Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-21 / 290. szám
8 üj Dunántúli napló Riport 1994. október 21., péntek Az emberiség néhány évtizede korszakváltáson megy át Várdai honfoglalás Itt is rátalálnak azok, akik érdekesnek tartják őt Szász Endre festőművész, feleségével Katival Az Amerikát is megjárt neves festő: a 68 éves Szász Endre minden jel szerint befejezte nagy „bolyongásait”, és végleg letelepedett a Kaposvár közeli kis faluban: Várdán. Gyanítom, abban, hogy éppen itt került sor a „honfoglalásra”, volt némi szerepe annak is, hogy egykoron Erdélyből Kaposvárra költöztek a szülei. A döntést leginkább befolyásoló okokról ő maga így vallott:- Miután hazatértem Amerikából, Sopronban laktam. Megszerettem a soproniakat, és úgy volt, hogy végleg ott maradok. A város gépkocsiktól szennyezett levegője azonban nem tett jót beteg szívemnek. Ezért úgy döntöttem, hogy megfelelő környezetben keresek magamnak valami kastély-félét. Várdán a Matolay család kúriája, amelyre dr. Gyenesei Istvánnak, a megyei közgyűlés elnökének és munkatársainak segítségével bukkantam rá, mindenben megfelelt az elképzeléseimnek. Igaz, meglehetősen romos állapotban volt, mert a tanács nem tudta kellően karban tartani. (Ezért volt eladó.) Megjegyzem - mint életem során sok mindenbe - ebbe a vásárlásba is fejest ugrottam. Ugyanis az első somogyi munkáimért kapott pénz elég volt arra, hogy megvegyem a kúriát, ám felújításra egy vasam sem maradt. Hazatérésem után egy festékes melegítőben kezdtem, mert a válás után mindenemet Amerikában a feleségemre hagytam azzal a megfontolással, hogy a magukra maradt nőknek mindig nehezebb a sorsuk. Mivel engem éltetnek és teljesítményre sarkallnak az új célok, hát belevágtam. Előbb a pénzcsiná- lásba, aztán a felújításba. Az említett nehézségek ellenére viszonylag rövid idő alatt a művész 5-ről 10 holdra növelte a kúria körüli gyönyörű parkot, s elültetett 300 fát megalapozván egy arborétumot. Befejezte a kúria felújítását is. A hatalmas földszintes épület szobái láttán az ember úgy érezheti, mintha a versaillesi kastély csillogó termeiben járna. A bútorok egy részét erősen használtan vette, de hitt abban, hogy a restaurátorok csodát tudnak művelni. Műveltek is. * Ám ez a csillogás nem választja el a falusiaktól. László Kálmán polgármester, aki gyakran beszélget vele a helyi tervekről, elképzelésekről, azt mondja: Szász Endre segíti őket. A falunak nem futotta a pénzből az új faluházhoz előírt tűzi-víztárolóra. A művész megengedte, hogy az ő tavát használhassák, és hozzájárult, hogy a saját területén rövid bekötőutat építsenek hozzá.- A faluház - így Szász - jó ötlete volt a képviselőtestületnek. A művészet népszerűsítése szempontjából is nagyszerűen ki lehet használni. Például időszaki és állandó kiállítások rendezésére. Ha a helyiek egyetértenek velem, olyan művészeket hívok ide, akik valóban megérdemlik a figyelmet. Azt szeretném, ha az itt kiállítókról neveznénk el a faluház körüli liget fáit. A művészeket pedig igyekszem meggyőzni, hogy adjanak egy-egy képet a falunak. Ha netán ez valami okból nem menne, megvesszük tőlük vagy én cserélek velük. Várdának adtam azt a mintegy 100 ezer forint művészeti díjat is, amelyet a megyei közgyűlés által adományozott kitüntetéssel kaptam. Mindezzel talán fellendíthetem a sok szempontból előnyös kis községben a turizmust is. Szász Endrében a falusi emberhez való vonzódás már kamaszkorban kialakult. Mint mondta már akkor észrevette, hogy milyen érdekesek, figyelemre méltók a parasztok. Ő, aki falun és városon egyaránt élt, arra a megállapításra jutott, hogy van egy saját paraszti kultúrája, amely egészségesebb az urbánusnál. Szerinte egy sok gyermekes parasztasszony, akinek nem volt módja tanulni és olvasni, ha ránéz egy festményre azonnal megérzi, miről van szó. A természettől tanulta ezt a - nem tudatos - képességét, amelyben bátran lehet bízni. .. * Arra a kérdésre hat-e Várda a művészetre azt felelte: mindenképpen. Nem lesz ugyan alapvetően más az itteni impresszióktól, ám „olyan az automatizmusa”, hogy bizonyos benyomások előbb-utóbb képpé érnek benne. A képek pedig alkotás közben kelnek életre - Szász Endrénél rendszerint éjjel. Ő ugyanis a nappal alvók, éjjel dolgozók közé tartozik.- Felmerül egy érzés, egy kép ötlete, még igen egyszerű formában - érzékelteti az alkotás folyamatát - Ekkor már sejtem a kompozíciót, elképzelem, milyen lesz a kép színben és formában. Ezután hosszú értékelés következik. Nálam egyébként sok kép érlelődik egyszerre. Az elképzelések aztán előbb apróbb vázlatokban öltenek testet. Amikor pedig már festeni kezdek, a kép utolsó négyzetcentiméterig megvan bennem. Ezért tudok látszólag gyorsan dolgozni. De sajnos minden alkotás után marad bennem némi hiányérzet, ezért egy-egy témára újra, meg újra visszatérek remélve, hogy jobban sikerül, mint az előző. Szász Endre vallja: a sikerhez nem elég a tehetség.- Túl kellene lépni már a kényelmességen, azon - a nem tudok jobb szót - buta tudaton, hogy a művésznek nem szabad üzlettel foglalkozni. Szerintem kötelessége foglalkozni vele - mondja. A pénzt mindig onnan kell elvenni, ahol van. Ha tudom, hogy hol van, akkor meg kell néznem, hogy annak a pénznek kell-e, amit én tudok. Ha az igényt olyan színvonalon ki tudom elégíteni, ami megfelel az én igényeimnek is, akkor vállalkoznom kell rá. Szerinte annak, hogy a magyar képzőművészek nem eléggé sikeresek a „piacon” az az oka, hogy képzőművészetünknek nincs megfelelő menedzselése. Éppen ezért a világ a legnagyobb magyar képzőművészeket sem ismeri. A menedzselés is üzlet, fel kell építeni. A festő arculatát - akár az énekesét - meg kell formálni. Ezt a fajta reklámot a bajuszos, kissé humoros figurának kialakított Daly, vagy a „kifli ujjú” Picasso sem úszhatta meg. Szász Endre a menedzselésről az isten háta mögöttinek tűnő kis faluban sem mondott le. Ezt a célt szolgálják kapcsolatai a külvilággal. Fiatal feleségével Katival, akit a Hollóházi Porcelángyárban mint tehetséges festőt ismert meg, gyakran kel útra - nem egyszer különféle rendezvények meghívottjaként. Igénybe veszik széles körű amerikai kapcsolatait is, ha úgy hozza a sor, és ő szívesen segít, mert - mint mondja- odakint és idebent sohasem feledkezett el hazája boldogulásának előmozdításáról. Más kérdés, hogy ügyetlenségeinknek köszönhetően a felét se használtuk ki a kínálkozó lehetőségeknek. De keresik őt is. Barátok, üzlettársak. Jól számított, hogy itt is rátalálnak azok, akikről úgy gondolta, érdekesnek tartják őt. Eljöttek például a Hollóházi Porcelángyárból, ahol tíz évi kemény munkával a sík porcelánlapok kikísérletezésével világra szóló eredményt ért el. Ahonnan sajnos a korszerűtlen, kicsinyes vezetés miatt - egy szívinfarktus Jutalmával”- távozni kényszerült. A gyáriak jelezték: rendezni akarják a kapcsolatot, és számítanak a művész munkáira. Az új, gyümölcsöző együttműködés már művekben is megmutatkozott.- Aki nem jön, az lemarad - jegyzi meg. Várda ebből a szempontból kitűnő szelektáló is. Nem is lenne jó, ha mindenki megtalálná, mást se csinálnánk, csak vendégekkel foglalkoznánk . .. * Úgy tűnik, Szász szabadideje egy részét szívesebben tölti szeretett fái alatt, kutyáival, vagy a Fufunak elnevezett bagollyal, „akit” fióka korában fogadott be a házba. Ám túlzott vakmerősége miatt végül kitelepítették. Fufu azonban nem felejtett: amikor fiókái lettek a parkban, addig csalta Szászékat, amíg meg nem mutatta nekik a jövevényeket. Talán a park fái alatt gondolkodik el a leggyakrabban a világ, a művészet sorsán. Az utóbbiról azt mondja: válságban van, egyre gyakrabban fedezhetők fel rajta a dekadencia ismérvei. Nagy mértékben menekül a múltba, és kevés újat hoz létre. Ami új, az szándékoltan az, „csinált ideálok” alapján jön létre. Ez pedig szerinte az egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy az emberiség néhány évtized óta korszakváltáson megy át. Tudjuk, hogy ha egy korszaknak vége, jön a dekadencia, az erőszak, jönnek a buzik, bomlik szét a család. A művészet, amely a legérzékenyebb a változásokra, jól jelzi ezt az átalakulást. A régi kultúra már nem megfelelő, új pedig még nincs.- Pesszimista Szász Endre?- Á, dehogy. Optimista vagyok. Régen is az volt, most is az a véleményem: nem nagyon kell törődni azzal, hogy milyen zászló lobog felettünk. Ne is nagyon nézzünk felfelé. Inkább dolgozzunk. Például itt a faluban építsünk utakat, művelődési házat, iskolát, és töltsük meg tartalommal. Én a magam területén mindent megteszek azért, amiben hiszek. Ez pedig a „csinálás öröme”. Igen, ebben hiszek. Remélem, sok ilyen ember van. Legalább is úgy látom. Talán ez megválthat bennünket. Szegedi Nándor A nyomok Mexikóba vezetnek Szökésben a fantom A Hajdu-Bihar megyei Rendőr-főkapitányságon április óta egy fantomot üldöztek. A fantomnak iratai, bélyegzői, csekkjei voltak. Irodát bérelt, titkárnőt tartott. A fantom csalással 46 millió forintot szerzett, ennek felvételével megbízott egy fegyveres pénzszállító Kft-t majd udvarias mosollyal nyomtalanul eltűnt. A neki szabályosan kikézbesített és átvett több, mint 46 millió forinttal együtt. Olyan nevű és korú férfi, aki Fenyvesi Imre néven élte az életét, akadt egynéhány az országban, de olyan, aki hasonlított volna a fantomra, már nem. Hamis volt a személyazonossága. A Moszkva téri emberpiacon megbízóval vétetett és fényképpel meghamisított személyi igazolvány révén valódi cégbejegyzési kérelem-igazolásra, adószámra, bankfolyószámlára, irodára, valódi és hamis pecsétekre tett szert. Valódiak a ropogós ötezresek voltak, amelyek végül egy méretes sportszatyorban tűntek el. A fantom úgy időzítette a csalást, hogy a pénz a háromnapos húsvéti ünnep előtti napon, március 31-én jusson hozzá. Bár mindent pontosan kitervelt, ködként felszívódott, arra nem gondolt, hogy amit tesz, az valakinek gyanús lesz, s a rendőrségi gépezet már április 2-án beindult. Hamza József rendőr alezredeshez, a megyei bűnügyi osztály vezetőjéhez már április 7-én eljuthatott a jó hír: az ünnepek alatti adatgyűjtés során összeállt személyleírás, a jó grafikai rajz, amit a megyei lap lehozott, eredményre vezetett. Jelentkezett egy ismeretlen telefonáló, aki végre olyan nyomot adott, amelyen el lehetett indulni. Egy Áudi 80 rendszámát: CSG-985. A csalás utáni első munkanap április 5 volt. A megyei lap 6-án közölte a felhívást és a grafikát, a bejelentés 7-én jött. Pillanatokon belül kiderült, hogy a kocsi egy debreceni lakosé, aki azokban a napokban, amikor a kocsi rendszámát felírták, kölcsön adta Audiját az Egyesült Államokban élő, de itthon tartózkodó barátjának, Makra Péternek. A kocsi tulajdonosa által megadott személyleírás tökéletesen megegyezett az ál-Feny- vesiével. A számítógépes adatháttér, a telefax sok talpalást megspórolt. Makra fényképét a hasonló korú férfiaké közül mindazok, akik az ál-Fenyvesivel kapcsolatba kerültek, habozás nélkül kiválasztották. A nyomozás során kiderült, hogy Makra 1966-ban egy turistaútja során - az USA-ban maradt, 1991 óta azonban rendszeresen hazajárt, s ha Debrecenbe jött, édesanyjánál lakott. Barátjánál, M. Péternél, akit Makra mindig felkeresett, a rendőrök lefoglalták azt az írógépet is, amelyen a hamis átutalási megbízást gépelték. Ezekre került az eredetivel teljesen megegyező pecsét, de az igen jól hamisított két aláírás is. Hamza alezredesnek a több évtizedes nyomozói rutin azt súgta, hogy érdemes Makrát az Interpolnál is kerestetni. Jó volt a szimata: kiderült, hogy Makrát 1993-ban Németországban és Ausztriában barátjával, M. Péterrel együtt hitelkártya-hamisítással vádolták meg. Őrizetbe is került, ujjlenyomatai rendelkezésre állnak. Ä technika jóvoltából az Interpolnál levő és Makra Sas utcai irodájában rögzített ujjnyomatokról a szakértők kimondták: azonos személytől származnak. A fantomot azonosították. Budapesten élő lánytestvére a házkutatás során átadott a rendőröknek egy számzáras bőröndöt, amelyet Makra hagyott nála azzal, hogy majd érte jön. Április 5-én ugyanis azzal búcsúzott, hogy aznap visszamegy az Egyesült Államokba. (Az ellenőrzés kiderítette, hogy aznap Ferihegyről Londonba repült, majd Mexikóba ment.) A bőröndben 150 ezer dollár készpénz, valamint azok a ruhák voltak, amelyeket a férfi Debrecenben mint az ál-Fenyvesi hordott. Makrát azóta bírói elfogató parancs alapján az Interpol körözi. Hamza alezredesék azonban kezdettől feltételezték, hogy a csalónak belső segítője, cinkostársa lehetett vagy az érintett banknál, vagy annál a HAJDU-BÉT-nél, amelynek hitelszámlájáról egy gondosan előkészített hamis telefonhívás, hamisított átutalási megbízatások révén, egy Kft fegyveres pénzszállítóival pontosan 46 millió 600 ezer Ft-ot bérelt irodájába hozatott. (A rendőrség a módszer pontos ismertetésének mellőzését kéri, ugyanis az a jelenlegi szabályozások mellett bárhol, bármikor megismételhető. Ez az ügy még nincs lezárva, de hasonló csalást azóta például Szolnok megyében kettőt is elkövettek.) A rendőrség ezért szerényen javasolja a Pénzügyminisztériumnak és az Állami Bankfelügyeletnek: legalább akkora szigorúságot követeljenek meg a bankoktól egy bizonyos összeghatár felett az átutalásoknál, mint ameny- nyire körültekintőek a bér- ből-fizetésből élők és nyugdíjasok kisösszegű hitelfelvétele során. Aki keres, talál. Rövidesen a rendőrség látókörébe került H. György debreceni lakos, a HAJDU-BÉT közgazdásza, aki Makra gyermekkori barátja lévén néhány milliócskáért a hamisításokhoz szükséges mintákat és információkat biztosította. Az eddigi kihallgatások és házkutatások során H.-nál és barátnőjénél 4 millió 450 ezer Ft.-nak és 400 ezer Ft. értékű devizának jutottak nyomára. Ezek olyan pénzek, amelyre bizonyíthatóan a március 31-én elkövetett csalás után tettek szert. A betéteket, folyószámlákat zárolták, H.-ék és Makra három nagyértékű gépkocsiját lefoglalták. Kiderült, hogy H.-ék Makrával együtt visszatérő vendégei voltak a debreceni valutás és a nyíregyházi forintos játékkaszinóknak is. A tökéletesen tervezett bűntény nem sikerült. A tettestárs előzetes letartóztatásban van, a ■ vizsgálat még folyik, a nagy kombinátort az Interpol körözi. Minden jel arra utal, hogy a rendőrség jóval többet tud az ügy nemzetközi vonatkozásairól, mint amennyit nyilvánosságra hozott. Ha Makrát az Interpol előkeríti, Hamza alezredesék még néhány nagyon érdekes kérdésre várnak választ tőle. Némethy Gyula
