Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-23 / 262. szám
1994. szeptember 23., péntek Háttér üj Dunantmi napló 11 Tüntetés az orosz parlament közelében az 1993-as zavargások évfordulóján A moszkvai „forró ősz” évfordulója Magas szintű támogatás? Mit nyújt az aktív elnöki diplomácia? A világ túlnépesedik, mi fogyunk Kairóban csaknem két héten át ülésezett a Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencia. A gyakran viharos tanácskozás részvevői nem kisebb feladatot tűztek maguk elé, mint azt, hogy húsz esztendőre előre akcióprogramot fogadjanak el a világ népesedési ütemének mérséklésére és a tartós gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtésére. A konferencián hazánk is képviseltette magát, a magyar delegációt Vukovich György, a szociológiai tudományok kandidátusa, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke vezette.- A világ népessége eddig soha nem tapasztalt ütemben növekszik. Jelenleg az úgynevezett klasszikus demográfiai átmenet valamennyi szakasza egyidejűleg jelen van: a magas termékenység és a halandóság ugyanúgy jellemzi az egyes régiók népesedési helyzetét, mint az alacsony termékenység és a kedvező halandóság. Az ebből adódó gondokat azonban méreteinél és jelentőségénél fogva sem kezelhetjük egyformán. A Föld népeinek számszerűen is túlnyomó többségét a gyors népesség-szaporodás jellemzi.-Kairóban tehát úgy látták, hogy elsősorban a túlnépesedésből adódó társadalmi, gazdasági és környezeti gondok megoldásában kellene együttműködniük a nemzeteknek?- Igen. A Föld népei a népesség-fejlődésből adódó világméretű gondok megoldásában még sohasem voltak ennyire egymásra utalva, mint most vannak, illetve amennyire az elkövetkező évtizedekben lesznek. Ez az egymásra utaltság azt jelenti, hogy az emberiség fennmaradásában és harmonikus fejlődésében az érdekek és a célok közösek.- Meglehet, hogy az egyes országok érdekei és céljai közösek, adottságaik, lehetőségeik és tehetősségük akkor is különböző. Ha így közelítjük meg a népesség fejlődéséből adódó gondok „ össznépi ” megoldását, más a feladata a fejlett és a fejlődő, illetve a gazdag és szegény régióknak?- Ez igaz. Az elmúlt néhány évtizedben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy bolygónk kettészakadt. Míg a világ népességének a túlnépesedés veszélyével és ennek társadalmi, gazdasági és környezeti következményeivel kell szembe néznie, addig szűkebb régiónk, Európa és benne Magyarország, illetve más fejlett régiók népessége az elöregedés és a népesség csökkenésének szakaszába lépett. Tudjuk, hogy az emberiség egészére nézve a gyors népesség növekedés jóval nagyobb kihívást jelent, mint a regionális öregedés, amelynek Európa is elébe néz. Az ebből eredő kihívást úgy kell megoldanunk, hogy közben a globális népesedés-robbanás veszélyeinek leküzdésében is szerepet kell vállalnunk. Ez pedig nem csekély feladat.- Ön szerint miként lehetne enyhíteni a népesség-robbanásból eredő világméretű gondokon?-Talán azzal, ha világszerte a nemzetek kormányzatai és felelős szervezetei országuk stabil és kiegyenlített korösszetételű népességének kialakulására törekednének. Ha ki-ki a maga portáján söpörne. R.Papp Ágnes Egy éve adta ki Borisz Jelcin máig sokat vitatott 1400-as számú rendeletét, feloszlatva ezzel a fő politikai ellenlábasa, Ruszlan Haszbulatov által vezetett Legfelsőbb Tanácsot. Jelcin az elnöki hatalmi jogkörök megnyirbálására, illetve az államfő lemondatására tett parlamenti kísérletek nyomán kiéleződött hatalmi harcnak akart véget vetni. Az elnöki ukáz azonban akkor tovább élezte és egyben a tragikus végkifejlet felé lendítette az eseményeket, amelyek végső soron Jelcin hatalmának megerősödéséhez vezettek. Az elnök emlékezetes nyár végi sajtóértekezletén katonai szavak egész sorával jellemezte a helyzetet és „tüzérségi előkészítésről” beszélt. Akkor még senki sem gondolta, hogy alig több mint egy hónap múltán ezt szó szerint kell érteni, azaz tankokkal döntik el a hatalmi harcot Moszkvában. A feszültség a levegőben vibrált, amikor 1993. szeptember 21-én este Jelcin elnök tévébeszédet mondott. A rövid bevezetőben az elnök jelezte, hogy nagy horderejű lépést akar bejelenteni. Utalt rá, hogy nincs remény a továbbiakban a parlamenttel való kiegyezésre, amely sorra-rendre megtorpedózta reformerőfeszítéseit. Mint mondta, a hatalmi harc nyomán súlyos válságba került az orosz államiság és annak gyökeres megújítására van szükség. A rövid bevezető után rátért a lényegre és közölte, hogy rendeletileg módosította az alkotmányt, illetve annak parlamentre vonatkozó részét, feloszlatja a Legfelsőbb Tanácsot, amely helyett új, kétkamarás törvényhozást kell választani. Jelcin ellenlábasainak körében sokkot okozott a döntés, amelyről csak az elnök legmegbízhatóbb emberei tudtak. A Ez a téma úgy látszik túl kényes még ma is. A szakértő, akit a Katonai Biztonsági Hivatal által Keleti György, felesége és mintegy száz további személy iránt tanúsított érdeklődés hátteréről kérdezünk, nem is egyezik bele neve, munkahelye és foglalkozása feltüntetésébe. Viszont precízen sorolja, mit értenek „titkosszolgálati eszközökön”. Az emberek megfigyelése, követése, telefonjaik lehallgatása, leveleik felbontása, a titkos házkutatás, informátorok beszervezése és az úgynevezett „beépülés” sorolhatók ezen eszközök közé. Ezeket azonban rendszerint megelőzi az úgynevezett „környezettanulmány” készítése, ami azt jelenti, hogy a hivatal, mely valamilyen okból tájékozódni kíván egy személyről, minden információt összegyűjt, amit az illetőről tudtával vagy tudta nélkül, legális vagy illegális eszközökkel meg lehet tudni. Titkos információgyűjtést Magyarországon, (a rendőrségen kívül, melynek a közönséges bűnözők elleni harcban alLegfelsőbb Tanács elnöksége rendkívüli ülést kezdett. Haszbulatov alkotmányellenesnek minősítette Jelcin rendeletét. A Legfelsőbb Tanács által módosított, az elnöki mozgásteret ugyancsak beszűkítő régi alkotmány 121 -es pontja kimondta, hogy amennyiben az államfő az alkotmányos rendet veszélyeztető döntést hoz, elmozdítható a hatalomból. A „gumiparagrafus” alapján sokkal kisebb horderejű döntés alapján is lemondatták volna a honatyák Jelcint. Nem is maradt el a válasz. Még aznap este kimondták az elnök leváltását és a Jelcinnel már korábban véglegesen szakított, hatalmi törekvésektől fűtött Alekszandr Ruc- koj alelnököt nevezték ki államfővé. Hamar kiderült azonban, hogy a parlament hatalma legfeljebb a Moszkva folyó partján álló, két hét múlva már tűz kormozta épület falain belülre korlátozódik. Azt, hogy ki tartja valójában kézben az események irányítását, jelezte, hogy előbb Jelcin kikapcsoltatta a telefonokat, majd az elektromos áramot és a vizet is. Ami ezután következett, az már külön lapra tartozik és a történészek dolga eldönteni, hogy szükségszerű volt-e az októberi véres végkifej let. Egy évvel a szeptemberi események után úgy tűnik: valóban más a mai Oroszország, mint akkor volt. Az elnök környezetének értékelése szerint új időszámítás kezdődött, amelynek egyik állomása volt a sebtében kidolgozott, az elnöknek szinte korlátlan hatalmat biztosító új alkotmány elfogadása és az egyidejűleg tartott parlamenti választás, illetve a helyi hatalmi szervek, a szovjetek megszüntetése. Az elnök azóta a fontos kérdésekben rendeletekkel korkalmazható eszközeit a rendőrségi töiVény külön szabályozza) négy szervezet - két katonai és két polgári - folytathat. A tevékenységüket szabályozó 1990-es, nevében is „átmeneti” törvény kellő pontatlansággal határozza meg, hogy milyen esetekben, kikkel szemben, illetve kiknek a védelmében, kiknek az utasítására alkalmazhatók ilyen eszközök. Az engedélyezés jogi labirintusaitól eltekintve abból kell kiindulnunk, hogy a környezettanulmány kötelező és ismétlődő feladat a titkosszolgálatok hivatásos állományának ellenőrzése során a világ csaknem valamennyi országában, s igen gyakori eljárás vezető politikusok esetében is. A „célszeméllyel” kapcsolatos titkos információgyűjtés mindezekben az esetekben magában foglalja a „tájékozódást” az illető politikai és erkölcsi nézeteiről, társadalmi kapcsolatairól, szenvedélyeiről, betegségeiről, mányoz, s a parlament szerepe sokkal inkább dekoratív, semmint érdemi. Jelcin elnök kérlelhetetlen ellenzéke meglehetősen marginális jelenleg és aligha sikerül nagy tömegeket az utcára vinnie az évfordulón. Ennek egyik oka, hogy Oroszországban, ahogy a világ többi részén is az embereket kevéssé foglalkoztatja a politika és megszűnőben van a szovjet társadalmat jellemző át- és túlpolitizáltság. Másrészt az elmúlt években ha nem is alakult ki árubőség, de megbízható az ellátás és a viszonylagos stabilitás egyik feltétele a féken tartott infláció. A társadalom többsége érzékeli a piacgazdaságnak köszönhetően a különbséget az élet minőségében - akár az egy évvel ezelőttihez képest is -, még akkor is, ha jelentős rétegeket súlyosan érint az átalakulás, és százezrek szorultak a létminimum alá, ami kétségtelenül bizonytalansági tényezőt jelent. Sommásan: mára lényegében befejeződött a újraelosztás az élet szinte minden területén, így a hatalom csúcsain is, s egyelőre a jelek szerint ez megfelel a politikai szereplők többségének, ami a viszonylagos stabilitás egyik záloga lehet. A jelek szerint a végrehajtó hatalom és az elnöki hatalom által uralt politikai berendezkedés megfelel Oroszország hagyományainak, illetve a jelenlegi átmeneti szakasznak. Ebben az értelemben lehetséges, hogy a múlt rendszerből örökölt öszvér szovjet hatalmi berendezkedés egy évvel ezelőtti felszámolásával a történelmi szükségszerűség tört magának utat. Ez persze szintén a történészekre tartozik, csakúgy mint annak megítélése, hogy arányban állt-e ezzel az Oroszország által egy éve fizetett ár. Kóti Lóránt rokonairól, azok esetleges priuszáról, zsarolhatóságáról, anyagi helyzetéről, jövedelmeinek eredetéről, nyílt és titkos szerelmi kapcsolatairól. Néhány országban ez a kutakodás az illető tudtával, többnyire azonban - nálunk is - tudtán kívül történik, jóllehet, ha a titkosszolgálat tüsténkedésére fény derül, szinte mindig a megfigyelt személy biztonságára hivatkoznak. Forrásaink szerint a környezettanulmány a háború utáni rendszerben szinte minden esetben magában foglalta a telefonok lehallgatását és a levelek felbontását is, s a titokban végrehajtott „lakásszemle” sem volt ritkaság. Ezeknek az eszközöknek az alkalmazásához a Boross-kor- mány idején már az igazság- ügyminisztertől kellett külön engedélyt kérni, s a pillanatnyi információk szerint úgy tűnik, a Katonai Biztonsági Hivatal Az elmúlt hetekben-hónapok- ban a korábbi időszakhoz képest feltűnően sokoldalúvá lett az a diplomáciai tevékenység, amely az államfő nevéhez fűződik. Ismeretes, hogy az elmúlt években nem egy esetben vita, sőt rivalizálás alakult ki arról, kezdemé- nyezően léphet-e fel Göncz Árpád az ország külpolitikai céljai érdekében? Míg azonban az Antall-Bo- ross-kabinet az elnöknek elsősorban reprezentatív szerepet szánt, a Hom-kormány a külkap- csolatok alakításában fontosnak tartja az „elnöki diplomáciát”. A kormányprogram is leszögezi: „A külpolitikai célok elérésében a kormányszintű kapcsolatok mellett kiemelkedő jelentősége van a köztársasági elnök nemzetközi tevékenységének.” A térség országai közül egyedül a lengyel államfő, Lech Walesa rendelkezik olyan alkotmányos jogkörrel, amely egyértelműen meghatározó szerepet biztosít számára a külpolitikában. Kovács László külügyminiszter szerint azonban az államfők általános politikai-erkölcsi súlya másutt, így Magyarországon is túlmutat az alaptörvényben rögzített kompetencián. A külügyminiszternek például Prágában Vaclav Havel is kifejtette: megbeszélései Göncz Árpáddal (rövid idő alatt kétszer is találkoztak) elősegítették a két ország törekvéseinek jobb megismerését. Diplomáciai körökben is szoktak úgy fogalmazni, hogy az államfő az első számú „nagyköAz alábbiakban közöljük a Reuter hírügynökség által ismertetett legfontosabb adatokat Haitiről. Népesség: hétmillió fő. A lakosság 95 százaléka fekete bőrű, a csekély kisebbség mulatt. A népesség 80 százaléka római katolikus, sokan mégis hisznek a fekete mágiában. Hivatalos nyelvek: francia és kreol. A kreolt a lakosság nagyobb része beszéli, mint a franciát. Terület: 27 710 négyzetkilométer. Haiti a Karib-tengeri Hispaniola-sziget nyugati harmadát foglalja el (a sziget keleti kétharmadán a Dominikai Köztársaság terül el). Főváros: Port-au-Prince. Lakossága megközelítőleg kétmillió fő. Hadsereg: összesen 7 400 fő. Gazdaság: 1990-ben a hazai ilyen eszközökhöz általában nem folyamodott. De folyamodhatott volna. Az „átmeneti szabályozás” meglehetősen lazán határozza meg, hogy milyen esetben lehet különleges eszközökhöz nyúlni. Alkalmazhatók ilyen eszközök „az országgazdasági és honvédelmi érdekei szempontjából fontos bizalmas információk megszerzése érdekében” Azaz a négy titkosszolgálat bármelyike kezdeményezhet egy kis lehall- gatósdit. Az Információs Hivatal és a katonai elhárítás információ- gyűjtés érdekében, a Nemzet- biztonsági Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal pedig „az ország szuverenitását vagy alapvető érdekeit veszélyeztető törekvések felderítésére”, az állam elleni bűncselekmények felderítésére, a különösen fontos és bizalmas munkakört betöltők védelmére. A kezdeményezés bármelyik titkosszolgávet”, aki sok barátot szerezhet az országnak. A gyakorlati haszon mellett nem lebecsülendő az a jelképes politikai érték sem, ami annak a gyümölcse lehet, hogy a kapcsolatok ápolása a legmagasabb szinten történik. Ugyancsak a kormányprogramból következik, hogy a Külügyminisztérium az államfői utazásokat a külpolitika és a külgazdasági kapcsolatok szempontjából fontos országokba igen alaposan tervezi meg, tehát nem „turistaprogra- mokról” van szó. Az előkészítésből kiveszik részüket a nagy- követségek, a Külügyminisztérium területileg illetékes részlegei, a protokoll- és sajtóosztály és szükség szerint mások is. Hivatalos útjára az államfő általában miniszterek, államtitkárok, s különösen mostanság üzletemberek kíséretében indul el, s vaskos tárgyalási dossziék társaságában utazik. Az elnöki diplomáciának ugyanis többek között éppen az a szerepe, hogy az államfő „védnökségével” folyó párbeszédek új lehetőségeket nyissanak hivatalosan és nem csak hivatalosan az ország számára. Nem lebecsülendő, hogy Göncz Árpád külföldi programjai - ezúttal Mongóliában, Kínában és Indonéziában - a nyilvánosság érdeklődését is felkeltik, s számunkra előnyösen alakítják Magyarország külföldi megítélését. Magyarán szólva: a Hom- kormány számít Göncz Árpád elnöki diplomáciájára. Toronyi Attila össztermék (GDP) 2,7 milliárd dollár volt, ez az érték az azóta eltelt években a belpolitikai felfordulás és a nemzetközi büntetőintézkedések miatt jelentős mértékben lecsökkent. 1990-ben az egy főre eső GDP 440 dollár volt. Jelenleg a bérminimum napi 3 dollár. A népesség kétharmada a mezőgazdaságban - az erdő- gazdálkodás és a halászat területén - dolgozik, jóllehet csak az ország területének mindössze egy harmada megművelhető. Egyre súlyosabb gondokat vet fel az erdőségek kiirtása. Haiti fő exportnövénye a kávé, a nemzetközi kereskedelmi embargó bevezetése előtt az egész export 11 százalékát tette ki. Az ország legfőbb importcikkei a feldolgozott áruk, gépek és berendezések, élelmiszerek és élő állatok. lattól eredhet, a környezettanulmány is elrendelhető, csak a lehallgatást, a posta ellenőrzését, a titkos házkutatást kell az igazságügy-miniszternek jóváhagynia. Ebbe a rendszerbe minden fontos személyiség megfigyelése belefér, ezért merül fel újra és újra az emberi jogok korlátozásának kérdése, ami a titkos- szolgálati eszközök alkalmazása esetében tagadhatatlan. Ezzel a kérdéssel - szerencsére nem magyarországi esetek vagy bejelentések kapcsán - strass- bourgi emberjogi bíróság is foglalkozott. Állásfoglalása értelmében személyek ellen csak abban az esetben folytatható titkos nyomozás, ha demokratikus jogállamokban elfogadott érték kerül közvetlen és konkrét veszélybe és a veszély más módszerekkel nem hárítható el. A veszély mértékének a nemzetközi titkosszolgálati szabvány szerint arányban kell állnia a jog korlátozásával, s további feltétel, hogy az eljárás alapjait nyílt jogszabályok határozzák meg. Jókai Géza Titkok, gyanúk, magánügyek Környezettanulmány A hírekben: Haiti