Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-27 / 296. szám

1994. október 27., csütörtök Városaink új Dunántúli napló 7 Hangtalan ének Már megint túl magasan kez­dik - sóhajtom, valahányszor csak szembesülök az okkal, hogy miért nem tudom, s me­rem a Himnuszt és a Szózatot másokkal együtt énekelni. Bizonyára vannak még, akik szintén gyakorolják ezt a „be­felé éneklést”. Mentségünkre mondom: nem hazafiatlanság, s nem szégyenlősség az oka, ha­nem az áhitatos esztétikai él­mény igénye. E két legszentebb zenemű hallatán - mint amikor hatalmas mélységbe tekint az ember - borzongás fut végig a gerincemen. Ám a fals hangok­tól rögtön megtorpan. S rend­szerint így alakul, hiszen több­nyire kórusok fénylő szopráná­radata hivatott vezetni a közös éneklésben képzetlen tömeget. De miért kell mindig ilyen kö­vethetetlenül magasan kezdeni? Netán csak azért, hogy ebben is igazolódjon Terentius mon­dása: „Ha kelten cselekszik ugyanazt - nem ugyanaz”. Az elmúlt hétvégén gyakran eszembe juttatták azt a római írót, aki szállóigék' sorát hagyta ránk. („Amit szabad Jupiter­nek. ..”, „Aranyhegyeket ígérni”, „Ki mit főzött, egye meg!,” „Farkas a mesében”, ’’Semmi emberit nem tartok magamtól idegennek”, „Ma­gamhoz magam vagyok a leg­közelebb”.) Terentiusra is gondoltam, miután a hétvégén egy ünnepi beszédből arról értesülhettem, hogy a keresztényi megbocsátás feltételhez kötött. A Hegyi be­szédben ilyen megkötés ugyan nincs, de hát az nem is szól az aktualizált politikai etikáról. Egy másik beszédből pedig megtudhattam, hogy a választá­sokon igaz magyarságunkról tehetünk tanúságot. S amikor egy napra rá bejelentették a közgyűlésben jelenlévő pártok közül négynek a választási koa­lícióját, végképp elszomorod­tam az indokláson. Lám: al­kalmi barikádok állításával megint olyan szituációba kerge­tik a polgárokat, hogy ne vala­miért, hanem elsősorban valami ellen szavazzanak. (S ha majd igazán jön az igazi farkas?!) Keresem a közös platform programját - mit akarnak tenni a városért? -, s még nem talá­lom. Nyilván előrébb való az el­lenfél megjelölése. (Amely mintha az indokoltnál jobban remélné, hogy decemberben is lehet májusfát állítani.) De va­jon elég e várospolitikának a közös aggodalom, hogy az el­lenlábas párt hajlamos az ellen- véleményeket semmibe véve irányítani. Tapasztalataim sze­rint ilyen felfogásra más pártok is hajlamosak, ha megtehetik. A siker esetére megpendítet­ték a közös kormány-koalíciót is, hiszen „a négy párt a fonto­sabb kérdésekben eddig is ké­pes volt az együttműködésre”. Ettől viszont elbizonytalanod­tam: vagy nem tudom, hogy mik voltak a fontosabb kérdé­sek, vagy tévedésből évekig más testület ülésére jártam. Ám ennél is indokoltabb azon merengeni, hogy ilyen in­tonációk után - választásokon innen és túl - mikor tudunk majd jókedvvel (bőséggel) kö­zösen és szépen énekelni? Most megint túl magasan kezdték. Dunai Imre Jövőre épül-e új TIT-székház? Szárnyaszegett remények és tehetetlenség Holt fák Pénz és frekvencia a VTV műsorszórásához Amikor az akkor még Sallai- nak nevezett utcában folytak a nagy felújítások, s ezzel az utca sétautcává alakítása, született egy érdekes gondolat: a 22-es számú ház felől átjárót kell nyitni az akkor még Geisler Eta utca felé. A 22-es házat, illetve annak udvarát már ilyen kívá­nalmakkal újították fel. Folytatás azonban nem lett! Közben ugyanis a rendszervál­tozással együtt némileg meg­torpant az addig tanácsilag szervezett és vezényelt belvá­rosi rehabilitáció. A lehetőség ugyan adott volt itt, hiszen a „túloldali” kapcsolat részére ki­szemelt 13. számú épület rég üresen várja, hogy valami tör­ténjék végre. Ä közelmúltban végre tör­tént: az önkormányzati közgyű­lés a részletes rendezési terven módosítást eszközölt a Belváros 37. tömbjét illetően, aminek a lényege, hogy csökkentett mér­tékű gyalogos átjáró és közpark alakulhat ki a Ferenciek utcája és az Apáca utca közti belső tér­ben ahhoz képest, ahogy azt ko­rábban elképzelték. De a gyalogos átjáró a RRT-módosítás ellenére is csak elképzelés. Egyelőre. Attól függ, hogy a 13. számú ház mi­kor lesz a TIT megyei székháza. Ehhez pedig a mostani házat le kell bontani, s egy új házat fel kell építeni. A TIT eddigi helyi­ségeit a Janus Pannonius utca 11. számú épületben, ahol a Csontváry Múzeum is van, a MTESZ-ével együtt - ez utóbbi időközben már megoldotta a gondját a Búza téren - az ön- kormányzat még 1992-ben ha- tározatilag visszaadta a Pécsi Egyházmegyei Hivatalnak, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ennek következtében hely nélkül maradt. A helyzete igazán idén vált kritikussá, ahogy Bóna Emőné megyei tit­kártól megtudtuk.- A Felsőmalom utcai nyelv­iskolában húzódunk meg úgy, hogy a nyelvoktatási funkciót semmiképpen ne zavarjuk. Ez azt jelenti, hogy az ismeretter­jesztést gyakorlatilag szünetel­tetni vagyunk kénytelenek.- Meddig?- Természetesen addig, amíg fel nem tudjuk építeni az új székházunkat.-És mik az erre vonatkozó terveik?- Két évet kellett vámunk erre az önkormányzati lépésre. Nagyon szeretnénk, ha tavasz- szal indulhatnánk, a hozzávaló pénzt remélhetően össze tudjuk szedni addig. És nagyon jó volna, ha sikerülne olyan kivite­lezőt találnunk, aki őszre át is adná az épületet. Nem lenne ez ördöngösség, csupán egy régi Most gaz veri fel az Apáca utcai átjáróház udvarát Fotó: Läufer pécsi hagyomány felélesztése, származó patinás épület mellett hiszen annak idején például a - A szerkesztő.) Nádor Szálló is így épült fel. Már csak ezért is szurkolunk (Számos más abból a korból aTIT-nek. Hársfai István Új, reprezentatív épülettel gazdagodott belvárosunk. A Creditanstal Rt. pécsi bankja a Mária utcában, az egykori PMSC székház helyén nyitotta meg kapuit. Az 1 500 m2 alapterületű intézmény tervezője a Modulterv Kft. volt. A kivitelezés a Modulus Kft. munkáját dicséri. Müller Andrea Sikeres frekvencia-pályázat eredményeként novembertől nemcsak kábelen, hanem az egész városra kiterjedően sugá­roz majd a Városi Televízió. Napi 10 órás műsorra kapott engedélyt. Ennek idei költség- fedezetéül pedig 1,9 millió Ft-ot az önkormányzattól. A VTV egyben ki is nőtte a jelenlegi stúdióját. Új helyeként a József Attila Művelődési Házat talál­ták hosszú távra is alkalmasnak. Lassan elszáll a repülőtér-fejlesztés esélye A magyarországi repülőterek polgári célú felhasználásáról szóló 3007/1993.(1.7.) számú Kormányhatározat Budapest- Ferihegy mellett kiemelt szere­pet szánt a regionális repülőtér­hálózat fejlesztési programnak. Ez a terv többek között Pécs- Pogány nemzetközi közfor­galmú repülőtérré fejlesztését célozta meg. A fejlesztés több lépcsős lenne: először elsősor­ban műszaki-technikai-bizton- sági a már meglévő füves pá­lyával, majd aszfaltcsík pálya­ként a kényesebb és nehezebb gépeknek, 2000 után pedig olyan állapot, amely révén a re­pülőtér 80-100 utast szállító gé­pek fogadására is alkalmas lesz. A magyar Közlekedési- Hír­közlési és Vízügyi Miniszté­rium és a Bajor Gazdasági és Közlekedési Állami Miniszté­rium pedig együttműködésben állapodott meg ebben a témá­ban. Természetesen az érintett régiók önkormányzatai is ki­nyilvánították érdekeltségüket. Tulajdonképpen már mindenütt meg is indult a fejlesztés, egye­dül Pécs-Pogány van olyan sajá­tos helyzetben, hogy a tárgyalá­sokon kívül még semmi nem történt az ügyében, sőt bizony­talanná vált vált a fejlesztés sorsa, de legalább is a hely­színe. Ha Pécs-Pogány passzol, Kaposújlak máris ácsingózik a lehetőségért. Ugyanakkor Pécs térsége netán mégis kalapban maradhat, ám nem pogányi helyszínnel. Csakhogy egy va­donatúj terület repülőtérré al­kalmassá tétele nagyon meg­drágítja a dolgot. S akkor még nem is említettük a késedelem­ből származó kárt, a finanszíro­zási program támogatására be­Még csak fotómontázson érkezhet közepes méretű személyszállító gép a pogányi reptérre nyújtandó pályázat révén sze­rezhető nemzetközi pénzügyi támogatás esetleges meghiúsu­lását. A fejlesztésben résztvevő­ként számba jöhető külföldi partnerek - köztük nemcsak szakmaiak, hanem befektetők - mindinkább elrettenve csodál­koznak az ügyön. Bár amerikai, német és magyar szakértők elemzése egyaránt azt az ered­ményt hozta, hogy a régió repü­lőtér-fejlesztésére a pécs-pogá- nyi a legalkalmasabb, sőt ön­magában az agglomeráció igényli is ezt, a térség külföldi érdekeltségű cégei is látnak üz­leti fantáziát benne - az ügyben még sincs előrehaladás. Ennek pedig az a kiinduló oka, hogy a pogányi repülőtér az MHSZ-é volt, s mint ilyent az 1990. évi LXX. törvény ál­lami ingatlanként a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet keze­lésébe adott. E törvény végre­hajtási rendelkezései az akkor megszabott 3 hónapos határidő ellenére máig nem születtek meg, s ez az a mocsár, amibe minden elsüllyedni látszik. Az említett törvény kimondja, hogy a pécs-pogányi repülőtér in­gyenes használója (utódszerve­zetként) a Baranya Megyei Re­pülő és Ejtőernyős Klub. Az in­gatlan pedig nem idegeníthető el, nem terhelhető meg (nem le­het hitel fedezete) és ingyenes használata sem engedhető át másnak. Ilyen tulajdoni állapotban, ilyen megkötöttségekkel ezzel a repülőtérrel jelenleg nem lehet csinálni semmit. Pécs Önkor­mányzata minden kompromisz- szumos ajánlatára az említett cikkely idézésével válaszol a klub - helyzetéből fakadóan a Kincstári Vagyonkezelő is - és a törvény majdani módosítására bízná az ügyet. (Ilyen azonban nem szerepel a parlament idei üléstervében) A helyzet érthe­tetlen annyiban, hogy az ingye­nes használatot a jelenlegi tör­vény garantálja: netán ennél is többet remél a klub? (Amely támogatás nélkül üzemelteti a repülőteret, ám ingyenes hasz­nálókén^!) díjat szed a repülő­téri szolgáltatásokért.) A szakminisztérium illetéke­sei azt mondják: helyben kell megállapodni. De hogyan, ha legfelsőbb közreműködés nél­kül ez nem lehetséges. Az idő pedig vészesen halad: informá­cióik szerint 5-6 hét múlva fel kell dőlnie: lesz-e repülőtér-fej­lesztés Pogányban, esetleg va­lahol másutt Pécs 30 kilométe­res körzetén belül, vagy elszáll az esély más megyébe. D. I. Pécsi Körkép Aligha vitatott, hogy egy város életében különösen fontos a zöldterület nagysága és állapota. Abban is ugyan­csak egyező lehet (majdnem) mindenki véleménye, hogy Pécsett mindkét követelmény teljesülése bőven hagy kí­vánni valókat maga után. Mégis számtalanszor ta­lálkozunk olyanokkal, akik e - lakosságszám és városterü­let arányában - csekély mé­retű és korántsem kielégítő állapotú zöldterületet sem kímélik: rongálják a fákat, rászemetelnek a pázsitra, mély sebeket hagyó jármű­vekkel lelkiismeretlenül par­kolnak a köztéri gyepen. Az építkezéseket, közműjavítá­sokat sem követi magától ér­tetődően a zöldfelület eredeti állapotának visszaállítása. Noha vannak örvendetes jelek is - öntevékeny fásítá­sok, parkosítások munkánk hiányosságaira, szemléletünk hibáira kiszáradni, pusztulni hagyott és egyben pótolatlan fák mutatnak csupasz ágaik­kal. Dr. Vargha Dezső Ma közgyűlés Pécs Közgyűlésének a város­háza a nagytermében ma 9 óra­kor kezdődő ülésének előzetes napirendjén szerepel többek kö­zött: rendelet a Bacsó Béla utca 4. szám alatti (volt villamosre­miz) épület falán emléktábla el­helyezéséről, az önkormányzati vagyonnal való rendelkezés jo­gáról szóló rendelet melléklettel való kiegészítése, rendezési ter­vek jóváhagyása, illetve módo­sítása a Megyeri tér, a Szigeti városrész, Ujpatacs és Meszes térségére vonatkozóan, a Közü­zemi Rt. tőketartaléka értéké­nek meghatározása, szociális in­tézmények új alapító okiratának kiadása, a Pécs Története Ala­pítvány alapító okiratának mó­dosítása, a kommunális üzeme­lés és a vízkárelhárítás idei költ­ségigénye, térítési díj és tandíj mértékének megállapítása, a Magyar Máltai Szeretetszolgá­lattal kötött ellátási szerződés módosítása, az önkormányzati tulajdonú lakások kezelésének III. negyedévi tapasztalatai. Az ülése nyilvános, azon bármely állampolgár jelen lehet. * * Í í I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom