Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-11 / 280. szám

10 aj Dunántúli napló Az olvasó véleménye 1994. október 11., kedd f A magyar bor ünnepe Magyarok sikere Nördlingenben Október 1-én és 2-án hangu­latos estét szervezett a pécs-somogyi és a hosszúheté- nyi Kolping Egyesület a bajor- országi Nördlingenben „A ma­gyar bor ünnepe” címmel. A hosszúhetényi néptánc együttes, valamint a Fledrich Adám vezette ifjúsági zenekar adott műsort szombaton este mintegy kétszáz néző előtt. Olyan fergeteges sikerünk volt, hogy a teljes műsort meg kel­lett ismételni. A csoportot vendégül látó családok vasárnap városné­zésre vittek bennünket. Ebéd után a város főpolgármestere fogadta a baranyai fiatalokat és személyesen mutatta be a majd 500 éves városházát. Este egy baráti összejövetelen került sor a zenekar újabb fellépésére, ahol nem kis meglepetésünkre a vendéglátók közül is többen hangszert vettek elő, s három órán keresztül játszott az így nemzetközivé vált együttes. A hétfői búcsúztatásunkkor vendéglátóink külön dicsérték, hogy fiataljaink a hosszú, fá­rasztó utazás és a nyelvi nehéz­ségek ellenére végig nagyon fegyelmezetten és udvariasan viselkedtek. A sikereknek és a jó kapcso­latok kialakításának köszönhe­tően az együttesek máris meg­hívást kaptak a következő nyárra. Srpa Gyula az egyesület vezetője Ötven éve érettségiztek Kezességet vállaltam Hozzátartozóit keresi Édesanyja rokonait, hozzátar­tozóit keresi Hans Reis. Anyja Pillér Emília, aki 1890-ben szü­letett és 1914-ben halt meg, fia születésekor. Pécsett, a sze­gényház mellett laktak, édesap­jának kocsmája volt. Édesanyja fiú testvére 1943-ban ludovikás volt. Neki két gyermeke szüle­tett egy lány és egy fiú. A lány férje német szakos tanár volt Debrecenben. Kérem, aki tud valamit róluk írjon. Kálmán Jánosné Pécs, Radnics u. 5/1. Baráti kör szervezése Abody Béla baráti kör szer­vezését kezdtem és várom az igényes művészbarátok jelent­kezését. Érdeklődni lehet a 324-189-es telefonszámon. Várnay Dea költő Idős emberek köszöntése Az Idősek Világnapjához kapcsolódóan Mánfán október 2-án délután köszöntötték az idős embereket, többek között a helyi Vöröskereszt elnöke - mint a település háziorvosa titkára, a polgármester és a nyugdíjas klub vezetője. A ren­dezvényre eljött Komló város Vöröskereszt titkára és a Bara­nya Megyei Nyugdíjas Kamara képviselője is. Öröm volt látni az idős arcok ragyogását és hal­lani a régi, szép dalokat. Zené­vel énekléssel tette még emlé­kezetesebbé a rendezvényt há­rom kisiskolás versmondása és a CKE. hagyományőrző cso­portja. Imri Lajos klubvezető Veszélyes átkelés A korábbi években már ol­vashattuk a DN-ben, hogy a Rét utcában legyen sebességkorlá­tozás tekintettel az iskolákra, a sok gyerekre. Azóta sem történt komoly intézkedés, a forgalom meg csak nőtt. Lehet, hogy vannak megszokott és hatásta­lan forgalomirányító táblák, de azok szinte szerényen meghú­zódnak a hatalmasra fejlődött fák védelmében. Reggel fél nyolckor totál for­galom van. Sok a „fürgén” köz­lekedő diák, sok a türelmetlen gépkocsivezető. Alig lehet az autók sebességét biztonságosan megsaccolni. A Mártírok úti zebránál életveszélyes az átke­lés, miközben a száguldó autók vezetői már a Szabadság úti vil­lanyrendőr jelzéseit figyelik. Jó volna, ha az illetékesek hatáso­san intézkednének! Kálmán L, Pécs Szerkesztői üzenet Kérjük olvasóinkat, hogy ne­vüket, címüket minden esetben íiják meg. Gyakran előfordul, hogy olyan jellegű problémával fordulnak szerkesztőségünkhöz, amelyre a lap hasábjain nem tu­dunk válaszolni. ­Amióta az 1780-as években a poroszok elsőként bevezették az érettségi vizsgákat, s 1851 óta Magyarországon is elren­delték, hogy a középiskolai ta­nulmányokat érettségivel zár­ják, azóta fokozatosan kiala­kultak a diákélet ezzel kapcso­latos szokásai. Ezek sorában talán az öt­évenként megrendezett talál­kozók a legelterjedtebbek. 1944-ben Nagybányán a Magyar Királyi Péch Antal Bánya-Kohó és Mélyfúróipari Iskola tanulói háborútól zakla­tott körülmények között fejez­ték be a tanulmányaikat. A végzett diákok többsé­gükben bányászatban, kisebb Két azonos témájú levél - más helyszínnel - érkezett szer­kesztőségünkbe, melyeket rövi­den ismertetünk: Besenczy István: A pécsi fő- pályaudvarról induló 41-es he­lyi buszjáratra szálltunk fel Reménypuszta megálló előtt 1-2 megállóval. Reménypusz­tára érve a gépkocsivezető fel­szólított bennünket, hogy száll­junk le. Három asszony utas le­szállt, de három férfi - köztük én is - nem, tekintettel arra, hogy 70-73 évesek, rokkant mozgáskorlátozottak vagyunk. Ebből vita kerekedett, és a buszvezető nem volt hajlandó visszaindulni a főpályaudvarra, mert nem tettünk eleget a fel­szólításának. Viola István: Nagyon esett az eső, ezért a vidámpark dolgozói az ottani megállónál felszáll­tunk és elmentünk a Dömör- kapu (Tv-torony) ideiglenes megállóig. A megállóban a gépkocsivezető a zuhogó eső el­lenére leszállított bennünket a részt pedig kohászatban talál­tak munkalehetőséget. Felkészültségük lehetővé tette, hogy a legnehezebb időkben is helytálljanak. Az osztály tanulói eddig is rendszeresen összejöttek. Ez év szeptember 3-án pedig az ötvenéves találkozót Pécsett szervezték. Sajnos az egykori osztály tagjai közül többen meghaltak, vagy betegségük miatt nem le­hettek jelen. De így is tizenhatan jöttek az ország különböző részeiből: Nagybányáról, Egerből, Mis­kolcról, Özdról, Tatabányáról, Keszthelyről, Balatonfüredről és természetesen Pécsről. buszról, becsukta az ajtókat, majd két perc múlva újra visz- szaszállhattunk. Idős, nehezen mozgó emberek is voltak köz­tünk, akiknek elég nehéz a fel- és leszállás. A panaszokkal újból (azért újból, mert hasonló problémá­val ez év április 27-én már fog­lalkoztunk lapunkban) megke­restük Kóczián Lőrincet, a Pécsi Tömegközelekedési Rt. ügyve­zető igazgatóját, akitől a követ­kező tájékoztatást kaptuk: Gyakran előfordulnak ha­sonló esetek, amikor az utasok nem az úticéljuknak megfelelő irányban szállnak fel az autó­buszra. Ezzel kívánnak általá­ban ülőhelyet biztosítani ma­guknak a visszaútra, amit vi­szont a többi utas kifogásol. Az autóbuszvezető eljárása szabá­lyos volt, amikor a végállo­másra érve mindenkit az autó­busz elhagyására szólított fel. Az érvényben lévő rendelke­zések szerint minden menet­Az osztályfőnöki órán névsorolvasás volt és a napló aláírása. Minden megjelent „diák” fehér anyagból készült 1944-1994 felirattal egy kis ballagó batyut kapott, melynek érdekessége, hogy sajátkezüleg mindenki aláírta. A batyu tartalma: 20 filléres, kis pogácsa a további életút­jukhoz és melléje egy szál őszirózsa. Az összejövetelnek a hangu­latos Szőlőskert adott otthont. Oldott légkörben az egykori emlékek felidézésével a késő délutánig tartott a bankett. Békés Lajos nyugdíjas mérnökségvezető rendszerinti tömegközlekedési eszközről a végállomáson az utasoknak le kell szállniuk, a fordulóállomás is annak számít. Ennek több oka is van: az utas egy adott járatra száll fel, menetjegye, bérlete erre a vi­szonylatra érvényes. A végál­lomáson újabb menetjegyet kell érvényesíteni (olyan jegy és bérletrendszerek is léteznek, ahol a bérletet is újra kell érvé­nyesíteni). A végállomáson a gépkocsi- vezető köteles az autóbuszt át­vizsgálni, az utasok által ottfe­lejtett tárgyakat leadni. Fenti két panaszból is kitű­nik, hogy úticéljuk nem a busz­forduló - jelen esetben Re­ménypuszta, illetve Tv-torony forduló - volt, hanem az ellen­kező irányban, a főpályaudvar felé szándékoztak utazni. Gépkocsivezetőink figyelmét felhívtuk, hogy hasonló esetben udvarias magatartást tanúsítsa­nak, kerüljék a vitás helyzetek kialakulását. Nagyon elkeseredett vagyok.- Hogy miért, azt pár sorban leí­rom, talán néhányan magukra ismernek. Elmentem kezesnek, és saj­nos az adós nem fizet. Az ügy már jó ideje húzódik, mert aki­nek fizetnie kellene, az Német­országba ment dolgozni. Az OTP és a bíróság pedig nem ke­resi meg az adóst, hanem letil- tatja a kezesektől. Jelen esetben még az is gond, hogy a kezesek- rajtam kívül - munkanélküli segélyből élnek. Én hat éve va­gyok rokkantnyugdíjas, az én Kisdobszán, a falu lakói Sza­kos Sándomét köszöntöttük ab­ból az alkalomból, hogy 50 éve van a pedagógusi pályán és megkapta az Arany Diplomát. Horváth István polgármester mondott köszöntőt, majd Hege­dűs Sándor a község krónikaí­rója emlékezett meg pedagógusi munkásságáról. Pető József is­kolaigazgató adta át az Arany Pécsett a Bártfa út 21. számú ház felett, az újonnan megnyi­tott Szeder utcában új családi házak, társasházak épültek. Ez önmagában örvendetes, az már sokkal kevésbé, hogy a csapa­dékvíz elvezetése nincs bizto­sítva. Ebből következik az, hogy esőzéskor a lezúduló víz­tömeg befolyik a kertünkbe, ár­kot ásva kimossa a terménye­ket. Kérte, a beruházót a csapa­dékvíz elvezetésére, de a kivite­lezővel elkészíttetett (bár őneki ez nem volt kötelezettsége) árok a lezúduló víztömeget - a mennyiség, illetve a talaj-lejtési viszonyok maiatt - nem tudja elvezetni. nyugdíjam az egyedüli fix pont, amiből vonhatják a más által felvett összeget. Ha a nyugdíjamból levonják a még hátralévő összeget, akkor el vagyok veszve, mert nem tu­dunk miből megélni, feleségem sem dolgozik, nem tud elhe­lyezkedni. Nem kis összegről van szó kb. 300 000 forintról. Sajnos ügyvédet fogadni nem tudok, hogy pereskedni menjek, mert nincs miből. Rébék József Kozármisleny, Kossuth u. 7. Diplomát. Kisdobsza színját­szói - ezt a csapatot is ő szer­vezte - az általa tanított színia művekből adtak elő kis részletri teket. A fiatalok versekkel, énekkel szerepeltek, a legkiseb­bek tánccal zárták a műsort. Az iskola videokamerájával felvefeb ték az ünnepséget, a kazettát a tanító néni kapta ajándékként. Egykori tanítványai Panaszomat bejelentettem a Pécs Városi Polgármesteri Hi­vatalnak, ahol kérték írásban adjam be. Szomszédommal együttesen ezt meg is tettük má­jus 12-én. A hivatal június 21-én levélben tájékoztatott, hogy „levelét további intézke­désre” megküldte a Városgond­nokságnak. Intézkedés azonban nem történt. Az aszályos nyár miatt csak az újabb „árvíz” után - augusz­tus 26-án - kértem ismételten segítséget a Polgármesteri Hiva­taltól. A mai napig még választ sem kaptam, nemhogy a pana­szomat megoldották volna. Nagy Ferenc Pécs, Bártfa u. 21. Buszvezető - utas vita A buszforduló-állomás egyenértékű a végállomással • • Ünnepség Kisdobszán A panaszra nincs megoldás? Jogi tanácsadó N. G. kérdezi, hogy ha­szonbérlet esetén milyen jo­gosultságok, illetve kötelezett­ségek állnak fenn? Polgári Törvénykönyvünk előírása szerint a haszonbérlő a dolog használatára és hasznai­nak szedésére csak a rendes gazdálkodás szabályainak meg­felelően jogosult. Mezőgazdasági földterület haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon. A dolog fenntartásához szük­séges felújítás és javítás, to­vábbá a dologgal kapcsolatos közterhek viselése a haszonbér­lőt terheli. A rendkívüli felújítás a ha­szonbérbe adót terheli. A haszonbért időszakonként utólag kell megfizetni. A haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi csapás vagy más rendkívüli esemény okából az átlagos termés kétharmada sem termett meg, méltányos ha­szonbér mérséklést, illetőleg haszonbér elengedést igényel­het. Erre irányuló igényét köte­les még a termés betakarítása előtt a haszonbérbeadóval kö­zölni. A mérsékelt vagy elengedett haszonbér pótlását a következő évek terméséből sem lehet kö­vetelni. A haszonbérbeadót a hátra­lékos haszonbér erejéig a do­log hasznain, valamint a ha­szonbérlőnek a haszonbérelt területen lévő vagyontárgyain zálogjog illeti meg. Kiss E.-né kérdezi: társa­dalombiztosítási ellátásról lemondani lehet-e? A halál esetén fel nem vett ellátást kinek a részére fizetik ki? Az 1975. évi II. törvény 102. §-ában meghatározottak szerint társadalombiztosítási ellátásról lemondani, azt átru­házni vagy engedményezni csak jogszabályban meghatá­rozott esetekben lehet. A törvény szerint a jogosult halála esetén a fel nem vett el­látást a vele közös háztartás­ban együtt élő házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagy­szülő és testvér egymást kö­vető sorrendben, ezek hiányá­ban az örökös veheti fel a halál napjától számított EGY éven belül. Május 25-iki lapszámunk­ban már foglalkoztunk azzal, hogy ki jogosult hadigondo­zási ellátásra és a kérelmet hol kell előterjeszteni. A nagy érdeklődésre való te­kintettel a tájékoztatót meg­ismételjük. Az 1994. évi XLV. törvény 1. §-a szerint a törvényben megállapított feltételek alapján hadigondozásra jogosult az a Magyarországon élő magyar állampolgár, aki:- katonai szolgálat;- kötelező katonai előkép­zés;-légitámadás és hadműve­let;- visszamaradó robbanó­anyag felrobbanása során, vagy következtében testi épsé­gének, vagy egészének káro­sodása folytán hadieredetű fo­gyatkozást szenvedett, továbbá akit hadigyámoltként, hadiöz­vegyként, hadiárvaként, illető­leg hadigondozott családtag­ként kell gondozásba venni. A hadigondozás iránti igény határidő-korlátozás nélkül bármikor előterjeszthető. A hadigondozási ügyekben elsőfokon eljáró hadigondo­zási hatóság a hadigondozott lakóhelye szerint illetékes te­lepülési önkormányzat jegy­zője. A jegyző határozatban dönt: a. / a hadigondozási igényjo­gosultságról, a hadirokkant já­radékosztályba sorolásáról; b. / a pénzellátások - bele­értve az egyösszegű térítést és a temetési hozzájárulást is - megállapításáról és összegsze­rűségéről; c. / a hadigondozott közgyógyellátásra jogosító igazolványa és a hadigondo­zási igazolvány kiadásáról; d. / a pénzellátás szünetelte­téséről, megszüntetéséről, va­lamint a jogalap nélkül felvett pénzellátás visszafizetéséről. A törvény előírása szerint a jogosultság hadi eredetét egy­korú szolgálati, katonai, kór- | házi iratokkal és hatósági iga­zolásokkal, ezek hiányában más hitelt érdemlő módon kell igazolni. A jelen törvény ha­tálybalépéséig megállapított hadigondozotti minősítések - a jogosultságra kiható változás esetét kivéve - érvényben ma­radnak, azok felülvizsgálatát csak a jogosult kérésére kell elvégezni. A jegyző határozata ellen - 1 az államigazgatási eljárás álta­lános szabályai szerint - a köz- társasági megbízotthoz jogor­voslattal, annak határozata el­len keresettel a bírósághoz le­het fordulni. A határozatot a bíróság megváltoztathatja. S.Á. 1 4 4 4 * i

Next

/
Oldalképek
Tartalom