Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-23 / 292. szám

Most Charles pakolt ki... „Szerelem nélküli kényszerházasság” JONATHAN DIMBLEBY Nemcsak a Sunday Times nagy botrányt kavart legújabb számából tudjuk, hogy Károly hercegnek nehéz gyermekkora volt. Reggelenként néhány percre bevitték királyi anyjá­hoz, este II. Erzsébet, ha nem foglalták le az államfői kötele­zettségek, töltött hosszabb-rö- videbb időt a gyerekszobában. Nevelőnők vigyáztak rá, de a zord atya, Fülöp herceg azonnal elküldte őket, ha vajszívűnek mutatkoztak. Azután végre megtalálták a megfelelő sze­mélyt: a légiós őrmester „puha- ságú” Mabel Anderson kemé­nyen fegyelmezett. A herceg­nek mindenért bocsánatot kel­lett kérnie, s egy alkalommal, megszokásból még a saját plüssmackójától is elnézést kért, amikor véletelenül leej­tette. Minderről az ismert újság­író, Jonathan Dimbleby 600 ol­dalas könyvében olvashatunk, amely - kellő hírverés után - november 3-án kerül a londoni könyvpiacra: ebből közölt rész­leteket a londoni hetilap. A tró­nörökös a könyv minden sorát jóváhagyta, sőt többezerhány oldal anyagot ő bocsátott ren­delkezésre hozzá, naplójegyze­teitől magánlevelezéséig. „Sajnálom-Károly”-t, Sorry- Charles-t voltaképpen a nála idősebb tábornoki nej, Camilla Parker Bowles tudta csak meg­szabadítani gátlásaitól, hosszú viszonyuk során. De közben a Windsorok lázasan kerestek fe­leséget a trónörökösnek, s azt meg is találták Diana Spencer személyében. Ezek a részletek jelentek meg máris, s az „Agó­niám egy szerelem nélküli kényszerházasság után” című könyvrészlet egyharmadával megemelte a lap példányszá­mát. Arról nem beszél a fáma, mit szólt a királynő, amikor moszkvai útja előtt egy nappal, reggel hét órakor, nemcsak a szokásos csésze Earl Grey teát vitték be, de az ezüst tálcán egy Sunday Times példányt is talál­hatott. Károly szerint 1977-ben nyílt, életvidám, valóban termé­szetes tinédzserként ismerte meg Dianát. Többször találkoz­tak, s három év múlva fogalma­zódott meg benne annak lehető­sége, hogy feleségül vegye. 1980 őszén szűk partira hívta meg a Balmoral kastélyba, s egy bizalmas barátjának így be­szélt róla: „Nem vagyok bele szerelmes, de melegszívű, ro­konszenves és szeretetre méltó, talán lesz belőle valami.” Ekkor kezdte el a család va­lósággal erőltetni a frigyet. Mozgósították a nagymamát, az anyakirálynét, aki közelállt Ká­rolyhoz, apja pedig valóságos ultimátumot intézett hozzá. Fü­löp szerint, ha húzódik az ügy, az árt Diana jóhímevének, tehát vagy azonnal lánykérés, vagy szakítás. Megtörtént a lánykérés, ami után a walesi herceg úgy érezte, visszavonhatatlanul fogságba került, még ha a ketrecrácsok aranyból is vannak. Amikor Diana beköltözött a palotába - félje szerint - meg­zavarodott és elveszítette régi énjét, egyik végletből a másikba csapongott. Camilláról faggatta, de féltékenységében Harvey-t, Károly kedvenc újfundlandiját is elkergette a háztól. Hol csonttá soványodott, hol iszo­nyú falánkság jött rá. Angliát máris sokkolták az új fejlemények. Több miniszter szerint nemcsak a protokollt hágta át a nyílt vallomás, de rossz bizonyítványt állít ki egy jövendő király ítélőképességé­ről. Mind többen javasolják, ha Erzsébet távozna, unokája, Vilmos herceg lépjen trónra, s hagyják ki Károlyt az öröklés­ből. Diana válaszlépése: Rupert Murdoch-kal az élen meghívta az összes sajtócézárt, alighanem azért, hogy a lehetséges vála­szokról beszélgessenek. Réti Ervin Elkészült a tihanyi és a magasbakonyi utáni harmadik geológiai-botanikai tanösvény, amely a Badacsony természeti értekeit mutatja be. Bujkál a Carlos- feleség Az asszony új frizurát csinál­tatott, haját átfestette, de hama­rosan kiderült, hogy a 46 esz­tendős Magdalena Kopp így sem tud eltűnni a nyilvánosság elől. Carlos felesége, aki koráb­ban maga is tevékeny részese volt német terrorista szerveze­teknek, Venezuela nyugati ré­szén, a Los Suspiros haciendán talált menedéket nyolcéves lá­nyával, Rosával. Gyakoriak a telefonhívásai Neu Ulm-ba, ahol anyja és Anne, az első házasságából szü­letett, huszonhárom éves lánya él, aki a dél-amerikai országban is járt. A tachirai hegyek gyűrű­jében elhelyezkedő nagybirtok Carlos nagybátyjának tulaj­dona, aki magasrangú katona­tiszt, de igazi befolyását az biz­tosítja, hogy az ország egyik leggazdagabb nagy családjának képviselője. A vizsgálódások arra is fényt derítettek, hogy Carlost szoros kapcsolatok fűzték Peres ko­rábbi államfőhöz. Az elsőszámú nemzetközi közellenség 1993 elején Brazília érintésével állí­tólag Venezuelába utazott, ahol az elnöktől meg akarta tuda­kolni, hogy letelepedhet-e biz­tonságosan az országban. Peres ugyanis földije, szintén tachirai, s iskolatársa volt Carlos apjá­nak. A különös kapcsolatnak az vetett véget, hogy a venezuelai elnököt korrupciós botrányai miatt leváltották, s ha akart volna, akkor sem tudott segí­teni. Most utólag cáfol minden kapcsolatot, de Caracasban ke­vés hitelt adnak a tagadásnak. Folytatják a Háború és békét A népszerű regények és fil­mek folytatásának divatja az orosz irodalmat is utolérte. Ha­marosan megjelenik Lev Tolsz­toj hatalmas regényének folyta­tása. A szerző, aki a klasszikus mű cselekményét tovább fonja, Nyikolaj Sztaroj (Nyikolaj, az öreg) álnév alá rejtőzött, nyil­ván azért, hogy elkerülje a Tolsztoj hívők felháborodását. A kézirat szerint a történet az 1825. év körül játszódik, abban az időben, amikor az orosz de­kabrista összeesküvés kudarcba fulladt. Tolsztoj eredetileg ugyancsak abba az időbe kí­vánta helyezni a cselekményt, később azonban úgy döntött, hogy visszahelyezi a napóleoni háborúk idejébe. Nyikolaj Sztaroj arról számol be a Háború és béke folytatásá­ban, hogy a katonatisztek, akik Oroszország számára alkot­mányt követeltek, nem valami­féle titkos összeesküvés során határozták el lázadásukat. A felkelést már régóta várták. Na­tasát, a regény hősnőjét például a cámő személyesen figyelmez­tette, hogy férje, Pierre Bezu- hov részt fog venni a felkelés­ben. A dekabristák kudarca után Pierre-t és társait Szibériába száműzték. Hűséges felesége követte őt. Hódít a brutális Furcsán változik az Újvilág ízlése. Amerika mintaképe a 80-as években a jólöltözött „yuppie” volt: a képzett, becs­vágyó, kemény munkával fel­felé törekvő fiatalember. Évti­zedünkben viszont olyan figu­rák állnak az előtérben, mint például Jeffrey Dahmer, aki szétdarabolt áldozatainak test­részeit a hűtőszekrényben gyűj­tötte, vagy a korcsolyabajnok Tonya Harding, aki el akarta tö­retni a vetély társnő, Nancy Ker­rigan térdét. Harding volt férje is rivaldafényben áll, amióta a nászéjszakájukról készült vide­ofelvételeket eladta a Penthouse magazinnak és a szalagot most bárki megrendelheti. „A kultúr- szemét diadalútjának” nevezi a hamburgi Spiegel hírmagazin ezeket a jelenségeket, amikor az amerikai filmekben és TV-mű- sorokban - s persze másutt is a szórakoztató iparban - ily mér­tékben eluralkodik az erőszak és a szenzációhajhászás. Az egyik jellemző példa erre Oliver Stone Magyarországon is bemu­tatott JFK című filmje, amely­ben sokszor megcáfolt összees­küvés-elméleteket elevenített fel, vegyítve a dokumen­tum-felvételeket a játékfilm-je­lenetekkel. A film nem csak tele kasszákat hozott, hanem foglal­koztatta a washingtoni tör­vényhozást is, hiszen az Álla­mok egyik legjelentősebb elnö­kének emléke került torz megvi­lágításba. Az erőszak és a senkire nem figyelő közönségesség szelle­mében lehetnek népszerű TV-műsorok rendszeres szerep­lői a Menendez-fivérek, akik ugyan elismerik, hogy saját ke­zükkel gyilkolták meg a szülei­ket, de arra hivatkoznak, hogy tudat alatti bosszúvágyukat él­ték ki, mert kiskorukban a szü­lők fajtalankodtak velük. Nép­szerű „hős” a tengerészgyalo­gos John Wayne Bobbitt is, akinek a felesége - amint jósze­rivel az egész világ tudja - le­vágta a hímvesszőjét; autogra­mokat is ad , akárcsak társa, Grady Stiles, a „rákfiú”, aki csontos kezeivel széttrancsí- rozta a feleségét. Szép új világ ... Heltai András Második alkalommal adták át a Bezerédi-díjat. A hazai és a ha- tárontúl élő művészet és tudomány kiválóságainak október 23-a alkalmából évente adják át a díjat. Ez évben Be- litska-Scholtz Hedvig, az Országos Széchényi Könyvtár szín­háztörténeti tárának osztályvezetője és Mohácsi János, a ka­posvári Csiky Gergely színház rendezője vehette át a díjat. A Spiegel nagy vetélytársa Nagy fába vágja a fejszéjét, aki manapság új lapot akar meghonosítani a nyugat-euró­pai piacon. Németországban Helmut Markwotnak ez sike­rült. Méghozzá nem is akár­hogy, hiszen hetilapjával, a Fo- cus-szal vetélytársat teremtett az 50 éves múltra visszatekintő Der Spiegelnek, amelynek pél­dányszáma az utóbbi két évben egyre inkább csökken. A Der Spiegel előfizetői közül becslé­sek szerint eddig mintegy 35 ez­ren pátoltak át a Focushoz. Az új hetilap elérte azt, ami a nehézkes Der Spiegelnek soha nem sikerült: könnyed hangvé­geiével „ehetővé” vált a televí­zión felnőtt nemzedékek szá­mára is. így érhette el, hogy másfél év alatt már 570 ezer ol­vasót szerzett magának. „A Fo­cus kétségtelenül az évtized lapszenzációja a médiapiacon” - mondja Michael Hanfeld, egy frankfurti, székhelyű sajtószak­lap szerkesztője. Egy lap sikerét természetesen az is példázza, hogy mennyi hirdető akar reklámozni a ha­sábjain. A Focus e tekintetben már megelőzte a Der Spiegelt. Míg utóbbi az év első felében csak 399 oldalt tudott hirdeté­sekkel megtölteni, addig a Fo­cus ugyanebben az időszakban összesen 1 298 oldalát adta el a reklámozó cégeknek, s ebből több mint 50 millió márka ha­szonra tett szert. Az 57 éves Markwort a hu­szas és harmincas éveiben járó korosztályt célozta meg a Fo- cus-szal. A lap sikerének titka, hogy rövid írásokat közöl, s na­gyon sok színes képet és egyéb illusztrációt tartalmaz. Igaz ugyan, hogy a Focus csupán 60 oldalon jelentik meg, szemben a Der Spiegel 250 oldalával, de úgy látszik az olvasóknak in­kább a kisebb terjedelemre van igényük. A Der Spiegel persze még mindig kétszer annyi pél­dányban jelenik meg, mint a Focus, a lapháború azonban nem ért véget. Utószezonban Asprovaltában Az idei nyáron is sok pécsi, baranyai utazó kereste fel a gö­rögországi Chalkidiki félszige­tet, hogy ott kellemes napokat töltsön el, pihenéssel, fürdéssel, országjáró kirándulásokkal. Idegenforgalmi irodáink szíve­sen szerveztek e tájra utakat, közelsége, szépsége és nem utolsó sorban az elfogadható árak miatt. Akik pedig ott jár­tak, többségükben meg voltak elégedve azzal amit ott nyújtot­tak számukra. A Chalkidiki félsziget felső részén, Szalonikitől kb. 80 ki­lométerre van Asprovalta kisvá­roska, melynek közepén halad át a Kavala felé vezető főútvo­nal. Üzletek, vendéglők, ide­genforgalmi irodák egymás mellett. Az októberi napokban már utószezoni a hangulat, de még találkozhattunk magyar üdülővendégekkel, akik élve a lehetőségekkel, a főidényi árakkal szemben, olcsóbban vá­sárolhatták meg a kiszemelt bundákat, ékszereket. Most iga­zán lehetett és érdemes volt al­kudni! Asprovalta szomszédságában lévő Vrasna üdülőhelyen a ma­gyarokon kívül alig találkoz­tunk más nemzetiségű vendé­gekkel. Pedig érdemes volt ott néhány napot eltölteni. A ten­gerben minden nap lehetett fü­rödni, s a nap is szépen sütött. Az idén nyílt magyar étterem jó hírnevet szerzett magának, az állandó vendégeken kívül is nap mint nap sokan keresték fel. Az üdülőhely állandóan szépül, fej­lesztik az úthálózatot, újabb üz­letek teszik gondtalanabbá a vá­sárlást. Minden bizonnyal 1995-bén is sokan keresik majd fel magyarok, köztük a mi me­gyénkből is ezt a kedves üdülő­helyet. M. E. Asprovalta madártávlatból 8 Új VDN 1993. OKTÓBER 23., VASÁRNAP 4 í

Next

/
Oldalképek
Tartalom