Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-06 / 275. szám
1994. október 6., csütörtök Városaink 7 Pécsi körkép Városnap-mágia Ki mer itt dudorászni, miközben én próbálok? - ezzel a dühös kérdéssel kopogta le egyszer a New York-i Filharmonikusokat Leonard Bernstein. A zenekar pedig testületileg nem tudta visszafojtani kuncogását, hiszen a dörmögő zenei kíséretet maga az önfeledt maestro adta, akit e szokásáról addig senki sem mert felvilágosítani. Arról már nem szól a fáma, hogy vajon Bernstien leszokott-e a dudorászásról, s milyen módszerrel? Én például jól hasznosíthatnám, miközben próbálok leszokni arról, hogy pécsi vízműprivatizációról írjak újfent. Most tehát nem fűzök megjegyzést a Kft közgyűléséről szóló hírekhez. Legfeljebb azt a rulettszabályt, hogy a piros után előbb-utóbb a fekete következik, tehát a sorozatok megszakadnak. Netán még az is, hogy minden törvény esetleges alkotmányossági felülvizsgálata - konkrétan most az állami céltámogatás feltételeiről szóló s az idegen érdekeltségű közműcégeket a jogosultak köréből kizárni szándékozó tervezeté - a Pécsi Önkormányzat véleményével egyezően dől el. (Ez nem jóslat, csak kétely!) A Bemstein-story pedig természetesen nem erről, hanem a zenei világnapról jutott eszembe. Pontosabban az elmúlt hétvégén torlódó világnapokról, hiszen a zene mellett volt az időseknek és az állatoknak is nemzetközi napjuk. S talán nem is teljes a lista. Gyanítom, hogy ez az ősi szómágia utóhatása: minden támogatandó Ügynek legyen egy megkülönböztetett napja, hátha az önmagában is a kívánatos irányba lendíti. Pla- cebo-gyógyír ugyan, de például néhány kiveszőben lévő állatfaj esetében bevált. Ezért is javaslok - s már lehet, hogy későn - egy saját pécsi sportpálya-napot. Ugyanis azok is egyre inkább eltünedeznek. Az újhegyit, a Hősök tereit üzleti célra adták el. S van olyan terv is, amely a PEAC-pálya helyén képzeli el az egyetem bővülését. Természetesen e változások feltétele a' sportpályák visszapótlása valahol máshol. Ám ezt csak kimondani könnyű. A „máshol” eleve nem vigasztalja az érintetteket. S vajon mikor lesz pénze ilyesmikre a templom egere önkormányzatnak? S ami furcsa: szinte mindegyik esetben a sportpálya helyén vagy szomszédságában benzinkút, étterem, áruház épül majd. Ahol költeni lehet, más részről pedig gyors nyereséget besepemi minimális munkaerőszükséglettel, amely messze nem pótolja a megszűnő munkahelyeket. Valami új létesítésére szándék csak ebben a körben mutatkozik, más ágazatokban szívesebben ülnek bele az olcsón megkapható készbe. No de akkor ki fog vásárolni és miből? Ám ez kérdés, meg hogy mi hol lenne célszerűbb, választék híján fel sem merülhet az önkormányzat részéről, amikor megkívánt telkei értékesítésével is próbálja foltozgatni a felfeslő költségvetését. S már nem a merészségen (önfeledsé- gen) múlik a dudorászás, hanem a kedven és a harmónián: ma- radt-e még? Dunai Imre Sínen maradt Nagyárpád csatornázása Az aradi vértanú Az aradi vértanúk közül kevésnek a pályája kötődik Pécshez. Az egyik kivétel éppen lovag Poel- tenberg Ernő tábornok, hadtest- parancsnok, akinek a szobrát ma 15.30-kor avatják fel az Aradi Vértanúk útján. Az osztrák huszárkapitányt 1848 tavaszán kérése ellenére helyezték át csapatával Bécsből Pécsre. A rangidősként parancsnokló későbbi másik vértanú, Schweidel József itt eskette fel 'a forradalom szülte magyar kormányra a tisztikart s a legénységet. Poeltenberg Ernő hű maradt az esküjéhez, noha magyarul csak káromkodni „tanult” meg. „Csak a nyelvem német, szívem magyar, mert a szabadságért dobog” - nyilatkozta erről a szellemességéről is híres lovag. Elsőnek őt vitték a bitófa alá 1849 október 6-kán. Végigtekintve a több nemzetiséget képviselő sorstársain, mondta a kísérő papnak : „ Ugyan szép küldöttséget menesztenek önök az Úristenhez, hogy a magyarok érdekében folyamodjanak”. Hála és dicsőség emléküknek! D. I. Utcáról utcára Erőmérő „üvegpaloták’' és az erénnyé vált hiba Az épületkiugrónál megszűnő járda miatt a gyalogosoknak az úttesten kell haladniuk a Megye utcában Fotó: Tóth L. Még jó, hogy nem ragaszkodik makacsul - esetenként képtelen helyzet is lenne - gálánsán kimondott azon elvéhez Pécs jelenlegi közgyűlése, hogy nem terheli utóda első költségvetését adóssággal, illetve egyéb kiadással járó kötelezettség vállalásával. Az ésszerűség ezt a szándékot az utóbbi hetekben egyre többször törte át, s így volt ez Nagyárpád szennyvízcsatornázásának I.-II. . üteme esetében is. Tavaly céltámogatási pályázatot adott be az ön- kormányzat a lakosság által oly annyira igényelt közműberuházás megvalósítása érdekében. A csatornaépítés során 4737 méter hosszú vezeték épülne meg és plusz egy átemelő. S bár az állami költségvetésből évről évre mind szűkebben mérték az ilyen céltámogatásokat, ez a pécsi pályázat mégis sikeres volt mintegy 28 millió Vegyes érzelmekkel ugyan, de örültünk a forgalmasabb buszmegállókban megjelent üvegpalotácskáknak. Jelképesnek tarthattuk, hiszen a várakozóknak csak a csekély hányada lelhet menedéket a tető alatt. De hát vannak, s legyen minél több belőlük. De vajon ilyenek kellenek-e? E kérdés a minap a főpályaudvar előtti épületecskénél fogalmazódott meg bennem. Megvallom, első pillanattól kezdve tartottam attól, hogy erős fickók számára komoly kihívást fognak jelenteni a hatalmas üvegtáblák. Itt így is volt. Nézem a maradék kis szilánkot: az üveg 8 milliméter vastag lehetett, s lehet a többi is, nem kis dolog tehát betömi. Ezt viszont betörték. És most már félthetjük a többit is, hiszen meglehetősen sok az erős fickó, ők pedig arról ismerszenek, hogy törnek, zúznak okkal és ok nélkül, padot, köztéri játékot, és mindent, ami a kezük közelébe kerül. Most már a buszvárók üvegtábláját. Szomorúak vagyunk. Nem nagy ügy, talán szót, sem érdemelne, mégis beszélni kell róla, mert székében gyarapodó jelenségről van szó. Egyszer már említettük e rovatban, hogy örvendetesen szaporodnak a kis üzletek, szaldtva a mesterséges hagyománnyal, ami normákhoz kötötte az üzletek létesítését, vagyis megállapították, hogy az új lakóterületeken hány lakos után kell üzletet, bölcsődét, óvodát, iskolát, orvosi rendelőt építeni. Most tehát lakóépületek földszintjein forint erejéig. Ez persze csak kisebb hányadát fedezhette a csatornázásnak: tavaly áprilisban a pályázat benyújtásakor a csatornaépítés összköltségét 93,6 millió forintra becsülték. Az ilyen támogatás felhasználásának eleve feltétele, hogy az ön- kormányzat a nagyobb hányad fedezetét beépítse a költségvetésébe. Ahhoz pedig az kell, hogy az érintett lakosság is anyagi áldozatot vállaljon az ügy érdekében. Az utóbbiban nincs is hiány: a nagyárpádi lakosok kétharmada kész a csatornaépítő társulat megalakítására. A beruházás I-Il. üteme során 315 darab ingatlan szennyvízelvezetése valósulna meg. Az ingatlantulajdonosok telkekként 80 ezer forint hozzájárulást ajánlottak fel. Akadály másutt támadt: az önkormányzat ez évi költségvetési rendelete szerint a nagyárszületnek új üzletek, nem éppen kényelmes megoldásként, hiszen lakások egy-cgy szobája válik így bolttá. És máris helyben vagyunk. Tudniillik az új üzletekbe be is kell jutni, a földszint pedig többnyire nem a föld szintjét jelenti. Lépcsőkre van tehát szükség, ezek pedig, ahány annyiféle, az átmenetiség nyílt vállalásától az örökkévalóságnak szólókig mindenféle van. Ez az összevisszaság pedig árt az egyes épületnek - láthatunk olyan kertvárosi házat, ahol egymás mellett háromféle van -, de árt az egész városnak. Magyarul: rontja a városképet. Azt a városképet, amivel évek óta nincs igazi törődés. Fákról volt szó múltkor is, most is lesz, bár más megközelítésben. Most még lombhullás előtt jól látható, hogy városszerte mennyi a lombtalan, elszáradt fa. Úgy általában szép, dús a növényzet - talán túlságosan is: sokfelé a fák alatt csak bujkálva lehet járni, mert nem nyesik az alsó ágakat, a bokrok meg sokfelé a fele járdát uralják, mert nem tartják kordában -, ám itt is, ott is előbukkan egy-egy szomorú, idő előtt elpusztult fa. És nem is kevés! Vajon mi lehet az oka ennek? Elöregedésről a legtöbb esetben szó sem lehet, hiszen 10-15 éves telepítéseknél is látni kiszáradt fát. Netán az egyed saját betegsége az ok? Ehhez túl sok az elpusztult fa. Vagy környezeti ártalomról volna szó, aminek a kevésbé ellenállók áldozatul esnek? Mindenesetre vizsgálódást érdemelne a jelenpádi csatornázás - a sikeres pályázat ellenére - az általános pénzforrás szűke miatt az elhagyásra javasolt fejlesztések közé soroltatott. Törvényi rendelkezés szerint viszont ha még ez évben - vagyis a pályázat elfogadásakor meghatározott esztendőben - nem kezdődik meg beruházás kivitelezése, a központi támogatás felhasználásának jogosultságát elveszti az önkormányzat. A legnagyobb vesztes persze a nagyárpádi lakosság lenne. Erre tekintettel döntött úgy legutóbb a közgyűlés, hogy „visz- szateszi a sínre a beruházást” és önkormányzati fedezetét a következőképpen ütemezi: 300 ezer forint idén - ami az építési napló megnyitásához elegendő - valamint elkötelezettségként vállalva 40-40 millió forint az 1995-ös és az 1996-os városi költségvetés terhére. D. I. ség. S talán az elpusztult fák eltávolítását is. A „ Pécs egykor és ma ” kötet egyik képpárja a Megye utcát ábrázolja a Széchenyi tér felől. Az ősöreg régi házat mutatja az egyik, tetszik tudni, ahol a Ma- tuz-féle virágkötészet volt, még húsz éve, az újat, a panziós házat látjuk a másikon. Persze ez így aligha érdekes. Volt egy régi ház, van ott most egy új - sok belvárosi helyre érvényes lehet ez a megállapítás. Ám van itt valami más is. Pécs belvárosának egyik megej- tően szép jellegzetessége a sokfelé látható kisebb-nagyobb ki- szögellés a házsorokban. Arról tanúskodik ez, hogy eleink - talán már a középkorban? - nemigen ragaszkodtak ahhoz, hogy a házak „elvágólag” épüljenek egymás mellé. Talán ez is hozzájárult a belvárosi utcák kanyargóssá válásához. Hát ilyesmi volt a „Matuz-ház” baja. Madas egyébként 1712-ből találta az első adatot a telek beépítettségéről, régészeti megállapítás szerint viszont a ház pincéjében középkori eredetű ajtót találtak. (Az akkori térszint jóval lentebb volt a mostaninál). Szóval a „Matuz-ház” belógott a Megye utcába, s a ház lebontásakor 1975-ben is ez volt az egyik döntő érv. S mit tesz isten: évekkel utóbb, amikor sor került az új beépítésre, éppen a „Matuz-házra” hivatkozás lett a magyarázat arra, miért épül az új ház bele a Megye utcába. Ami tehát a réginél hiba volt, az újnál erénnyé vált. Hársfai István Az Ürögi-völgy részben kivétel Az önkormányzat közgyűlése tavalyi rendeletével a Me- csekoldal egyes területeire vonatkozóan módosította az Általános Rendezési Terv szabályozási előírásait. Ezek szerint az Ürögi völgy már kialakult nagyságú telkein a tulajdonosok építési szándéka csak a környezeti jellemzőktől eltérő módon valósulhatott volna meg. Ezért a közgyűlés legutóbb módosította rendeletét, s kimondta: annak területi hatálya az Ürögi völgy részletes rendezési tervében meghatározott lakóterületi besorolású részekre nem terjed ki. „Őszi kikerics” a Pécsi-tónál A Nemzetközi Gyermek- mentő Szolgálat Pécs-Baranyai Csoportja és a Baranya Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány „Őszi kikerics” elnevezéssel szórakoztató programot rendez október 9-kén, vasárnap Or- fűn a Gyermekek parkjában, a Pécsi tó jobb oldalán. A program középpontjában a szabadtéri főzési verseny áll, amelyhez a bográcsban elkészíthető ételek alapanyagait a benevezőknek kell magukkal vinniük. Ám evésből is rendeznek vetélkedőt, s a győztesek díja pedig egy-egy óriási torta lesz. Egyébként a tánccal, színjátszással, kézművesség-tanulással, természetjáró túrával gazdagított őszi táborozás teljes egészében ingyenes. Pécsről a Konzum parkolóból vasárnap 9 órakor indulnak az autóbuszok és 16 órától lehet visszautazni. T orony támogatás Az elmúlt hétvégén megrendezett a „Tubes-Juve Kupa tájékozódási túraverseny nevezési díjait a tubesi új kilátótorony építésére fordítják. Akik nem tudtak részt vennie a versenyen, de a közérdekű célt támogatni kívánják, felajánlott pénzösszegeiket az MNB 249-98006-581-011757-7 számlájára fizethetik be. Kiadó helyiségek Garázsok: Fekete Gy. téri garázssor 36. (aknás), 39, 63. számú; Gesztenyés u. 4; Bokor úti 16-os számú (villany), 70-es számú (akna, villany); Hősök tere 22; Komlói út 191; István akna 39, 39/1; Páfrány u. 9; Rét u. 25/1. (beálló); Bajcsy Zs. u. 43-45; Török I. u. 4. 1-es, 2-es számú. Üzlethelyiségek: Budai Dezső u.2. 10-es számú raktár, • villannyal. A nem lakás céljára szolgáló helyiségeket pályázattal lehet elnyerni, s annak feltételeit a Kossuth tér 1-3. szám alatti ügyfélszolgálati irodában lehet megtekinteni október 15 ig. A pályázatot a Polgármesteri Hivatal Hatósági Iroda lakás- és helyiséggazdálkodási osztályán (Kossuth tér 1-2. fsz.) lehet személyesen benyújtani. A felújításra, tatarozásra váró házak száma aggasztóan nagy mind a belvárosban, mind a város külterületein. Ezek a házak a hátrányára megváltozott építésigazgatási helyzet és a tőkehiány áldozatai - hogy csak néhány okot emeljünk ki a leglényegesebbek közül. Ezek az épületek már hosszú évek óta elhanyagoltak, s a mai helyzetben úgy látszik, remény sincs arra, hogy egyhamar megoldódjon ez a súlyos kérdés. Addig együtt kell élnünk a bedeszkázott ablakokkal, a városképet rontó homlokzatokkal, a lakatlansággal, a rombolással. S ki tudja, még meddig? E heti fotóink a Váradi Antal és Mátyás király utcák sarkán, illetve az Alkotmány utcában készültek. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső k í i Városvédő őrjárat
