Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-26 / 295. szám
1994. október 26., szerda Oktatás - Kultúra új Dunántúli napló 7 Tanítás és tanulás hatékonyabban, a Gordon-tréninggel Embernek lenni, nem csupán tanárnak Talán közvetlenebbé, meghittebbé válhatnak az órák a Gordon program segítségével Mielőtt bárki megsértődne, hadd mondjuk el: persze, hogy a tanár is ember. Senki sem akaija az ellenkezőjéről meggyőzni azokat az érdeklődőket sem, akik vállalkoznak arra, hogy részt vegyenek a tanári hatékonyság fejlesztésére kidolgozott Gordon-tréningen, melyet Magyarországon 1987. óta használnak, Baranyában pedig 1990. júniusában ismerkedett meg vele először húsz lelkes, vállalkozó szellemű résztvevő, többségük pedagógus. A pécsi Irányi Ágota, népművelő, könyvtáros, tanár maga is ott volt ezen a találkozón, s azóta már (többekkel együtt) ő is Gordon-instuktorrá lett. Ezt csak elhivatottságból lehet csinálni, mert neki például anyagi szempontból egyáltalán nem éri meg. De nem siránkozik ezen, mert az embereknek abba a kihalófélben lévő csoportjába tartozik, aki dolgokat fontosnak tart, tesz is értük. Az igazi értéknek az emberi értékeket hiszi, az igazi kommunikációnak pedig az őszinte megnyilvánulásokon, önmagunk érzéseinek feltárásán alapuló kapcsolatteremtést. Egyébként nagyjából ez az alapja a Thomas Gordon-féle rendszernek is. Az amerikai pszichológus módszerét, mely nem annyira elméleti, mint inkább praktikus gyakorlati ismeretanyag, tanárok tízezrei sajátították el már világszerte. A tanfolyamok legfontosabb célja is az, hogy konkrét helyzetekben mutassa be az erőviszonyokon alapuló konfliktusmegoldás helyett a vesztes nélküli megoldást. Irányi Ágota úgy látja:- A tanári tekintélyt nem úgy lehet megszerezni, hogy a pedagógus félelemben tartja a gyereket, hanem úgy, ha el tudja érni, hogy a gyermek tisztelje őt. Ne csupán azért, mert tanár, hanem azért, mert az emberi tulajdonságai erre alkalmassá teszik. Az egyik legfontosabb, amit itt megtanulunk az az, hogy a pedagógus csak a gyermek tetteit értékelje, és ne magát a gyereket. Ugye mindenki érzi, micsoda óriási különbség van aközött, ha azt mondjuk: „ügyetlen vagy”, vagy ha inkább azt: „ez most nem sikerült”. A gyerek persze még vakon hisz, (mit is tehetne mást), ha a tanára vagy éppen a szülője azt mondja neki, rossz, meggyőződéssel hiszi, hogy ez tény, így is van. Pedig nem az a célunk, hogy hibás önértékelésű, szár- nyaszegett gyerekeket neveljünk, hanem az, hogy olyan egészséges lelkű fiatalokat, akik felismerik, megértik, ha hibáztak, de tudják, hogy a hibák kijavíthatok. A felsőfokú intézmények mai módszertani képzései során jól megtanul a tanárjelölt a kivetíthető fóliával bánni, az évek során sok mindent megtud a gyermeklélektanról is, de kétségtelen, hogy közvetlenül, folyamatosan, igazi tétekkel csak a tanítás során kerül kapcsolatba a gyerekkel. A Gordon-tréning ezért kiválóan alkalmas pályakezdőknek, akik talán még könnyebben hajlanak a felfedezésekre.- Ez egy kommunikációs eszköz-tréning - mondta el beszélgetőpartnerem. -Megtanít egy másfajta meghallgatásra, az úgynevezett értő figyelemre. Ehhez hatalmas empátiás készség is kell, az, hogy minél jobban bele tudjuk magunkat élni a másik helyzetébe. A lényeg az, hogy itt nincs függő helyzet, mindenkinek magmaradhat a szabad akarata. Csak befolyásolni próbáljuk a másikat, nem erőltetni. Az értő figyelemmel például le lehet vezetni a másikból az indulatokat. A tréningen az értő figyelem mellett arról is szó van, melyek a kommunikáció gátjai, és mi könnyíti meg az érintkezést. Beszélnek a megerősítő reagálásokról, a segítő kérdésekről, de a hallgatásról is, mert olykor arra van szükség. A módszer fontos eleme az úgynevezett én-közlés is. Ezt azt jelenti, hogy az érintkezésben résztvevők feltárják érzéseiket a másik tetteivel kapcsolatban. A T.E.T, vagyis a Theacher Effectiveness Training, melyet nálunk ötletesen Tanári Eredményességi Tréninggé magyarítottak, abban is segítséget nyújt, hogyan lehet kezelni az iskolai konfliktusokat, a tanulási problémákat, de a tanárok egymás közti vitáihoz is ad tanácsokat. Thomas Gordon a szülők számára is kidolgozta rendszerét, ilyen Szülői Eredményességi Tréning jelenleg is zajlik Pécsett, Irányi Ágota és Tóthné dr. Dudás Margit most is együtt dolgoznak itt 14 jelentkezővel.-A gyerekek nagyon tudják kedvelni a módszert- tette még hozzá beszélgetőtársam. - Kiemelkedően jók a Gordon-módszer szerint dolgozó tanárok növendékei. Nagy előny, hogy marad idő a tanításra, mert a technikának éppen az a lényege, hogy ne a fegyelmezésre menjen el az óra nagy része. A tréning természetesen nem mindenható, nem is akar az lenni. Ki-ki maga dönti el, mit tart belőle értékesnek, követhe- tőnek, beépíthetőnek. Mostanra azonban már figyelni kell, mert a módszert hamisítják is. Az igazi Gordon-képzéssel oklevél és munkafüzet is jár. Zárásul pedig néhány azoknak a pedagógusoknak a véleményéből, akik már elvégezték: „Ráébresztett, illetve megnyugtatott, hogy szeressek embernek lenni.” Egy másik: „Ha sikerül az itt tanultakat begyakorolni, másként fogok sok problémát megoldani. ” Volt, aki úgy látta: „Szerintem minden tanárnak, különösen a kezdőknek, el kellene végezni. ” És volt, aki azt emelteid: „Megerősítettabban, hogy helyesek a módszereim az iskolai nevelésben, mert már tudatosan teszem azt, amit eddig csak ösztönösen csináltam. H. I. Gy. A Tiborc utcai iskolában a könyvtáros tanár néni is a Gordon-tréning alapján segíti a piciket a tanulásban Fotók: Müller Mándoki László néprajzkutató: A népművészet csak átalakult Egy külföldi népművészeti kiállítás nézegetése alatt fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon van-e még napjainkban népművészet, ahogy azt mi, ur- banizálódott, amerikanizálódó, esetenként múzeumlátogató 20. század végi polgárok elképzeljük? Vagy amiként egy életforma, egy egész „világ” lassan kiveszőben, úgy művészetük is - mely voltaképp számukra a mindennapokkal volt egyenlő - múzeumi tárgyakká nemesül? Ezzel a kérdéssel kerestem fel Mándoki Lászlót, folklórkutatót, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum főmúzeológusát.- Manapság már valóban ritkán és helyenként él csak a hagyományos értelemben vett népművészet - mondta. - Arra a fajta népművészetre gondolok, amibe folyamatosan belenevelődtek a generációk, ahol az örökség szerves átadással került az emberek birtokába. Folklórnak nevezzük azokat az ismereteket, melyeket összefoglalóan „népi tudásnak” lehet hívni. Azonban napjainkban inkább csak folklorizmusról beszélhetünk, azaz a népi hagyomány mesterséges, némi nosztalgiával kísért átadásáról-átvé- teléről.- Ez alatt a különböző szakkörök, tánccsoportok működését kell értenünk?- Alapjában véve igen. Például Baranyában a 70-es, 80-as években 40 díszítőművészeti szakkör működött, mintegy 1000 taggal. Azok, akik itt tevékenykedtek, egyrészt próbálták a saját lakóhelyük, falujuk mintakincsét fellelni, ugyanakkor megvolt bennük a vágy, hogy minél különösebb, távolabbi vidékek hagyományait megismerjék, hiszen számukra ez volt az újdonság. így fordulhatott elő, hogy míg Baranyában a matyó volt a „menő”, addig Kalocsán a baranyai keresztszemes hímzéssel próbálkoztak. Ez azért volt új jelenség, mert hagyományosan az új dolgokat nagyon ritkán fogadták be, hosszú-hosszú időnek kellett eltelnie a legapróbb újításokig is. Ugyanez volt a helyzet a népi együttesek, pávakörök, táncház-mozgalom esetében is. Nem értékítéletként mondom, egyszerű tényként, hogy a mai fiatalok zenei anyanyelve a blues- és a rockmuzsika; s bár valóban tiszteletre méltó, ha valaki heti vagy akár napi 1-2 órát szán, mondjuk, a széki forgatós táncokra, a idő nagyobbik részét mindenképp mai közegben tölti, s kivonni sem tudja magát ebből.-Mondhatjuk, hogy a népművészet választott hobbyvá lett ilymódon?- Valóban, nosztalgiával teli időtöltésről van szó. Az érdeklődő a népművészet által megismerhető világban egzotikumot lát. Vegyük például a csu- héfonást, a babakészítést. Ma már elképzelhetetlen, hogy a múltban azoknak a kisgyerekeknek, akik falun éltek, ez az egyetlen lehetőségük volt játék- készítésre. A mai gyerek esetleg érdekesség szinten megpróbálkozik vele, de aztán a csuhé- baba csak ide-oda kallódik a szobájában, végül kidobja, mert sokkal inkább az ő világa, mondjuk, a Lego.- Akkor fel kell tenni a kérdést: meghal-e a népművészet, avagy él, csak épp másképp, mint megszoktuk?- Folklórjelenségek mindig voltak és lesznek is. Gondoljunk például a falfirkákra. Vajon nem falfirkáló volt az ősember, mikor mamutot rajzolt a barlangfalra? A szövegek, rajzok, ha tartalmukban nem is mindig művésziek, de formájukban mindenképp a népköltészethez sorolandóak. Vagy itt van a vicc. Ez a 18. századi adomából, anekdotából kinövő, viszonylag új, de a legelevenebben élő folklóijelenség. Szóval attól semmiképp sem kell tartani, hogy a néprajzkutatók munka nélkül maradnak, sőt lehet, hogy éppen saját korukat nem érik utol! Méhes K. TV-fílm a Bibliáról Világhírű rendezők és színészek közreműködésével 21 részes tv-film sorozat készül a Bibliáról. Az egyenként 90 perces alkotások rendezői között találhatjuk Joseph Sargent és Ermanno Olmit, a főbb szerepeket Sean Bean, Ben Kingsley, Richard Harris, Maximilian Schell, Vittorio Gassman és Barbara Hershey játszák. Az Ó-Testamentum eddigi legátfogóbb művészi feldolgozásában koprodukciós partnerként egy magyar cég, az MTM Kommunikációs Kft. is részt vesz. Az erre vonatkozó megállapodást a napokban, a cannes-i televíziós vásáron Tolvaly Ferenc, az MTM elnök-vezérigazgatója és Frantisek Mojto, a Kirch csoport kelet-közép-eu- rópai képviseletének elnök-vezérigazgatója írta alá. Kinevelni a jövő horvát értelmiségét Egy nemzetiségi iskola lehetőségeiről A nyelvet és a kultúrát meg kell őriznie és tovább kell adnia a kétnyelvű nemzetiségi iskolának Hogy az iskoláknak is lehet - ha nem is hányatott, de - kalandos sorsuk, arra jó példa a pécsi Szigeti út végén álló épület. Valaha az Acsády Ignácról elnevezett általános iskola működött benne, majd az évek múltán szerbhorvát középiskolává lépett elő. És az évek valóban múltak, a „szerbhorvát”-ról kiderült, hogy fából vaskarika, így aztán a legújabb időktől, azaz 1992-től az iskola Miroslav Krleza Horvát Általános és Középiskolaként működik. Győrvári Gábor, az augusztus 1-jével kinevezett igazgató hangsúlyozta, hogy az általa vezetett intézmény egy a pécsi önkormányzathoz tartozó iskolák közül, nem felügyeli a Horvát Szövetség, az érvényben lévő magyar tanrend szerint oktatnak, s ugyanúgy várják a hosszasan vajúdó Nemzeti Alaptantervet, mint mindegyik más magyar iskola. Természetesen, mindezek mellett sok minden különössé teszi a horvát iskolát. Annak ellenére, hogy a tágabb beiskolázási körzetben elenyésző a szerb nemzetiség, járnak hozzájuk szerb származású diákok is, akiknek a szülők kérésére cirill betűs írást tanítanak, annál is inkább, mert ez közelebb hoz egy olyan világot, mely fontos része a szláv kultúrának.- A kétnyefvű iskola legfontosabb feladata - mondja az igazgató -, hogy az innen kikerülő fiatal egyaránt helyt álljon a magyar és a horvát felsőoktatási intézményekben. Az általános iskola alsó tagozatán minden tárgyat horvátul oktatunk, felsőben, illetve gimnáziumban a horvát irodalom, történelem, földrajz tanítása folyik horvátul, a reál tárgyaké magyarul, ám olyan tanárok irányítása mellett, akik közül sokan tökéletesen beszélik a horvátot, ideértve a szaknyelvet is. Az iskolában egyébként a köznapi társalgás nyelve szintén horvát, ez mind a 226 diák számára kötelező. Erre azért is szükség van, mert az ideérkezők közül nem mindenki beszéli egyformán jól a nyelvet. A kezdőknek 0. osztályt is indítottunk, ők egy éven át csak horvátul tanulnak, majd nyelvvizsgáznak. Sok szülő (akár magyar is!) érzi úgy, hogy régiónkban fontos a horvát nyelvtudás, akár a megélhetés alapja is lehet, hiszen az idegenforgalom, a bankszakma, a kereskedelem megfelelő nemzetközi hátteret biztosít. Épp emiatt már évek óta folyik nálunk fakultációban horvát nyelvű idegenvezető képzést. Az Országos Idegenforgalmi Hivataltól nyert pályázati pénzen pedig a fakultációs csoport felkutatja azokat az eldugott baranyai nevezetességeket, amiket kevésbé ismerünk. Szintén a fenti gondolkodás- mód sugallta a gépírási és szövegszerkesztési fakultáció bevezetését, hiszen horvátul jól beszélő titkárnőkre, adminisztrátorokra is szükség van. Létezik egy úgynevezett 5. évfolyam is, amelynek keretében pedagógiai asszisztens-képzés folyik, s az innen kikerülő fiatalok a nemzetiségi iskolákban, Felsőszentmártonban, Siklóson, Szalántán és Szentlőrincen helyezkedhetnek el. Az igazgató szerint a fenti iskolákkal kifejezetten jó a kapcsolatuk, ezt a továbbiakban is ápolni kívánják, sőt, a céljuk az, hogy a pécsi Szigeti úton jöjjön létre a horvát oktatás módszertani központja. A továbbképzéseket eddig is tartották, s az is figyelemre méltó, hogy a nemzetiségi tankönyvek listáján ajánlott tankönyvek nagy részét itteni pedagógusok recenzálták. (Itt kell megjegyezni, hogy eredeti, horvátországi tankönyvek is használhatók, ha beleilleszthetők a programba, ugyanis a magyar szerzők által írt könyvek kissé elavultak - ezért a jövő egyik legnagyobb feladata lesz az új tankönyvek megírása, ám mivel a horvát sem „világnyelv”, hathatós nemzetközi segítségre nem számíthatnak.) Minden részletkérdésen, gondon-bajon, terven felülemelkedve Győrvári Gábor igazgató a következőben látja a horvát általános iskola és gimnázium legfőbb célját:- Szeretnénk, ha a jövő magyarországi horvát értelmisége az iskolánkból kerülne ki! M. K. ) t i
