Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-01 / 270. szám
10 üj Dunántúli napló Irodalom - Művészet 1994. október 1., szombat Deák Mór Csanády János Nyomasztó téli éjjelek A hősökről Nyomasztó téli éjjelek, Virrasztók a világ fölött csapott háztetők. Füttyöget otthonából kiüldözött a távolban egy vonat. árva seni, árva világ Áll az ablakban valaki, ki az égi lyukon kilát. s nem tudom, miért követi a gondolat. Kilátok én, mint a világ Széteső lábnyom csak a hóban, ki befele, magába lát, ami vagyok vagy ami voltam felhúzom az íj idegét és ami lehetek. úgy röppentem el az igét. Beletapostak a világba: hova visznek egyhelyben állva Sorstársaim, honfitárak, az utak, a sínek? szeretőim, árva lányok, A tavasz majd magába old bodzavirág a szoknyátok, és egyre több fekete folt vaskályha cső a nadrágtok. hizlalja a csatornát. Hiába állnak őrszemet Mert még vagytok, még megvagytok, a felbukó hóemberek, mint az aranyos teliérek a telet meg nem óvják. népi mélyben, az igétek Megfagytam régen. Nem tudom, szavam heve, a tiétek. Ki nézett ki az ablakon, s ha látott is, mit látott. Az enyém megannyi vétek, A megfagyottak nyomai amivel élni akartok:-jó lenne elfelejteni amíg hősökről beszélnek átérik a világot. halhatatlan lelkek vagytok. Bárdos Lajos emlékezete A karmester, akár a jó apa Rajter Lajos a Pécsi Szimfonikus Zenekar élén Rajter Lajos, a 88 éves pozsonyi karmester vezényelte a Pécsi Napok ünnepi koncertjén a Pécsi Szimfonikus Zenekart. Mint mondta, már valamennyi nagy magyarországi zenekart vezényelte, kivéve a pécsit, így éppen ideje volt itteni fellépésének is. Látogatásakor készült Rajter karnagy úrral az alábbi beszélgetés.- Pozsonyban nőttem fel. A város akkori zenei életére inkább a jó szándékú műkedvelés volt jellemző - emlékszik visz- sza az idős karmester. - Az Egyházi Zeneegylet évi 3-4 koncertje mindig nagy eseményszámba ment. Ugyanakkor fontos volt - és mára már bizony kihalt műfaj - a házimuzsikálás. A polgárgyerekek képzéséhez természetesen hozzátartozott valamely hangszer tanulása is, s ez sok embernél valóságos kedvteléssé lett. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen nem volt TV, videó, az otthoni zenélés egyszerűen időtöltésnek számított. Egészen ifjú koromban én is egy amatőr kvartett tagja voltam csellósként, partnereimben Pozsony főtáblabíróját, a kórházigazgatót és egy gyárigazgatót tisztelhettem.- Mik voltak pályájának legfontosabb állomásai?- A bécsi Zeneművészeti Akadémián zeneszerzés és karmester szakon tanultam, olyan mesterek keze alatt, mint Klemens Kraus és Alexander Wunderer. Mikor végeztem, Bartók Béla közvetítésével (aki jó ismerőse volt az édesapámnak) Budapestre kerültem Doh- nányi mesterkurzusára. Ezt befejezve a Pozsonyi Zeneiskolában kezdtem tanítani, de Doh- nányi nem feledkezett meg rólam, s megbízásából 1932. január 4-én én dirigálhattam a Magyar Rádió Operaházi Zenekarát (így hívták a mai Filharmónia elődjét; külön Rádiózenekar még nem volt). Ez a bemutatkozás, melyet aztán továbbiak követtek, olyan jól sikerült, hogy 1934-től leszerződtettek a Rádióhoz. Érdekes munka volt ez, hiszen akkoriban semmiféle rögzítés nem létezett, ha a vörös lámpa kigyulladt, minden egyenesben ment. Ehhez persze rengeteget kellett próbálni, hiszen a műsor se hosszabb, se rövidebb nem lehetett - szóval nagyon sokat tanultam itt zenei fegyelem terén.- 1944-ben hazamentem, s mivel pesti lakásomat szétbombázták, no meg a Pozsonyi Filharmónia élére is hívtak, otthon maradtam, amit egyáltalán nem bántam meg. Ugyanis szakmai szempontból minden elképzelésemet meg tudtam valósítani; mi sem jellemzőbb, mint hogy Pozsonynak ma három nagy, száz fős létszám fölötti zenekara van. Idővel aztán megint A Pécsi Szimfonikus Zenekart Rajter Lajos pozsonyi karmester vezényelte a Pécsi Napok ünnepi koncertjén Fotó: Läufer L. lehetett külföldre utazni, egyre gyakrabban léptünk fel a szomszédos országok mellett nyugaton is, sőt én egy évig a Baseli Szimfonikusokat dirigáltam.-Lehetnek-e egy karmesternek kedvenc szerzői, darabjai?- Természetesen vannak kedvencek, elsősorban a bécsi klasszikusok és Brahms. De mégis azt vallom, nem szabad különbséget tenni mű és mű között. Olyannak kell lenni, mint egy jó apa, aki mindegyik gyermekére ugyanolyan gondot fordít. Sokat vezényeltem operát is, de ez számomra egy kicsit „veszélyesebb”, mert mindig úgy érzem, hogy némileg kívül rekedek a történéseken.- Említette, hogy zeneszerzést is tanult. Szokott komponálni?- Hogyne. A Pozsonyi Filharmónia felkérésére épp egy gordonka-oktettet írok. Tavaly novemberben egy szimfonettá- mat mutatták be, és elég sok kamaraművemet játsszák szerte Európában. M. K. Pontosan húsz esztendeje, hogy 1974 szeptemberében, kevéssel 75. születésnapja előtt, budapesti, Mártírok úti lakásán felkerestem Bárdos Lajos tanár urat. Tudtam róla, rendkívül szoros, baráti szálak fűzik pécsi karnagyokhoz, kórusokhoz.- Családi kirándulásokat nem számítva - kezdte kérdésemre visz- szaemlékezé- sét. - 1934-ben jártam először Agócsy László kórusánál. Ezt a Szeráfi Kórusnak és karnagyának, Agócsy Lászlónak köszönhető első látogatást nagyon sok követte. Most, Bárdos 95. születésnapján ezek közül említek meg néhányat. Dátumok és nevek jelzik, bizonyítják, hogy a kórusok által rendezett szerzői estek révén - Bárdos szavait idézve: „még melegebben, még jobban odakapcsolódtam Pécs városához. Amelynek zenei életét és társadalmát nagyra becsülöm. Kitűnő kollégák, nagyszerű, érdeklődő közönség, kulturális légkör, amihez hozzájárul a Mecsek közelsége, úgyhogy igazán mindig a legnagyobb örömmel és a legszebb emlékekkel jártam meg Pécs városát.” A Bárdost Pécsre, Baranyára vonzók sorában Kerényi Jánosnak, Mecsekalja község egykori agilis kántortanítójának már csak emlékét idézhetem. Az általa rendezett egyházzenei szemináriumon vett részt Bárdos 1935 tavaszán. Ekkor találkozott Bárdossal a fiatal Antal György, ettől datálódik az a tanár-tanítvány kapcsolatnál jóval közvetlenebb, személyesebb és értékesebb viszony, amely a Zeneművészeti Főiskolán tanuló Antal Györgyöt Bárdoshoz fűzte. Köszönet illeti Hegyi Józsefet, az egykori Pedagógiai Főiskola ének-zene tanszékének vezető tanárát, amiért 1951 decemberében meghívta Bárdost, hogy a főiskola vegyeskarának A 80 esztendős Bárdos Lajost köszöntő hangversenyen a pécsi Liszt teremben. Bárdos Lajostól balra Ivasivka Mátyás, Tillai Aurél és Agócsy László első nagyszabású, Bárdos műveiből összeállított hangversenyét vezényelje. Ennek szünetében kérte meg Ivasivka Mátyás a tanár urat, dedikálja az általa szerkesztett 101 magyar népdal c. kis kötetét. „Kár ösz- szefirkálni!” - tréfálkozott Bárdos, de azért beírta nevét. Ezzel a gesztussal több évtizedes szép kapcsolat kezdődött Bárdos és Ivasivka között, aki akkor még nem sejtette: az általa vezényelt, egykori nevén Janus Pannonius Nőikar budai várbeli hangversenye 1986 májusában lesz az utolsó, melyen Bárdos pécsi kórust hallgatott meg. És sorolhatnám tovább a neveket; Könczöl Ferenc, aki a 70. születésnapi hangversenyre kért Bárdostól bemutatandó művet; ennek eredményeként szólaltatta meg 400 fős összkar Halász Béla orgonakíséretével, bárdos vezényletével az 1930-as évekből való Istené az áldás című kánon új változatát, dr. Vargha Károly versével, aki számos Bárdos mű szövegét írta. Pákolitz István költeményei közül is megzenésített többet, így a gyönyörű, szinte ódaszerű Enekeljeteld-et. A jövő emberéhez címűt a Mecsek Művész- együttes énekkara mutatta be Hegyi József vezényletével. A Mecsek Kórus több próbáján vett részt Bárdos, nekik ajánlotta a Kosztolányi versre írt Ódát. A Tóth Ferenc vezette komlói kórus is kapott BárdosA gyümölcsérésre emlékszik leginkább. A magvaváló őszibarackra, s a körtére, melynek elcsur- ranó levéből áldásként részesül az is, ahonnan vétetett. És akkor még nincs meg a korona. Mert nála a szőlő kapja a koronát. A szőlő, amely- lyel a legtöbbet bíbelődik, számos napfényes órát elcsal a többitől a metszéstől a szüretig, s ami aztán jön. Most még a munka, a babusgatás, de ő már látja benne a szőlőt, a fehér, rózsaszín, sárga, bordó és fekete bogyókat is előre. Mennyi színárnyalat, és mégsem akad közte fakó. Mindegyiket egyformán szereti. Az őszinte színvallásukért. A benne rejtőzködő illatokért és ízekért. A mus- kotályostól a fűszeresen át a csípős kékszőlőig. A bogyó húsáért, amelyet áldással telítve harap meg, és érzéssel közelít hozzájuk, mint a lányokhoz szokás, a törékeny asszonyokhoz. Tudja, hogy a szőlő legalább annyira elvárja a Törő István A vakondok gondoskodást, törődést, mint Sára, aki ott kapir- gál a kert másik végében felgyürkőzve jó, húsos karjaival. Éppen zsörtölődik a talajlakókkal, melyek állandóan rágják, pusztítják a vetemé- nyeit. Leginkább a vakondok, mely összeszabdalja a mértani pontossággal és a kezei között kiformálódó ágyá- sokat. Hívná is Lőrincet. Látja, hogy a szőlőt aj- nározza. Ilyenkor jobb, ha nem háborgatja. 0 úgyis a vakondok pártján van, mert az védi meg a szőlőit. Legalábbis így magyárázza, vagy elhiteti vele. Mondaná, hogy dobjuk át a szomszédba. Minek? Úgyis visszajön. Itt puha a föld, ott műveletlen, itt trágyázott, ott nem. Azért mégis kísérletet tesz.-Apjuk! Csinálj már vele valamit! Lőrinc elnéz a szemüvege fölött az asz- szonyra, majd a sámlin ülve becélozza az ágyá- sokat. összeráncolja a szemöldökét.- Hagyd, drága életem! ő tudja, amit csinál - s nevetni kezd. - Menti az irháját a rusnya lótetű, meg a pajor. Az asszony durcás lesz. Nem azért, hogy ilyen választ kapott, hanem mert kinevetik.- Felturkálta a vete- ményeket!- Szabadítsd ki, kapáld szét, gereblyézd el! Az asszony visszamegy. Lőrinc szeme sarkából figyeli, ahogy gereblyéz. Szellő suhan át a gyenge leveleken, felborzolja őket. Megfésüli a frissen kötött gyümölcsöt. Gyerekkora jut eszébe. Az apja ugyanúgy babusgatta a szőlőket, és hogy haragudott a vakondoka. Nem is hívta másként, csak undoknak, mert akkor a diny- nyetáblát turkálta fel. Az apja mindennel próbált védekezni. Nádszálakat szurkált le a földbe, üres sörösüveget ásott le. De a vakondokat ez nem zavarta. Végül elővette az ásót, és türelmesen kivárta, amíg mozgatja a földet. Gyorsan kiásta. Ott kapálódzott a védtelen bundás kis állat, esetlenül keresve valami védelmet, bújva el a fúrólyukba, mint valamikor a harctéri bakák, ha vinnyogott az aknalövedék. Apjának már lendült az ásója, hogy kitölti a sok-sok bosszúságot, amikor hirtelen el- vigyorodott a képe:- Dobjuk át Bemát szomszédhoz! Ma is jókat kuncog rajta, ahogy Bemát szomszéd mérgelődött a vakondok miatt. És ő most sem tud rá haragudni. Az is isten teremtménye. Végül mégiscsak eláll. Illő az asszonyon segíteni, ha már ilyen nagy bajban van. Pedig tudná a módját, hogyan riassza el. Any- nyit fejlődött már a tudomány, füstpatronoktól kezdve a vegyszerekig, mérgekig széles a skála. Főleg a pusztításra. De ő a szelíd kényszerítés híve. Odaballag az asz- szonyhoz. Átöleli a vállát. Sára nem húzódik el.- Akkor varázsoljam el? Az asszony nevet.- Csak ne lenne olyan alattomos.- A nagybaj szu Tómnál csak nem alattomosabb?!- Az már egyszer igaz. Inkább őt varázsold el! - és eldobja a gereblyét. Majd felállítja a sufni falához, nehogy Lőrincet orrba vágja, ha véletlenül rálép. Ment, hogy előkészítse a bort, meg magát a varázslathoz. Most már azon imádkozott, nehogy vakondokká váljon az ő élete párja a bor varázsló hatalma alatt. tói bemutatandó műveket, akárcsak a szigetvári Tinódi Kórus, melynek karnagya akkoriban Hergenrőder József volt. A legbensőségesebb kapcsolat bizonyára Tillai Aurélhoz és a Nevelők Háza Kamarakórusához fűzte, melynek gyakori vendége volt. Tagjai máig szívesen gondolnak a Baráti Körben tartott előadásaira, szipor- kázóan szellemes próbáira, és arra, hogy amikor a kamarakórus a BBC versenyére készült, Bárdos személyes irányításával próbálták a Szeged felől című művet, mellyel az együttes el is nyerte az I. díjat. 1984 áprilisában a nemzetközi rangra emelt Kamarakórus Fesztivál nyitó hangversenyén a Nevelők Háza Kamarakórusa Bárdos műveiből állította össze programját, 1986 szeptemberében pedig a franciaországi St. Léges-ben a BNL hanglemezgyártó cég Bárdos 19 kórusművét rögzítette a kamarakórus tolmácsolásában. Ezért mondott köszönetét levelében Bárdos: „Köszönöm műveimnek ilyeténképpen való felkarolását! Hogyan bírta a kórus a napi 8 órás éneklést? Tudom: magyar virtussal! ... A jókívánságokat szívből - bár sajnos egyre rozogább szívből - köszönöm és szeretettel viszon- zom. Nincs más hátra, mint előre!” A levél dátuma: 1986. október 2. Dr. Nádor Tamás Győri László Kolera A fél falu. De mennyi lélek? A templomkerti koleraemlékoszlop fölirata megmondaná, a régi véset. Atyafi hány, ki elenyészett? elég, annyi, hogy szinte a fél falu, fél galaktika lobbant utolsó, hősi véget. Az ártatlanok halni készek. Azért hősök. így él a fa. Ma eleven statisztika, holnapra száraz cinkefészek. A fél falu. De mennyi lélek? A templomkerti kolra- emlékoszlop fölirata megmondaná, a régi véset: egy fél ház is egész haza? Lackfi János A lényeg ... A lényeg bújkál, vándorol, Új s új közeg fogadja be, Könnyű párává sistereg, Vagy alászáll, a mélybe le. Minden palack telik, ürül, S nem állapodva meg sosem, így vonul át a tartalom Evilági edényeken.
