Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-03 / 242. szám
1994. szeptember 3., szombat A mai nap uj Dunántúli napló 3 Harminc országból érkeztek résztvevők Magyarok nyári egyetemen Szlovákiában- Miért tanul valaki Japánban szlovákul? - kérdeztem az 50 év körüli tokiói egyetemi professzort. - Mert szereti a szlovák borokat és lányokat - válaszolta félig komolyan, félig tréfásan a tanár úr. Ez a kis párbeszéd 1994 augusztusában hangzott el Szlovákiában. Idén nyáron harmincadik alkalommal szervezte meg a szlovák kultuszminisztérium a Matica Slovenskával együttműködve a szlovák nyelv és kultúra nyári egyetemét, melyen a Magyar Ösztöndíj Bizottság támogatásával vettem részt. A kurzusra csaknem harminc országból érkeztek, legnagyobb számban az USA-ból, Franciaországból és Magyarországról. A 150 fő körüli résztvevő tudásszintje is meglehetősen különböző volt: a szlovákul anyanyelvi szinten - a pozsonyi mamának köszönhetően - beszélő ciprusi kislányon kívül nagy számban érkeztek a szlovákul csak köszönni tudó, kezdő szlovák-szakos egyetemisták. Ennek megfelelően az oktatás is három szinten folyt: a kezdő csoportok számára a legalapvetőbb nyelvtani és lexikai anyagok elsajátítása volt a cél, a középhaladók különböző témákban folytattak beszédgyakorlatokat (konverzációt), míg a haladók nyelvészeti, stilisztikai előadásokon vehettek részt. Ezen kívül színház, koncert, múzeumlátogatásokon ismerkedhettek a szlovákiai kultúrával. Rendkívül érdekesnek és tanulságosnak bizonyult a házigazdák által szervezett két kirándulás: az egyik Galcskovót mutatta be a népes nemzetközi mezőnynek, míg a másik Észak-Kelet Szlovákiát varázsolta elénk Bajmóc csodálatos palotájától kezdve a meseszép demánovai cseppkőbarlangig. A magyar résztvevők - zömében egyetemi hallgatók - érthetően lacsit érzékenyebben, ugyanakkor kritikusabban szemlélték a kurzust: kezdetben tartottunk a magyarellenes nacionalista megnyilvánulásoktól. Ilyet azonban csak egyetlenegyszer tapasztalhattunk, s meglepő módon akkor is egy osztrák művészettörténész-hallgat részéről: ő kijelentette, hogy a magyarok a Habsburg-közigaz- gatás nélkül soha nem civilizá- lódtak volna. A már-már elfajuló vitát a szlovák szervezők nagyon intelligensen és tapintatosan csitították le. Ez az intelligencia és tapintat egyébként meglepő módon sokkal inkább a közép-kelet-európai hallgatókat jellemezte sókkal tolerán- sabbák, műveltebbek, nyelvileg felkészültebbek (nemcsak szlovákul, hanem a jellemző német, angol és orosz nyelvből is), csi- nosabbak, kulturáltabbak voltak, egyszóval számomra értékesebbnek tűntek nyugat-európai, amerikai társaiknál. Talán az adhat reményt régiónk számára, hogy ez a szellemi kiműveltség előbb-utóbb kamatozni kezd a gazdasági életben is, s csökken a lemaradásunk. Mi tetszett még Szlovákiában a csodálatos természeti szépségeken és az évszázados - közös - történelmi emlékeken kívül? Az, hogy szlovák szomszédaink hihetetlen energiákat mozgósítva újítják fel, s tartják karban a műemlékeket, az, hogy az ódon falakat nem csupán múzeumként használják: ott laknak, ott dolgoznak köztük s így sokkal közelebb állnak a ma emberéhez. Az, hogy valahogy másképp élnek, mint mi, magyarok: nem minden a pénz utáni hajsza, marad idejük és energiájuk kirándulni, kávézóba, koncertre járni. S ami kicsit meglepő: nem élnek rosszabbul mint mi. igaz, az utakon nem fut annyi nyugati autó, mint nálunk, de a házaik szépek, nincsenek elhanyagolt falvak, s az emberek is jól öltözöttek, kultúráltak. S leginkább az tetszett: ahogy meghallotta valaki, hogy Magyarországról érkeztünk, rögtön kijelentette: a nacionalizmust a politikusok gerjesztik, a szlovák emberek évszázadok óta békében élnek magyar szomszédaikkal, s ideje lenne már, hogy a politikusok is magukévá tegyék az egyszerű emberek bölcsességét, hisz nincs más út, csak a közös út: ennek a régiónak csak összefogással van esélye, hogy ne ragadjon egy a Balkánhoz hasonló kiúttalan mocsárba. A Szlovákiában eltöltött három hét után bátran tanácsolhatom honfitársaimnak: aki nyaralásában nem a divatot tartja csak szem előtt, hanem érdeklik a szinte sértetlen történelmi - közte számos magyar is - emlékek, a természeti szépségek, az bátran keresse fel Szlovákiát Nem fog csalódni, mert nem csak a szlovák borok finomak és a pozsonyi lányok szépek, hanem északi szomszédunk országa is. Mezővári László Szocialisták: türelem és önmérséklet Képviselői fizetések 1 Amikor megalakult Pécs városának önkormányzata, működésének egyik első ténykedése az volt, hogy rendezni kívánta a képviselők javadalmazását. Dr. Toller László, a szocialista frakció tagja ellenvéleményének adott hangot: ne a városatyák tiszteletdíjának, költségtérítésének emelése legyen a legsürgősebb teendője a testületnek, van elég egyéb feladata a város és polgárai érdekében. A közgyűlés többi frakciója kivétel nélkül támadta a fiatal képviselőt, demagógiának minősítve véleményét. Ezekben a hetekben ismét a képviselők - de most már a Parlamentbe jutott honatyák és -anyák - pénzétől hangos a sajtó: emelik a fizetésüket, vagy sem? Toller urat májusban megválasztották országgyűlési képviselőnek, a szocialista frakció tagja, delegálták az alkotmányügyi bizottságba is. A véleményét kértük a képviselők tervezett díjemeléséről. - Józan önmérséklet és türelem - ez a szocialista frakció többségének az álláspontja. Azaz: ha az ország lakosságának jó része szegényedik, akkor ne emelkedjék a képviselőik javadalmazása se. Ez az összeg egyébként két részből tevődik össze: részben a tiszteletdíjból és a költségtérítésből - ezt nevezhetjük alapdíjnak -, illetve a pótdíjakból, például a valamelyik bizottságban való részvételért. Úgy véljük, hogy nem ennek a mielőbbi rendezése a legsürgetőbb feladat. Hozzá kell tennem: a választási kampányban olcsóbb parlamentet ígértünk a polgároknak, s ennek része kell hogy legyen a képviselők önmérséklete is. Az indokolt költségtérítést természetesen nem ellenzem, bár én pécsi városi ön- kormányzati képviselőként soha egy fillért sem vettem A zengővárkonyi tájház látogatói egy ma már ritka mesterség szemlélői lehetnek. Itt még hagyománya van a kézi szövésnek. Az ügyes kezek munkája alatt varázslatosan szép, egyedi alkotások születnek. Müller Andrea felvétele Futnak a képek A tündérherceg és a kommandós Búcsúzik a nyár, bizony ám, habár nem távozik olyan viharos gyorsasággal, mint a Hüvelyk Panna (Thumbelina) című rajzfilmben, ahol egy szempillantás alatt lehull a fákról az összes levél, a parányi hősnő s a gyermekpublikum őszinte megdöbbenésére, akik, úgy látszik, még nem hallottak az amerikai élettempóról. Továbbá az operettbe áztatott musical mint műfaj is meglehetősen idegen a kis- és nagycsoportos korosztály tagjai számára, s ezért egyre nagyobb elképedéssel hallgatják (dolby stereo) a dalokat, amelyekben arról énekelnek, hogy szerelemből nem lehet kifizetni az adót. Ami igaz, ám a kisdedek ezt még ráérnek tudni. A Disney-stúdióból sértődötten kivált Don Bluth ott követte el a hibát, hogy mindenáron korszerűsíteni akarta az örökszép Andersen-mesét. Az eredmény nem lehetett kétséges. A dán meseírónál például ilyeneket olvashatunk: „A leány arca olyan finom és tiszta, mint a gyönge rózsaszirom, szeme kék, mint a tenger mélye.” Ezzel szemben a filmben imigyen zengik a hősnő dícséretét: „Hüvelyk Panna édes, mint a mákosrétes ...” Ebből a röpke összevetésből akár az átdolgozás egészére is következtethetünk. Ami az eredeti meséből mégis megmaradt, az azért szép: a fénybogarak játéka, a jóságos fecske, szárnyában a tövissel, az okoskodó mezei egér, s a jégbe fagyott tündérherceg (akit persze előbb-utóbb kiolvasztanak). Ezekért a kedves jelenetekért érdemes végül is megnézni a filmet, a többit pedig kenjük rá a gonosz Varangyra, aki Hüvelyk Pannával együtt bizonyára a forgató- könyvet is elrabolta, s nagy gonoszul beleírt ezt-azt, ami eszébe jutott, mindenféle sületlenséget. De legyünk nagylelkűek, s a magunk részéről kellemes emlékkel köszönjünk el a nyártól, ne fanyalogva (bár megérdemelné), mert azért meglepetéseket is tartogatott. Ilyen az operatőri munkája (Elemi ösztön) révén jól ismert, de rendezőként most debütáló Jan de Bont Féktelenül (Speed) című filmje izgalmas sztorijával, valóban szédületes tempójával és három jó színészével. Dennis Hopper és Sandra Bullock képes néhány villanással figurát teremteni, Keanu Reeves pedig, talán már elmondhatjuk róla, tehetséges jellemszínész, aki modem drámában (Otthonon, Idaho) és Shakespeare-vígjá- tékban (Sok hűhó semmiért) egyaránt helytállt, most pedig kommandós akciósztárként is igazán kitesz magáért. Én legalábbis könnyebben elhiszem annak, aki egy monológot is el tudja mondani, hogy egy száguldó metrószerelvény tetején számol le az őrült merénylővel, mint ha ugyanezt olyantól látom, aki csak a verekedésben otthonos. Mert az utóbbinak még még a pofonjait sem tartom igazán hitelesnek. Elég régen láttam olyan kalandfilmet, amelyben a cselekményszövés ennyire mozgóképszerű, mint itt. A száguldásnak, a műfaj örök motívumának e filmben roppant egyszerű és kézenfekvő magyarázata van: egy utasokkal teli autóbusznak nem szabad lassítania, mert akkor felrobbanna. A téma és az ábrázolás természete magától értetődően összesímul. A kifejlet is vérbeli filmes ötleten alapul: a merénylőt egy élő közvetítésnek álcázott videofelvétellel sikerül megtéveszteni, s aztán legyőzni. Csak az a baj, hogy mégis olyan nehezen tudták abbahagyni a történetet. Az a befejező száguldozás a föld alatt már csak amolyan tiszteletkor, ami itt felesleges. No, de ne kezdjünk megint fanyalogni, hanem inkább készüljünk az őszi bemutatókra. Nagy Imre A polcok lassan megtelnek Fotó: Müller Andrea Diszkontraktárakkal fejleszt a TITÁN Pécsett és Zalaegerszegen nyílnak a kereskedelmi cég új üzletei A jövő hét elején új diszkont raktáráruházát nyit pécsi telephelyén a TITÁN Kereskedelmi Részvénytársaság. A mintegy 9 millió forintos ráfordítás eredményeként megduplázták az eddig rendelkezésre álló alapterületet, aminek köszönhetően a jövőben jóval szélesebb áruválasztékkal várhatják a vevőkört. A pécsi nyitás után 10 nappal Zalaegerszegen is egy hasonló nagyságú diszkont raktáráruházát nyit a TITÁN Rt. A két egység mindegyikében egyenként 40-50 millió forint értékű árukészlet várja majd a viszonteladókat, valamint vállalkozókat, közületeket, intézményeket. Ez utóbbiak vevőkártya alapján 5-10 százalékos kedvezményi jogosultságot kapnak. A raktárak árukínálatában a teljes TITÁN választék, mintegy 18-20 ezer féle árucikk megtalálható. Az önkiszolgáló rendszerben működő egységek munkáját tovább gyorsítja, hogy mindkét helyen korszerű vonalkód leolvasó számítógépes rendszert alakítottak ki. A két legújabb diszkontüzlettel kibővítve már igen jelentős, pécsi, kaposvári, zalaegerszegi, szekszárdi és monori állomást magába foglaló hálózatot tudhat magáénak a TITÁN. Mint Lukács Vince vezérigazgató elmondta, az ilyen irányú fejlesztésekkel az a céljuk, hogy lehetőleg minél közelebb keüljenek a fogyasztókhoz. Ez ugyanis az országban egyedül talpon maradt, ilyen profilú részvénytársaság további sikeres működésének egyetlen lehetséges módja. A vezérigazgató úgy látja, hogy az évi 6 milliárdos forgalmat produkáló TITÁN üzleti életében a nagykereskedelmi tevékenység szinten tartható, azonban a kiskereskedelmet, a diszkont eladásokat és a külkereskedelmi vonalat tovább lehet fejleszteni a nyereséges működés érdekében. Az olasz, német, egyesült államokbeli, cseh és szlovák, valamint japán és fejlődő orszá- gokbeli szállító partnerekkel együtt dolgozó cégnél jelenleg mintegy 650 ember dolgozik. A mostani fejlesztések humán hátterét átcsoportosításokkal oldották meg, általában ez a gondolkodásmód jellemzi a részvény- társaság munkaerőgazdálkodását. A cég magánosítására várhatóan már az új kormány által meghatározott privatizációs elvek szerint kerül sor. Az előző évi és az idei üzleti adatok tükrében azonban valószínűleg kapós lesz a stabil gazdálkodású részvénytársaság, amely sikerrel tör be tönkrement vetélytár- sainak piacára. Kaszás E. Pályázat Az Axel Springer Magyarországi Kiadó Kft. pályázatot hirdet a kiadásában Komárom megyében megjelenő megyei napilap főszerkesztői munkakörének betöltésére. A munkakör 1995. január 1-jétől tölthető be, de - az átvétel és a folyamatosság érdekében - a kinevezés előtt egy hónapig a nyugdíjba vonuló fő- szerkesztővel együtt kell dolgozni. A munkakör betöltésének feltételei:- felsőfokú iskolai végzettség- több éves újságírói gyakorlat-jártasság a szerkesztői munkában- erkölcsi feddhetetlenség- közösségteremtő és fenntartó készség- vezetői gyakorlat-a megyéhez való kötődés, illetve annak vállalása. Azonos rátermettség esetén a birálóbiztotság figyelembe veszi az újságírói pályán eltöltött évek eredményességét, a másoddiplomát, a számítógépes szerkesztési ismereteket és az idegennyelv-tudást. A pályázatokat legkésőbb 1994. október 15-ig kell benyújtani KMH jeligével az Axel Springer Magyarország címére (1122 Budapest, Városmajor utca 11.) A pályázat tartalmazza:- munkahelyének megnevezését, munkaköri besorolását, jövedelmét- eddigi munkahelyeit és beosztásait-szakmai életútját bemutató részletes önéletrajzot és referenciát-iskolai, egyéb végzettséget tanúsító okiratok másolatait- a lap tartalmi munkájának megújításával, valamint a szerkesztőségi munkavezetésével kapcsolatos elképzeléseit. A pályázatokat bizalmasan kezeljük. A személyes meghallgatásról illetve a döntésről a pályázók értesítést kapnak. A pályázattal illetve a munkakörrel kapcsolatos információkról a 06-1 -202-2211 telefonon lehet felvilágosítást kérni.
