Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-09 / 278. szám
A londoni könyvesboltokban az elmúlt héten jelent meg Anna Pasternak könyve: A szerelmes hecegnő, mely újabb botrányt robbantott ki Diana walesi hercegnő körül. A történet James Hewitt volt királyi testőrőrnagy intim visszaemlékezéseit dolgozza fel. A gloucesteri horror számlája Frederick West, az 52 éves gloucesteri kőműves végül is nem lett a brit sorozatgyilkosságok rekordere - bár az első ötbe így is bekerült de a pénteken nyilvánosságra hozott adatok szerint 12 gyilkosságának felderítési költsége, 2 millió dollár, bizonyosan rekordösz- szeg a brit helyi rendőrkapitányságok történetében. Frederick West és felesége, Rosemary, akit kilenc gyilkosságban való cinkossággal vádolnak, előzetes letartóztatásban várja a bűnpert. A gloucesteri rendőrség az egész ország figyelmétől kísért nyomozásban februártól júniusig összesen 12 olyan fiatal nő holttestének maradványaira bukkant, akiket a hetvenes évek óta tartottak nyilván eltűntként. Köztük volt West két leány- gyermeke és első felesége is. Kilenc holttestet a kőműves gloucesteri házának kertjében és födémjében találtak meg, egyet a kőműves egy korábbi, szintén gloucesteri lakhelyének konyhapadlója alatt, további kettőt, - West első feleségének, illetve gyermekei pesztonkájá- nak maradványait - pedig egy távolabbi mezőn fedezték föl. Június óta a gloucesteri rendőrség jobbára már csak a papírmunkát végzi, napi 3000 dolláros költséggel, de addig az épületbontások, ásatások és a tudományos vizsgálatok dagasztották a számlát rekordösz- szegre. Augusztus végéig a teljes kiadás - 2 millió dollár - mintegy 750 ezer dollárral túllépte a kapitányság teljes éves tartalékkeretét. A korábbi feltételezés, hogy West legalább húsz gyilkosságot követett el, egyelőre nem igazolódott be. így minden idők brit sorozatgyilkossági rekordját továbbra is az észak-londoni Denis Nilsen tartja: 15 férfit fojtott meg 1978. és 1983. között. Jelenleg életfogytiglani börtön- büntetését tölti. A nők elleni gyilkosságok csúcstartója a „Yorkshire Hasfelmetsző”, igazi nevén Peter Sutcliffe, aki 13 nőt ölt meg 1975. és 1980. között. Ő is börtönben ül, szintén életfogytiglani szabadság- vesztésre ítélték. A modem angol történelem első hírhedt sorozatgyilkosa Hasfelmetsző Jack volt, aki 1888-ban London keleti részén hét utcalányt ölt meg. Személyazonossága máig ismeretlen. Munkahelyi szerelem Ha lehet, kerüljük, ha nem lehet, vigyázzunk Kockázatos dolog, a dolgozó nőknek mégis legalább 50 százaléka a munkahelyén ismerkedik meg álmai hercegével. Ösz- szeállításunk azokat - a pszichológusok által leginkább kényesnek ítélt - helyzeteket mutatja be, amelyeknek vagy a munka vagy a szerelem eshet áldozatul. Zavarban vannak a munkatársak. A legtöbbjük nem tudja, hogyan reagáljon egy párnak a munkahelyen kialakult kapcsolatára. A legjobb védekezés, hogy akik meg akarják előzni a szóbeszédeket, suttogásokat, nyíltan beszéljenek a viszonyukról és természetesen viselkedjenek a közösségben. Az állandó munkahelyi közelség zavarttá, dekoncentrálttá tehet. Ha a szerelmesek azonos munkahelyen dolgoznak, kínosan ügyeljenek arra, hogy a munkában lehető legkevesebb hibát kövessék el. Ne védje vakon a partnerét. Mindig gondolja végig, mikor mit mond róla, önmagukról és főként munkahelyi elképzeléseikről. ,Ne feledje: különböző döntéseknél a szerelmesek többsége hajlamos kizárólag a párja véleményét figyelembe venni, még abban az esetben is, ha kollégái nézetei gyökeresen mások, sőt helyesek. A főnökök érzékenyen reagálnak a munkahelyi nézeteltérésekre. Főképp, ha a magánéletből túl sok szüremlik be a munkahelyre. A csókok, ölelések a munkahelyen tabuk. Ne ragaszkodjon a munkaidő közös befejezéséhez, n<?> nyaggassa partnerét, ha túlóraznia kell. Mindig a munkahely a fő téma. Ha a szerelmesek ugyanannál a cégnél dolgoznak, fennáll a veszélye, hogy a szabadidőben is munkahely lesz a legfőbb témájuk, alig beszélnek másról. Ez pedig még a legszebb szerelmet is megzavarhatja. Vagyis: ha lehet, jobb a békesség. Ne a munkahelyünkön legyünk szerelmesek. De ha mégis erősebb a szív az észnél: legalább munka közben hallgassunk az eszünkre is ... A jelszó: csábítóan hódít Milyen melltartóban a legszebbek a nők? A 60-as évek női fogyókúrával sanyargatták magukat, hogy vonzónak találtassanak. Tíz évvel később a harcos feministák száműzték a nők ruhatárából a melltartókat. A 80-as években pedig az androgin megjelenés - a női és férfi vonásokat egyaránt sejttető ruházat - volt a legfelkapottabb. Ekkor szállt be a ringbe a sokszorosan megcsodált, rendkívül népszerű Claudia Schiffer, aki hasonló sztárok - így például Demi Moore, Helena Christensen és Naomi Campbell - segítségével megteremtette szerte a világon a csábítóan hódító nők ideálját. Ennek legfontosabb ruhadarabja a szuper-melltartó, amely a kebleket megemeli, kerekségére híva fel a figyelmet. A hullámzó női test vonalához igazodó melltartót nem most tervezték a divatkreátorok, hanem még 1964-ben. Annak idején azonban nem sok figyelemre méltatták a gyárak. Ma Karl Lagerfeld is másképp látja a nők fontos intim ruhadarabját: „A csoda-melltartó nélkül még a legfantasztikusabb test is olyan, mint a krumplis zsák”. Szinte hetek alatt több millió kelt el a különleges varrásokkal, párnácskákkal készült fehérneműből. Amióta a nők a mellük szépségét kiemelő, kerek vonalú melltartót hordanak, nem sok időnk van rá, hogy a lábuk karcsúságát tanulmányozzák - mondják az urak szerte Európában is. Meghosszabbítja az életet? Csókolózni, csókolózni jó, jó, jó - de ... Máig is az őstörténet homályában vész, hogy a génekbe, idegekbe írt program vagy fölvett szokás tette a csókot, a csókolózást a bensőséges kapcsolat, a gyöngéd érzelmek kifejezőjévé. A kutatók többsége arra a fel- tételezésre hajlik, hogy szokásként örököltük az ajkak érintését azoktól az ősanyáktól, akik kicsinyeiknek pépes masszává rágták az ételt, s úgy - szájukon át - táplálták. A szexológia, s általában az orvostudomány napjainkban - eredetétől függetlenül - a két nem közötti kapcsolatok természetes részeként, a legszebb emberi érzések megnyilvánulásaként foglalkozik a csók érzéki, pszichikai és egyéb hatásaival. Noha bizonyára sem tilalom, sem bíztatás nem befolyásolja a testi érintkezésnek ezt a módját és gyakoriságát, érdemes megjegyezni: a legújabb pszichológiai kutatások igen pozitívan értékelik a csókolózás élettani hatásait. Bemin Coleman amerikai kutató szerint a csók nemcsak az érzéki vágy, a gyönyör-keresés feszültségét csillapítja, hanem a környezeti ártalmak okozta lelki traumákat is. Azok a párok, amelyek gyakran és örömmel tudnak belefeledkezni a csókba, pszichikailag ellenállóbbak a külső megpróbáltatásokkal szemben, idegileg kiegyensúlyozottabbá válnak. Coleman még azt az állítást is megkockáztatja, hogy a „csókos természetűek” élettartama hosszabb, mint a csóktól idegenkedőké. A lelki pozitívumoknak azonban mintegy „ellentétele”, hogy a száj-száj kapcsolatnak nem elhanyagolható veszélyei is vannak. Köztudott, hogy a fertőző betegségek nagy hányada szájon át terjed, s a csók közben tekintélyes mennyiségű baktérium- és vírus „cserél gazdát”. A grippe, a herpesz vagy éppen egyfajta mirigyláz kórokozói például kifejezetten könnyen és gyorsan „közlekednek” a csók-csatornákon át. Mindez arra int, hogy - főként hűléses megbetegedések, a járványos fertőzések időszakában - a kedves iránti gyöngédségről és szeretetről éppen az el nem csókolt csókok árulkodnak ... Szavak nélkül... Fotó: Müller Itáliai idegenforgalom utószezonban Verona esőben Az utószezonban gyakran előfordul, hogy a vendéget Veronában eső fogadja. A túristákat ez sem riasztja vissza, amit az bizonyít a legjobban, hogy a középkori várfal maradványai mellett kialakított parkírozón alig tudnak maguknak helyet találni az autóbuszok. A várfal elején egy dombormű emlékezteti a nézelődőt arra, hogy mely frontokon áldozták életüket a két világháborúban az olasz katonák. Ott van a felsorolásban Isonzó is, amiről nekem azok a történetek jutottak eszembe, melyeket egykoron nagyapám mesélt az ottani harcokról, de leginkább arról, hogy milyen nagyszerű csatákban győztek ott a magyarok ... A várfal mellett haladva egyenes út vezet a híres Arénához. Az ünnepi játékoknak ilyenkor már csak az emlékeivel lehet találkozni. Néhány esőmosta plakát, az Aréna oldalában maradt díszletek, melyek ezidőtájt szállítanak a biztos raktárakba. De az Aréna azért ekkor is fogadja a látogatókat, akik néhány márkás belépődíj lefizetése után megcsodálhatják épségét, sétálhatnak a nézőtéri lépcsőkön, hangos kiáltásokkal meggyőződhetnek nagyszerű akusztikájáról. S elábrándozhatnak arról hogy vajon milyen szép is lehet itt egy Aida bemutatója, s milyen jó is lenne egyszer az esti gyertyafény hangulatos varázsa mellett gyönyörködni az előadásban, hallgatni a világhírű énekeseket, a kórust, a zenekart. . . A városnéző séta során nem lehet kikerülni, hogy ne nézzen be az idegen abba a házba, melyről azt állítják a veronaiak, hogy egykoron ott lakott az a híres Júlia akinek csodálatos szerelmét és tragédiáját Shakespeare (aki köztudottan soha sem járt e városban) örökítette meg. Talán ha e különös történet nem jut eszébe, ma nem keresnék fel oly sokan a házat, ahol lefényképeztethetik magukat azon a híres erkélyen, ahol a történet szerint Júlia hallgatta Rómeó szerelmi vallomását, vagy a kertben álló Júlia szobor mellett. Aztán egy kicsit elábrándozva mindenki annak a kedvesének kezét szorítja meg egy kicsit jobban, melegebben akivel együtt járja Verona macskaköves utcáit... Ha valaki eljut Veronáig, akkor már nem mulaszthatja el, hogy ne menjen tovább a Garda tóhoz. Környékét olajfaligetek, kőszirtek és az áttetszőén tiszta víz teszik csodálatossá. Egy kis séta Sirmione városkában, mely egy keskeny földnyelven nyúlik a tóba, felejthetetlen élmény. Kicsiny utcácskák, boltok, bárok és a legfinomabb pizzát kínáló éttermek. Nehéz közülük kiválasztani a legjobbat, de számomra felejthetetlen ízű volt az a pizza, mely egy kicsiny darabkán a tenger számtalan finomságát: a halat, a kagylót, a rákot, a polipot tartalmazta. Csak ajánlani lehet mindenkinek, hogy kóstolja meg, ha egyszer majd arra viszi az útja ... Börtön lesz a „makarónigyárból?” Ismét fellángolt a vita az évek során kétes hírnévre szert tett pisztraházai katonai radarállomás, vagy közismert becenevén, a „makarónigyár” körül. A katonai objektum építését a közvélemény nyomására befagyasztották ugyan, s arról is döntés született, hogy polgári célokra adják azt át, az utóbbi gyakorlati megvalósítására azonban még mindig nem került sor. A környezetéből magasan kiemelkedő betonmonstrumnak nincs igazi gazdája, hiszen a kárpátaljaiaknak nincs pénzük hasznosítani. Az utóbbi időben felröppent a hír, miszerint börtön lesz a „makarónigyárból”, ami ugyancsak nem talált lelkes fogadtatásra a környékbeli lakosság, s mindenekelőtt a munkácsiak körében. A hír valósnak bizonyult, amit a megyei végrehajtó bizottság elnökének első helyettese sajtótájékoztatón is megerősített. Kárpátalján ugyanis aggasztó méreteket öltött a bűnözés, évente több mint 700 elítéltet kell elhelyezni a börtönben, ami mind komolyabb gondot okoz. Az állami vezetés már régebben elhatározta, hogy egy új börtönt építenek Kárpátalján, a létesítmény helyének kijelölésére alakított szakértői bizottság pedig a pisztraházai betonépületet találta erre a legalkalmasabbnak. A megyei tanács nem örül eme megoldásnak, s nem tekinti véglegesnek a bizottság döntését. A tanács inkább a régi börtön felújítását és kibővítését találná megfelelőbb megoldásnak. Még nem tisztázott ugyanis végérvényesen a kérdés, kinek a tulajdona az objektum, bár fenntartását a helyi költségvetésből finanszírozzák. Továbbá: ellenérvként szolgál az államhatár közelsége, s amúgy is túl zsúfolt környezetben, a főút mentén lenne a börtön. A belügyi szervek dolgozói viszont ideálisabb objektumot el sem tudnak képzelni a börtön számára, s ebben csak a kárpátaljaiakat tartanának. 8 Új VDN 1994. OKTÓBER 9., VASÁRNAP / i A k
