Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-01 / 270. szám

8 aj Dunántúli napló Riport 1994. október 1., szombat A völgyben elterülő halastavak ölelik a 700 éves települést, Alsómocsoládot Müller Andrea felvételei Zeneszerzők, költők, festők vigyázzák a csendet, a nyugalmat A Hegyhát a Mecsektől északra, annak háta mögött fek­szik, a nevét is innen kapta. A hegyek között megbúvó apró falvak sokasága jellemzi, közü­lük az egyik Alsómocsolád, a 700 éves település. Kisvaszar felöl az erdőn át gyönyörű út vezet a kis községbe. Lent a völgyben elterülő halastavakon meg-megcsillan a nap fénye. Az egykori Sztankovanszky-kas- tély parkjában, a fák lombjai között szoborpark búvik meg. Zeneszerzők, költők, festők vi­gyázzák a csendet, a nyugalmat. Napközben kihalt a falu. Né­hány ember igyekszik a boltba, az Idősek Klubjába. A gyerekek iskolában, óvodában a szom­szédos településeken. A felnőt­tek a földeken, vagy a Möbiusz Rt. alsómocsoládi húsüzemében dolgoznak. Néhány portán épít­keznek. Csendes a falu, csak a kutyák ugatják meg az idegent. Alsómocsolád Baranya északnyugati részén a Bikái árok völgyében terül el. 1294-ben kelt oklevélen olvas­ható először a neve, ekkor a te­lepülés a veszprémi apátsághoz tartozott. A XIV. században a mágocsi bencésapátság, majd a györgyipusztai Bodó család tu­lajdonába került. A török hó­doltság idején még magyar csa­ládok lakták, az 1600-as évek végén négy szerb család élt itt. A török alóli felszabadulás után Németország déli tartományai­ból érkeztek családok. Jelentős szerepet játszott a község életében a Sztanko- vanszky család. Sztanko- vanszky András 1724-ben cse­rélte el Pápán lévő birtokait a mocsoládira. A család egyik le­származottja építtette a falu templomát, amely most ünnepli fennállásának 160. évforduló­ját. A családi kastély és a hozzá­tartozó park ma is a település ékessége. Az enyészettől az mentette meg, hogy a Möbiusz Rt. tulajdonába került. Jelenleg annak oktatási központja és vendégháza. Az egykori szobá­kat, termeket régi színpompá­jukban állították helyre. Az épü­letet körülölelő parkban Trisch- ler Ferenc szobrai kaptak he­lyet. A község nemrég három év­fordulóról is megemlékezett fa­lunapok keretei között. 700 év­vel ezelőtti írásos emlékeken olvasható először a baranyai Mocsolád neve, 1834-ben feje­ződött be a templom építése, 1954-ben készült el a Béke-szobor és a tér. Mindezt közösen ünnepelték a helybe­liek és az elszármazottak. A kastély parkja megtelt em­berekkel. Az ifjúsági fúvós-ze­nekar keringőket, polkákat ját­szott. Az idősebbek elérzéke- nyülve emlékeztek vissza gyermekkorukra. Arra, amikor még iskola volt a kastély épüle­tében, és a parktól alig néhány méternyire a sportpályák. Meg- illetődötten sétálgatott a park fái között családjával Sztanko­Alsómocsolád sorskérdései vanszky Imre, a kastély tulaj­donosának ma Komlón élő le­származottja is. Eljöttek az ün­nepségre a régi téglagyár egy­kori tulajdonosának gyerekei is. Kis Pál Dalmandon jegyző, míg a testvére Erzsi néni Dombóvá­ron lakik. A faluban egyetlen megélhe­tési lehetőség a föld. Mindenki, akinek egykor volt, visszaigé­nyelte a részaránytulajdonát. Ugyan még nem mérték ki, de a földkiadó-bizottság mindenki­nek megmutatta, hogy hol van a része, melyik dűlőben lesz a földje. A tulajdonosok ezt nagy­részt kiadták bérbe a helybeli­eknek, vagy a szomszéd köz­ségben működő mezőgazdasági kft-nek. A tavak is a falunál ma­vállalkozó, ők már korábban is ezzel foglalkoztak. Kilencven hektáron gazdál­kodik Dicső Nándor, ebből a sa­játja 65 hektár a többit bérli. A Mezőgazdasági Fejlesztési Alaptól és máshonnan pályázat útján elnyert pénzekből gépeket vásárolt. Olyan gépparkkal ren­delkezik, hogy akár még 100 hektárnyi területet is meg tudna művelni.- Példát szeretnék mutatni az itt élő fiataloknak, hogy a föld jelentheti nekik a jövőt. Amikor tönkrement a mágocsi szövet­kezet, már akkor megpróbáltam összefogni a faluban az embe­reket, hogy a földdel közösen kezdjünk valamit. Nem akarták. Gondoltam bebizonyítom, eb­A régi majorsági épület a múlt hangulatát idézi radtak, részaránytulajdonban vannak, nem adták el. Akinek ott volt földje, azt kérte vissza. A három halastónak csaknem ötven gazdája lett, ők pedig ki­adták bérbe.- Akiknek volt pénzük, azok gépeket vettek, mezőgazdasági vállalkozásba kezdtek, - mondja Bán Gyula, a falu jegy­zője. 1990 óta önálló a falu, sa­ját önkormányzattal. A polgár- mesteri hivatalban kellemes, szinte családias a hangulat. Né­hány perc alatt almáspite kerül az asztalra, amit a jegyző fele­sége küldött, hogy akik éppen szolgálatban vannak, megkós­tolhassák azt. - A két-három mezőgazdasági vállalkozó kö­zül az egyik Sztankovanszky Imre, a földbirtokos egyik fia, aki a szülei után kapott kárpót­lási jegyén vásárolt földet. Vett házat a faluban, 150-180 hektá­ron gazdálkodik. Rokkant nyugdíjas. Bányász volt Kom­lón. Dicső Nándor és Koller Jó­zsef a másik két mezőgazdasági bői is meg lehet élni. Két éve vagyok magángazdálkodó. Ed­dig megérte, bízom benne, hogy később is. A faluból sokan elmentek. Jönnek újabb lakók, mert ol­csón lehet házat vásárolni, de egyre nyomasztóbb a kevés munkalehetőség, a munkanél­küliek helyzete. Egyre nő a száma azoknak, akik már csak jövedelempótló támogatást kapnak. Iskola, óvoda nincs.- Eddig minden évben fizet­tünk beiskolázási segélyt - foly­tatja Bán Gyula -, az idén nem, de a gyerekek ingyen kapták a füzetcsomagot, a tankönyveket. Rászorultság szerint kifizeti az önkormányzat a menza felét, vagy a teljes összeget, és min­den hónapban a bérletet. Össze­sen 39 iskolás és 12 óvodás van a faluban. Egyre kevesebb a fia­tal, és a fiatalok nagy része el­megy oda, ahol munka van, Dombóvárra, Mágocsra. A falut folyamatosan fejlesz­tik. Felújították a templomot, az egészségházat. A kultúrház ud­varán vizes blokkot alakítottak ki. Betonjárdát építettek, a fel­szedett lapokkal kirakják a víz­elvezető árkokat. Felújították a polgármesteri hivatalt, számító- gépes nyilvántartást vezettek be. A közeljövőben egy hűtővel ellátott ravatalozó építését kez­dik meg. A gyerekeknek a falu központjában fa játszótér ké­szült, amelyhez a játékokat a Pi­lisi Erdőgazdaság készítette. Dísz-, és gyümölcsfákat telepí­tettek a faluban. Sz. K. Magyarul magyarán A sajtótól elváijuk, hogy pontosan tájékoztasson ben­nünket. Ha a hír bármilyen ok­ból nem felel meg a valóságnak, csorbul a nyelvi kifejezés (a stí­lus) fő követelménye: a tárgy- szerűség. Ezáltal a tájékoztatás félretájékoztatássá válik, a hite­lesség helyébe a hiteltelenség lép. Ennek két fő oka van: az ismerethiány és nyelvi eszkö­zök (elsősorban a szavak) bi­zonytalan használata. Bizonyos, hog velem együtt sokan örömmel olvasták la­punkban „A Miasszonyunk rend napja” című méltatást. De lelkesedésemet lehűtötte a benne előforduló néhány téve­dés. A kép aláírásával kezdem. „A Szent István téri Zárdatemp­lom oltára, a Mária mennybe­menetele c. freskóval” - Ez így egy fontos hittétel (dogma = Szűz Mária testestül-lelkestül felvétetett a mennybe) pontatlan megnevezése. Mennybemene­telről csak a feltámadt Krisztus­sal kapcsolatban beszél a hittu­domány (dogmatika). Augusz­tus 15-én Szűz Mária mennybe- vitelét ünnepeljük. Amint a ké­pen látható, az angyalok viszik az örök dicsőségbe. - De gon­dom van a freskó szóval is. Az értelmező Szótár szerint ugyanis a freskó nedves vako­latra festett falfestmény? A szö­veg már helyesbíti a szótévesz­tést: „Az oltárképe híres (ti. a templomnak) ... „Nos, ez a he­lyes elnevezés: oltárkép. Olaj- festmény. Szabad legyen megemlíte­nem egy vele kapcsolatos fe­ledhetetlen élményemet. Mint a Bambergben 1990 nyarán tar­tott nemzetközi nyelvjárás-tu­dományi kongresszus egyik magyar résztvevője eljutottam az észak-bajorországi Vier- zehnheiligenbe, a német katoli­kusok második (Altötting után) leglátogatottabb búcsújáróhe­lyére. A gyönyörű bazilika főol­tára előtt megállva földbe gyö­kerezett a lábam, megpillantván ugyanazt az oltárképet, amelyet a pécsi Zárdatemplomban olyan sokszor megcsodáltam. Haza­térve utánajártam, s megtudtam, hogy az is a híres bécsi mester, Kuppelwieser (két p-vel) Lipót alkotása. A búcsújáróhely neve magyarra fordítva: Tizennégy szent. Kultuszával (tiszteletük gyakorlásával) Tolna megyében három faluban is találkoztam. Ez kétségbevonhatatlan bizo­nyítéka annak, hogy e falvak német lakóinak óhazája Frank­föld (Oberfranken) lehetett. Nevük a németek ajkán német köznyelvi helyesírással: Vier­zehn Nothelfer, azaz tizennégy szent, aki a bajbajutottak segí­tője. Útszéli kis emlékkápolná­kat emeltek tiszteletükre. Végül még valamit. M. As- sumpta nővérről elmondja a méltatás, hogy „28 éves koráig tanult. Elvégezte a Pázmány Pé­ter egyetemet.” A mai ELTE elődjének neve mint tulajdon­név: Pázmány Péter Tudomá­nyegyetem (alapítójáról). Utána elvégezte „a szegedi Apponyi akadémiát”. Nos, ez nem aka­démia, hanem Kollégium volt. Az Apponyi Kollégium legalább olyan híres, mint a szélté- ben-hosszában emlegetett Eöt­vös Kollégium. Benne képezték az öt évfolyamos tanítóképző intézetek tanárait. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés október 10-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A szeptember 17-i lapban közölt rejtvény he­lyes megfejtése: „Drágám ez a kutya egyre in­kább hasonlít rád”. Utalványt nyertek: Gyöngyös Gábor, Pécsvá- rad, Radnóti u. 5/c. 7720; Weibl Béláné, Komló, Vértanuk u. 32. 7300; Unger Tímea, Pécs, Né­meth L. u. 6. 7632; Andits Eszter, Szombathely, Fő tér 7. 9700; Vincze Lajos, Pécs, Faludi F. u. 14. 7633. Az utalványokat postán küldjük eb A Hitelesség

Next

/
Oldalképek
Tartalom