Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-11 / 280. szám
6 üj Dunántúli napló Magazin 1994. október 11., kedd Az unalom díja Egy 76 éves brit nyugdíjas nyerte el az brit kiskocsmák ezévi unalomdíját. Alec Parrott véget nem érő unalmas történeteiért - amelyekkel rendszeresen sikerült kiürítenie megszokott pubját - 50 fontot kapott. A nyugat-angliai Hayle egyik kocsmájában - amelynek törzsvendége - Parrott a díjjal kapcsolatban így nyilatkozott: „Tréfának tekintem, egy kis mókának. Apropó, erről jut eszembe . ..” „Aranyláz” Dél-Vietnamban Titokzatos kincs tartja izgalomban Binh Thuan dél-vietnami tartomány lakosságát. Sajtójelentések szerint valóságos „aranyláz” tört ki a vidéken, miután egy bizonyos Thai Nghiem Tung nevű orvos azt állította, hogy 1993 áprilisban egy bőrből készült régi térkép segítségével Tanh Linh erdőségében egy vízesés zuhataga alatt jelentős aranykincsre bukkant. A helybéli lapok tudni vélik, hogy az orvos kérte a hatóságokat, hozzák felszínre a kincset és adják neki a felét. Azok azonban az eddig még ismeretlen nagyságú kincsnek csak egy százalékát akarták neki átengedni. Az orvos olyasmit is állított, hogy merényletet kíséreltek meg ellene Ho Si Minh-városi házában. Szerinte a titokzatos kincs a Champa dinasztia idejéből való - ezt a királyságot a vietnamiak a XV. században meghódították. A hanoi kormány katonákat küldött a kincs felkutatására, hogy elejét vegye a további híreszteléseknek. Kevesebb Tridenttel és B-52-essel Megőrizve az amerikai nukleáris fegyverarzenálnak a START-szerződé- sekben rögzített szintjét, a washingtoni védelmi minisztérium úgy döntött, hogy 18-ról 14-re csökkenti az atomeszközöket hordozó Trident tengeralattjárók számát, a B-52-es hadászati bombázók 94 gépből álló flottájából pedig huszonnyolcat kivon a szolgálatból. Az intézkedéseket - amelyeket részben költség- kímélés címén határoztak el - az amerikai nukleáris fegyverpolitika felülvizsgálatáról készült tanulmány keretében jelentették be. Új csillag a német operaszínpadök egén Új, fiatal csillag van feljövőben a német operaszínpadok egén - a 34 éves magyar származású rendező, Andreas Homoki, aki jelenleg a hamburgi Állami Operaházban Verdi Ri- golettóját állítja színpadra. A premier október 16-án lesz Roberto Abbado vezényletével. A muzsikuscsaládból származó Homoki Berlinben végezte zenei tanulmányait és csak később döntött úgy, hogy az operarendezői pályán kamatoztatja tehetségét. A hamburgi Rigoletto előadás rendezése lesz Andreas Homoki első jelentősebb bemutatkozása egy nagy német operaház színpadán. Ennek ellenére már kész tény, hogy Berlinben 1996. márciusban a Falstaffot, ugyanannak az évnek májusában pedig Münchenben az Ido- meneót állítja színpadra. Közben jövőre a Tristan és Izolda wiesbadeni előadását rendezi. A továbbiakban pedig Freiburg- ban, Kölnben, Genfben és Lipcsében rendez majd operákat. Andreas Homoki első ízben akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor 1992-ben Genfben igen rövid idő alatt át kellett vennie Richard Strauss Árnyék nélküli asszony című operájának rendezését. A Christoph von Dohnányi vezényletével előadott operát később Párizsban is bemutatták és ott elnyerte a francia kritikusok díját. Ekkor történt, hogy Gerd Albrecht, a hamburgi opera főzeneigazgatója, aki rendszeresen kutat új tehetségek után, felkérte Homokit a Rigoletto színpadra állítására. A fiatal rendező nem az elmélet embere. Röviden így határozza meg az operarendező feladatát: „Mindenekelőtt érdekfeszítő színházat kell játszani. Különösen a mai pénzszegény világban kell az operaházaknak megmutatniok, hogy az opera élő művészeti forma és nem muzeális történet. A cselekményt olyan érthetően kell elbeszélnünk, hogy mindenkit lebilincseljen. Nem sokra becsülöm azt a színházat, ahol csak az elit közönség érti meg a darab homályos utalásokban kifejezett mondanivalóját. Alapelvem a világosság.” Andreas Homoki rendezői példaképe Alfred Hitchcock - nem azért, mintha azt akarná elérni, hogy az operaközönség hátán a hideg fusson végig, hanem mert csodálója Hitchcock szakmai pontosságának. „Hitchcock rendezése mindig világos - az információ egyértelmű továbbadása. Számomra a feszültséget keltő elbeszélésnek ez a világossága a fontos. Ez az operaszínpadon is elképzelhető” - mondja Homoki. (DPA) Utascsalogató a a kínai taxikban Sajátos módját választják a vendégcsalogatásnak a kínai taxisok: a gépkocsi hátsó ülésén csinos fiatal hölgy váija a beü- lőt és ... kedvesen eltársalog vele. A hölgy az üres kocsiban a vezető mellett ül, majd ha a vendég beszáll, a hátsó ülésre pattan. A szolgáltatás olyany- nyira bevált, hogy Nancsiang- ban például a taxisok 20 százaléka már így csábítja az utasokat, akik közül jó néhányan nem is hajlandók beülni, ha nincs megfelelő hölgytársaság. A beszélgetésen kívül egyéb szolgáltatások is lehetségesek. A taxisok éjszakai fuvarjaikra azonban a hölgyek helyett inkább egy-egy izmosabb barátot, vagy családtagot visznek magukkal, akik a rablók ellen nyújtanak védelmet. Dr. Peter Gill, a Brit Törvényszéki Tudományos Szolgálat munkatársa Anasztázia cárlány fényképe mellett. A kutató megvizsgálta Anna Anderson Manahan DNA-struktúráját, aki 64 évvel ezelőtt azt állította, hogy ő Anasztázia, az utolsó cár lánya. Dr. GUI arra a megállapításra jutott, hogy Anna Manahan DNA-ja összehasonlítva a cár és cárnőével, nem mutat Romanov jelleget. Egy „kétszínű” ikerpár kálváriája „Az egyik tej, a másik csokoládé” - mondta a büszke anya. Londonban ritka ikerpár született egy boldog vegyesházasság gyümölcseként: a kis Reece fekete, mint a papa, Louise viszont hófehér, mint a mama. Ilyen is megesik, ha ritkán is. Mindmáig kapják a gratuláló telefonokat, táviratokat és leveleket, helyi és országos politikusok látogatják meg őket, hogy fényképezkedje- nek az ikrekkel.- A kezdet nálunk is pontosan ilyen volt - mondja a 38 éves Mrs. Grant az Essex grófságbeli Chelmsford városkában. - De a folytatás sajnos már nem ilyen idillikus. Mi aztán tudjuk. Valóban tudják. Tizenkét esztendeje Carl Grant színesbőrű előmunkás és fehér felesége, Linda frigyéből „kétszínű” ikerpár született: két gyönyörű kislány. Karen ma is tejfehér és aranyszőke, Cheryl pedig igazi „barna bombázó” ébenfekete hajjal. A két gyerek arca ennek ellenére nagyon hasonlít egymásra. Amikor megszülettek, náluk is pontosan az történt, mint a most született ikrek esetében: a postás sokszor csengetett, és iz- zottak a telefonvonalak. Később másfajta élmények jöttek. A szőke Karent meghívták egy gyerek-zsúrra és azt mondták neki, hozhatja a testvérét is. De amikor a háziasszony meglátta a kakaószínű Cherylt, „diszkréten” odasúgta Karennek:-Nálunk nem szokás ilyen vendégeket fogadni. Cheryl ötéves volt, amikor azt kérdezte anyjától, hány év múlva lesz ő is olyan fehér, mint Karen.- Azt mondtam neki - mondja Linda asszony -, hogy ő ilyen marad és így is gyönyörű. De fehér nem lesz, hiszen a papa sokkal idősebb és mégsem az. A papa egyébként közben fizikai munkásból főnök lett és ezért a családnak egy londoni munkáskerületből el kellett költöznie az Essex-grófságbeli Chelmsford városka egyik jómódú negyedébe. Érdekes módon itt kezdődtek az igazi bajok. Egy trauma a sok közül. Az ikrek az iskolából hazafelé bu- szoztak, amikor egy előttük ülő idős hölgynek valamiért leesett a kalapja. A kislányok persze vihogtak, ahogyan ilyenkor a földkerekség minden kislánya teszi. A hölgy ránézett a fehér Ka- renre és sziszegve közölte vele: .Jobban is megválogathatnád a barátnőidet.”- Élünk, jól vagyunk, a lányok egészségesek és gyönyörűek. De amikor azt kellene mondanom nekik, hogy az emberek jók, nem visz rá a lélek. Nem akarok hazudni nekik. Megszökött az élettárs - s vitte a milliókat. Maria-Ange Schmitt, az október 6-i felvételen a nyertes lottószelvényt mutatja, és azt a fényképet, amelyen fiúbarátjával együtt felveszik nyertes szelvényükért a 9,5 millió frankos csekket. Hat héttel később a fiú eltűnt a teljes nyereménnyel. Aranyásók kiűzetése A Brazíliában élő caiapo indián törzs tagjai több mint ezer illegálisan működő aranyásót űztek el az indiánok lakta földekről az Amazonas-menti Para szövetségi államban. Az indiánok megsemmisítettek egy bányát és lerombolták az aranyásók lakta falút. Magukat a „ga- rimpeiros”-okat (aranyásókat) pedig menekülésre kényszerítették. Marcio Santilli, a „Nuc- leo dós Diretos Indigenas” nevű indiánszervezet képviselője „népfelkelésnek” nevezte az akciót. Az őslakosság ugyanis felháborodott azon, hogy Pau- linho Paiakan, a caiapo indiánok képviselője titokban együttműködött az aranyásókkal és pénzt fogadott el tőlük annak fejében, hogy engedélyezte a bányászatot a védett területen. A pénzt azonban nem osztotta szét az indiánok között, jóllehet az általuk lakott területen gyorsan terjednek a betegségek és az éhínség. Pinocchio „nem időszerű” Egy új-zélandi klinika gyermekosztályának orvosai és ápolói bejelentették: erős fenntartásaik vannak egy Pinocchiót ábrázoló falfestménnyel szemben. A kórház igazgatója, Rex Paddy közölte, hogy játékgyógyászok, pszichológusok és a szívbeteg osztály gyermekgondozói egyöntetűen megállapították: Pinocchio figurája többé már nem időszerű. Ahelyett, hogy felkeltené a gyermekek fantáziáját és kezdeményezésre késztetné őket, a falfestményt olyan Pinocchiót ábrázol, aki fölött egy felnőtt uralkodik. Amikor Pinocchio hazudik, megnyúlik az orra. A falfestményt eddig még nem festették át, de rövidesen új műalkotás kerül a helyére. Alkatonák A hadsereghez tartozók kiváltságaival visszaélő álkatonák közlekednek a kínai utakon. Erről egy kínai katonai újság számolt be hétfőn. A UPI jelentése szerint a sanghaji rendőrség nemrég 28 álkatonatisztet tartóztatott le és lerombolt két üzemet, amelyekben hamis katonai rendszámtáblákat gyártottak. Ezekben találtak 38 hamisított pecsétet és 266 katonai okmány-utánzatot is, köztük forgalmi engedélyeket. A kínai katonaság kiváltságokat élvez. Katonai rendszámú gépjárműveket ritkán állít meg a rendőrség, éppen ezért ezek eszményien alkalmasak például szökésre. A katonai vállalatok vagy vendégházak is könnyebben átjutnak a bürokrácia tekervényein. Tisztek személyazonossága után soha sem érdeklődnek. Dóra a Szerencsekerék mellett Magenheim doktor, a Szomszédok mentőorvosa, ország-világ elé tárja magánéletét. Dóra, a Szerencsekerék háziasszonya a magánéletben mentőorvos.-Milyen népszerűnek lenni?- Rettenetesen zavar. Idegen tőlem. Nem is hiszem, hogy valaha meg tudnám szokni. Zavar, hogy nem viselkedhetek úgy, ahogy nekem tetszik, mert esetleg figyelnek és megjegyzéseket tesznek. Zavar, hogy észrevesznek. Van, amikor letagadom, hogy én vagyok a Dóra. Nem hiszem, hogy más lennék attól, hogy a televízióban láthatnak. Merthogy Dóra a népszerű Szerencsekerék mindig mosolygó háziasszonya mentőorvos. És a négy éves Sára anyukája.-Nem zavarja, hogy szótlanul mosolyognia kell?- Miért zavarna? Már az egyetemi évek alatt is modell- kedtem. Semmi különös célom nem volt vele, talán csak annyi, hogy jót tett a hiúságomnak és még pénzt is hozott. Amikor a Szerencsekerék elindult, engem választottak ki a háziasszony szerepére. Örömmel vállaltam. Anyagi biztonságot is jelent és mellette a hivatásomat is gyakorolhatom. Véletlen lehetőség volt, amellyel éltem. Miért ne próbálhatnám ki? Megteremthetem a biztos anyagi hátteret, ahhoz, hogy később elindulhassak afelé, ami nagyon foglalkoztat.- Mint például?- Érdekel a természetgyógyászat, azon belül is az íriszdiagnosztika, az auraterápia. Vannak olyan betegek, amelyeknél nem a gyógyszer az egyedüli megoldás. Vagyis a természetes gyógymódot szeretném ötvözni a nyugati medicinával.- Hogyan fogadta a családja a tévés szerepkört? Mit szóltak a kollégák?-A páromat kissé zavarja, hogy fölismernek az utcán. De azért büszke is rám. A kislányom, Sára, pedig tudja, hogy az édesanyja orvos. A munkahelyemen mellékesen derült ki, hogy én vagyok az a Dóra. Kedvesek velem és meg- értőek.-Meddig akarja folytatni?- Ameddig szükség van rám, addig maradok. Szeretnék még egy gyermeket, vagy akár többet is. Nagy családot szeretnék. A. M. A Columbia űrsikló hordozó repülőgépén a Kennedy Űrközpontban felszállás közben. Az űrhajóflotta legidősebb tagját Kaliforniába szállítják karbantartásra, s hat hónap múlva tér vissza. 4 i
