Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-03 / 272. szám

1994. október 3., hétfő Gazdaság új Dunántúli napló 9 Az USA annak köszönheti gazdasági fölényét, hogy felismerte: Autózni kell! Egy „magyar” autó a kiállításon, az Opel Astra Joggal választották a rómaiak politikai jelszavukká: hajózni kell! A Római Birodalom és ci­vilizációja nem virágozhatott volna, ha nem uralják a tengert, ha nem biztosítják a városok és a hadsereg gabonaellátást Észak-Afrikából. Az Egyesült Államok annak köszönheti gazdasági fölényét, hogy felismerte: autózni kell! A jelenkor emberének mobilitása az egyik legfontosabb feltétele mind a társadalmi, mind a gaz­dasági fejlődésnek. Ady Endre már 1909-ben azt írja a Pesti Naplóban közölt párizsi levelé­ben, hogy a személyautó megje­lenése át fogja formálni a vilá­got. Ezt, mint annyi minden mást, éppen azok értették meg még száz év után is a legkevésbé, akik materialistáknak vallották magukat, vagy legalábbis buzgó híveiként indultak. Most azért időszerű beszélni róla, mert a kormányprogram az üzem- anyagárak további megadózta­tását tervezi. Az ötlet természe­tes, hiszen semmi sem hoz olyan nagy és könnyen beszed­hető állami bevételt, mint az az adó, amit a benzinkutaknál kell fizetni. De nem minden jó, ami egy­szerű. Az autó nem luxus! Kezdem azzal, hogy már ma is nálunk van a keresetekhez képest legdrágább benzin. Az átlagos órabér körülbelül meg fog egyezni a benzin árával. Ez­zel szemben az egy órai bérért 7-15 liter benzint vásárolhat a nyugat-európai dolgozó. Ezt azért hangsúlyozom, mert ná­lunk a rendszerváltozás sem változtatott azon, hogy az ille­tékesek mindig csak a világpi­aci árarányokra hivatkoznak. Nálunk márkában még mindig nem drága a benzin. Mondják. De arról nem beszélnek, hogy a benzinárakban kifejezve, ná­lunk nevetségesek a bérek. Ahogy nem szabad csak az egyik összevetési módszert al­kalmazni, nem volna szabad a másikat sem. Az árarányok ösz- szevetése csak ott engedhető meg, ahol a bérek színvonala nagyjából azonos. Mi ettől messze vagyunk, és a kormány- program teljesülése esetében a következő évek során ettől egyre messzebb kerülünk. Harminc évvel ezelőtt sérte­getésnek számított, ha valaki politikai céljának tekintette, hogy a szocializmusban is le­gyen minden háztartásban hűtő- szekrény. Ezek a rendszerellen­ségek voltak a frizsider-szocia­listák. Akik a védelmükre kel­tek, azokat ostobáknak, földhöz ragadottaknak minősítették. Nem ártana, ha néhány ma is tekintélyes közgazdász és poli­tikus visszaidézné a „Gorenjék” behozatala miatti tíz évvel ez­előtti botránkozását. Szeren­csére a lakosság nagy többsége akkor sem a politikusokra és a közgazdászokra hallgatott. Ma már az öreg jégszekré­nyeket kirakják a szemétre. A falusi házak között nem ritka­ság, ahol nemcsak egy, de akár több mélyhűtő is üzemel. Üze­mel, mert igazi haszna csak ké­sőbb derült ki. Mindig van friss hús, zöldség és gyümölcs. Nemcsak olcsóbb és kevesebb házi munkával, de sokkal egészségesebb életvitelt hoztak, így vált fokozatosan teljesen el­fogadottá az, ami felett az ille­tékesek a közelmúltban még botránkoztak. Most a hivataloknál az az ál­talános nézet, hogy a gépkocsi használata fényűzés akkor, amikor nagy a költségvetési hi­ány. Ezért indokolt a gépkocsi­zás megdrágítása. Nem látják a napi problémák számai mögött azt, hogy a jövőt egyre kevésbé lehet gyalogjárva felépíteni. Ma már történelmi tény, hogy Észak-Amerika akkor ke­rült a világ élére előbb mobili­tásban, individualizmusban, az­tán a gazdaságban is, amikor a gépkocsi a tömegek fogyasztási cikkévé vált. A Ford által futó­szalagon gyártott T-modell a század egyik nagy úttörő ter­méke lett. Adókedvezményt, ahol indokolt! Ezt nem érti meg a sok racio­nálisan gondolkodni akaró poli­tikus. Ennek a racionális politi­kusi logikának egyik klasszikus illusztrációja volt, amikor Hruscsov Eisenhowemél ven­dégeskedett. Látva az autópá­lyán hétvégi kirándulásra özönlő autókat, kifejezte bot­ránkozását: milyen pocsékolás az, hogy mindenki családi ala­pon megy vidékre, ahelyett, hogy a szakszervezetek kirán­dulókat szállító irányvonatokat szerveznének meg. Akkor ti­zednyi energiafogyasztás jutna csak egy utasra. Ez az érvelés csak ott téved, hogy az ilyen ta­karékoskodás mellett szükség- szerű a nemzetközi versenykép­telenség, az elszegényedés. Ha egy modern társadalomban lu­xus lesz a gépkocsizás, végül a cipő is azzá válik. Aki takaré­kossági okokból kénytelen gya­log járni, előbb-utóbb mezítlá- bos lesz. A gépkocsihásználat sokkal többet javít az emberek szemléletén, mobilitásán, mint amennyit meg lehet takarítani azzal, hogy irányvonatokra ülte­tik őket. De a gépkocsi nemcsak szemléletet alakít, hanem óriási gazdasági haszna is van. Nem­csak ott nagy a haszna, ahol az idő nagyon drága, de ott is, ahol takarékoskodni kell. Csak két képet idézek: Böngészni autóval-Egy dunántúli falu határá­ban a munka után, este vagy harminc gépkocsival jöttek ki a kombájnok után böngészni a burgonyaföldet. Becslésem sze­rint a szegényeknek elegendő burgonyát takarítottak be, vittek haza. Az értéke több volt, mint a falunak juttatott szociális se­gély éves összege. Gépkocsi nélkül nem jutottak volna ki sötétedés előtt és főleg nem tudták volna hazavinni a krumplit. Ilyen példák tucatjait ismeri az, akinek minden lehe­tőséget meg kell ragadnia, il­letve az, aki ezzel gyakrabban találkozik.- A napokban Szegedről jöt­tünk fel. Az úton láthatta, aki akarta, hogy a zöldségellátás biztosításához nemcsak az em­berek szorgalma, de a sok ma­gánkocsi és kis teherautó is nél­külözhetetlen. Ha már nem lehet az illetéke­seket lebeszélni az üzemanya­gok újabb adóztatásáról, volna egy kompromisszumos javasla­tom: engedjék el az adót a négy évnél öregebb és 1,5 liternél ki­sebb gépkocsik után. Ilyen ko­csikat már ma sem volna szabad luxusként adóztatni. Azt meg majdcsak kivárjuk, amikor az il­letékesek is belátják, autózni kell. Kopátsy Sándor Viszonzatlan szerelem? Sűrű programot bonyolított le háromnapos franciaországi lá­togatása alatt a magyar államfő. Magas szintű politikai eszme­csere, tárgyalás Mitterrand el­nökkel és Balladur kormányfő­vel, vidéki utazás és üzletembe­rekkel való találkozó egyaránt szerepelt az eseménysorozat­ban. Az út már már azért is megkülönböztetett jelentőségű, mert Göncz Árpád személyében első ízben tartózkodott hivata­los látogatáson magyar elnök Franc iaországban. Privilegizált kapcsolat? A mostani elnöki vizit is jelzi: ha­zánk így tekint Párizsra. Fontos kérdés persze, hogy a magyar törekvés találkozik-e a franciák szándékaival. A magyar elnök maga is kifejezte azt a remé­nyét, hogy Budapest közeledése nem marad „viszonzatlan szere­lem”, bár az évek során sokszor tudomásul kellett vennünk, hogy Magyarország nem állt a francia külpolitika fókuszában. Most viszont számos kedvező nyilatkozat hangzott el az Euró­pai Unióhoz való csatlakozá­sunk gyakorlati támogatására, a biztonságpolitikai együttműkö­dés valós kiszélesítésére s a kul­turális és gazdasági kooperáció tényleges szorgalmazására. Felmerült Mitterrand decemberi budapesti útjának lehetősége is. Párizsban csak igen-ek hang­zottak el a magyar kívánsá­gokra? A francia partnerek a teljes jogú EU-tagság feltételei közt - a gazdaság korszerűsí­tése mellett -, aligha véletlenül, újból utaltak a szomszédainkkal való viszony normalizálásának szükségességére, vagyis szű- kebb régiónk ügyeinek rendezé­sére. De a legfontosabb: ha a mind kiterjedtebb, sajátos elnöki dip­lomácia hozzájárul nyugat-eu­rópai kapcsolataink erősítésé­hez, akkor a francia látogatás máris sikerként könyvelhető el. Sz. G. Paprikás hangulatban az ország Az „ólom-botrány” után rekordtermés várható Dühöng a paprika-botrány, ugyanakkor megkönnyebbülten sóhajthatnak fel a paprikater­mesztők. Nemcsak azért, mert nem hibáztathatok paprikaha­misítás ügyben, hanem azért is, mert végre az idén jó termésre számíthatnak: fűszerpaprikából mintegy 56 ezer tonnányi ter­mésre van kilátás, ami 10-11 ezer tonna paprikaőrleménynek felel meg. Tízezer tonnányi olyan pap­rika is bővíti a kínálatot, amely­nek termelésére a gazdálkodók előzetesen nem szerződtek le. Ez a mennyiség elegendő a fel­dolgozóipar számára, a belföldi ellátás és az exporkötelezettsé- gek teljesítésére, valamint a ki­ürült készletek újbóli feltölté­sére. Hogy az idei termésből pon­tosan mennyi a belföldi igény, arra Berta Zoltán, a Fűszerpap­rika Terméktanács titkára most még nem tud válaszolni.- Általában 4000 tonna pap­rikaőrlemény volt a hazai szük­séglet. Manapság azonban ne­héz megmondani mekkora a ha­zai fogyasztás, mivel a belföldi ellátást jórészt az ellenőrizhetet­len, illegális kereskedelem tartja kézben. Ez az áldatlan ál­lapot 1991 óta tart, azóta, hogy a fűszerpaprikát is utolérte a termék-liberalizáció. Már a kezdet kezdetén sejteni lehetett, hogy a gazdasági környezet és a fűszerpaprika termelésének és értékesítésének szereplői nem lesznek képesek együttmű­ködni. Ennek oka az, hogy nincs még meg az a gazdasági, erkölcsi háttér, amely az ilyen speciális termékeknél a teljesen liberalizált, piaci viszonyokhoz igazodó termesztést és forgal­mazást lehetővé tenné. Amióta ez az áldatlan állapot tart, évente mindössze 2-3 ezer tonna őrlemény kerül legálisan forgalomba a hazai piacon.- És hogy áll az export?- Amagyarfűszerpaprikakivi- telben a nyugati piac mindig nagyobb szerepet játszott a ke­letinél. Az Európai Unión kívül Amerika és Japán is a vásárló­ink közé tartozik. A magyar pi­rospaprikát a világpiac mindig többre értékelte a spanyol, a bolgár vagy a chilei fűszerpap­rikánál. Ez az előnyünk - amely kizárólag a termesztők javára írható - megmaradt, sőt némi­képp erősödött is. A kivitelt az állam is ösztönzi, a fűszerpap­rika jelenleg 30 százalékos ex­porttámogatást élvez.- Az idén hogyan alakulnak a felvásárlási árak?- A múlt évi irreálisan magas felvásárlási árak az idén némi­képpen mérséklődnek, bár ezt a termelők nehezen hajlandók tu­domásul venni. A terméktanács titkára szerint a fűszerpaprika termesztés kifizetődő, biztonsá­got nyújt a gazdálkodó számára, tisztességes nyereséget is hoz. Még akkor is, ha most a világ a paprika-botránytól hangos. Vagy éppen ezért? Újvári Gizella Szálkák Balekség ? Kedvenc újságárusom hajna- lonta mountain bike kerékpár­jával járt munkahelyére, azt odaláncolta a pavilon mellett lévő oszlophoz, s a műszak vé­gén hazakerekezett. Egy ideje nem látom a bringáját.- Mi van, már annyira meg­szaladt, hogy négykerekű tál­tossal közlekedsz? Ugratásomra olyan képet vág, mint aki citromnyalás köz­ben akar negédesen moso­lyogni:- Busszal járok, ellopták a kerékpáromat. Sehogy se értem, hogyan vi­hették el mellőle a leláncolt bi­ciklijét. Elmeséli. Egy 13-14 éves forma, szakadt ruhás fiú elegyedett beszélgetésbe vele. Előadta a „megfagyott gyerek” szöveget: apja alkoholista, ő azért nem jár iskolába, mert tankönyvei sincsenek, annak az ára is lecsúszott az apja gégéjén. Sóvárogva nézegette az odalán­colt bringát, majd esdekelve kérte, hadd kerekezhessen egy kört. A gyerek sorsától megha­tódott újságárus elúnva a kö­nyörgést odaadta neki, s lelke mélyén még örült is, hogy va­lami jót tehet egy elesett em­berkével. — A gyerkőc végleg elkere­kezett. Azóta már tudom, nem jó szívű, hanem balek voltam. Nem kell a pénzem ? A garázsában rendszeresen bütykölő nyugdíjas férfi belső nyugalmát árasztó mosolya egy kissé lehervad arcáról, elmeséli nagy kudarcát:- Leolvastam a villanyórát, s mivel 350 kilowatt fogyasztást mutatott, gondoltam befizetem, nehogy karácsonykor kelljen az addig fogyasztottál együtt még nagyobb összeget lerónom. Ak­kor másra kell inkább a pén­zecske. Az ügyintéző hölgy nem hagyta kifizetni, közölte, csak majd ha ők olvassák le az órát. De ők csak évente egyszer jönnek!-Most akkor veszélyben a karácsonyi ajándékozásra szánt pénze?- Már miért lenne? Ha nem kell nekik a pénzem, addig is nekem kamatozik, nem? Sértődés- Nézze meg ezt a festést! - unszol a férfi. - Korábban pe­nészfoltos volt a mennyezet, és most? Nem vagyok szobafestő, mégis furcsállom a mennyezet hatalmas kék, a falak nagy szürke foltjait és pöttyeit. „Biz­tosan nem száradt még meg” - mondom gyanútlanul, de ő csak legyint. Eleinte ők is ezzel vi­gasztalták magukat, de ahogy teltek-múltak a napok, remé­nyüket kiölte belőlük a gyanú: selejtes munkát sózott rájuk a mester? Felhívták telefonon, megegyeztek a másnap délutáni szemlében.- A délelőtti nyitásnál az aj­tóban egy rajzos cédula várt, amit már kora reggel tűzhettek be a résbe: „Bejelentett szak­embert ne zárjunk ki! Az idő pénz! Mindenkinek!” Azóta hi­ába is hívom, hogy tisztázzuk a félreértést, levágja a telefont. Megsértődött. Én meg bámulha­tom a számlás mesterművét... Mélyütés A lakossági szolgáltatásával is mind keresettebb vállalkozó megrendítő ütést szenvedett el alvállalkozóként. Mélyütést. Több mint félmilliós munkájá­nak árát nem kapja meg, hiába is teljesített időre jó minőség­ben, ha az őt megbízó fővállal­kozó munkáját, annak hiányos­ságai miatt nem vette át, nem is fizeti ki a megrendelő.- Most itt állok a teljes bi­zonytalanságban. Nincs akkora tőkém, hogy kivárhassam, mi­kor jutok a jogos pénzemhez. Folyamatosan anyagot kellene vennem, mert jönnek az újabb megrendelők, az embereimet, a műhely bérleti díját, az adókat is fizetnem kell. De miből? Hi­telt vegyek fel kigazdálkodha- tatlan kamattal? Vigasztalhatatlan. Pontosab­ban: csak a jogos pénzével le­hetne megvigasztalni. De gyor­san! „Az a baja a főnöknek, hogy túl becsületes” - mondja egyik embere. A rászedett főnök fogadko- zik:- Ha ezt valahogy túlélem, soha többet senkinek se dolgo­zok másként, csak készpénzre. Színvonal A telefonáló kiönti bánatát:- Azt is nehéz elfogadni, ha egy rég megnyitott vendéglátó helyen a felszolgálás színvonala fokozatosan romlik, de egy nagy pompával nyitott újnál miért kellett háromnegyed órát várakoznunk, s miért kellett szólnom a pénztárosnak, hogy az ezresemből visszajár három­száz forint? A rokonomék még inkább pórul jártak, ők másfél órát várakoztak a türelmet kérő, a bebocsátás kapuját jelentő tábla alatt, ráadásul mikor végre asztalhoz jutottak, kétszer is megkapták a megrendelt ételt. Mérgét kiadva megkönnyeb­bülten teszi hozzá: szerencsére vannak kellemes tapasztalatai is. B. Murányi László Graboplast A Graboplast Rt. műbőr­üzletága a jövőben a sport-, a szabadidő- és munkaruhák kereskedelmében felveszi a harcot a hazai piacot el­árasztó importáruk ellen - mondta Szabóné Paulyuk Paula és Baksa Gábor a cég képviselője a nagykereske­dőknek rendezett vevőtalál­kozón. A cég a legújabb termékeit, így a vízzáró és vízgőz-áteresztő membrán­nal ellátott, azaz esőálló, de szellőző textilekből varrt ru­hákat mutatták be. A Gra­boplast képviselői szerint a gyártók és a hazai konfekció- ipar összefogására van szük­ség, hogy kiszoríthassák a magyar piacról a bizonytalan eredetű, rossz árukat. A termékbemutatót a Graboplast a speciális textí­liához az alapanyagot szál­lító, és a breathe, azaz a „lé­legző” márkavédjegy hasz­nálatát engedélyező belga UCB magyarországi leány- vállatával közösen szervezte. A Citroen Evasion nevű kisbuszát is bemutatták a budapesti járműipari szakkiállításon

Next

/
Oldalképek
Tartalom