtunk volna ennyi mindent megcsinálni, azonban szinte minden létező pályázatra benevezünk. Többnyire eredményesen. Ennek is köszönhető, hogy látványosan tudott Kisdér fejlődni. Most például a „ Virágos Magyarországért” pályázaton indulunk. S bár tudom, nem nagy dolog, de a társadalmi munkában végzett polgármesteri ténykedésem illetményének csak azt a részét veszem fel, ami a tényleges hivatali kiadásaimat fedezi, illetve azt sem mindig. Azt már csak hallkan tette hozzá, hogy a falu vásárolt egy Robur buszt, amellyel az óvodásokat, iskolásokat rendszeresen elviszik Baksára, de az időseket éppen úgy szállítják, mint Pécsre a színházba járókat. A kisdéri óvodások és iskolások menzájához is jelentős mértékben hozzájárul az önkormányzat, ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a szülőknek egyetlen fillért sem kell fizetni a gyerekek étkezéséért. Mondom a polgármesternek: már-már idilli a kép. ennyire rendben mennek a dolgok Kisdéren? Dr. Ács Imre rámnéz, s szinte gondolkodás nélkül válaszol.-Dehogy! Hogy is lehetne, hiszen ebben a kis faluban a lakosság nagyven százaléka nyugdíjas, nem magas nyugdíjjal, a munkanélküliség sem jobb, mint másutt, azonban ezt a kérdést másképpen „kezeljük ”. Csak annak fizetünk járadékot, aki valamilyen közmunkát csinál! Aztán akadnak még megoldásra váró problémák, így például a szennyvíz, a lakossági hulladék elhelyezése. Egyáltalán nem idillikus a helyzetünk, s még korántsem tudtam mindazt megtenni a községért, amit ígértem. Kisdért még nem látom olyannak, mint emilyennek szeretném. Kisdér utcáján sétálva simogatja az embert a nyugalom, a békesség. Az éppen, hogy fuj- dogáló szellőben mocorognak a tuják, hancúroznak a járda mellett pompázó sárga büdöskék, cirmos petúniák, szerény árvácskák. Jó lehet itt élni. Valóban jó? Szemben jön velem egy fiatal hölgy, gyerekkocsit tói, kiderül, 16 éves kora ellenére asszony, igaz a kocsiban a kicsi - egy éves és Nikolettnek hívják - nem az övé, hanem a nővére babája, az övé otthon van, alszik.- Nagyon unalmas Kisdéren, semmi szórakozás nincs, én bizony elköltöznék, ha tehetném - mondja Solymosi Klára. — S az sem jó, hogy kevesen vagyunk fiatalok. Tudja, a falu, az falu marad. Aki szereti, annak jó. De csak annak. Az vitathatatlan, Kisdér nagyon szép, s fejlődik is az utóbbi években, de egy város azért más. Ugye? Valóban más. Jobb városban élni? Magam sem tudom. Roszprim Nándor Hamarosan a szociálpolitikai kedvezmény helyett lakásépítési kedvezményt vehetnek igénybe azok a családok, illetve gyermeket vállaló fiatal házasok, akik újonnan épült lakást szeretnének megvásárolni vagy saját erőből fognak hozzá a lakásépítéshez, az otthon teremtéshez. A kormány nemrég döntött arról, hogy az egy gyermekes családoknak 50 ezer forint szociálpolitikai kedvezmény helyett a jövőben 200 ezer forintot, a két gyermekes családoknak 300 ezer forint helyett 1,2 milliót, a három gyermekes családok esetében pedig 900 ezer forint helyett 2,2 milliót juttatnak állami támogatásként lakásproblémáik megoldásához. Telekes György, a Pénzügyminisztérium lakáspolitikai főosztályának vezetője ezzel kapcsolatban a következőkre hívja fel az érintettek figyelmét:- Az új kedvezmények csak a rendelet kihirdetését követő ötödik, naptól hatályosak, de még várhatóan az idén érvénybe lépnek. Ez a gyakorlatban any- nyit jelent, hogy miután a Magyar Közlönyben megjelent a rendelet hivatalos szövege, A Pénzügyminisztérium 1995-ös költségvetési elképzelései között szerepel, hogy a személyi jövedelemadó bevételek nagyobb aránya - 30 helyett 35 százaléka - gyarapítsa a jövő évtől a helyi önkormányzatok kasszáját. Ez ugyan kedvező változás, de a korábbi 50 százalékos részesedéshez képest még így is jóval kevesebb. Pedig az önkormányzatok súlyos anyagi helyzetben vannak. Á Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 1993-tól kezdődött a helyzet nagymértékű romlása. Abban az évben több mint háromszor annyi hitelt vettek föl az önkormányzatok, mint 1992-ben. A hitelfelvételek azonban megyénként, ön- kormányzatonként rendkívül eltérő képet mutatnak. A megyei önkormányzatok az adott évben lejáró hiteleket részesítették előnyben, s zömmel az intézmények működtetéséhez szükséges hiányokat fedezték a pénzből. A hiteleknek csak alig több mint felét fordították fejlesztésre. Tavaly az önkormányzatok kiadásai 23,2 százalékkal haladták meg az előző évit. A kiadásokon belül átlagosan 71-72 százalékra tehetők az úgynevezett működési költségek, amelyek 41 százaléka bér, illetve bétjellegű kiadás. A működtetés finanszírozását megnehezítette a magas infláció, az ÁFA-kul- csok emelkedése, a szociálpolinégy nap múlva a pénzintézeteknél - a helyi OTP-nél vagy a Takarékszövetkezeteknél - jelentkezhetnek szerződéskötésre az érintettek. A korábban kötött szerződésekre ez a magasabb összegű kedvezmény nem érvényes, és a rendelet életbelépésével egy- időben megszűnik az áfa visszatérítés lehetősége is. Azok, akik az építkezésükhöz már áfa visz- szatérítést kértek, nem vehetik igénybe a felemelt állami támogatást.- Sajnos nem kaphatnak ilyen kedvezményt azok sem, akik használt lakást vagy házat vennének, tehát nem saját erőből építkeznek, illetve nem újonnan épült lakást vásárolnak. A kormány ugyanis nem csupán az életkörülmények javítását szeretné elérni, hanem a lakásépítések ösztönzését, a gazdaság élénkítését is. A legrászorultabb családok ezeken a kedvezményeken túl a helyi önkormányzatoktól is kérhetnek lakáshoz jutási támogatást. Erre a célra az 1995-ös költségvetésben az ideinél két milliárd forinttal többet különít el a kormány. N.Zs tikai és közalkalmazotti törvény módosítása. A szakértők gondoltak egy önkormányzati bank létrehozására is, amely persze nem a piaci, hanem annál kedvezőbb feltételek mellett folyósítana hitelt. Erre azért lenne szükség, mert az 1993-ban kezdődött eladósodás, úgy tűnik, folytatódik és a bankok ezt már nem szívesen finanszírozzák. Hiteleik visszafizetésére egyre kevésbé lámák ugyanis garanciát, illetve fedezetet. Az önkormányzatoknak tehát növelniük kell a saját bevételeiket, ami a helyi adók vagy a bérleti, illetve a szolgáltatási díjak emelésével, végső soron az ön- kormányzati vagyon értékesítésével valósulhat meg. Mind gyakrabban és mind több ön- kormányzatnál élnek a kötvénykibocsátás módszerével is, hogy bővítsék anyagi forrásaikat. Míg 1992-ben országosan valamivel több mint 1 milliárd forint értékben bocsátottak ki fejlesztési célra kötvényeket, addig 1993-ban már ez az ösz- szeg 6,9 milliárd forint volt. A működési költségek fedezésére szánt kötvények értéke ugyanebben az időszakban 28.5 milliárd forintról 411 milliárd forintra nőtt. Az önkormányzatok 1994-es eladósodásáról még nincsenek összesített adatok, de a szakemberek borúlátók. Az adósság- csapda egyre mélyül? (Né-Z) Program - 4 évre Egészségesebb lakosságot Az egészségügy elhúzódó válságából csak a szerkezet átalakítása jelenthet kiutat - állapította meg a Népjóléti Minisztérium most elkészült program-tervezetében. Az egészségügy alapvető problémáit elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a kórházi kapacitás túlméretezett, a jelenlegi anyagi forrásokból nem finanszírozható megfelelően. Ennek következtében sok gyógyintézet épülete, felszerelése leromlott, nélkülözi a korszerű diagnosztikai és terápiái eszközöket - a kórházon kívüli ellátás lehetőségei viszont szűkösek. Egyszerűsödik a betegellátás Ezért az egészségügyi kormányzat úgy ítéli meg, hogy az egyik legfontosabb tennivaló az egészségügy szerkezetének korrekciója. A járóbetegeket, akiket az ambulancián is elláthatnak, a szakorvosi rendelőkben kezeljék. Ezt elősegítendő lehetővé teszik, hogy a jövőben az eddiginél több orvosi szakma képviselőjét lehessen közvetlenül, a háziorvos utalványa nélkül felkeresni. A krónikus betegeket lehetőleg otthonukban ápolják majd. A házi beteggondozás kialakításában számítanak a helyi ön- kormányzatok és a társadalombiztosítás támogatására. A kórházba főleg azokat utalják, akiket az ambulancián nem lehet állapotuknak megfelelően ellátni. így lehetővé válik, hogy fokozatosan megteremtsék a korszerű gyógykezelések, műtétek optimális feltételeit. Az a tény, hogy szétválasztják az úgynevezett aktív és krónikus kórházi- ágyakat, nem azt jelenti, hogy kevesebb gondot fordítanak a krónikus betegek ellátására. A szervezeti átalakítás az ő javukat, a rehabilitáció fejlesztését is szolgálja. A tárca kezdeményezi az egészségvédelem, a betegellátás személyi feltételeinek jobbítását is. Jelenleg ugyanis az orvosok, szakdolgozók szakmai és területi eloszlása éppen olyan aránytalan mint az egészségügy szerkezete. Az orvosi rendelőkben, gyógyintézetekben általában van elegendő orvos, de lényegesen kevesebb, vagy éppenséggel hiányzik a tapasztalt szakdolgozó, már pedig az orvos munkája nem lehet eredményes szaksegítség, gondos ápolás nélkül. Gondoskodni kell megfelelő számú szakdolgozó magasszintű képzéséről, munkájának anyagi és erkölcsi elismeréséről. A munka nem árthat! A foglalkozás-egészségügyet ugyancsak meg kell újítani. A programtervezetben előirányzott első lépés a foglalkozás-egészségügyi balesetbiztosítás megalakítása. Ez a szervezet fedezi majd a foglalkozás-egészségügyi szolgálat költségeit, a balesetek és a foglalkozási betegségek biztosítási ellátását, kártérítéseit. Az ágazat jogszabályainak revízióját is tervezi az egészségügyi kormányzat, mert - mint a program-tervezetben indokolták - az egészségügy működését meghatározó alapvető normák már túlhaladottak. Új jogszabályok megalkotását ugyancsak előirányozta. Nagyon fontosnak véli, hogy mielőbb megszülessen például az új egészségügyi törvény, amely átfogóan szabályozza az egészségügyi ellátás szakmai követelményeit, valamint a betegek jogait rögzítő törvény. A betegek nem tudják: milyen szolgáltatásokra jogosultak járulék-fizetésük ellenében. A tárca, s a hatáskörébe tartozó intézmények tevékenységükkel egyre nagyobb mértékben kívánják elősegíteni a betegségek megelőzését. A társadalommal együtt igyekeznek megvédeni az embert a betegségektől. A stratégiát az egészségmegőrzés nemzeti programjában, a lelki-egészségvédő, a szűrő és a környezet-egészségügyi és más programokban fektetik le. Molnár Erzsébet Nagyobb önállóság - kevesebb pénz? Eladósodott önkormányzatok í h r i
