Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-13 / 282. szám
6 aj Dunántúli napló Külföld 1994. október 13., csütörtök Eberhard Busek, Joerg Haider, Franz Vranitzky A nagy pártok kora lejárt Új korszak kezdődik Ausztriában 50 éve lett öngyilkos Rommel Kínai munkások külföldön Kínai és külföldi vállalatok között létesült szerződések alapján jelenleg 194 ezer kínai dolgozik külföldön. Július végéig Kína több mint 50 ezer olyan szerződést kötött a világ 164 országával, amelynek értelmében munkaerőt exportál különféle beruházási tervek megvalósítására a halászattól a geológiai föltárásig, a távközléstől az építőiparig, textilgyárak létesítésétől az erdőgazdálkodásig. Agresszív külkereskedelem Az amerikai kormányzat értékelése szerint sikeres volt az utóbbi egy évben kifejtett agresszív külkereskedelmi politika, amely több milliárd dollár értékű új exportmegállapodásokhoz juttatta hozzá az amerikai vállalatokat. Ronald Brown kereskedelmi miniszter a kongresszus elé terjesztett jelentésében azt jósolta, hogy a kivitel az évezred végére valószínűleg át fogja lépni az ezer milliárd dolláros határt, de az sem zárható ki, hogy meghaladja majd az 1200 milliárd dolláros forgalmi értéket. A nyilvánosságra hozott adatok szerint az utóbbi tizenkét hónapban az amerikai export 629 milliárd dollárról 659 milliárdra növekedett - igaz, a külkereskedelmi olló az exportkampány ellenére sem zárult szorosabbra, a mérleg továbbra is évi 130 milliárd dolláros hiányt mutat. Az idilli barátság vége Bettino Craxi volt miniszter- elnök 5 milliárd líra kártérítésre kívánja beperelni személyiségi jogainak megsértése miatt Silvio Berlusconi miniszterelnök cégét. Craxi utasítást adott ügyvédeinek az olasz Canale 5 nevű televízió elleni per megindítására, mivel az adó a közelmúltban egyik szatirikus műsorában tényként közölte, hogy az Enimont cég korrupciós ügyében lefoglalt 15 kilogramm arany Craxi megvesztegetéssel szerzett vagyonának része. A Canale 5 tévéadó kiadóvállalata Berlusconi Fininvest nevű cége. A Corriere della Sera című lap szerint a Craxi által indított per a Berlusconival fenntartott „idilli barátság” végét jelzi. Családok világtalálkozója A világ több mint száz országából érkezett családok tízezreivel találkozott a hét végén II. János Pál pápa a Vatikánban. A család nemzetközi éve alkalmából rendezett világtalálkozó keretében szombaton majd százezer ember önfeledt ünnepének színtere volt a vatikáni Szent Péter tér. A hangulatot az sem árnyékolta be, hogy II. János Pál pápa beszédében a családok fenyegetettségéről szólt. A vasárnapi parlamenti választások után Ausztriában új korszak kezdődik: a nagy pártok kora végérvényesen lejárt - így értékelik hírmagyarázók az SPÖ katasztrofális és az ÖVP súlyos vereségét. A szociáldemokraták a választók alig több mint 35 százalékával a hátuk mögött, és a néppártiak a kevesebb mint 27,7 százalékos támogatottsággal immár inkább középpártnak tekinthetőek, s ugyanebbe a kategóriába emelkedett a Jörg Haider vezette Szabadságpárt is a maga 22,6 százalékos szavazatarányával. Az új koalíció a korábbi két kormányzati időszakhoz képest új helyzetben lesz kénytelen kormányozni - a biztonságos kétharmados parlamenti többség hiányában. E körülményt az ellenzéki Zöldek és a Liberális Fórum élén álló két hölgypolitikus a legnagyobb győzelemnek tekinti: a kormány nem tudja majd a korábbihoz hasonló módon figyelmen ki ívül hagyni a kisebb pártok véleményét. A választások igazi győztese Heide Schmidt, a Liberális Fórum vezetője. Ő alig másfél éve fordított hátat néhány követőjével a Szabadságpártnak, amelyben Haider helyettese volt, s bár a magával vitt mandátumoknak köszönhetően öt képviselővel benn volt a parlamentben, most elsőízben dönthettek a választók, akaiják-e ezt az új erőt. A siker elsöprő: Hongkong 1997-től nem brit koronagyarmat, hanem Kína, az anyaország tartománya lesz. Ekkor nemcsak a politikai rendszer változik meg, hanem a nyelv is: a kantonit felváltja a mandarin. Míg a világ más országaiban a különböző táj szólások használói általában meg tudják érteni egymást, ez Kína esetében lehetetlen. A kantoni tájnyelv ugyanis kilenc hangfekvést használ, a mandarin viszont - a tulajdonképpeni irodalmi kínai - csak négyet! Mivel pedig Kínában a mandarin a fő dialektus, Bécsben megelőzték a zöldeket és ők a negyedik legerősebb párt, a parlamentbe tíz mandátummal jutottak be. Jörg Haider saját terve szerint halad a cél felé - most a húsz százalék elérését tűzte ki, amit csaknem három százalékkal túlszárnyalt a párt. Kormányozni nem kíván, viszont 98-ban már a kancellári posztra tör. Sikerének titka részben ugyanaz, ami a két nagy párt vereségének oka: az emberek tiltakozása a nagyok ellen. Konkrétan Haider azzal a leleplezéssel győzött, amit két héttel ezelőtt a munkáskamarák vezetőinek csillagászati keresetéről jól időzítve hozott nyilvánosságra. Ez a kisembereket nagyon is érdeklő tény már a múlt heti munkáskamara-választáson is éreztette hatását. További pofon volt az SPÖ-nek a szociáldemokrata kamarai vezető elhibázott nyilatkozata: ő a jelentős visszaesést győzelemnek nevezte, mondván, hogy „és mégis az SPÖ az első”. A néppárti Busek úgy véli, ez a vereség még a kereszténydemokratákra is kihatott, a koalíció egészétől további tömegeket fordított el. Az SPÖ-től és az ÖVP-től a legtöbb szavazat a Szabadság- párthoz vándorolt. A felmérések szerint a szociáldemokrata szavazótábor elöregedett, a fiatalok más pártokhoz szegődnek - az idősebbeket részint az általános Peking azt szeretné, ha Hongkongban is ezt beszélnék. S a hongkongiak mindenképpen rákényszerülnek erre, hiszen az üzleti életben máris nélkülözhetetlen a mandarin ismerete. A hongkongi rádió- és tévéadók ezért, bár kényszeredetten, de egyre több nyelvtanfolyamot iktatnak be műsoraikba, és már az iskolákban is tanítják a mandarint. Érvényesül azonban egy ellenáramlat is. A gazdaságilag jelentős déli Kvantung tartományban a kantoni dialektust használják, s az ottaniak nyomására világnézet, részint Vranitzky személye tartja a pártnál. Az ÖVP szavazótáboránál az elsődleges szempont a keresztény-konzervatív világnézet, nagyobb részüket nem a pártelnök Busek személye vonzza a párthoz. Ezzel szemben Haider személye jelentős vonzerő hívei körében, csakúgy mint Heide Schmidté, a Zöldeknél inkább a világnézet volt a döntő - és mindhárom ellenzéki pártnál szerepet játszott a tiltakozás a fennálló rend ellen. A választási eredmény nyomán sem lesz változás a koalícióban: sem az SPÖ, sem az ÖVP számára nincs más alternatíva, még ha ez utóbbi képes is lenne az FPÖ-vel abszolút többséggel rendelkező kormányt alakítani. Számos kérdésben - mindenekelőtt az Európai Unióhoz való csatlakozás terén - áthidalhatatlan ellentétek választják azonban el a két pártot, így koalíciójuk lehetősége csak papíron van meg. Az ÖVP a koalíciós tárgyalásokon kemény feltételeket fog állítani, amelyek minden bizonnyal a tárcák elosztásában is jelentkeznek majd. Ez utóbbi körülményről nem nyilatkoznak az érintett vezetők, ők inkább a tartalmi követeléseket, a koalíciós munka korszerűsítésének szükségességét emlegetik. A vasárnap esti televíziós kerekasztal-beszélgetés után Vranitzky és Busek már meg is kezdte az egyeztetést. ezért az ország más részeiben is tanítani kezdi ezt a „nyelvet” az üzletemberek, esetenként nem titkoltan a Pekingben használt mandarin politikai zsargon ellensúlyozására. Hongkongban - amelynek 6 millió lakosából a 95 százalék számára teljesen érthetetlen a mandarin - nem lehet a lakosságtól megkövetelni, hogy egyik napról a másikra megtanuljon egy új dialektust. Peking ezért belement a kompromisz- szumba: 1997-től egy ideig még az angol lesz a második hivatalos nyelv - a mandarin mellett. 1944. október 14-én Burgdorf és Maiséi tábornok becsöngetett abba a házba az Ulm melletti Herrlingenben, ahol Erwin Rommel családjával lakott. Hitler megbízásából érkeztek, hogy felajánlják neki a választást: vagy megmérgezi magát, vagy a népbíróság elé áll árulás vádjával. A két tábornok közölte: a Gestapo megállapította, hogy Rommel részt vett a Hitler elleni 1944. július 20-i merényletben. Rommel a mérget választotta. Elbúcsúzott feleségétől és fiától, s a két tábornokkal autóba ült. Burgdorf egy erdőben megállította a kocsit, Maiséit és a gépkocsivezetőt elküldte és Rommellel az autóban maradt. Negyedóra múlva, mikor az elküldőitek visszatértek, Rommel halott volt. Hivatalosan azt közölték, hogy Rommel sebesülése következtében előállott embólia következtében halt meg. Négy nappal később az ulmi városházában gyászünnepséget tartottak. A hadsereg rangidős tábornagya, Gerd von Rundstedt ezekkel a szavakkal fejezte be gyászbeszédét: „Szíve a Führeré volt”. A valóságban Rommel szíve már rég nem volt a Führeré, az észak-afrikai és sztálingrádi kudarc után világossá vált előtte, hogy a háborút nem lehet megnyerni, ezért be kell fejezni, viszont csak vonakodva csatlakozott az ellenálláshoz. Bizonyos, hogy tudott az összeesküvők terveiről, amelyek szerint őt akarják megválasztani a hadsereg fő- parancsnokának, sőt esetleg államfőnek. A német hadsereg legnépszerűbb tábornoka adu volt az összeesküvők kezében. Rommel azonban sokáig habozott, mert azt hitte, hogy Hitlert mégis meg lehet győzni arról, hogy befejezze a háborút. így tulajdonképpen csak mellékszerepBorisz Jelcin iszákossága következtében egyre inkább környezetének foglyává válik: túl sok mindent enged meg tanácsadóinak cserébe azért, hogy hallgassanak gyakori poharaz- gatásairól és botrányos viselkedéséről - állította az Obscsaja Gazeta című orosz hetilap legfrissebb számában Jegor Jakovlev, az orosz elnök egykori bizalmasa. Jakovlev annak az íroroszági esetnek a kapcsán bírálta a politikust, amikor Jelcin feltehetően ittas állapota miatt képtelen volt leszállni a repülőgépről, hogy találkozzék az ír kormányfővel. Az ország egyik legismertebb publicistája szerint Jelcin egyre inkább környezetének foglyává válik, miközben az országot mintha ismeretlen személyek irányítanák; az elnök aláírását az kapja meg, aki elsőnek jelenik meg irodájában. Az államfő időről időre lecseréli ugyan talője volt az ellenállásnak. Hat héttel a szövetségesek franciaországi partraszállása után Rommel elhatározta, hogy egyedül, személyesen lép akcióba. 1944. július 15-én táviratot küldött Hitlernek. Ebben ecsetelte a hadihelyzetet és ultimátumot küldött Hitlernek. Követelte, hogy két-három héten belül vonja le a következtetést a kétségbeesett helyzetből. A táviratot, amelyet szolgálati úton küldött el, valószínűleg sohasem adták át Hitlernek. ő azonban úgy tekintette a táviratot, mint utolsó figyelmeztetést. Vezérkari főnökének, Hans Speidelnek kijelentette: „Ha nem vonja le a politikai következtetést, cselekedni fogok”. E cselekvés alatt azt értette, hogy fegyverszünetet köt a nyugati fronton. Elhatározását azonban nem hajthatta végre. Két nappal táviratának elküldése után súlyosan megsebesült egy légi bombázás során. Kórházi kezelés után augusztus 8-án ulmi házába vitték. Ott tudtán kívül már a Gestapo megfigyelése alatt állt. A Gestapo folytatta kihallgatások során ugyanis gyanú vetődött Rommelre. Letartóztatottak a kínzáspk hatására elárulták nevét. Állítólag Heinrich von Stülpnagel tábornok, Párizs volt parancsnoka ejtette ki először Rommel nevét, miután a börtönben elkövetett öngyilkossági kísérlet után a kórházban öntudatra tért. Ez megpecsételte Rommel sorsát. Hitler elküldte hozzá a két tábornokot a méreggel. Rommel bevette a mérget, hogy családját megkí- • mélje a meghurcolástól. Witzleben és Kluge után Rommel volt a harmadik marsall, aki az 1944. július 20-i sikertelen merénylet miatt életét vesztette. nácsadóit, de a lényeg változatlan marad: hatalmuk Jelcin gyengesége. Az orosz elnök iszákosságá- ról és kiszámíthatatlanságáról szóló találgatásokban semmi új nincs, és Borisz Jelcinnek mindmáig sikerült félresöpörnie a híreszteléseket: ám a közelmúltbeli németországi és írországi kisiklás nyomán mégis komoly kételyek merülnek fel személyével kapcsolatban - vélekedett a The Washington Post moszkvai tudósítója csokorba gyűjtve azokat helyi megnyilatkozásokat, amelyek az elnök visszatetszést keltő viselkedésével foglalkoznak. Megemlítette, hogy a német- országi eset után maguk az elnök tanácsadói (Georgij Szata- rov, Vjacseszlav Kosztyikov és Dmitrij Rjurikov) is kifogást emeltek magatartásában szemben a neki küldött személyes levelükben. Hongkong nem érti meg Kínát? Erősen bírálják Jelcint Vasárnap: választások Németországban A kirekesztett főszereplő A lassan végéhez közeledő németországi választási kampányban gyakorlatilag a keletnémet állampárt utódja vált főszereplővé, de hozzá kell tenni, hogy nem saját akaratából és erejéből. Az ellenfelek által kommunistának minősített utódpárt erősödésének veszélye körül forgott szinte minden az elmúlt hónapokban, miközben a közvéleménykutatók egyre gyarapodó százalékokat jósolnak Gregor Gysi pártjának az október 16-i választásra. Akár a kormánypártok, akár az ellenzékiek választási gyűlésein elmaradhatatlan téma volt a Demokratikus Szocializmus Pártjának (PDS) jövője, a kommunista veszély rémképének felvázolása. Ebben élen járt Helmut Kohl kancellár, aki egy háború utáni szociáldemokrata vezetőtől vett idézettel minden gyűlésén „vörösre mázolt fasisztáknak” minősítette a kommunistákat, akiket a PDS is képvisel. A kereszténydemokrata vezető fő ellenfeleit, a szociáldemokratákat nem elsősorban gazdasági, vagy külpolitikai elképzeléseik miatt támadta, hanem amiatt, hogy az SPD a szász-anhalti tartományi választások után júliusban elfogadta, hogy egy szociáldemok- rata-zöld kisebbségi kormány a PDS képviselőinek támogatásával jusson hatalomra. Kohl szerint „a kommunistákkal való együttműködéssel az SPD elárulta a német demokratikus pártok hagyományait, amelyek szerint sem jobboldali, sem baloldali szélsőségesekkel nem működnek együtt”. Rudolf Scharping, az SPD elnöke és kancelláijelöltje minden fellépésén kiemelt téma volt a PDS. Leszögezte, hogy a külső támogatás szász-anhalti elfogadása egyedi eset és a bonni szövetségi parlamentben semmiféle együttműködés sem lesz az SPD és a PDS között. A kampány központi témájává váló PDS - jelentős mértékben a vele foglalkozó, őt támadó beszédeknek, sajtóértekezleteknek köszönhetően - eközben növelte ismertségét, s népszerűségét is.-Az 1989-es kelet-németországi fordulat óta működő párt fennmaradásában és működésében a korábbi években is a külső összeszorító erő meghatározó szerepet játszott - véli Harald Petzold, a PDS választási kampányának egyik irányítója. A 40 éves társadalomfilozófus elmondta, hogy a pártban fennállása óta a legkülönbözőbb csoportok vannak jelen. Ugyanúgy tagja a PDS-nek a volt NDK pártállami rendszerének számos vezető funkcionáriusa, köztük például Oskar Fischer volt külügyminiszter, mint például olyan volt NSZEP-párt- tagok, akik egykor politikai fogolyként börtönben ültek. Éz a rendkívüli tarkaság tapasztalható a párt képviselőjelöltjeinek sokféleségében is. Míg egyes körzetekben egykori rendszerbírálók - mint például a neves író Stefan Heym -, másutt egykori párt- és tanácsi vezetők, míg a nyugati tartományokban különböző kommunista csoportok tagjai versengenek a szavazatokért a párt színeiben. Tartalmilag sokkal összefo- gottabb a párt és a választási kampányban három fő témára összpontosított. Egyrészt a nagyobb társadalmi igazságosságra, másrészt a demokrácia továbbfejlesztésére, a parlamenten kívüli intézmények szerepének növelésére, és harmadikként a keleti tartományokban élőkkel való igazságos bánásmód követelésére. Az egy hónappal ezelőtti brandenburgi és szászországi választásokon az utódpárt 18, illetve 17 százalékot kapott, s a két nagy párt, a CDU és az SPD mellett harmadikként került be a két tartományi parlamentbe. Miután a különböző közvéleménykutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy a keletnémet lakosság ma már bizako- dóbban ítéli meg a jövőjét, mint egy vagy két évvel ezelőtt, ma már nem igaz, hogy csak a változás vesztesei, a nosztalgiázok választják a PDS jelöltjeit - magyarázta Petzold. A legfrissebb felmérések szerint a keleti tartományokban a PDS a szavazatok több mint 18 százalékára, míg egész Németországban 4,5 százalékra számíthat. Ha az ötszázalékos bekerülési küszöböt nem is éri el a párt, mégis juttathat képviselőket a Bundestagba, ha jelöltjei legalább három körzetben győznek, s erre jó esélye van. A PDS elleni felfokozott kampány júliusi kezdete óta még „a kommunista veszélyre” sokkal fogékonyabb nyugati országrészben is érzékelhetően nőtt a párt népszerűsége. A PDS a választási kilátásoktól függetlenül egyelőre nem is álmodik arról, hogy beleszóljon a kormányzásba, de ajánlja magát külső támogatóként egy esetleges szociáldemokrata-zöld koalícióhoz. Amennyiben a jelenlegi koalíció, a szabaddemokraták kiesése miatt nem tud fennmaradni, egy CDU-SPD nagykoalíció létrejöttének jóval nagyobb a valószínűsége. Pach Ferenc
