Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-13 / 282. szám

6 aj Dunántúli napló Külföld 1994. október 13., csütörtök Eberhard Busek, Joerg Haider, Franz Vranitzky A nagy pártok kora lejárt Új korszak kezdődik Ausztriában 50 éve lett öngyilkos Rommel Kínai munkások külföldön Kínai és külföldi vállalatok között létesült szerződések alap­ján jelenleg 194 ezer kínai dol­gozik külföldön. Július végéig Kína több mint 50 ezer olyan szerződést kötött a világ 164 or­szágával, amelynek értelmében munkaerőt exportál különféle beruházási tervek megvalósítá­sára a halászattól a geológiai föltárásig, a távközléstől az épí­tőiparig, textilgyárak létesítésé­től az erdőgazdálkodásig. Agresszív külkereskedelem Az amerikai kormányzat ér­tékelése szerint sikeres volt az utóbbi egy évben kifejtett ag­resszív külkereskedelmi poli­tika, amely több milliárd dollár értékű új exportmegállapodá­sokhoz juttatta hozzá az ameri­kai vállalatokat. Ronald Brown kereskedelmi miniszter a kong­resszus elé terjesztett jelentésé­ben azt jósolta, hogy a kivitel az évezred végére valószínűleg át fogja lépni az ezer milliárd dol­láros határt, de az sem zárható ki, hogy meghaladja majd az 1200 milliárd dolláros forgalmi értéket. A nyilvánosságra ho­zott adatok szerint az utóbbi ti­zenkét hónapban az amerikai export 629 milliárd dollárról 659 milliárdra növekedett - igaz, a külkereskedelmi olló az exportkampány ellenére sem zárult szorosabbra, a mérleg to­vábbra is évi 130 milliárd dollá­ros hiányt mutat. Az idilli barátság vége Bettino Craxi volt miniszter- elnök 5 milliárd líra kártérítésre kívánja beperelni személyiségi jogainak megsértése miatt Sil­vio Berlusconi miniszterelnök cégét. Craxi utasítást adott ügy­védeinek az olasz Canale 5 nevű televízió elleni per megin­dítására, mivel az adó a közel­múltban egyik szatirikus műso­rában tényként közölte, hogy az Enimont cég korrupciós ügyé­ben lefoglalt 15 kilogramm arany Craxi megvesztegetéssel szerzett vagyonának része. A Canale 5 tévéadó kiadóvállalata Berlusconi Fininvest nevű cége. A Corriere della Sera című lap szerint a Craxi által indított per a Berlusconival fenntartott „idilli barátság” végét jelzi. Családok világtalálkozója A világ több mint száz orszá­gából érkezett családok tízezre­ivel találkozott a hét végén II. János Pál pápa a Vatikánban. A család nemzetközi éve alkalmá­ból rendezett világtalálkozó ke­retében szombaton majd száze­zer ember önfeledt ünnepének színtere volt a vatikáni Szent Péter tér. A hangulatot az sem árnyékolta be, hogy II. János Pál pápa beszédében a családok fenyegetettségéről szólt. A vasárnapi parlamenti válasz­tások után Ausztriában új korszak kezdődik: a nagy pártok kora vé­gérvényesen lejárt - így értékelik hírmagyarázók az SPÖ katasztro­fális és az ÖVP súlyos vereségét. A szociáldemokraták a választók alig több mint 35 százalékával a hátuk mögött, és a néppártiak a kevesebb mint 27,7 százalékos támogatottsággal immár inkább középpártnak tekinthetőek, s ugyanebbe a kategóriába emelke­dett a Jörg Haider vezette Szabad­ságpárt is a maga 22,6 százalékos szavazatarányával. Az új koalíció a korábbi két kormányzati idő­szakhoz képest új helyzetben lesz kénytelen kormányozni - a biz­tonságos kétharmados parlamenti többség hiányában. E körülményt az ellenzéki Zöl­dek és a Liberális Fórum élén álló két hölgypolitikus a legnagyobb győzelemnek tekinti: a kormány nem tudja majd a korábbihoz ha­sonló módon figyelmen ki ívül hagyni a kisebb pártok vé­leményét. A választások igazi győztese Heide Schmidt, a Liberális Fórum vezetője. Ő alig másfél éve fordí­tott hátat néhány követőjével a Szabadságpártnak, amelyben Ha­ider helyettese volt, s bár a magá­val vitt mandátumoknak köszön­hetően öt képviselővel benn volt a parlamentben, most elsőízben dönthettek a választók, akaiják-e ezt az új erőt. A siker elsöprő: Hongkong 1997-től nem brit koronagyarmat, hanem Kína, az anyaország tartománya lesz. Ek­kor nemcsak a politikai rendszer változik meg, hanem a nyelv is: a kantonit felváltja a mandarin. Míg a világ más országaiban a különböző táj szólások használói általában meg tudják érteni egymást, ez Kína esetében lehe­tetlen. A kantoni tájnyelv ugyanis kilenc hangfekvést használ, a mandarin viszont - a tulajdonképpeni irodalmi kínai - csak négyet! Mivel pedig Kíná­ban a mandarin a fő dialektus, Bécsben megelőzték a zöldeket és ők a negyedik legerősebb párt, a parlamentbe tíz mandátummal ju­tottak be. Jörg Haider saját terve szerint halad a cél felé - most a húsz szá­zalék elérését tűzte ki, amit csak­nem három százalékkal túlszár­nyalt a párt. Kormányozni nem kíván, viszont 98-ban már a kan­cellári posztra tör. Sikerének titka részben ugyanaz, ami a két nagy párt vereségének oka: az emberek tiltakozása a nagyok ellen. Konk­rétan Haider azzal a leleplezéssel győzött, amit két héttel ezelőtt a munkáskamarák vezetőinek csil­lagászati keresetéről jól időzítve hozott nyilvánosságra. Ez a kis­embereket nagyon is érdeklő tény már a múlt heti munkáska­mara-választáson is éreztette ha­tását. További pofon volt az SPÖ-nek a szociáldemokrata ka­marai vezető elhibázott nyilatko­zata: ő a jelentős visszaesést győ­zelemnek nevezte, mondván, hogy „és mégis az SPÖ az első”. A néppárti Busek úgy véli, ez a vereség még a kereszténydemok­ratákra is kihatott, a koalíció egé­szétől további tömegeket fordított el. Az SPÖ-től és az ÖVP-től a legtöbb szavazat a Szabadság- párthoz vándorolt. A felmérések szerint a szociáldemokrata szava­zótábor elöregedett, a fiatalok más pártokhoz szegődnek - az idősebbeket részint az általános Peking azt szeretné, ha Hong­kongban is ezt beszélnék. S a hongkongiak mindenképpen rá­kényszerülnek erre, hiszen az üz­leti életben máris nélkülözhetet­len a mandarin ismerete. A hongkongi rádió- és tévéadók ezért, bár kényszeredetten, de egyre több nyelvtanfolyamot ik­tatnak be műsoraikba, és már az iskolákban is tanítják a manda­rint. Érvényesül azonban egy el­lenáramlat is. A gazdaságilag je­lentős déli Kvantung tartomány­ban a kantoni dialektust használ­ják, s az ottaniak nyomására világnézet, részint Vranitzky személye tartja a pártnál. Az ÖVP szavazótáboránál az elsődleges szempont a keresztény-konzerva­tív világnézet, nagyobb részüket nem a pártelnök Busek személye vonzza a párthoz. Ezzel szemben Haider személye jelentős vonzerő hívei körében, csakúgy mint He­ide Schmidté, a Zöldeknél inkább a világnézet volt a döntő - és mindhárom ellenzéki pártnál sze­repet játszott a tiltakozás a fenn­álló rend ellen. A választási eredmény nyomán sem lesz változás a koalícióban: sem az SPÖ, sem az ÖVP szá­mára nincs más alternatíva, még ha ez utóbbi képes is lenne az FPÖ-vel abszolút többséggel ren­delkező kormányt alakítani. Szá­mos kérdésben - mindenekelőtt az Európai Unióhoz való csatla­kozás terén - áthidalhatatlan el­lentétek választják azonban el a két pártot, így koalíciójuk lehető­sége csak papíron van meg. Az ÖVP a koalíciós tárgyalásokon kemény feltételeket fog állítani, amelyek minden bizonnyal a tár­cák elosztásában is jelentkeznek majd. Ez utóbbi körülményről nem nyilatkoznak az érintett veze­tők, ők inkább a tartalmi követe­léseket, a koalíciós munka kor­szerűsítésének szükségességét emlegetik. A vasárnap esti televí­ziós kerekasztal-beszélgetés után Vranitzky és Busek már meg is kezdte az egyeztetést. ezért az ország más részeiben is tanítani kezdi ezt a „nyelvet” az üzletemberek, esetenként nem titkoltan a Pekingben használt mandarin politikai zsargon el­lensúlyozására. Hongkongban - amelynek 6 millió lakosából a 95 százalék számára teljesen érthe­tetlen a mandarin - nem lehet a lakosságtól megkövetelni, hogy egyik napról a másikra megta­nuljon egy új dialektust. Peking ezért belement a kompromisz- szumba: 1997-től egy ideig még az angol lesz a második hivatalos nyelv - a mandarin mellett. 1944. október 14-én Burgdorf és Maiséi tábornok becsöngetett abba a házba az Ulm melletti Herrlingenben, ahol Erwin Rommel családjával lakott. Hit­ler megbízásából érkeztek, hogy felajánlják neki a választást: vagy megmérgezi magát, vagy a népbíróság elé áll árulás vádjá­val. A két tábornok közölte: a Gestapo megállapította, hogy Rommel részt vett a Hitler elleni 1944. július 20-i merényletben. Rommel a mérget választotta. Elbúcsúzott feleségétől és fiától, s a két tábornokkal autóba ült. Burgdorf egy erdőben megállí­totta a kocsit, Maiséit és a gép­kocsivezetőt elküldte és Rom­mellel az autóban maradt. Ne­gyedóra múlva, mikor az elkül­dőitek visszatértek, Rommel ha­lott volt. Hivatalosan azt közölték, hogy Rommel sebesülése követ­keztében előállott embólia kö­vetkeztében halt meg. Négy nappal később az ulmi városhá­zában gyászünnepséget tartottak. A hadsereg rangidős tábornagya, Gerd von Rundstedt ezekkel a szavakkal fejezte be gyászbe­szédét: „Szíve a Führeré volt”. A valóságban Rommel szíve már rég nem volt a Führeré, az észak-afrikai és sztálingrádi ku­darc után világossá vált előtte, hogy a háborút nem lehet meg­nyerni, ezért be kell fejezni, vi­szont csak vonakodva csatlako­zott az ellenálláshoz. Bizonyos, hogy tudott az összeesküvők ter­veiről, amelyek szerint őt akar­ják megválasztani a hadsereg fő- parancsnokának, sőt esetleg ál­lamfőnek. A német hadsereg legnépszerűbb tábornoka adu volt az összeesküvők kezében. Rommel azonban sokáig habo­zott, mert azt hitte, hogy Hitlert mégis meg lehet győzni arról, hogy befejezze a háborút. így tu­lajdonképpen csak mellékszerep­Borisz Jelcin iszákossága kö­vetkeztében egyre inkább kör­nyezetének foglyává válik: túl sok mindent enged meg tanács­adóinak cserébe azért, hogy hallgassanak gyakori poharaz- gatásairól és botrányos viselke­déséről - állította az Obscsaja Gazeta című orosz hetilap leg­frissebb számában Jegor Jakov­lev, az orosz elnök egykori bi­zalmasa. Jakovlev annak az íroroszági esetnek a kapcsán bírálta a poli­tikust, amikor Jelcin feltehetően ittas állapota miatt képtelen volt leszállni a repülőgépről, hogy találkozzék az ír kormányfővel. Az ország egyik legismertebb publicistája szerint Jelcin egyre inkább környezetének foglyává válik, miközben az országot mintha ismeretlen személyek irányítanák; az elnök aláírását az kapja meg, aki elsőnek jele­nik meg irodájában. Az államfő időről időre lecseréli ugyan ta­lője volt az ellenállásnak. Hat héttel a szövetségesek franciaor­szági partraszállása után Rom­mel elhatározta, hogy egyedül, személyesen lép akcióba. 1944. július 15-én táviratot küldött Hit­lernek. Ebben ecsetelte a hadi­helyzetet és ultimátumot küldött Hitlernek. Követelte, hogy két-három héten belül vonja le a következtetést a kétségbeesett helyzetből. A táviratot, amelyet szolgálati úton küldött el, való­színűleg sohasem adták át Hit­lernek. ő azonban úgy tekintette a táviratot, mint utolsó figyel­meztetést. Vezérkari főnökének, Hans Speidelnek kijelentette: „Ha nem vonja le a politikai kö­vetkeztetést, cselekedni fogok”. E cselekvés alatt azt értette, hogy fegyverszünetet köt a nyugati fronton. Elhatározását azonban nem hajthatta végre. Két nappal táv­iratának elküldése után súlyo­san megsebesült egy légi bom­bázás során. Kórházi kezelés után augusztus 8-án ulmi há­zába vitték. Ott tudtán kívül már a Gestapo megfigyelése alatt állt. A Gestapo folytatta kihallga­tások során ugyanis gyanú ve­tődött Rommelre. Letartóztatot­tak a kínzáspk hatására elárul­ták nevét. Állítólag Heinrich von Stülpnagel tábornok, Pá­rizs volt parancsnoka ejtette ki először Rommel nevét, miután a börtönben elkövetett öngyil­kossági kísérlet után a kórház­ban öntudatra tért. Ez megpe­csételte Rommel sorsát. Hitler elküldte hozzá a két tábornokot a méreggel. Rommel bevette a mérget, hogy családját megkí- • mélje a meghurcolástól. Witzleben és Kluge után Rommel volt a harmadik mar­sall, aki az 1944. július 20-i si­kertelen merénylet miatt életét vesztette. nácsadóit, de a lényeg változat­lan marad: hatalmuk Jelcin gyengesége. Az orosz elnök iszákosságá- ról és kiszámíthatatlanságáról szóló találgatásokban semmi új nincs, és Borisz Jelcinnek mindmáig sikerült félresöpörnie a híreszteléseket: ám a közel­múltbeli németországi és íror­szági kisiklás nyomán mégis komoly kételyek merülnek fel személyével kapcsolatban - vé­lekedett a The Washington Post moszkvai tudósítója csokorba gyűjtve azokat helyi megnyilat­kozásokat, amelyek az elnök visszatetszést keltő viselkedé­sével foglalkoznak. Megemlítette, hogy a német- országi eset után maguk az el­nök tanácsadói (Georgij Szata- rov, Vjacseszlav Kosztyikov és Dmitrij Rjurikov) is kifogást emeltek magatartásában szem­ben a neki küldött személyes levelükben. Hongkong nem érti meg Kínát? Erősen bírálják Jelcint Vasárnap: választások Németországban A kirekesztett főszereplő A lassan végéhez közeledő németországi választási kam­pányban gyakorlatilag a kelet­német állampárt utódja vált fő­szereplővé, de hozzá kell tenni, hogy nem saját akaratából és erejéből. Az ellenfelek által kommu­nistának minősített utódpárt erősödésének veszélye körül forgott szinte minden az elmúlt hónapokban, miközben a köz­véleménykutatók egyre gyara­podó százalékokat jósolnak Gregor Gysi pártjának az októ­ber 16-i választásra. Akár a kormánypártok, akár az ellenzékiek választási gyűlé­sein elmaradhatatlan téma volt a Demokratikus Szocializmus Pártjának (PDS) jövője, a kommunista veszély rémképé­nek felvázolása. Ebben élen járt Helmut Kohl kancellár, aki egy háború utáni szociáldemokrata vezetőtől vett idézettel minden gyűlésén „vörösre mázolt fa­sisztáknak” minősítette a kom­munistákat, akiket a PDS is képvisel. A kereszténydemok­rata vezető fő ellenfeleit, a szo­ciáldemokratákat nem elsősor­ban gazdasági, vagy külpoliti­kai elképzeléseik miatt támadta, hanem amiatt, hogy az SPD a szász-anhalti tartományi válasz­tások után júliusban elfogadta, hogy egy szociáldemok- rata-zöld kisebbségi kormány a PDS képviselőinek támogatá­sával jusson hatalomra. Kohl szerint „a kommunistákkal való együttműködéssel az SPD el­árulta a német demokratikus pártok hagyományait, amelyek szerint sem jobboldali, sem bal­oldali szélsőségesekkel nem működnek együtt”. Rudolf Scharping, az SPD elnöke és kancelláijelöltje min­den fellépésén kiemelt téma volt a PDS. Leszögezte, hogy a külső támogatás szász-anhalti elfogadása egyedi eset és a bonni szövetségi parlamentben semmiféle együttműködés sem lesz az SPD és a PDS között. A kampány központi témájává váló PDS - jelentős mértékben a vele foglalkozó, őt támadó be­szédeknek, sajtóértekezleteknek köszönhetően - eközben nö­velte ismertségét, s népszerűsé­gét is.-Az 1989-es kelet-németor­szági fordulat óta működő párt fennmaradásában és működé­sében a korábbi években is a külső összeszorító erő meghatá­rozó szerepet játszott - véli Ha­rald Petzold, a PDS választási kampányának egyik irányítója. A 40 éves társadalomfilozó­fus elmondta, hogy a pártban fennállása óta a legkülönbözőbb csoportok vannak jelen. Ugyanúgy tagja a PDS-nek a volt NDK pártállami rendszeré­nek számos vezető funkcionári­usa, köztük például Oskar Fis­cher volt külügyminiszter, mint például olyan volt NSZEP-párt- tagok, akik egykor politikai fo­golyként börtönben ültek. Éz a rendkívüli tarkaság ta­pasztalható a párt képviselője­löltjeinek sokféleségében is. Míg egyes körzetekben egykori rendszerbírálók - mint például a neves író Stefan Heym -, má­sutt egykori párt- és tanácsi ve­zetők, míg a nyugati tartomá­nyokban különböző kommu­nista csoportok tagjai versenge­nek a szavazatokért a párt színe­iben. Tartalmilag sokkal összefo- gottabb a párt és a választási kampányban három fő témára összpontosított. Egyrészt a na­gyobb társadalmi igazságos­ságra, másrészt a demokrácia továbbfejlesztésére, a parlamen­ten kívüli intézmények szerepé­nek növelésére, és harmadik­ként a keleti tartományokban élőkkel való igazságos bánás­mód követelésére. Az egy hónappal ezelőtti brandenburgi és szászországi választásokon az utódpárt 18, il­letve 17 százalékot kapott, s a két nagy párt, a CDU és az SPD mellett harmadikként került be a két tartományi parlamentbe. Miután a különböző közvéle­ménykutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy a kelet­német lakosság ma már bizako- dóbban ítéli meg a jövőjét, mint egy vagy két évvel ezelőtt, ma már nem igaz, hogy csak a vál­tozás vesztesei, a nosztalgiázok választják a PDS jelöltjeit - magyarázta Petzold. A legfrissebb felmérések sze­rint a keleti tartományokban a PDS a szavazatok több mint 18 százalékára, míg egész Német­országban 4,5 százalékra szá­míthat. Ha az ötszázalékos be­kerülési küszöböt nem is éri el a párt, mégis juttathat képviselő­ket a Bundestagba, ha jelöltjei legalább három körzetben győznek, s erre jó esélye van. A PDS elleni felfokozott kampány júliusi kezdete óta még „a kommunista veszélyre” sokkal fogékonyabb nyugati ország­részben is érzékelhetően nőtt a párt népszerűsége. A PDS a választási kilátá­soktól függetlenül egyelőre nem is álmodik arról, hogy be­leszóljon a kormányzásba, de ajánlja magát külső támogató­ként egy esetleges szociálde­mokrata-zöld koalícióhoz. Amennyiben a jelenlegi koalí­ció, a szabaddemokraták kie­sése miatt nem tud fennma­radni, egy CDU-SPD nagykoa­líció létrejöttének jóval na­gyobb a valószínűsége. Pach Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom