Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-29 / 298. szám

1994. október 29., szombat A hét témái üj Dunántúli napló 7 Beszélgető partnerünk a Miniszterelnöki Hivatal vezetője A kormányzat szürke eminenciása Sokan az államélet egyik legbefolyásosabb emberé­nek, afféle szürke eminenciásnak tartják. Lehet, hogy így van, bár a beavatottak fontosságtudata nyomokban sem fedezhető föl benne. A kormányzati kulisszák mö­gött azonban - ezt ő sem tagadja - valóban otthon van. Mert segédmunkástól államtitkárig sok minden volt már, ám a leghosszabb pályaszakasz színtere eddig is a „kormányzati negyed” volt. Ki nem mutathatná meg? Dr. Kiss Elemér (50) köz- igazgatási államtitkár azt a nyilvánosság előtt kevéssé is­mert műhelyt - a Miniszterel­nöki Hivatalt - vezeti, amely szervez, alapoz, döntésre előké­szít jószerével mindent, amivel a miniszterelnöknek személye­sen foglalkoznia kell. A „min­den” között a legfontosabb: a kormány ülése. Ha esik, ha fúj- Hogyan zajlanak a tanács­kozások, mi történik csütörtö­könként a tárgyalóterem zárt aj­tói mögött - kérdeztük az állam­titkárt. Kiss dr. válaszként elő­ször a szigorú munkarendet em­líti.- Ha csütörtök, akkor - akár esik, akár fúj - ülést tart a kor­mány. Nincs pardon, mert a mi­niszterelnök ezt a kormányzati tevékenység legfőbb megteste­sítőjének, központi eseményé­nek tartja. Igényli, hogy a dön­tésekben a kormány tagjai aktí­van vegyenek részt; s azt is , hogy a miniszterek lehetőleg minden programjukat az ülé­sekhez igazítsák. A távolmara­dást, illetve a helyettesítést csak személyes részvételt követelő nemzetközi tárgyalás, külföldi út, egyszóval más roppant fon­tos és halaszthatatlan elfoglalt­ság „menti”. Apróság, de talán jellemző, hogy nem egy perccel 10 előtt vagy után, hanem pont 10 órakor kezdődik az ülés.-Hányán vesznek részt az ülésen, s van-e protokolláris ülésrend?- Tizennyolc az állandó részvevő, illetve meghívott: a kormányfő, 13 miniszter (köz­tük egy tárca nélküli miniszter), a miniszterelnök kabinetfőnöke, jómagam, mint a miniszterel­nöki hivatal vezetője és két he­lyettesem: a jogi ügyek felelőse, illetve a kormányszóvivő. A kü­lönböző napirendek tárgyalá­sán, a témáktól függően, ta­nácskozási joggal természete­sen meghívottak is jelen van­nak. Valamiféle fontossági sorrendet kifejező ülésrend nincs. Legfel­jebb annyiban, hogy a téglalap alakú asztalsor fölső rövidebb oldalának közepén az ülést ve­zető kormányfő, a két hosszabb asztalsor mellett pedig az első helyen balról Békési László, jobbról Kuncze Gábor ül.-Mennyi ideig tartanak az ülések?- Többnyire két és fél - há­rom órát. Előfordult ugyan, de az rendhagyó esetnek számít, hogy 5-6 órásra nyúlt a tanács­kozás.-Ebéd- vagy legalább ciga­rettaszünet?- Nincs, csak ha - mint emlí­tettem - nagy ritkán a szokvá­nyosnál jóval tovább tart az ülés. Cigarettaszünet egyáltalán nincs, mert a tanácsteremben szabad dohányozni. Legalább is elvileg. Mert a „füstölők” a többiekre való tekintettel nem­igen gyújtanak rá. A hatékonyság titka- Általában hány napirendi pontot tárgyalnak?- Az írásos előterjesztések száma 25-30 között mozog, de nemrégiben például 38 téma ke­rült a kormány elé.- Ez még súlyra is tekintélyes csomag lehet...-Bizony, olykor jó másfél kilót is nyomnak az anyagok, amelyeket végiglapozni is sok, nemhogy megtárgyalni.- Két és fél-három óra alatt át lehet jutni ekkora papír-ká- sahegyen?- Igen, de csak nagyon racio­nális előkészítéssel és munkastí­lussal. Az érdemi munka fölgyorsí­tásának egyik kulcsa például, hogy vezetésemmel minden kedden összeül a közigazgatási államtitkárok értekezlete. Sorra szakmai górcső alá tesszük mindazt, amit a tárcák csütörtö­könként a kormány elé akarnak vinni. Amiről kiderül, hogy nem kellően kiérlelt, egyeztetett és például a költségkihatásokat nem kellő megalapozottsággal mérlegeli, az fönnakad ezen a szakmai szűrőn és nem is kerül a kormány elé. Ami a szigorú szakvizsgán átmegy, de néhány pontjában vitatott vagy vitatható, az „álta­lános vitára javasolt”, ami pedig egyöntetű egyetértést és támo­gatást kap, az „vita nélkül elfo­gadásra javasolt” jelzéssel kerül a kormány napirendjére. Ez utóbbiakról azután rendszerint nincs is vita, csupán határozat- hozatal. A hatékonyság másik titka, hogy íratlan szabály: a minisz­terek testületé szakkérdések, tisztázatlan részletek vitájába nem bocsátkozik. Erre nem tartja magát illetékesnek, s nem is ez a dolga. Ilyen témáról tehát vitát kezdeményezni több mint illetlenség: időpazarlás.-A feszes időkeretben feszes, rövid a vita is?-Az időtartam változó; ér­vek, érdemi észrevételek előtt nincs semmilyen sorompó. A fajsúlyos, nehéz témák tárgya­lásakor senki nem nézi az órát. A pótköltségvetés tételei pél­dául hosszú, kemény vitákban alakultak ki, de már látnivaló: a 95-ös költségvetés ennél is hosszabb, keményebb vitame­neteket ígér. Kötetlen légkör- Kimért udvariasság vagy teljes kötetlenség jellemzi a po­lémiákat? Egyáltalán: minisz­terelnök és miniszterek tege- ződnek egymással?- A protokolláris formaságok egyáltalán nem jellemzőek. Nincs „szíveskedjék” vagy „méltóztassék”, már csak azért sem, mert kormányfő és minisz­terek pertu-ban vannak. Ha visszautalnak egymás szavaira, többnyire csak a keresztnevek hangzanak el: Laci, Gábor vagy éppen Magda ezt vagy azt mondta ... Ugyanakkor a kötet­len légkörű tárgyalás külsősége­iben és hangulatában is érzékel­hető, hogy egy ország dolgaiért felelős fórumon szólnak, sza­vaznak, döntenek a kabinet tag­jai­- Kik a legaktívabbak az ülé­seken?- A megszólalások számát tekintve Horn Gyula és Békési László. A miniszterelnök eseté­ben ez természetes; neki „hiva­talból” mindenhez hozzá kell szólnia, össze kell foglalnia az elhangzottakat. Békési László pedig bizonyos értelemben ha­sonló cipőben jár: pénzügyi vonzata csaknem minden előter­jesztésnek van.- Hogyan zajlik le a határo­zathozatal? Minden napirend megtárgyalása után külön-kü- lön szavaznak, vagy egy sze­mélyben a miniszterelnök dönt?- A vita eredményeként rendszerint egyértelműen meg­állapítható, hogy egy-egy kér­désben konszenzus van-e vagy nagyon megoszlanak a vélemé­nyek. Az előbbi esetekben nincs formális szavazás - a miniszter- elnök megfogalmazza a kor­mány döntését. Ha viszont egy javaslat mellett és ellen egy­aránt sok észrevétel hangzik el, akkor szavazás zárja a vitát.- Gyakori a voksolás?- Eddig három-négy esetben került rá sor. Háromezresek?-Az előző kabinet titkos ha­tározatainak nagy részét nem­régiben nyilvánosságra hozták. Lesz-e a Hom-kormány utódjá­nak muníciója? Más szóval: ed­dig hány titkos határozatot ho­zott a koalíciós kormány?- Két titkos és 18 olyan hatá­rozatot, amely csak az érdekelt, illetve érintett személyekhez jut el. Utóbbiak - amelyek számo­zásuk után „háromezresekként” ismertek az igazgatás berkeiben - többsége nem tartalmaz sem­miféle államtitkot. Nyilvános­ságra azért nem kerülnek, mert tágabb kör számára nincs in­formáció-értékük. A ’’háromez­resekben” például olyan munka- és személyi döntések szerepelnek, hogy X-miniszter vegyen részt valamilyen nem­zetközi eseményen, Z képvi­selje a kormányt egy-egy szak­mai tanácskozáson, stb.- Ha nem is egyenlő arány­ban, de két párt képviselőiből áll a Hom-kormány. Aki nem tudná, melyik miniszter szocia­lista, melyik szabaddemokrata, az ülésen elhangzottakból kikö­vetkeztethetné?- Jómagam nem veszek részt pártközi egyeztetéseken; nem tudom, hogy ott markánsan el­térő vagy nagyjából hasonló ál­láspontokat kell-e közelíteni. A kormányban - a vitákat figye­lemmel kísérve - nem tudtam fölfedezni pártbeli hovatarto­zásból fakadó különbözősége­ket. A miniszteri reagálásokat jószerével az határozza meg, hogy mondjuk az elosztásban vagy a fogyasztásban érdekelt-e tárcája, nem pedig az, hogy az MSZP vagy az SZDSZ küldte a kormányba. Bajnok Zsolt Megrendültén hallom az adóhivatal munkatársainak pa­naszát: ha elvonják a költségve­tésükből azt a két milliárdnyit, amit a pénzügyminiszter emlí­tett, működésképtelen lesz a Hivatal. Ebből a 2000 millió fo­rintból 600 millió béremelésre kellett volna, a többi a dologi kiadások fedezetére, hiszen az élet drágul, több pénzre van szükségük a megélhetéshez. Ha nem kapják meg? Majd megmu­tatják! Kinek nem kellene több pénz ma ahhoz, hogy úgy élhessen, mit ahogyan tegnap élt? Bizony több kellene a kórházaknak is, hiszen alaposan megdrágultak a gyógyszerek, növekedtek a vám- és adóterhek, drágább lett szinte a levegő is. Ha nem kap­nak többet? Majd megmutatják! Nyolc óra munka után haza­Érdemes számba venni egy új kormány első három havi telje­sítményét? Minden bizonnyal igen, mert egy ilyen számvetés fontos információkkal szolgál két szempontból is: egyrészt ar­ról, mennyire tartja magát az újonnan választott kabinet a kormánypárt(ok) választási ígé­reteihez, másrészt pedig arról, milyen módon próbál érvényt szerezni a kormányprogramnak, az abban elhatározott intézke­déseknek. Elég tehát a száz nap a kormányzati munka irányá­nak, következetességének, módszereinek megítéléséhez, de nem elég ahhoz, hogy ítéletet mondjunk a kormány négy évre tervezett munkájának eredmé­nyességéről. Mit mutat a száz nap? Képle­tesen szólva: az elhatározott irányba való menetelést tétova lépésekkel, olykor kifejezetten ballépésekkel. Példa erre, hogy a kormány tartja magát első számú programpontjához, A helsinki folyamatról de­cemberig Budapesten folyó ta­nácskozáson újra és újra napi­rendre kerül Európa egyik tartós problémája: a kisebbségi kér­dés. Magyar részről ezt az al­kalmat is felhasználják arra, hogy a kisebbségek autonómiá­jának, azaz önkormányzatának kérdését előtérbe állítsák. Eredményes lehet-e a törekvés? Tabajdi Csabának, a kor­mány illetékes államtitkárának igaza van abban, amit egy ide­vágó tanácskozáson hangozta­tott: hogy ugyanis az önkor­mányzat nem a szeparatizmus előkészítője, amint attól sokan tartanak, hanem éppen annak megelőzése. Egyes nyugati szakértők úgy érvelnek, hogy ha Európában minden, 4 milliónál nagyobb létszámú népcsoport külön ál­mennek az orvosok, az ápoló­nők, bezárnak a műtők. Na és a pedagógusok? Ők az­tán tényleg panaszkodhatnának. És ha nem kapnak pénzt? Majd megmutatják! Nem fognak ké­szülni az órákra, nem javítanak otthon dolgozatot, nem vezet­nek szakkört délutánonként. Soroljam a katonákat, a rendőröket? Egy-két milliócs- kát tőlük is elspórolt az a sző­rösszívű miniszter, de sebaj, nincs háború, nem kell a kato­nákat túlfizetni, ami pedig a rendőröket illeti, remélhetőleg belátóbbak lesznek a bűnözők is. Ki nem mutathatná meg? Hi­szen mindenkinek fáj, hogy drágább az élet és kevesebbet költhet.Az APEH tudja a leg­jobban, hogy most ilyen időket élünk? Mi, adófizetők. S. P. amely a gazdasági válság mér­séklését tűzi ki célul, de az eh­hez vezető, kétségtelenül nép­szerűtlen intézkedések hatását a taktikázás, helyenként az idő­húzás erősen csökkenti. Az ön- kormányzati választások idei megtartása melletti kardosko­dás is megfelel a programnak, de azok törvénykezési előkészí­tése végül is balul sült el. Hogyan látja az ellenzék? Tétlenséggel, erőtlenséggel, a választási ígéreteihez való hűt­lenséggel vádolja a kormányt. S repedéseket vél felfedezni a ko­alíció falain. Milyenek a kormány mód­szerei? Igyekszik betartani a demokrácia, a jogállamiság já­tékszabályait. De még nem is­meri eléggé e játék fortélyait. Bizonyítja ezt a médiumtörvény vagy az expo körüli vita sok ne­gatív kísérőjelensége. T-betű van még a kormány hátán. Nehezen veszi a kanya­rokat. P. T. lamot alkothatna, földrészün­kön 45 helyett 80 állam lenne. Joggal érvelnek nyugati szom­szédaink azzal, hogy az első vi­lágháború után, szinte tiszta osztrák lakossággal Olaszor­szághoz csatolt Dél-Tirol kér­dését megoldották. Ám nem felejtették-e el hozzátenni, hogy a két, gazdaságilag virágzó pol­gári demokráciának 1945 után csaknem 40 évre volt szüksége, amíg minden kérdést rendez­tek? Lehet-e ilyen körülmények között többet tenni, mint ami most Budapesten történik? Aligha. De a kérdést napirenden tartva mégiscsak remélnünk kell, hogy térségünk és a világ- politikai helyzet alakulása végül felkínálja a lehetőséget a min­denkinek hasznos közös megol­dásra. Heltai András Mire nem volt elég a száz nap? Négy évre tervezett munka Lehet-e kisebbségi autonómia? Merre nőnek a fák? Mi mennyivel drágul? A lakosság dönt: fizet, vagy nem fogyaszt Aggódik a világsajtó egy ré­sze az ex-szovjet tagállamok zömének múlt hét végén meg­tartott csúcsértekezlete miatt. Nyugtalanságának oka, hogy nem világos, mi történik, s az még kevésbé, hogy mi történhet az egykori orosz birodalomban? Mert miben állapodott meg 12 államfő? A korábbi gazda­sági integrációs törekvések megerősítéseként bejelentették az Államközi Gazdasági Bizott­ság megalakítását abban a re­ményben, hogy a FÁK az Euró­pai Unióhoz hasonló utat fog bejárni. Kifogásolhatja-e ezt a szándékot bárki? Aligha. De azon azért sokan meglepődtek, hogy - amint a Die Welt meg­tudta - ebben a bizottságban Oroszországé lesz a voksok fele. Mi lesz a folytatás? A Nazar­bajev kazah elnök által kezde­ményezett, a FÁK-nál jóval szorosabb integrációt feltéte­lező „Eurázsiái Szövetség”, amire Jelcin úgy reagált, hogy „az ötlet jó, csak korai”? Vagy az, amit éppen az orosz államfő első számú ellenfele, Ruckoj volt alelnök ugyancsak a hét végén hirdetett meg: létre kell hozni Nagy-Oroszországot, méghozzá az egykori Szovjetu­nió határaival? Sejthetjük-e, merre és med­dig nőnek a FÁK? Kissinger volt amerikai külügyminiszter­nek van erre egy jónak tűnő vá­lasza: „Oroszország akkora, hogy a harmadik évezredben is méreteinek megfelelő problé­mák elé állít mindenkit.” Kocsis Tamás Az elmúlt héten a parlament elfogadta a kormány pótkölt­ségvetését. Igent mondtak a ho­natyák számos termék forgalmi adójának emelésére is. Hogyan érinti mindez a fogyasztót? - kérdeztük Nagy Lajostól, a Pénzügyminisztérium főosz­tályvezető-helyettesétől.-Nehéz megmondani, hogy az adóváltozások nyomán mi­ként alakulnak majd a fogyasz­tói árak. Az áremelkedések egy részét valószínűleg nem fogja elfogadni a fogyasztó, ezért a termelőnek, vagy a kereskedő­nek a maga árréséből kell en­gednie, hogy a termék egyálta­lán piacképes maradjon.-Mégis mit jelent mindez fo­rintokban kifejezve?- Kezdjük talán az üzem­anyagokkal. A gépkocsikban használatos földgáz normál köbméterének árában az adó 2.50-nel emelkedik, a pro­pán-bután üzemanyag kilo­grammjánál 4.60 a drágulás. A motorbenzinek esetében az ól­mozott üzemanyag minden li­terjének fogyasztási adótétele 4.70-nel, az ólommentesé és a repülőgép benziné 6.30-cal nö­vekszik. A gázolaj és az ipari tüzelőolaj árában 4 forint több­lettel kell számolni. Az égetett szeszes italok adója literenként általában 90 forinttal nő, ez alól a borpárlatok - a konyakok, brandyk - számítanak kivétel­nek, ezeknek az italoknak az esetében 100 forint az adónöve­kedés. „Csak”' 70 forinttal emelkedik a valódi gyümölcs- pálinkák literenkénti fogyasz­tási adója.- Bizonyos italféleségek ese­tében - például a pezsgőknél, likőrboroknál - a termelői érté­kesítési ár százalékában hatá­rozták meg az adót: az adónö­vekedés ezeknél 5 százalékos. A sör adója hektoliterenként 200 forinttal nő, ami egy-egy fél literes palacknál 1 forintot jelent. A cigarettáknál két rész­ből tevődik össze az adóemel­kedés: ezer darabonként 90 fo­rint, illetve 15 százalékos ter­melői-értékesítési árarányos növekedéssel kell számolni. Az import-cigarettáknál a vám nél­kül számított importértéket ve­szik alapul a 15 százalékos adó­emelés kiszámításánál.- Ezeknek a termékeknek már ma is igen magas az áruk a jö­vedelmi viszonyokhoz képest. Meddig lehet feszíteni ezt a húrt?- Ezek az árak ma már való­ban meghaladják a fizetőképes keresletet. Nem lennénk meg­lepve, ha a fogyasztás közép tá­von akár 10-20 százalékkal is visszaesne. Ezek az árak mégis viszonylag rugalmasak: a fo­gyasztó dönthet, kifizeti-e vagy lemond a fogyasztásról? Egye­sek így, mások úgy döntenek. Az államnak csak egy útja van: az adóemelés, hogy a fizetési mérleg hiányát csökkenteni le­hessen. (somfai) .. szervez, alapoz, előkészít mindent, amivel a miniszterel­nök foglalkozik.” Dr. Kiss Elemér közigazgatási államtitkái

Next

/
Oldalképek
Tartalom