Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-19 / 288. szám
1994. október 19., szerda Közélet üj Dunantüii napló 11 A Szabad Európa Rádió története megírhatatlan Egy éve elnémult egy hang 1993. november 1-el elnémult az éter hullámain egy nagyon jól ismert hang, amely hosszú évtizedeken keresztül százezrek, sőt - túlzás nélkül mondhatjuk - milliók számára az igazság hangja volt az elnyomás, a diktatúra időszakában. A Szabad Európa Rádió magyar műsora 1993. október 3-án szólalt meg utoljára . Miután elhangzottak az utolsó, amolyan búcsúműsorok, Lengyel Szaniszló - alias Ri- bánszky László -, a magyar osztály igazgatója fájó szívvel elbúcsúzott a hallgatóktól. A müncheni központban, valamint szerte a világon - köztük Magyarországon is - tevékenykedő munkatársak - nem egy briliáns tollú publicista, kitűnő riporter - vették a kalapjukat és igyekeztek más munkalehetőség után nézni. Most nincs értelme foglalkozni azzal a nagyon is vitatott kérdéssel, hogy az 1951-ben létesült Szabad Európa Rádiónak miért éppen a magyar osztályát szüntették meg elsőként, mert erre jelenleg nem létezik megbízható válasz. Amióta Bili Clinton költözött a Fehér Házba, a Szabad Európa Rádió támogatása a minimálisra csökkent. 1994 késő őszig a rádió valamennyi osztályán minden második állás megszűnik. Mintegy 1500 szerkesztőt, újságírót és technikust menesztettek. A negyedénél is kevesebbre csökkentik a cseh, a lengyel, a bolgár és a román osztály munkatársi gárdáját. A cseheket és a lengyeleket már ki is akolbólí- tották Münchenből, ők Prágából, illetve Varsóból adják alaposan leszűkített műsorukat. De térjünk vissza a magyar osztályhoz! A közelmúltban Halász Péterrel, a régi kollégával és baráttal beszélgettem Münchenben, aki közel 35 évig volt a Szabad Európa Rádió munkatársa és a magyar osztály aligazgatójaként ment nyugdíjba. Halász Péter az 1956-os forradalomig jelentős pályát futott be Magyarországon. Még nem volt húsz éves, amikor első könyve megjelent, számos jegyzete, publicisztikája hangzott el a Kossuth Rádióban. Mindezen munkáival, majd filmgyári dramaturgként végzett tevékenységével nem egyszer szembe került a kommunista rendszerrel, ezért döntött úgy, hogy 1956 késő őszén családjával együtt elhagyta az országot. Csakhamar a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. Tudósította a rádiót New Yorkból, Londonból, majd ismét New Yorkból, végül a müncheni központban dolgozott. Kevés olyan munkatársa volt a SZER magyar osztályának, aki akkora tekintélyt vívott volna ki magának, mint Halász Péter. Jelenleg mint nyugdíjas él, de két-három hetenként színes, magvas jegyzete hangzik el a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában, és rendszeresen megjelennek jegyzetei a Magyar Nemzet hasábjain.- Mi a véleményed arról hogy most egyszerre annyian meg akarják írni a Szabad Európa Rádió magyar osztályának a történetét?- Szerintem ez a történet megírhatatlan! Valamikor hajdanán a magyar irodalommal foglalkozó gimnáziumi tankönyvünkben volt egy rövid elbeszélés, amely egy garabonciás festőről szólt, aki járja a vidéket, ajánlkozik a házaknál, hogy olcsó pénzért megfesti bárkinek a portréját. Az egyik helyen megkérdezi tőle a ház asszonya, hogy vajon meg tudná-e festeni elhunyt férje-ura arcképét, ha odaadja neki a róla egykor készült fotográfiát. Mi sem egyszerűbb ennél, válaszolta a festő, és megkapva a fényképet, legott munkához látott. Amikor azután kész lett a portré, az özvegyasszony nézte-nézte, majd egy idő után könnybelábadt szemmel felsóhajtott: szegény drágám, menynyire megváltozott a másvilágon. Nos, ez a régen olvasott kis novella jutott eszembe azoknak a törekvéseknek a láttán, hogy most mennyien igyekeznek papírra, vetni a Szabad Európa Rádió magyar osztályának történetét. Csak dicsérni lehet a szándékot és az igyekezetét, de az eredménnyel szembeni kételyektől sehogyan sem tud szabadulni az ember.- Vajon miért?-Roppant egyszerű! Azért, mert ez a történet megírhatatlan! Nem a rádió megalakulása, műsorainak készítése, a munkatársaihoz fűződő megannyi anekdota, vezetőségének változásai amiatt - személyekben avagy nézetekben - , hiszen mindez természetesen papírra vethető. A papíron azonban úgy megváltozik, mint az előbbiekben említett özvegyasszony megboldogult férje a másvilágon. Ez a rádió ugyanis a hangokban - a hangjaiban - élt, és ezek a hangok ma már némák ...- Minden bizonnyal arra gondolsz, hogy ezeket a hangokat ma már nem lehet megeleveníteni ilyen vagy olyan okokból?- Ezeknek a hangoknak a hőskora az volt, amikor a méregdrágán működtetett zavaró állomásokkal kellett megküzdeniük, sípoló, zakatoló, fergeteges káosszal. Persze a hallgatókon nem lehetett kifogni, tudták, hogy a rövidhullámok valamelyikén meglelik a hangot, azon ugyanis, amelyen a belügy vagy az államvédelmi hivatal illetékesei veszik szalagra, hogy azután az abból készült feljegyzés néhány példányát még magasabb illetékesek íróasztalára helyezzék. így ment tehát ez a fogócska-bújócska a rövidhullámon, míg végül a nem lankadó erőfeszítést siker koronázta, amikor is már jól érthetően szólt a HANG.-Az a hang, amely ma már nem reprodukálható?- Például Gallikuszé. Az egykori erdélyi kiváló újságíróé: Mikes Imre hangja, aki hevesen, energikusan, tagoltan beszélt: tudjuk, látjuk, mondjuk - így ejtette a szavakat, ami persze nyelvtanilag hibás, mert a szabály szerint a mássalhangzók hasonulnak, Gallikusz nyelve azonban tökéletes volt mégis, mert - talán nem is tudatosan, hanem ösztönösen - azt jelentette, hogy itt minden egyes betűnek külön is önálló súlya és mondanivaló van, őnála aztán nem hasonul semmi semmihez.- Ez csak egy példa. Van más is?- Például Indig Ottó, a kitűnő író hangja - mosolygó, derűs, emlékező. Vagy Bálint gazda - Czupi Bálint - dörmögése a sanyarú paraszti sorsról. Aztán Hanák Tibor tanáros hangja a filozófia tudományának útvesztőiről. Vagy Bojtár István hangja Rómából - egyébként Frank Miklóssal egyetemben ő tudósított Magyarországról a pápalátogatás során, sajnos, ma már nincs az élők sorában -, nincs az a római, aki nála szebben ropogtatta, hogy Bettino Craxi, vagy mint egy havas hegyoldalból sítalpakon csúsztatva le a nevet: Spadolini.- Mi tehát a végső következtetés?-Csakis a hangokra emlékeztem és emlékeztettem, nem tulajdonosaik tájékozottságára és tájékoztatására. Azért a hangokra, mert ezek híján holt anyag minden cikksorozat, könyv, miegymás, mert hogyan adhatná vissza ez vagy az a rövidhullámokon esztendőről esztendőre nap nap után napi tizennyolc órán keresztül folytatott fogócskát. Hogy lenne ez visszaadható akusztikailag? A magyarországi nemzedék azon tagjainak, akiknek ezek a hangok akkor sokat jelentettek, vagy akár csak valami reményt? Nagy részük már ugyanúgy elköltözött ebből az ámyékvilág- ból, mint a hangok tulajdonosai. Nem tanúk többé sem ezek, sem azok.- Tiszteletben tartva a nézetedet, miszerint a Szabad Európa Rádió története megírhatatlan, mégis fel kell tennem a kérdést, amely a Szabad Európa Rádió egykori nagyon sok hallgatójától származik: megírja-e valaha Halász Péter, aki valóban nagyon illetékes lenne rá, a SZER magyar osztályának történetét?- Nem valószínű. Tudtommal Ekecs Géza - a rádió műsorából Cseke László néven ismert kitűnő munkatársunk - is fontolgatta a rádióval kapcsolatos emlékiratainak közreadását, de azt hiszem, már letett róla. Én pedig úgy vélem továbbra is, hogy a Szabad Európa Rádió maradjon meg a hallgatók emlékezetében úgy, ahogy azt az éter hullámain keresztül hallották ... Geresdy László A Szabad Európa Rádió székháza - München Várhatóan hogyan alakulnak a 95-ös nyugdíjak? Az előkészítő tárgyalások elkezdődtek, sőt lezajlott egy eszmecsere Horn Gyula miniszterelnökkel is. A Nyugdíjasok Országos Kamarájának vezetői és szakértői azonban még további tárgyalásokat tartanak szükségesnek a jövő évi nyugdíjak emelésének mértékéről és módjáról. Törekvéseikről és a nyugdíjasok 95-ös kilátásairól a Kamara elnökét, Knoll Istvánt kérdeztük.- Az alapvető cél egyértelmű: olyan megítélést igénylünk a társadalom öregeinek, amilyen egy ledolgozott élet jogán megilleti őket. Nem megkülönböztetett elbánást, hanem olyat, amilyen az aktív dolgozóknak is jussa. A nyugdíjasok helyzetének alakításában tehát a biztosítási elemeknek és a szociális tényezőknek egyaránt érvényesülniük kell. A kamara elnöke a kilátásokat illetően pozitívnak tartja, hogy a kormányzat - szándéka szerint - támogatja a nyugdíj- emelések rendszerének méltányos változtatását. A gond azonban az, hogy egyelőre nem világos: milyen metódus biztosítja a nyugdíjak értékvesztésének megállítását.- Nagy kérdés, hogy a jövő évben a nettó átlagkeresetek növekedése vagy pedig az infláció mértéke legyen-e a járandóságok emelésének mércéje. Mindkettőnek van előnye, de hátulütője is. Ha az első változat érvényesül, azaz a nettó keresetek szolgálnak zsinórmérceként, rosszul járhat a nyugdíjas társadalom, hiszen a pénzügyi kormányzat a bérek, fizetések kiáramlásának visszafogását tervezi, s ez értelemszerűen visszafogja az idősek juttatásait is.-Van azonban árnyoldala a nyugdíjak inflációt követő rendszerének is. Tapasztalataink szerint az inflálódás statisztikai kalkulációja, például a fogyasztói kosár tételeinek árváltozása országos átlagban valós képet adhat, de a nyugdíjasok esetében nem hiteles. Egyszerűen azért, mert az idős, kispénzű embereknek a fogyasztói kosarában más cikkek, termékek vannak. Ezek árának növekedése az inflációs rátát, a fogyasztói árszínvonal egészét alig vagy csak kevéssé befolyásolja, a nyugdíjasok helyzetére azonban súlyos kihatással van.-Ezért a 95-ös gazdálkodás számainak, számításainak ismeretében, további mérlegelés, konzultációk alapján alakítja ki álláspontját és javaslatait a Nyugdíjas Kamara. Bírjuk a miniszterelnök ígéretét, hogy a közeljövőben újabb tárgyalásokon lesz alkalmunk ezek hatékony képviseletére - mondta befejezésül Knoll István. „Megvették” az időjárásjelentést. . . Csődbe mehet-e a televízió? Több, mint 2,4 milliárd forintos hiány terheli a Magyar Televízió számláját. A deficit enyhítésére - a kormány illetékeseivel folytatott tárgyalás alapján - van némi remény, de a gazdasági krízis elkerüléséhez belső átszervezések, intézkedések sora szükséges. Először felülvizsgálják a korábbi szerződéseket, hogy fokozatosan megszüntessék a pénzhiánnyal küszködő intézményben eluralkodott pazarlást. Nem fizetik ki a bemondóknak a korábban beígért évi 580 ezer forintos ruhapénz teljes összegét, amelynek a felét egyébként már felvették. A korábbi jogszerűtlen elbocsátások 25 millió forintjába kerültek a tévének. Érdekes jelenségekre bukkantak a revizorok. Kiderült, hogy voltak olyan műsorok, amelyekért készítőik első alkalommal fél millió forintot kaptak, ám érdekes módon a további adásokért már másfél millió forintot fizetett a televízió. A negyvenegy telephelyen működő televízió struktúrája a feladataihoz képest túlméretezett. A szakemberek megállapítása szerint negyven százaléka tehető á műsorok „túltermelése” és ezzel arányos a túlköltekezés is. A hétszáz fölötti állományi létszám csökkentésére pedig szinte alig van esély, hiszen a közalkalmazotti törvény értelmében 800 ezer-1,5 millió forintos végkielégítéseket kellene személyenként fizetni. A létszámleépítés egyedüli perspektívája a műsorgyártó vállalkozások, kft-ék létrehozása, amelyek megszületése felett a televízió vezetése is bábáskodni kíván. Friderikusz Sándor visszatérése is jól felfogott üzleti érdek. Ezt bizonyítja a „show-man” legutóbbi akciója, amely még a televízió sokat látott vezetését is meglepte: történetesen az, hogy Friderikusz reklám célzattal egyszerűen megvásárolta a meteorológiai intézet műsoridejét, a Híradó utáni időjárásjelentést. N. Zs. A csábítás trükkjei Köddé vált milliárdok Az egyedülálló komlói asz- szony felvette a kölcsönt. Fedezetül lakását adta, vállalva, hogy ha nem törleszt, kiköltözik két gyermekével az utcára. így fizetett be egy nagyobb összeget az újságban meghirdetett csillagászati kamat reményében. Eddig a szegénység szorongatta, most azt remélte, hogy ő lesz az ügyes. Pár hónap múlva minden összeomlott. Se tőke, se kamat, csak az adósság. Idén december 31-ig el kell hagyni két gyermekével együtt a lakást. A komlói asszonynak sokezer társa van szerte az országban. Kisemberek és kistő- kések futnak a pénzük után különböző rekordkamatokat ígérő és egy ideig ugyan fizető, de később a tőkebefektetést is eltüntető pénzügyi vállalkozások miatt. Egyes becslések szerint mintegy 30 milliárdnak veszett így nyoma. Hiteles, pontos szám még nincs, nem is lehet, mert nem minden becsapott jelentkezett még, s egyetlen ügyben sem született még jogerős ítélet. Néhány vállalkozást, amely ellen eljárás indult, a nyilvánosság előtt is megneveztek (Oninvest, Unigeston, T & KG). Újlakiné dr. Szabó Ildikótól, az Állami Bankfelügyelet jogi osztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy pillanatnyilag 280 vállalkozás vár még arra, hogy nagyító alatt vizsgálják meg: nem folytatnak-e tiltott pénzügyi tevékenységet. (Ilyen például a betétügylet is.) Az élet fintora, hogy ez év január 15-ig még csak büntetni sem lehetett a tiltott pénzügyi tevékenységet. Most már igen: vétségnek (!) számít, s a kiszabható büntetés felső határa 2 azaz kettő esztendő, függetlenül attól, hogy milliókról vagy milliárdokról van szó. (A tiltott pénzügyi tevékenység mellett a BTK régen ismeri a csalás fogalmát. Ennek két fő kritériuma van: más tévedésbe ejtése vagy tartása és a jogtalan haszon, mint cél. A büntetés az okozott kár mértéke szerint differenciált: különösen nagy kár esetében a tétel nyolc év is lehet. Ha ez a két fő kritérium bizonyítható a kötött szerződések alapján, a rendőrség csalás miatt indít eljárást. A probléma azonban az, hogy kellően ravaszul megfogalmazott szerződések esetében a csalás nehezen bizonyítható, és a bíróság elé csak a tiltott pénzügyi tevékenységekéiül.) Az Állami Bankfelügyelet szerint legjobb megelőzni a bajt. Újlakiné dr. Szabó Ildikó szerint tudomásul kell venni: nincs olyan tisztességes üzleti lehetőség ma Magyarországon, amely haszonként a banki kamatok többszörösét ígérhetné. Nem lehet hinni a jóbarátnak, szomszédnak sem, aki befizetett egy pénzügyi tanácsadó cégnek - a megfelelő szerződés után X ezer forintot - és már harmadik hónapja kapja a befizetett tőke után a 10 %-os kamatot, s most valódi jóakarattal ajánlja neki is ezt a lehetőséget. Akik milliókkal akarnak eltűnni, tudják, hogy ha az első hónapokban nem fizetnének, akkor azonnal lebuknának. Az első körökben így kisebb lesz ugyan a hasznuk, de bőven megéri, mert azok, akik már megkapták az első kamatokat, jószándékú propagandistává válnak a rossz ügynek, s példájuk hatására az óvatosabb, nagyobb pénzű emberek is beszállnak a tőkéjükkel. Aztán egyszer csak pénz helyett udvarias, késedelmet jelző levél jön, utána pedig semmi. Keresik a vállalkozást, a vállalkozót, de nyoma veszett. Se iroda, se ember. Új lakiné dr. Szabó Ildikó arra is felhívja a figyelmet, hogy a tájékozatlan emberek meg tudják téveszteni még a valódi, hivatalos pecsétekkel is. Az 1991-es LXIX. törvény 18 féle pénzügyi tevékenységet határoz meg: egyeseket engedélyhez köt, másokat csak bejelentési kötelezettség terhel. Ha például valaki bejelenti az Állami Bankfelügyeletnél, hogy szabályosan létrehozott vállalkozása - a törvény szövege szerint - befektetésen keresztül történő tőkejuttatással és ehhez kapcsolódó tanácsadással kíván foglalkozni, akkor ezt ők a törvény előírásainak megfelelően tudomásul veszik, s levélben vissza is igazolják. A jogban járatlan ember pedig az ilyen visszaigazolást az engedéllyel egyenértékűnek veszi. Sokan dőlnek be a beígért külföldi kölcsön trükkjének. Számos jó ötlet hever ugyanis még tőke híján kihasználatlanul, pedig kivitelezése akár a belföldi, akár a külföldi piacon szép sikert hozna. De ki ad hitelt? Ilyenkor jelennek meg a szélhámosok, lehetőleg egy külföldön létrehozott fantomcég bankszámlaszámával. ígérik: 8 %-os vagy kamatmentes hitelt szereznek, mondjuk Németországból. Amit előre kémek: a kért kölcsönösszeg 1-5 %-a. Ez igazán méltányos, ugyebár? Utána megkötik a szerződést, amelyben szerepelnek a kölcsönkérő és a jutalékért hitelt kereső cég adatai, de olyan apróságok, mint hogy melyik külföldi befektetőtől, melyik banktól vennék fel a kölcsönt, az már hiányzik a szerződésből. A számlaszám viszont nem, ahová át kell utaltatni a jutalékot. A kölcsönt kereső fizet és vár. Sürget, majd tovább vár. Aztán kap egy levelet itthonról vagy külföldről: sajnos, a hitelt nem tudják biztosítani. Az a bizonyos 1-5 % pedig elúszott, az átutalások bonyolult rendszerében már talán egy harmadik külföldi bankszámlán van, utolérhetetlenül. Újlakiné dr. Szabó Ildikó szerint a csábítás trükkjei fenyegetik mindazokat, akik jó ötleteik megvalósításához tőkét, vagy tőkéjükhöz jó befektetést keresnek. Az Állami Bankfelügyelet folyamatosan végzi vizsgálatait, a kisbefektetők érdekében is, de mindenkinek ajánlja, hogy lényeges pénzügyi döntése előtt forduljon a témát naprakészen ismerő jogászhoz. Mert a szegénység kényszere vagy a tehetősek mohósága azt eredményezheti, hogy önpusztító kalandba keveredhet bárki, akárcsak a komlói asszony. Némethy Gyula t i í