Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-01 / 301. szám

1994. november 1., kedd Kistermelők aj Dunántúli napló 11 Őszi talaj munkák a kiskertekben Most érleli termését a vadon élő csipkebogyó Fotó: Tóth L. Gyümölcstermesztés - korszerűen Csipkegyogyó - C-vitamin a télre Az utóbbi idők csapadékos időjárása mélyen átáztatta a ta­lajt. Tapasztalható, hogy még a lejtős területeken is - bár ott az elfolyás veszélye nagyobb - 30-30 cm mélyen átnedvesedett a talaj. A sima, lejtésnélküli te­rületeken pedig még ennél is mélyebb az átázott talajréteg. Ebből következik, hogy az őszi szántás, kiskertekben az ásás könnyen elvégezhető. A talaj­munkát megelőzően azonban el kell végeznünk a terület letaka- rítását. Már többször hangsú­lyoztam és most megismétlem, hogy a kiskertekben nem kell minden összegereblyézett gazt és egyéb szármaradványt elé­getni. A szármaradványok és nem magot érlelt gyomokból ér­tékes kompasztföldet lehet ké­szíteni. A terület letisztítása után a következő munkafolyamat az érett, komposztált trágya kiszó­rása. Azon a területen, ahol nem gyökérzöldségféleséget kívá­nunk termeszteni, négyzetmét- renként 4-6 kilgoramm már em­lített trágyát, egy deka foszfor és 2 deka káli hatóanyagot szó­runk ki, majd 30-35 centiméter mélyen felásózzuk. A munkafo­lyamat kivitelezésénél ügyel­jünk arra, hogy az említett mélység mellett minél véko­nyabb szeleteket fogjunk az ásóval, mivel így tökéletesebb lesz a talajmunkánk. Ásás után a területet gereblyézzük simára és akár a tavaszi ágyásokat is előkészíthetjük. Nem kell félni az őszi gereblyézéstől. Tavasz- szal a fölösleges talajmozgatás - tárcsa, borona, gereblye - 8-10% talaj nedvességvesztesé­get okozhat. „Tél alá99 vetés Az utóbbi évek rendkívüli aszályos időjárása figyelmeztet arra, hogy a téli csapadékot a ta­lajban meg kell őrizni. Sokan arra hivatkozással nem végez­nek ősszel megfelelő talajelőké­szítést, mondván: a nagy hantok télen jobban szétfagynak. Igen! Ha van nagy hant, az esetleg szétfagyhat, de az apróbb mor- zsalékos szerkezetek ugyanúgy ki vannak téve a téli fagyhatás­nak, mint a nagy rögök. Az apróbb talajrögök viszont a ki­sebb fagyhatásra is szétmálla- nak. Ezen túlmenően további előnye az őszi talajelőkészí­tésnek, hogy tavasszal csupán egy gereblyézéssel, simítással elvégezhető a vetőágyás és vet­hető a korai zöldségféleségek - mák, zöldborsó, gyökérfélesé­gek stb. - magvai. A középkötött talajokon a ta­vaszi késői szikkadás miatt nem lehet a talajra rámenni. Ebből adódóan megkésik a petrezse­lyem vetése. Ezt megelőzendő, már most elvethető a petrezse- lemy magja. Tudvalévő, hogy a petrezselyem magja nagyon las­san csírázik (21-30 nap). A ke­lés csak jól előkészített, apró, morzsalékos szerkezetű, megfe­lelően üllepedett talajban sike­res. Ezt az állapotot most ősszel sokkal sikeresebben előidézhet­jük. A petrezselyem sikeres termesztésének előfeltétele: a talaj legalább 35-40 cm mély­ségig laza legyen, hogy a gyö­kerek zavartalanul fejlődhesse­nek benne. A kötött, nem elég mélyen lazított, tömörödött ta­lajban ugyanis a gyökerek nem tudnak kellően kifejlődni, ol­dalra elágaznak és értéktelen torz gyökértest fejlődik. Az ol­dalágas torz gyökérfejlődésnek a sekélyen művelt talajállapoton kívül előidézője lehet a szára­zság és a fonálféreg fertőzés is. Előbbi ellen öntözéssel, utóbbi ellen pedig talajfertőtlenítéssel védekezünk. Tavasszal, amikor a talaj plusz 5 C fokra felmelegedett, BASAMID G talajfertőtlenítő használható sikerrel. Hidegebb időben az alkalmazása nem ajánlatos, mivel a gázosodás nem tökéletes. Ezért nem java­solható késő ősszel hidegben a talajfertőtlenítő szer használata. Másik fontos tényező a ve­tőmag életkora. Törekedjünk arra, hogy fiatal, 1-2 éves vető­magot használjunk (A csírázó­képességet 3-4 évig tartja meg.) Egy grammban 666 db mag ta­lálható. (Terbe I.). A gyengébb csírázásra is számolva, 10 négyzetméterre 4-5 gr mag vet­hető. A sortávolság 25-30 cm, a vetési mélység: 1—1,5 cm. Ta­vasszal az egyelésnél folyómé­terenként 35-40 db-os állo­mányt hagyjunk meg. Az eset­leges kelési idő elhúzódására számolva, a vetőmag közé salá­tamagot keverjünk, hogy az úgynevezett vakkapálást köny- nyebben elvégezhessük. A fajtákat illetően két fajtatí­pusa van a petrezselyemnek: az egyik a gyökérpetrezselyem (a Korai cukor, Félhosszú és a Hosszú), a másik pedig csupán a lombozatáért termesztett fajta, a Mohafodrozatú. Ez utóbbi fo­gyasztható gyökeret nem fej­leszt, csupán a lombozatáért termesztik, míg a félhosszú friss fogyasztásra és tárolásra egy­aránt alkalmas fajta. Dr. Tamcsu József A vadon élő csipkebogyó most még érleli - kb. szeptem­ber eleje óta - termését, indo­kolt, hogy termesztésétől szót ejtsünk. A vadon élő rózsafajok összefoglaló, fajtát meg nem különböztető neve a csipkebo­gyó, de nevezik csipkerózsának, gyepürózsának, ebrózsának, hecsedlinek, bicskének is. Ha­zánkban szó szerinti termelésé­ről nem beszélhetünk, hiszen csupán a vadon termett bogyók begyűjtéséről van szó, de Eu­rópa több országában terme­lésbe vonták és a termelési cé­loknak megfelelően fajtákat szelektáltak. Terméséből - mely gazdag C, B, P, K, E vi­taminokban, karotinban és an- tocianinban - szörpöket, ízeket állítanak elő, növekszik tea alapanyagra a szárítmány készí­tése és kellemes ízű bor is előál­lítható belőle. A csipkebogyó cseijék 2-3 méter magasra nőnek meg, jel­legzetes a hosszú ágaik íves le­hajlása, leveleik 5-7 levélből állnak, ezek összetetten, szár­nyasán helyezkednek el. Jel­lemző rájuk a hatásrendszerük tüskézettsége, mely a metszést és főleg a betakarítást nagyon megnehezíti. Viráguk öttagú vi­rágszerkezetű, 3-4 cm átmérőjű, fehér, vagy világos rózsaszínű, május végén, június elején nyíl­nak. Belőlük lesz az ovális, rit­kán gömb alakú, 1,5-3 cm-es, húsos falú aszmagtermés, mely belül sok magot tartalmaz, a magokat merev, szúrós szőrök veszik körül. Szereti a mészben gazdag és jó vízgazdálkódású területet, de a termelés szempontjából óriási előny, hogy szárazságtűrő és olyan kitett, meredek lejtőn is termeszthető, ahol más gyü­mölcs telepítése szóba sem jö­het (megjegyzem, hogy az ön­tözést 1,5-2-szeres terméssel hálálja meg). Termesztésbe vonáskor 3,5x2,5 méteres sor és tőtávra ültessük, ősszel vagy tavasszal telepítsük, őszi ültetéskor az el­telepített kis bokrot kupacoljuk fel. Tavasszal 4-5 rügyre metsz- szük vissza a vesszőket, az ezekből nyert hajtások fogják adni a bokor 6-8 vázágát, ami­vel a bokor kialakítását el is vé­geztük. Évente ritkító és ifjító met­szésben kell részesíteni a rend­szeres és bő termés érdekében (fajtától függően hektáronként 4-8 tonna terméssel számolha­tunk). A metszést hosszú szárú metszőollóval végezzük a tüs­kék okozta sérülések elkerülése végett. Betakarítása kézzel történik, általában szeptember elején kezdődhet, ekkor a még félérett, kemény, világospiros bogyókat szedik, amiből hasítva, magta- lanítva szárított csipkehúst állí­tanak elő. Az érés későbbi sza­kaszaiban a húsa puhul, ekkor egészben szárított bogyó készül belőle. Szárítani szellős, száraz, tiszta padláson a legcélszerűbb, vagy udvaron kiterített pony­ván, csak pár centi vastagság­ban. Ha szárító kereten szárít­juk, úgy vigyázzunk arra, hogy a keret szitája nem lehet vasból, mert a vasoxid bontó hatású a C-vitaminra (márpedig a csip­kebogyó C-vitamin,tartalma tíz­szerese a citroménak). Ha ültetvényben termesztjük, akkor gondosan tápanyagpót­lásban kell részesíteni, elsősor­ban a kálium és nitrogén igénye magas. A betegségek közül a rózsa-lisztharmat, a rózsarozsda és a fabreás levélfoltosság káro­sítja, ezek ellen védekezni kell. A kártevők közül a rózsa-levél- tetvek ellen kell megvédeni. Buzássy Lajos „Kistermelők” rovatunkkal legközelebb november 15-én jelentkezünk Vessünk paszternák magot! A sokak számára ismeretlen növényt, a paszternákot Euró­pában nagy tömegben termesz­tik leveszöldségnek, szárít- mánynak. Azokban a kertekben, ahol a talaj gyenge minősége miatt a petrezselyem csak fejlet­len, elágazó gyökereket képez, ott a paszternák még jól ter­meszthető, termőképessége is nagyobb, mint a gyökérpetre­zselyemnek. Tél alá vetéssel a fagyok be­álltáig még vethető. Magja las­san csírázik, a vetéstől az első csírák megjelenéséig gyakran 2-3 hét is eltelik, ezért a gyomo- sodásra hajlamosabb talajokon célszerű soijelző növényeket vetni. Magja apró, 10 m2-re számítva a gyengébb csírázásra is - 5-6 gramm vetőmag szük­séges. 1,5-2 cm mélyen, 35-40 cm-es sortávolságra vessük, majd valamivel ritkábbra egyel­jük, mint a petrezselymet, fo­lyóméterenként csak 20-25 nö­vényt hagyjunk meg. Borospincék büszkeségei Tiszta, illatos, harmonikus Aki került már olyan szeren­csés helyzetbe, hogy egy vér­beli borosgazda vendége lehe­tett, valószínűleg legszebb em­lékei között őrzi ezt a látogtást. Minden bizonnyal a pince előtt állt egy vén diófa, s annak ár­nyat adó ágai alatt egy kecske­lábú asztal két lócával. A ven­dégszerető házigazda odavitte topójában pincéjének büszke­ségeit, s nyilván minden pohár után kíváncsiskodott: ugye íz­lett? Nincs ember, aki e kér­désre tagadó választ adna, még ha a borok mindegyike nem is volt a legkiválóbb. A környezet varázsa ízlésünkre is hatással van, s megszépíti értékítéletün­ket. Aztán csendesebb óráinkban elgondolkozhatunk rajta: tény­leg mitől jó igazán a bor? Ha el­tekintünk a hangulati hatások­tól, vajon van-e objektív mér­céje a bor ninőségének? Borminősítés Manapság egyetlen bormin­táról akár több száz adatot kö­zölnek a modem mérőkészülé­kek. Vajon ezek az információk mindent el tudnak mondani a borról, s a tudomány további fejlődésével nem is lesz szükség az emberre, aki véleményt al­kot? Úgy gondolom, nem fenye­get ilyen veszély. Amíg a föl­dön nem képesek eldönteni a mindentudó gépek, hogy két fi­atal lány közül melyikük a csi­nosabb, szeretetre méltóbb, amíg költők, művészek élnek közöttünk, addig a bor értékét sem lehet pusztán műszerekkel mérni. De ahogy szépségversenye­ket is tartanak, összehasonlítva az összehasonlíthatatlant, ugyanúgy szükséges, hogy ava­tott szakértők mondjanak ítéle­tet a borokról is. Ha a borbírálat lényegét rö­viden össze akarjuk foglalni, először néhány fontos elméleti kérdést kell tisztáznunk. Min­denekelőtt a borbírálat semmi­képp sem misztikus mutatvány, hanem egy vizsgálati módszer. Nem a laboratóriumi mérések helyett van rá szükség, hanem azok kiegészítésére, hiszen két vizsgálat együttesen minősítheti csak igazán a bort. A bírálat nem titkos felisme­rés, esetleg bekötött szemmel, hanem összehasonlítás, vagy még inkább rangsorolás. Azaz egy megadott minőségi kategó­rián belül kell minősíteni a bort, összehasonlítani ugyanannak a kategóriának a többi borával. Ahogy egy elefántot nem lehet egy majomhoz hasonlítani, ugyanúgy egy könnyű asztali bort sem lehet egy tokaji aszú­hoz. Bírálni csak akkor lehet, ha a tárgyi és személyi feltételek adottak. Előbb a borok optimá­lis és egyforma hőmérséklete, a megfelelő talpas kóstolópohár, az ízlelést segítő kísérő falatok (kifli, sajt, alma) és egy égő gyertya. A személyi feltételek: legalább három bíráló, akik egészségesek, nem ettek a kós­tolás előtt erősen fűszeres ételt, s a bírálat alatt nem gyújtanak rá. Fontos megemlíteni, hogy a vizsgálat során a bírálóknak el kell feledkezniük saját ízlésük­ről, nem szabad, hogy az érvé­nyesüljön véleményük megal­kotásakor. Látás, szaglás, ízlelés Többféle célból, többféle módon lehet borbírálatot tar­tani. Titkos bírálaton mindenki külön-külön kóstol, s csak vé­gül vetik össze az eredménye­ket, ha nyilvános a vizsgálat, minden tételt megvitatnak, és addig győzködik egymást, amíg sikerül azonos véleményt kiala­kítaniuk. Természetesen - kóstolni kell már az újbort is, s minden pin­cei művelet során ajánlatos a kóstoló, de nélkülözhetetlen az igazi bírálat a készre kezelt bo­rok esetén. Ilyenkor a bírálatból már ki kell zárni minden olyan bort, ami az ízlelés során bármi­lyen hibára, betegségre utal. így értékelhetetlen a zavaros, dugó­ízű, túlkénezett, egérízű vagy más ízhibás bor. A bírálat során akkor járunk el helyesen, ha valamennyi ér­zékszervünket hasznosítani tud­juk. A tapintás és a hallás persze csak jelképes, a dugó kihúzásá­nak tevékenységére korlátozó­dik. Ám, ha már a poharunkban a bor, kezdődhet a komoly munka. A gyertya fénye felé fordulva győződhetünk meg a bor tiszta­ságáról. Néhány éve még bo­csánatos bűnnek számított a borban úszkáló néhány azbeszt­szál, ami a szűrés következmé­nye volt. Azóta bebizonyoso­dott az azbeszt rákkeltő hatása, s e káros anyag használata leke­rült a napirendről. A bor színe is fontos kérdés. A mai közízlés fehérborok ese­tén csak az egészen világos, zöldfehér vagy ezüstfehér színt fogadja el, még akkor is, ha több éven át érlelt borról van szó. S ez egy nagyon lényeges' szakmai követelmény, amit minden gazda kénytelen tudo­másul venni, ha el akarja adni a borát. Az oxidativ technológiá­val készülő sötét, sárgás borok ideje lejárt. A szemrevételezés után a bor illatáról győződünk meg. Óva­tosan megforgatjuk a poharat, hogy a bor felülete minél na­gyobb legyen, majd közel ha­jolva, egy szippantással beszív­juk a levegőt. Mit kell érzékel­nünk? Egészséges, friss borilla­tot, ami a szőlőre emlékeztető elsődleges illatokat tartalmaz. Ezenkívül a legtöbb borfajtának egyéni illatkaraktere is van, kü­lönösen jellegzetes a muskotá- lyos borkoké. Az illat érzékelése után már kialakul bennünk a várakozás, hogy milyen ízre számíthatunk? Ekkor jöhet a lényeg, a kósto­lás. Egy kortyot a szánkba ve­szünk, jó alaposan megforgat­juk, majd lenyeljük. A külön­böző összetevőket a száj külön­böző pontjain lehet a legjobban érzékelni, ezért fontos legalább egy kortyot ténylegesen is le­nyelni. S ekkor kell dönteni a minő­ség alapkérdésében: harmoni- kus-e a bor? Ideális esetben a bor színének, tisztaságának ész­lelése, az illat keltette várakozás tökéletes összhangot alkot az íz­leléskor tapasztalható savössze­tétellel, alkoholtartalommal és az egyedi, fajtától vagy tájegy­ségtől származó ízzel, bükével. Ebben az esetben a bor megér­demli a legmagasabb elisme­rést, természetesen a saját kate­góriájában, az ott kóstolt többi borhoz viszonyítva. Aranyérem, díszoklevél Az összehasonlítás meg­könnyítésére a számszerű érté­kelés, pontozás terjedt el, két alapvető változatban. Az első esetben a hibákat pontozzák, s olyankor az a bor a legjobb, amelyik a legkevesebb hibapon­tot kapja. A másik lehetőség, amikor egy tökéletesnek elkép­zelt elméleti csúcsponthoz (álta­lában 20 pont) hasonlítják a bo­rokat, s az a legkitűnőbb, amely a legjobban megközelíti ezt. Borversenyeken e pontszámok alapján adják ki az okleveleket, díjakat. A vörösborok, pezsgők vagy a különleges egyedi tech­nológiával készült fehérborok (Barrique, szamorodni, aszú) esetén mások a követelmények, amikkel a bírálóknak tisztában kell lenniük. De ott is fontos szabály, hogy minden bort a sa­ját fajtacsoportján belül lehet csak értékelni. A borbírálatnak egyedi nyel­vezete van, de érdekes lehet időnként olyan személyeket is bevonni a bírálatba, akik nem szakemberek, csak „amatőr borbarátok”. így a megszokott szakmai szóösszetételek helyett olyan kifejezések, hasonlatok születnek, amelyek egyaránt jel­lemzik a magyar nyelv és az ezerarcú bor hihetetlen gazdag­ságát, változatosságát. S ezzel véget is ér a borbírá­lat hivatalos része. De koránt­sem fejeződik be a,bor élvezete, sőt csak ekkor kezdődhet iga­zán. Hiszen az érzékszervi tu­lajdonságok a töredékét sem képesek elmondani, mindan­nak, ami egy pohár jó borban megtalálható. A bor jókedvre derítő, feszültséget oldó, ugyanakkor önmérsékletre ta­nító hatását nem lehet csupán érzékszervi tulajdonságokkal mérni. A bor jóval több ennél, ezeréves történelmünk szerves része, kultúránk fontos alkotója, ünnepi asztalaink ékessége. (Kertészet és Szőlészet)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom