Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-08 / 277. szám
1994. október 8., szombat Felsőoktatás aj Dunántúli napló 7 Kiváló minőség a képzésben, kiváló teljesítmény a kutatásban Milyen egyetemet szeretnénk az ezredfordulón? Dr. Barakonyi Károly, a JPTE rektorának tanévnyitó beszéde A Janus Pannonius Tudományegyetem szeptember 12-én tartotta tanévnyitó ünnepséget. Az egyetem rektora, dr. Barakonyi Károly mindenekelőtt az első éveseket köszöntötte, majd felvázolta a következő évek programját. Beszédéből közlünk részleteket. Ebben a teremben most együtt van a Janus Pannonus Tudományegyetem összes elsőévese: közgazdászok, jogászok, irodalmárok, biológusok, történészek, fizikusok - hadd ne soroljam végig. Ha a város különböző részein dolgoznak és élnek is, azért ugyanazon egyetem polgárai. Keressék egymás társaságát, kerüljék a szakmai sovinizmus csapdáit, a meg-meg- nyilvánuló alaptalan előítéleteket! Ez is része annak a folyamatnak, amely valóban értelmiségivé tesz valakit. Tanulás, művelődés, emberi kapcsolatok, nyitottság és öntevékenység, - ezek azok a lehetőségek, amelyeket ez az 5 év kínál. Éljenek velük! A Janus Pannonius Tudományegyetem - lehetőségeihez mérten - biztosítja a kereteket és feltételeket. Kötelességünk, hogy színvonalas oktatást nyújtsunk, olyan oktatói tevékenységet folytassunk, amelyek a legújabb, legkorszerűbb ismereteket azonnal integrálja a képzési folyamatba. Valódi universitas nincs, s nem is lesz szervesen kapcsolódó kutatás és oktatás nélkül. V erseny hely zetben Egyre nehezedő körülmények között dolgozunk. Ezek anyagi természetűek. Meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a helyzettel. Tudomásul kell venni, de nem szabad beletörődni. Kétfelé választanám gondjainkat. Olyanokra, amelyek valóban külső segítséget igényelnek, és olyanokra, amelyeket mi magunk is meg tudunk oldani. Az elkövetkező években olyan egyetemi menedzsmentet kívánunk kialakítani, amely rugalmasan reagál a kihívásokra. Olyan szervezeti formákat fogunk meghonosítani, amelyek a problémakezelést a leghatékonyabban szolgálják. Olyan szabályozórendszert vezetünk be, amely követhetővé és ellenőrizhetővé teszi az egyetemi szervezetben zajló folyamatokat, lehetővé teszi szűkös erőforrásaink hatékonyabb felhasználását. A szervezet korszerűsítése szükségszerű. Több, mint 5 ezer hallgatónk van, közel ennyien látogatják posztgraduális kurzusainkat és egyéb tanfolyamainkat. Négy karon folyik az oktatás, s ez még bővülni fog: küszöbön áll a Polláck Mihály Műszaki Főiskolával való integráció, az önálló Művészeti Kar létrehozása. Az új szervezetnek kezelni kell tudnia ezt a sokszínű, sokrétű tevékenységet. Az egyes karok oktatási struktúrája erősen eltérő, ezért homogén és heterogén formákkal egyaránt számolni kell. Gondjaink közismertek: épületeink egyre szűkösebbek, az intézmény térben rendkívül széttagolt. Hallgatóink jó részét nem tudjuk kollégiumi helyhez juttatni. Csak néhányat soroltam fel azokból a gondokból, amelyek a JPTE folyamatos bővüléséből és átalakulásából adódnak. Egy másik kérdés: mekkora egy kar optimális mérete, milyen felvételi politikát folytassunk, hogy mind a felvételre jelentkezők igényeit, mind a tényleges társadalmi igényeket, mind céljainkat és adottságainkat figyelembe véve alakítsuk ki fejlesztési súlypontjainkat? Melyek legyenek azok a kitörési pontokat, ahol magasabb minőséggel nagyobb sikerre számíthatunk? Ha ezekre a felvetésekre válaszolni tudunk, már áttekinthető az is, hogy milyen bővítésre, hány új épületre, mennyi szabad területre van valójában szükségünk. Mondhatnánk erre, hogy az egyetemszervezéshez pénz kell. Tudomásul kell venni, lezárult az a korszak, amikor kizárólag költségvetési támogatásból létezhetett a felsőoktatás. A megoldandó feladatokat nem odázhatjuk el pusztán azzal, hogy majd csak kapunk segítséget fentről. Vannak értékesíthető kapacitásaink, eladható szellemi tőkénk. A mi dolgunk, hogy ezt hasznosítsuk, hogy keressük a lehetőségeket. Támogatókat, szponzorokat kell találnunk. Bővíteni kell mindazon oktatási formákat, amelyek javíthatják az egyetem anyagi pozícióját. Ide tartozhatnak a másod diplomát adó kurzusok, az önköltséges nulléves képzés, a postsecondary képzés, a továbbképzés bármely formája, a szakmai tanfolyamoktól a nyelvoktatásig. Lehet, hogy eretnekségként hangzik: nem állhatunk meg „az egyetem a tudomány temploma” szemléletnél. Illetve megállhatunk, de régi, reformkori bölcsesség: helyben maradás veszteg maradáshoz vezet. Versenyhelyzet van, idővel azok az intézmények válnak keresettebbé, amelyek tartalmi munkájukkal bizonyítottan piacképes diplomákat alapoznak meg és adnak ki. A karok vezetésére ez számos feladatot hárít. A tantervek, képzési formák áttekintése annál is inkább sürgető feladat, mivel várható az egyetem akkreditációs átvilágítása. Szükséges tehát, hogy minél több oktatónk szerezzen tudományos minősítést, országosan vagy akár nemzetközileg is jegyzett kutatásokba kapcsolódjanak be. Feltétlenül növelni kell azon tudományterületek számát, amelyekben a JPTE doktorandusz képzésre jogosult. Ez két szempontból is lényeges: az egyetem nívóját, rangját jelentős mértékben meghatározza az akkreditált tudományok száma, másrészt a Ph.D. képzés során nevelődhet ki az az oktatói utánpótlás, amely az intézmény következő évtizedeit meghatározza. Kiemelt cél Az igazi kérdés az, hogy milyen egyetemet képzelünk az ezredfordulóra. Milyen jövőkép alapján cselekszünk, hová szeretnénk eljutni. Az egyetem vezetése kiemelt célként tűzte ki, hogy 2000-re a Janus Pannonius Tudományegyetem az ország három legjobb, legjelentősebb egyeteme közé kerüljön. Semmilyen fejlődés nem lehetséges komoly távlati cél nélkül. A mi elvárásunk is felszínre hozhat rejtett erőforrásokat, elindíthat olyan folyamatokat, amelyek elvisznek a cél közelébe. Másfelől le kell tudni fordítani a száraz célkitűzést képekre, látni kell magunk előtt ezt a megújult egyetemet. Milyen lehet 2000-re a JPTE? Sokszínű egyetemet képzelek el, a tudomány és a művészet számos kis műhelyével. Egyéniségeket képzelek el, akik köré csapat szerveződik. Fiatal tehetségek sorát látom, akik ezen az egyetemen nevelődtek oktatóvá. Olyan információs hálózatot, ahonnan minden érdemi ismeret lehívható, olyan intézményi kultúrát, amely közös értékrendet képvisel, amely vonzó légkört biztosít tanárnak, diáknak. Korszerű szakkönyvtárakat, a mainál jóval több művelődési - szórakozási lehetőséget nyújthatna ez az intézmény. Csökkenne a térbeli széttagoltság, létrejönne egy igazi szellemi campus. Közvetlenebb szakmai és emberi kapcsolatok léteznének oktatók és hallgatók között. Egyes szám első személyében fogalmaztam. Szándékosan. Önök is megtehetik ugyanezt. Mindenki elképzelheti magának, milyen egyetemet szeretne látni 2000-ben. Sokunk elképzeléséből, akaratából, cselekvéséből formálódik a változás iránya. Az elkövetkező év, és utána még jó néhány év a közös gondolkodás időszaka lesz. A segítségüket kérem az előttünk álló feladatok megoldásához. Ahhoz, hogy valóban közös értékrend alapján működjön a JPTE, meg kell egyeznünk az alapvető értékekben. Az évek során az egyetemen erős decentralizációs folyamat ment végbe, jelentősen bővült a kari autonómia köre. A továbbiakban is építenünk kell az egyes szervezeti egységek tudományos önállóságára, lehetővé fogjuk tenni azt is, hogy ehhez szükséges összegek felett a karok rendelkezzenek. Az autonómia azonban nem vezethet részérdekek elsőbbségéhez. Ezért szükséges a tárgyalás, az együtt gondolkodás, a célok közös meghatározása és az egyeztetés. Egységes egyetemi fellépésre lesz szükség. Csak így erősíthetjük pozícióinkat a viharosan változó és fenyegető környezetben. Ha pedig megegyeztünk a követendő irányokban és célokban, akkor egyfelé kell húzni. Ilyen nagyságrendű, eltérő érdekek mentén tagolódó intézményben számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy valamely terület fejlesztése érdekében más rovására kell döntenünk. Természetesen lesznek, akik vitatni fogják egy-egy döntés helyességét. Ezeknek a vitáknak azonban egyetlen alapja lehet: az objektív tények, a megalapozott tervek, számítások és elemzések adhatnak érvelési alapot. Részben ezzel függ össze, részben az értékrendhez kapcsolódik a nyilvánosság kérdése. Az egyik legsürgetőbb teendő a belső kommunikáció javítása. Tapasztalataim szerint nagymérvű az informálatlanság, ritka a véleménycsere, kevés az olyan fómm, ahol nyilvánosan ütközhetnek eltérő nézetek egy-egy kérdésben. Az egyetemen zajló fontosabb folyamatokról többirányú tájékoztatást szeretnénk megvalósítani. A létrehozandó egyetemi újság, a lényeges döntéseket rendszeresen ismertető JPTE Közlöny, a tanévkezdéskor megjelenő, félévente ismétlődő oktatási kiadványok, mind azt a célt fogják szolgálni, hogy önök - oktatók és hallgatók egyaránt - a lehető legtöbbet tudják meg munkahelyükről. De ide tartoznak a campusokon megtartandó egyetemi fórumok is. Ezernyi szállal Természetesen nem létezhetünk légüres térben. Az a képzeletbeli JPTE ott, valahol az ezredfordulón ezernyi szállal kapcsolódik a külvilághoz. Meghatározó lesz, hogy miként alakul Pécs város, Baranya megye fejlődése. A tervek szerint egyfajta regionális kultúrális centrum és konferenciaváros születik itt, a Mecsek alján. Számunkra óriási lehetőségeket kínál ez a jövőbeli Pécs. Mind művészeti, mind tudományos szempontból élnünk kell kapacitásiunkkal, hogy hozzátehessünk valamit ehhez az arculathoz. A másik döntő fontosságú kapcsolat a régióhoz fűz minket. Szűkebb értelemben a Dél-Dunántúl, tá- gabban a Dunántúl egésze tartozik felvevő körzetünkbe. Vannak jó kezdeményezések, e téren ilyen a megyékkel és települési önkormányzatokkal közösen létrehozott új kollégium. Együttműködési lehetőségeink ennél jóval szélesebbek: használjuk ki ezeket! Lényegesnek tartom, hogy elevenebb kapcsolódásaink alakuljanak ki az ország más egyetemeivel. Egyrészt sok megszívlelendő, tanulságos példát kínálnak arra, miként fejlődhet naggyá egy felsőoktatási intézmény. Másrészt közösek az érdekeink, együttesen kell tennünk azért, hogy a magyar felsőoktatás a jelenleginél magasabb szintre emelkedjék. Harmadrészt a tudomány egy és oszthatatlan, műveljék akár Pécsett, Szegeden, Debrecenben vagy Miskolcon. Jelentős egyéniségek meghívásával magunkat erősítjük, tanulni nem szégyen a jobbaktól. Jócskán bővíthető az oktatói, hallgatói cserekapcsolatok köre is: közös tudományos rendezvényektől szakmai tapasztalatcserékig, az amatőr színpadoktól zenekarokon át sportegyüttesekig sok szívesen látott vendégünk lehetne, s mi azok lehetnénk másutt. Különösen fontosnak tartom a pécsi felsőoktatási intézmények szoros együttműködését. Hámori József leköszönő rektor érdemeit dicséri - sok más mellett - a Polláck Mihály Műszaki Főiskolával létrejövő fúzió előkészítése. A tényleges integráció során az országban is egyedülálló profilú és kivételes lehetőségekkel rendelkező oktatási intézménnyé válunk. Ehhez a lépéshez hasonló - a Pécsi Orvostudományi Egyetemmel való kapcsolataink jövőbeli szorosabbra fűzése. Történeti hagyományaink, a széttagolt struktúrák elégtelenségei, a tudáspiaci élesedő verseny egyaránt erre köteleznek bennünket. Néhány jelentős vidéki centrum már elindult egy jobban integrált városi egyetem szervezése irányába, követve a múltbeli magyar és a vezető külföldi egyetemek példáját. Tudományos potenciálunk egyesítése, infrastruktúránk közös kiaknázása olyan előnyöket kínálna, melyekről hiba lenne lemondani. A kapcsolódási pontok megkeresése, a közeledés és a hatékonyabb együttműködés kialakítása nagy kihívás lehet mindkét intézmény számára. A régióból integrálódási szándékát jelezte a szekszárdi Illyés Gyula Tanítóképző Főiskola is. Város, régió, társegyetemek. Ez utóbbiak között a külföld, mint döntő jelentőségű viszonyítási pont. Ma már rengeteg ösztöndíjas lehetőséget kínálnak. A hallgatóknak mondom, de oktatóinknak is szól: éljenek vele! Amerikától Írországig, Ausztriától Portugáliáig számos kiváló egyetemre juthatnak el. Ne turistának menjenek csupán! Hozzák haza, tegyék közkincs- csé az ott tanultakat! Az egyetem vezetése, a karok mindent meg fognak tenni azért, hogy az itt töltött évek során nemzetközi tekintélyű tudósokkal is találkozhassanak. A külső kapcsolatokra is áll: jelenlét nélkül nincs ismeretség, ismeretség nélkül nincs rangos egyetem. Akkor lesz jó ez a jövőbeli JPTE, ha tudatosan menedzseljük a kifelé vivő szálakat, éberen figyelünk az adódó lehetőségekre. Ne felejtsék el: egy turbulens tudáspiacon működünk, ahol már éles verseny van. Verseny a központi erőforrásokért, verseny a hallgatókért, verseny a kutatási támogatásokért. Lépnünk kell! Szenátusunk megtárgyalta egyetemünk célrendszerét. Küldetésünk egy mondatban megfogalmazva e képpen szól: Kiváló minőség a képzésben, kiváló teljesítmény a kutatásban; kielégíteni a társadalmi igényeket, megfelelni a jövő kihívásainak. Céljainkat, cselekvéseinket ezen misszió jegyében fogalmazzuk meg, stratégiánkat, cselekedeteinket megvalósítása szolgálatába állítjuk. Nincs idő várni, lépnünk kell! Az egyetem tervei között szerepel az önálló művészeti kar létrehozása is a közeljövőben Fotó: Läufer László Küszöbön áll az integráció a pécsi Polláck Mihály Műszaki Főiskolával, amelynek korszerű számítógépközpontjában készült felvételünk Fotó: Läufer László Dr. Barakonyi Károly mondja tanévnyitó beszédét Fotó: Tóth
