Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-03 / 242. szám

1994. szeptember 3., szombat üj Dunántúli napló 7 A hét témái Évad eleji beszélgetés Balikó Tamással, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójával • A színház folyamatos kockázat Horn ott, Herzog itt... Világtörténelem született: piknik után határnyitás „ Úgy teszünk, mintha ez egy működő színház volna" - kezdte az évadnyitó beszédét a Pécsi Nemzeti Színház igazga­tója, Balikó Tamás. Az 1994/95-ös színházi év előtt e kissé keserű félmondatnál többre is kíváncsiak voltunk. Milyen helyzetben van a szín­ház most, milyen változás, elő­relépés várható, milyen műsor­tervvel jelentkeznek az idén?-Ahogy mondtam, úgy te­szünk, mintha a színház egy megyeszékhely igazi kőszínháza lenne. Szerencsére nagyon sok tapasztalt és felkészült vezetőnk van, ezt a színházat egy erős team irányítja. Megegyeztünk egy stratégiában a takarékos­ságot illetően is: a fölöslegesen elfolyó pénzeket kíméletlenül meg kell állítani. Az igazgató úgy látja, a spó­rolás megalázó, embertelen, visszataszító valami, de az ész­szerű takarékosság szükséges. Gazdasági szempontból azon­ban nem várható lényeges javu­lás. Szerencsére a színház él­vezi a városvezetés bizalmát, nagyon nagy az érdeklődés az itt folyó munka iránt. Időnként egy-két nagyobb cég támogató­ként jelentkezik, de Balikó Ta­más azt mondja, hogy a rákot nem lehet sebtapasszal gyógyí­tani . .. Az idei műsorterv is az ész-' szerű takarékosság jegyében született meg.- Szerintem ebben az ország­ban most szemtelenség volna egy Tart pour Tart művészke­dés! Pofátlanság üres házaknak játszadozni, csak a magunk gyönyörűségére. Ettől függetle­nül a műsorterv nem kommersz, nem bulvárszagú. Nekünk fel kell vállalni a népszínház fe­ladatait is. Az első bemutató október 1-jén a Tarelkin halála lesz, a XIX. században élt Alexandr Szuhovo-Kobilin vígjátéka. A darabot Csiszár Imre rendezi, aki az idei évadtól a színházhoz szerződött. A fő szerepekben Újváry Zoltánt, Szalma Tamást, Kiss Jenőt láthatja a közönség. Sikernek ígérkezik a Tizenkét dühös ember, szintén Csiszár Imre rendezésében. A szerző Reginald Rose, az előadást az évad második felében várhat­juk, a kamaraszínházban. Mitch Leigh musicaljét feb­ruári bemutatóval a kamara- színházban Mácsai Pál állítja színpadra. A La Mancha lovag­ját vendégként rendezi. Neil Si­mon Furcsa párjával nemrég a mozikban is találkozhattak a nézők. Most Balikó Tamás ren­dezésében december elején lát­Túl gyors volt a kivonulás Pavel Gracsov moszkvai védelmi miniszter szerint az orosz csapatokat nem négy, hanem tizenöt év alatt kellett volna kivonni Németország­ból, így elkerülhetők lettek volna a hazatelepítéssel járó szociális nehézségek. A berlini repülőtéren adott nyilatkozatában Gracsov kije­lentette, hogy a kivonulók lakhatási gondjainak megol­dására szánt 8,3 milliárd már­kás német segély nem oldotta meg azt problémát, amelyet ,ályen nagyságrendű csapa­tegységek négy év alatt tör­ténő kivonása vetett fel”. Az orosz védelmi miniszter hang­súlyozta, hogy az alakulatok „emelt fővel és a helyi lakos­ság sajnálatára távoztak”. „Büszkék vagyunk csapata­inkra, amelyek más államok csapataival együtt biztosítot­ták Európa és az egész világ békéjét a nehéz pillanatok­ban” - mondta Gracsov. hatják, a főszerepben a színház­hoz frissen szerződött Andorai Péterrel, és a vendég Bubik Ist­vánnal. A Jó estét nyár, jó estét szere­lem című Fejes Endre darab már-már klasszikus. Ezúttal Xantus János rendezi, a zene­szerző Presser Gábor. A musi­calváltozatot márciusban mutat­ják be. Witold Gombrowicz Pé­csett eddig még nem játszott da­rabját, az Operettet a tervek sze­rint, ha sikerül, Ascher Tamás rendezi majd. Jacobi Viktor na­gyoperettjét, a Sybillt október végétől láthatja a közönség. Színpadra állítja Moravetz Le­vente, a címszerepben Dér Krisztina és Lesznyák Katalin játszik. Az operakedvelőket két egyfelvonásossal várják, Leon­cavallo Bajazzók és Mascagni Parasztbecsület című művét Fehér György filmrendező ren­dezi. A bemutató január elején várható. Bérleten kívül mutat­ják be Rossini A sevillai borbély című operáját, az évad végén. A Pécsi Balett új bemutatója februárban a Mítoszok földjén. A két egyfelvonásos Herczog István és Dévai Katalin koreog­ráfiájával készül. Műsoron ma­rad a Prokofjev-Herczog Rómeó és Júlia című balett. A kamaraszínházban igazi érdekesség lesz októberben Christopher Durang darabja, a főiskolás Bal József rendezésé­ben. A fürdővízzel együtt című amerikai abszurd játékban Fil- lár Istvánt, Füsti Molnár Évát és Pásztor Edinát láthatjuk. A gyerekekre gondolva novem­berben bemutatásra kerül a Wi7- helm Busch klasszikus meséjé­ből, Peter Marcus koreográfiá­Bosszantó módon szaporod­nak napi postánkban a külön­böző, magukat szuperlatívu- szokban kínáló vállalkozások levelei. S ezzel együtt mind több emberben vetődik föl: va­jon honnan szerezhetik meg ne­vünket, pontos címünket az ag­resszív ajánlattevők? A legkézenfekvőbb az lenne, hogy valamiféle központi nyil­vántartásból. A Belügyminisz­tériumot és az Adóhivatalt ki­zárhatjuk, de törölhetjük ebből a sorból a népszámlálások ada­tait feldolgozó Statisztikai Hi­vatalt is. Ugyanis a Baranya megyei Igazgatóságon kapott tájékoztatás szerint a KSH rendkívül szigorúan szabályo­zott módon kell, hogy kezelje az információkat, a példaként felhozott népszámlálás esetében az adatok földolgozása után azonnal törlik az azonosító kó­dokat. Név és cím szerint tehát itt sem tartanak senkit nyilván. Kivéve persze a jogi személyi­séggel rendelkező gazdálkodó szervezeteket, de az ezekre vo­jában, Barbay Ferenc betanítá­sában és színpadra állításában készült a Max és Móric.- A stúdióban is folynak majd kísérletezések - folytatta Balikó Tamás. - Ott addig dolgozha­tunk, ameddig csak kell. De a kamaraszínházi produkciók is elég alkalmat adnak majd a műhelymunkára. A Stúdióba tervezik Kárpáti Péter Akárki című darabját, Mi­sima Jukiio: De Sade márkiné, Beckett: Ő, azok a szép napok és Thomas Bernhardt: A világjob­bító című művét. A tagozatokról szólva a Bó­bita bábszínházról elmondta:- A bábszínház esetében kiált a megoldás: az önállósodás. Ebben mi partnerek vagyunk, ha jól tudom, ehhez csak egy önkormányzati döntés szüksé­ges. Egy majd kétszázezres vá­rosban, ahol nyolcvanezer gye­rek van, kellene önálló bábszín­ház. Ez nem múlhat egy vagy két státuszon. A bábszínház idén bemutatja Bürger-Dvorak Münchausen báró kalandjai című játékát, a kecskeméti Ciróka bábszínház­zal közösen, két magyar nép­mesét, a Kígyós Jancsit és A kí­gyókirály gyűrűjét. A Grimm testvérek meséi nyomán készül a klasszikus Csipkerózsika és a Békakirályfi. Pozsgai Zsolt Bakkfy és a csúnya királykisasz- szony című meséje, vagy az Ör­dögmesék szerepel még a gye­rekeknek szóló kínálatban. Jó hír, hogy felnőtteknek is készül a bábművészet új törekvéseit bemutató munka, ilyen Weiss: Marat/Sade darabja, illetve az ír népzenével fűszerezett ír tün­dérmesék felnőtteknek. natkozó adatokat a cégbírósá­gok mindenki által hozzáférhető nyilvántartásából merítik, s ezeket jogszerűen tovább is ad­hatják. A kérdés tehát továbbra is az: kik és honnan jutnak hozzá - személyiségi jogainkat sértő módon - nevünkhöz és lakcí­münkhöz? Az eddig hallottak közül a legelképesztőbb az egyik újságíró kollégával meg­történt eset: rendszeresen nevé­nek hibás elírásával kapta az ér­tesítéseket egy hazai pénzinté­zettől, majd hamarosan az egyik csomagküldő szolgálat is a ne­vét hasonlóan hibásan írva küldte meg számára az ajánla­tát. A minap pedig - éppen a KSH-ra hivatkozva! - kért cím­listát egy Kft. megbízottja a Számítástechnikai és Ügyvitel- szervező Vállalat pécsi köz­pontjában. A kérést természet­szerűleg elutasították. A szakemberek úgy vélik, hogy sokszor egy látszólag ár­tatlannak tűnő önkéntes tagság is nevünk és címünk tovább- A balett és az opera eseté­ben is történt változás, két tánc­kart hoztunk létre, más-más fe­ladatokra- mondta még el a színház igazgatója. - Az opera- társulatot csökkenteni kellett, most 6 magánénekes van, és egy 25 tagú tánckar. Ennek az in­tézkedésnek anyagi haszna is van, de a munkarendet illetően még nagyobb eredményességet várunk. Az igazi cél az, hogy biztosí­tani tudják a működőképessé­get, a talpon maradást. Mert az igazgató szerint a színház is csak olyan, mint bármilyen ház, egy háznak ugyanis lelke van, és az bármikor megbetegedhet. Gondozni kell, kívül, belül.- A színház emellett folyama­tos kockázat, folyamatos üzem. Itt mi az életünkkel játszunk - tette hozzá. Ez persze személy szerint is így van. Balikó Tamás eddigi eredményeinek már egy-két őszülő hajszálat is köszönhet. Ő a sikert tartja sikernek ma is, ahogyan az elején, amikor ki­nevezése után nyilatkozott ar­ról, mit is akar elérni a pécsi színházzal. Azt állítja, nem köt alkut. Legalábbis magával nem. De azt is mondja, hogy a fel­nőttkor egy bizonyos pontján az émber választás elé kerül, el kell gondolkodnia azon alapo­san, mi a különbség a kompro­misszum és a megalkuvás kö­zött. „Ezt hívjuk öregedésnek, vagy életnek”, zárja a beszélge­tésünket. És hogy végül is mit remél az idei évadtól? „ Új buli, új remé­nyek”, mondja egy félmosoly- lyal, „mint a romi ben" ... Hodnik Ildikó Gy. adásához vezethet. Nem kizárt ugyanis, hogy a könyvklub, ahová éppen beiratkoztunk, tisztes összeg fejében másnak is rendelkezésre bocsátja adatain­kat. Esetenként barátaink és el­lenségeink is megadhatják „ko­ordinátáinkat”, vagy éppen a te­lefonkönyvből esett ránk a vá­lasztás. Még az innen való bo- garászás is megéri, hiszen a hí­rek szerint egy-egy címlistáért akár csupán hat számjeggyel le­írható forint összeget is elkérhet a nevünket áruba bocsátó. Egy biztos: joghézaggal ál­lunk szemben, Magyarországon ugyanis egyelőre nem tiltott a bármilyen módon megszerzett listák forgatása. Az egyetlen le­hetséges védekezésnek az tűnik, ha a valamilyen körbe belépő kifejezetten megtiltja személyi adatainak tovább adását. De ez sem nyújt teljes biztonságot'a más részéről bennünket később érhető zaklatásnak, hiszen a fo­lyamat a továbbiakban nem kontrollálható. Balogh Z. (Bejelentették: szeptember 9- én Hóm Bonnban, 10-én Her­zog német elnök Budapesten vendégeskedik) Eldugott hírben közölte 1989 májusában az egyik napilap: a magyarországi „nyaralásra” ér­kezett kelet-berlini kőműves és családja az osztrák határon át Nyugatra távozott. Az akár startlövésnek is tekinthető ese­ményt tömeges keletnémet ki­vándorlás követte: az „első né­met munkás-paraszt állam” polgárai olykor életüket is koc­káztatva próbáltak kijutni hazá­jukból. Magyarország mindig is nyugatnak számított a keletné­metek szemében: irigyelték az itteni „gulyáskommunizmust”. Az öt évvel ezelőtt kibontako­zott magyarországi reformok és az Európához közelítő változá­sok, különösen pedig a Né- meth-kormány gazdasági-poli­tikai lépései azt az érzetet kel­tette bennük, hogy talán ezen az országon át vezet az út Nyu­gatra (értsd: Nyugat-Németor- szágba), illetve az NDK-ellen- zék által sürgetett hazai refor­mok felé. Emlékezhetünk rá, 1989 kora nyarán minden korábbinál több NDK-állampolgár jött Magyar- országra. Megtelt velük a Bala­ton és a főváros környéke, ezrek „merültek alá” barátoknál, is­merősöknél, ismeretlen segí­tőknél, ha lejárt a harminc na­pos tartózkodási engedély. Má­sok az NSZK budapesti konzu­látusa előtt, a budai Nógrádi ut­cában vagy a zugligeti templom és plébánia kertjének sátraiban táboroztak le , ahol a Máltai Szeretetszolgálat úgyszólván „diplomáciai mentességet” nyújtott. Később sokan Csille­bércen (ugyancsak a máltaiak és a Vöröskereszt által) létesített menekülttáborban találtak me­nedéket. Akik viszont nem tud­tak várni, előbb az éjszaka leple alatt, később már fényes nappal vágtak neki a magyar-osztrák határnak, amelyen azokban a hetekben kezdte meg Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a Kele­tet a Nyugattól elválasztó vas­függöny lebontását. E jelképes esemény alapján sejthető volt, Nyelvünkben a „pót” szócs­kához kellemetlen képzetek tár­sulnak: pót az, ami más, mint az igazi. Amikor rövid időn belül immár sokadszor olvasunk-hal- lunk pótköltségvetésről, akarva-akaratlanul felmerül a kérdés: nem tudnánk egyszer végre „igazi”, jó, maradandó éves költségvetést készíteni? Pótköltségvetésre még a leg­jobban kormányzott államban is sokszor szükség lehet, ha előre nem látható körülmények lé­nyegesen megnövelik az állami kiadásokat, vagy csökkentik a bevételeket, netán mindkettőt egy időben. Nálunk nem söpört végig természeti katasztrófa, s hogy most mégis a pótköltség­vetéssel bíbelődik az ország gazdasági szakértőinek színe-java, annak több oka le­het. Vagy az, hogy a korábbi kormányzat nem látta előre a kiadások és a bevételek várható alakulását, vagy tisztában volt ugyan a helyzettel, de úgy vélte, nem tudná a valóságos költség- vetést elfogadtatni a parlament­tel, a közvéleménnyel, a kül­földdel. Úgy számoltak, hogy majd évközben, szükséghely­zetre hivatkozva nyújtják be a számlát, kérik meg a valóságos és a korábban jóváhagyott költ­ségvetés különbözetét. De köz­hogy hamarosan fölbomlik a ke­leti tömb, és így rövidesen megdől az erőszakkal fenntar­tott NDK-ban is a „gerontokrá- cia” uralma. Közben a kulisszák mögött élénk diplomáciai munka folyt. Budapest eleve elzárkózott at­tól, hogy Berlin követelésére visszazsuppolja az NDK-sokat. A csehszlovák vezetés karhata­lommal próbálta megakadá­lyozni a keletnémetek Magyar- országra áramlását. Hamarosan a prágai NSZK-nagykövetség is megtelt a keletnémet menekül­tekkel. Bonn varsói külképvise­lete ugyancsak benépesült. Budapest a legszívesebben minden további nélkül kien­gedte volna azokat az NDK-so­kat, akik nyugatnémet útlevelet kaptak a Nógrádi utcában, csakhogy a nemzetközi gyakor­lat szerint csakis azzal az úti­okmánnyal lehet egy országot elhagyni, amellyel oda belép­tek. Genscher külügyminiszter kialkudta, hogy az NDK-n át különvonaton a szövetségi köz­társaságba távozhatnak a prágai követségen összezsúfolódott ezrek. De mi legyen a Magyar- országon rekedt tízezrekkel? Egy részük sorsa megoldó­dott: augusztus 20-án, a ma­gyar-osztrák határ térségében szervezett páneurópai piknik alkalmából megnyitották az egyik átkelőt, s ezen keletnéme­tek ezrei futottak át. Mindez azonban csak ideig-óráig enyhí­tette a feszültséget. A magyar diplomácia tudta: a megnyug­tató megoldással sokáig már nem lehet várni. A berlini veze­tés közben - a Varsói Szerző­désre és a KGST-re hivatkozva - hitszegéssel vádolta meg Ma­gyarországot. A Németh-kabiftet válasza az azóta sokszor méltatott döntés volt: 1989. szeptember 11-én, hétfőn nulla órakor megnyitotta a keletnémetek előtt a nyugati határt. Bár azóta mindössze öt év telt el, e rövid idő távlatából is egyértelmű: a határnyitással ha­tározott lépést tettünk az egye­sült Európa felé, s a történelmi gesztusért a világ azóta is meg­becsüléssel tekint Magyaror­szágra. bejöttek a választások, az előző kormányt menesztette az or­szág, az adósságot az utódaikra hagyták. A többpárti demokráciában aligha lehet eltussolni a mulasz­tásokat, a számítási hibákat és tetten érhetők a felelősök is. Kit kell tehát pellengérre állítani a múlt év végén elfogadott rossz költségvetésért? A kormányt? A pénzügyminisztert? Netán a szakapparátust? Kezdjük az utóbbival. A ma­gyar pénzügyi apparátus a ko­rábbi években nem egyszer ké­szített a realitásokra fogékony politikusok számára szakszerű és bevált költségvetést, sőt a puha diktatúra idején ahhoz is volt bátorsága, hogy tiltakozzon az irreális politikai megrendelé­sek ellen. Úgy gondolom, fel lehet őket menteni ezúttal is a tévedés felelőssége alól. Az igazi felelősöket tehát a politikusok között kellene ke­resni, ha egyáltalán ildomos volna ilyesmire akárcsak gon­dolni is. A kormány tagjain, a költségvetést megszavazó kép­viselőkön kellene számon kérni a hibákat, a tévedéseket, a szán­dékos kendőzéseket. De a pót­költségvetéssel járó gondokat így is, úgy is az utódaik viselik. Bácskai Tamás Az idei műsorterv az ésszerű takarékosság jegyében született. A tavalyi évad egyik legsikeresebb darabja a Közjáték Vichyben volt. Képünkön jelenet az előadásból. Fotó: Müller Andrea Ne add a neved! Honnan származhatnak a csomagküldő cégek címei? Kár lenne pellengérre állítani? A pótköltségvetés szükséges rossz

Next

/
Oldalképek
Tartalom