Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-29 / 298. szám
10 aj Dunántúli napló Magazin 1994. október 29., szombat A Julián akció Bernics Ferenc újabb kötetéről C íme után lehetne kalandregény, kommandótör- ténet vagy bármi más hasonló lektürtermék. Ám aki ilyesmit vár ettől a könyvtől, csalatkozni fog. Bernics Ferenc történelmi feltáró-elemző munkát végzett, amikor mint a kötet zárójeles alcime is jelzi, tudományos igényű beszámolót ad egy „magyarságmentő egyesület” tevékenységéről Horvát-Szla- vonországban és Bosznia-Hercegovinában - a századelőtől a Monarchia összeomlásáig. Oktatáspolitikai küzdelmekről van szó tehát. A dunántúli nyomor elől „kitántorgott” tíz- és tízezernyi parasztcsalád nemzeti identitásának megőrzéséről: illetve az 1918 után is ott maradt magyarság kulturális helyzetéről a térség későbbi államalakulatai időszakában. Egészen pontosan: az 1904-ben Budapesten megalakult Julián Egyesület működéséről szól ez a könyv. Mi volt és mit akart elérni a Julián Egyesület? A főnemesség, főpapok, a korabeli politikai élet néhány kiválósága elhatározásából jött létre azzal a céllal, hogy a Dráván túl és Boszniában élő kisebbségi véreinket társadalmilag, gazdaságilag támogassa, elsősorban magyar iskolák állításával és működtetésével. Törvényes keretek közt. Főképpen abban a Horvátországban, amely a monarchiabeli Magyarországgal - széles autonómiával rendelkező - államközösségben létezett. Az ide érkező százezernyi magyar telepes gyerekei horvát nyelvű iskolába jártak, s horvátul hallgatták Isten igéjét a vasárnapi misén. Nem csoda, hogy a második generáció már csak törte az anyanyelvet. A kényszerű beolvadástól kívánta volna megmenteni őket a Julián Egyesület, amely körülbelül másfél évtizeden át valóban ért el szép eredményeket. Alig 11 év alatt a Horvát-Szla- vón országokban 53, Bosznia-Hercegovinában 6 „Julián iskolát” hívtak életre, összesen 7600 tanulóval. Mindez természetesen itt, a Monarchia népei között is kivételes arányú nacionalizmusok ádáz dühét váltotta ki a „magyarosítási” törekvések ellenében. Ami azután - sok egyéb mellett - Trianonhoz, a további évtizedekben s főleg a II. világháború alatt és után még további iszonyatokhoz vezetett, napjaink véres balkáni háborújáról nem szólva. A maga korában ellenben tisztességes, becsületes, nem soviniszta, nem a horvátok ellen irányuló törekvésként ismerjük meg a Julián akció sorát. Ezek történelmi előzményei után - hiteles levéltári források alapján (és jelölésével) tátja fel a szerző, hogyan épült ki és működött e csaknem 60 magyar iskola a végeken. Kitér pécsi vonatkozásaira is. A Julián Egyesület, részben hogy a magyarellenes horvát értelmiség és hivatalnokrétegek ellensúlyozása céljából nem soviniszta középosztályt és iparosréteget neveljen: részben az ottani szórványmagyarság iskoláztatása céljából horvát, illetve kisebbségi magyar fiatalok részére magyarországi ösztöndíjakciókat szervezett. Ezekhez pécsi iskolabázist épített ki a cisztercita főgimnázium, a Matessa Intézet (irgalmas nővérek) s az Ipartestület bekapcsolódásával. A horvát fiatalok, intenzivebb magyar szóra fogván őket, családoknál laktak: a magyar ösztöndíjasok részére a Julián Egyesület in- temátust és tanoncotthont valamint középiskolai magyar in- temátust működtetett Pécsett. Az egyesület ugyanakkor fontos gazdasági és közművelődési tevékenységet is végzett, különösképp a magyarok lakta horvát-szlavón területek olvasóköreivel, könyvtárhálózati fejlesztésével. A Julián iskolák a Monarchia katonai összeomlását, a déli területek antant (szerb és román) megszállását követően megszűntek. Maga az egyesület a kommün után is „de jure” fennmaradt, s a harmincas évektől, mint Julián Iskola Egyesület, elsősorban nemzetiségi iskolákban, magyar érzelmű tanulók önkéntes nyelvi és kulturális nevelésével foglalkozott 1944. évi megszűnéséig. A kötet záró fejezete a magyarság helyzetét taglalja a Szerb Horvát Szlovén királyság, majd 1929-től Jugoszlávia; illetve a II. világháború idején és az azt követő évtizedekben. Az utóbbi évek délszláv háborús helyzete jól ismert. Ez - hangsúlyozza a szerző - emlékeztet a Julián iskolák végnapjaira is a magyarság helyzetét, sorsát illetően. Sőt, rosszabb - tehetjük hozzá -, és egyre romlik tovább . .. Ám ezzel is szembe kell néznünk. S ehhez a szembesüléshez ad történeti tényanyagot a múltból - egészen a jelenig hatóan Bernics Ferenc könyve. W.E. A gesztenyék álma Már ilyen az ember természete: szertet elmeditálni az évszakok változásán. Az idő múlása óhatatlanul visszatekintésre, felmérésre késztet, s ha látjuk: ismét itt a tél, a tavasz - ez azt jelenti, újra elérkeztünk egy határkőhöz, amelynél meg kell állni, hátra és előre pillantani. Csakhogy ebben az évben olyan rohamos egymásutánban követték egymást az események, hogy észre sem vettem a természet örök körforgását, és az ősz beköszöntésére is csak akkor ébredtem rá, mikor az unokám egyszer, az iskolából hazajövet, egy teli zseb gesztenyét borított ki az asztalra. Ettől a pillanattól kezdve magam is vártam az alkalmat, mikor időt szakíthatok egy nagyobb sétára, és csendben figyelhetem az ősznek ezt a különös szertartását: a fényes vadgesztenyék szomorkás, monoton koppaná- sát a földön. Az alkalom azonban egyre késett, s pár nap múlva úgy gondoltam, hogy most már valamivel lejjebb adom, s a városkörnyéki kóborlás helyett lakóhelyemnek azon az utcáján jártam egyet, amelynek két sor öreg bokrétafája egy kisebb gesztenyés erdővel is felér. Fiatal koromban sokszor akadt erre dolgom így ősszel, ámde az akkori impressziókat most itt hiába keresném. Nem csupán azért, mert az egykori hangulatos kis családi otthonok helyén (mennyire sajnálom őket!) kietlen panelházak mere- deznek. A gesztenyék őszi kop- panásának zenéje is más lett - s csak egy kis gondolkodás után jöttem rá, hogy miért. Azóta leaszfaltozták az utcát, s kemény felületén most nem tompa puffanások hallatszanak; a gesztenyehullás olyan, mint a pergődob éles hangú szólózása. Nézem az aszfaltra záporzó barna gömböcskéket, és valami furcsa együttérzés ébredezik bennem. Borongva szemlélge- tem a sokat látott, vastag törzsű fákat, amint az életfakasztó, meleg föld helyett erre az érzéketlen, merev rétegre hullatják termésüket, annak a legkisebb reménye nélkül, hogy csak egy is a talajba jut, csak egy kis kihajt tavasszal, csak egy is ilyen erős gyökerű daliát nevel, mint az itt sarojázó vadgesztenyék. Mindegy: a fákban él az örök parancs. De vajon tudják-e, hogy hiába erőlködnek? Talán tudják is (hisz közismert már, hogy a növények is kifejtenek szellemi tevékenységet), talán tudják is, de itt is érvényes az élővilág szép jelszava, a „dum spiro - spero”. És most, mikor a fák már lassan a lombjaiktól is búcsúzni kezdenek, mikor már fölkészültek a hosszú téli pihenőre - talán álmot is látnak. Álmukban egy-egy gesztenye kalandos útra indul. Valami duplakerekű dömper gumiabroncsai közé szorul - s csak ott esik ki, ahol már várja valami jó puha mezei föld. Vagy kivár egy kisfiút, olyat, mint az unokám, aki szereti szebrerakni a kis fényes jószágokat, azután lassan itt-ott elhullajtja őket.. . S az öreg fák álmaiban ezekből az elcsavargott gesztenyékből mezők közepén uralkodó óriás lesz, különleges példány, amely gyorsan túlnövi az anyafát, minden arra járót csodálatba ejt törzsének vastagságával, buja lombozatának csodálatos arányaival. Talán ezt a nem mindennapi gesztenye-egyéniséget látják az én városi bokrétafáim most, őszi szendergésük közben, míg dobpergés-szerű hanggal záporzik róluk a termés. Gesztenyék, jó reménységet! Bállá László Szőke Kálmán: Kertvárosi képek Az égbolt fekete lepedőket lenget, a sarkon magány áll, bokor alatt sündisznó fél, sötét növényekkel horkolnak a kertek. A veteménysorokat szemüveges házak olvasgatják, kocsmából jövet hanyattesnek az utcák a sárban. Az esőcsepp öccse nagyon messze kövek művésze, sziklák szobrásza, az ablak fölnéz a vadlibákra, sokáig verdes, verdes a szárnya. MAGYAR ÁLLAMPAPÍR Államkötvény 1997/K Legyen akár kényelmes... ...elfoglalt, előrelátó, a Magyar Államkötvény ideális befektetés. A legkedvezőbb befektetési forma mindazoknak- akik megtakarításaik értékét utánjárás nélkül akarják növelni;- akik rendszeres jövedelmet akarnak általa elérni;- akik tőkét gyűjtenek - például gyermekeik taníttatásához, ingatlan vásárlásához vagy vállalkozás beindításához Államkötvény 1997/K A befektetők 1994. október 31.-november 4. között vásárolhatnak államkötvényt a kiemelt értékesítés keretében legfeljebb az 1 994. október 21-én tartott aukción kialakult átlagárfolyam (nettó 98,50%)+0,2 százalékponttal és a kibocsátás napjától felhalmozott napi kamatokkal megnövelt értékén a kijelölt forgalmazóknál. A vételár naponta a következő: 105,17%; 105,25%; 105,32%; 105,39%; 105,46%. A legújabb Magyar Államkötvény 1 997/K 3 éves futamidejű (1994. augusztus 3. - 1997. augusztus 3.) értékpapír. A kötvény mozgó kamatozású, melynek alapja az 1, 3 és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama +1,75% kamatprémium. A kötvény első félévre érvényes (1994. augusztus 3. és 1995. február 3. közötti) kamata évi bruttó 26,55%. Törlesztés névértéken 1997. augusztus 3-án. A kötvény alapcímlete 10 000 Ft. Kamatfizetési időpontok: 1995. február 3. 1996. augusztus 3. 1995. augusztus 3. 1997. február 3. 1996. február 3. 1997. augusztus 3. Amennyiben az esedékesség munkaszüneti nap, úgy a kifizetés a következő munkanapon teljesül. _______Másodlagos forgalom_______ A z Államkötvény 1997/K, mint az eddig kibocsátott összes Magyar Államkötvény, a futamidő alatt napi árfolyamon eladható és megvásárolható a tőzsdén és egyes forgalmazóknál. __________Állami garancia__________ Á llami garancia van rá. Mind a kamatfizetést, mind a törlesztést az állam szavatolja. _____Külföldiek is vásárolhatják_____ A Magyar Államkötvény 1 997/K sorozatát külföldiek is vásárolhatják. Forgalmazó- és kifizelőhelyek: MNB Baranya Megyei Igazgatósága Pécs, Apáca u. 6. • OTP Bank Rt. Pécs, Komló, Mohács, Pécsvárad, Sásd, Sellye, Siklós, Szentlőrinc, Szigetvár, Villány • Inter-Euróba Bank Rt. Pécsi Területi Igazgatóság Pécs, Ferencesek utcája 52. * i í í
