Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-26 / 265. szám
1994. szeptember 26., hétfő Külföld aj Dunántúli napló 11 A részrehajlás térképe Boszniában mindegyik félnek (még az ENSZ-nek is) megvan a maga igazsága, de amikor a boszniai szerbek azt emlegetik, hogy minden háború első áldozata az igazság, akkor elsősorban a saját igazságukra és talán egy szélesebb igazságosságra is gondolnak. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország egy térképből és egy alkotmánytervezetből álló „béketerve”, mint olyan megbukott, és a boszniai szerbek ezt nemcsak a NATO hagyományos szerbellenességére, Oroszország külpolitikájának szeszélyességére vezeti vissza, hanem számos olyan geopolitikai, szerződésjogi, etnikai és gazdasági tényezőre is, amely miatt az „összekötő csoport” terve a boszniai Szerb Köztársaság számára eleve elfogadhatatlan volt. A „trojka” vagy „összekötő csoport” terve egyelőre nem teszi lehetővé, hogy a szerbek, kilépve az irreálisan elképzelt boszniai-hercegovinai unióból, konföderációra léphessenek Jugoszláviával. Pontosabban az alkotmánytervezet kínál erre egy lehetőséget Szarajevó sorsának végleges eldöntése után, vagyis a beláthatatlan jövőben, miközben a boszniai horvátok és muzulmánok konföderációja már tény, olyan államképlet, amely amerikai szavatosságot élvez. Nem érvényesül tehát az az elfogadott rendezési követelmény, hogy a konfliktusban résztvevő mindegyik fél egyenlő elbánásra jogosult. Az amerikai-orosz-EU terv, miközben a horvát-muzulmán konföderációnak előnyös kijutást biztosít mind az Adriai-tengerhez, mind a Szávához, úgy vágja ketté Bosznia-Hercegovinát északkelet-délnyugati irányban, hogy a boszniai szerbek két területfelét Brcko térségében csak egy 3-4 kilométer széles földsáv köti össze. Ha ezt a sávot a NATO fogja ellenőrizni, amint erre a muzulmánok és a horvátok a konfliktus kezdete óta törekedtek, aligha lesz itt biztonságos átjárás a szerb katonai szállítmányok számára. Talán el lehet tekinteni attól, hogy a szerbek nem elégszenek meg a volt jugoszláv tagköztársaság területének 49 százalékával, hiszen ők korábban már odaígértek egyharmadot a bosnyá- koknak, és 17,5 százalékot a horvátoknak, de végzetes hibásnak tartják a „trojka” felosztási térképét egy sor elhallgatott gazdasági tényező miatt. Az „összekötő csoport” ugyanis ebből kivehetően a mu- zulmán-horvát konföderációnak juttatja a köztársaság egész ón, cink, higany, mangán és azbeszt készletét, a kőolaj- és barnaszén lelőhelyeket, a vasérc, magnezit és bauxit készletek kétharmadát. A terv megvalósulása esetén ehhez a konföderációhoz kerülne a vízierőművek és hőerőművek háromnegyede, a köztársaság szinte egész ipara, a mostari alumíniumkombináttól a zenicai ipartelepekig, beleértve Bosznia-Hercegovina egész hadiiparát. A „térkép” a muzulmán-hor- vát konföderációnak juttatná a köztársaság három repülőterét a meglévő négyből, az összes vi- ziutakat, a vasútvonalak fölötti ellenőrzést. Tény, hogy abban a Boszniában, ahol már kétszázezer halottja van a harci cselekményeknek és kétmillióra rúg a menekültek száma, égetően szükség volna a békére, de olyan igazságos békére, amely megfelel a nemzetközileg egyeztetett elveknek és kizárja a külföldi katonai beavatkozást, a háború elhúzódását. Amíg ez a részrehajlást kizáró béke nem kerül a rendezési térképre, addig a boszniai szerbeket elmarasztalni lehet, de megbékíteni nem. Pirityi Sándor A Biztonsági Tanács szeptember 23-án részlegesen feloldotta a Kis-Jugoszlávia elleni embargót. Újra megnyílnak a tengeri- és légikikötők, beindulhatnak a kulturális és sportkapcsolatok. Titkos irat az orosz atomügyekről Közgyűlés New Yorkban - menetrend szerint - megkezdődött az ENSZ 49. közgyűlése. Felszólal majd 178 ország képviselője, köztük rengeteg állam- és kormányfő, Magyarország nevében ezúttal a külügyminiszter. Megvitatnak többszáz napirendi pontot, elfogadnak annál is több határozatot. Mondanak-e majd igazán újat, vagy az „ENSZ-parlament” tartalmilag is csak menetrend szerinti lesz? Elhangzanak-e majd valóban jelentős és reális javaslatok olyan hatékony lépésekre, amelyek célja, hogy béke legyen a Közel-Keleten és Boszniában, hogy elismerjék az emberi jogokat mindenütt és jóllakhassanak az éhezők? Fontos, hogy az államok vezetői mint minden évben, ezúttal is felhasználják a közgyűlés lehetőségét, hogy tanácskozzanak. Vajon a közép-kelet-euró- paiak kapnak-e nyugati partnereiktől új bátorító és főleg tettekre vonatkozó szavakat az európai integrációkhoz való csatlakozásra, az emberi jogok tiszteletben tartásának garantálására. És lesz-e szó például ezen a közgyűlésen érdemben arról, mikor alakítják át az ENSZ egyetlen igazán hatékony intézményét, a Biztonsági Tanácsot, amelytől máig távol tartják az egykori győztesekkel ma már legalábbis egyenrangú egykori legyőzötteket, Németországot és Japánt? S ha a fejlődő Kína ott lehet, miért nem lehetnek százmilliós népességű társai, India és Brazília, Nigéria és Indonézia? Mert felhígulna a Tanács? S ha nem bővítik: lehet-e eredményes a fél századdal ezelőtti világot megjelenítő testület? Volna miről vitatkozni az idén is az ENSZ-palotában. Holtai András Moszkva nemrég azzal vádolta meg a Nyugatot, hogy a hasadóanyagok csempészése miatt nemzetközi ellenőrzés alá akarja vonni Oroszország egész nukleáris arzenálját. Szergej Sztepacsin, a kémelhárítás főnöke kijelentette: szigorúan ellenőrzik az atomfegyverek készítéséhez felhasználható hasadóanyagok forgalmát. Az atomenergiaügyi minisztérium pedig egyenesen cáfolta, hogy Oroszországnak bármi köze lehetne a közelmúltban Németországban lefoglalt plutóniumhoz. Most azonban Németországban váratlanul nyilvánosságra került egy olyan titkos dokumentum, amelyet az orosz atomenergiaügyi felügyelőbizottság készített tavaly ősszel. A mindössze öt példányban készült, 58 oldalas, szigorúan szolgálati használatra szánt anyagból kiderül: a hasadóanyagokkal kapcsolatos biztonsági állapotok Oroszországban kifejezetten botrányosak. A vizsgálatot még 1993 áprilisában rendelte el Borisz Jelcin, amikor a Tomszk-7 nevű zárt városban atombaleset történt, és Szibériában nagy területek beszennyeződtek. A településen 1954 óta készítenek plutóniumbombát, s amint a titkos jelentésben áll: a személyzet gyakorlatilag minden további nélkül hozzájuthat a nyilvántartásban nem szereplő hasadóanyaghoz. Megoldatlan a szállítmányok ellenőrzése is. Nem mindig és nem mindenütt tartják be a nemzetközi atomenergiaügyi hivatal (IAEO) ajánlásait, áll a dokumentumban. Előfordul, hogy mérési pontatlanságok miatt a nyilvántartások tíz kilós eltérést mutatnak. A leltározás során csupán a papírokat nézik át, a nukleáris készleteket nem. Az anyagok a felhasznált plombák ellenére könnyen hozzáférhetők, ráadásul 45 rúd dúsított uránt egyszer tévedésből a hulladéktelepre vittek. A bizottsági tanulmány egyértelműen megállapítja: adott a lehetőség a hasadó anyagok észrevétlen eltulajdonítására, és azok elszállítása is végső soron gyerekjáték. Létszámhiánnyal küszködik az őrség,nem megoldott az ellenőrzési pontokon a személyazonosság megállapítása. A biztonsági berendezések elavultak és elhasználódottak. A nukleáris anyagokat különösebb biztonsági intézkedések nélkül szállítják a közutakon. Aggódik az orosz parlament illetékes bizottsága is, s riasztó állapotokat többek között azzal magyarázza, hogy a moszkvai pénzügyminisztérium csak késve és megkurtítva juttatja el az ágazatot megillető összegeket. Pedig jobban meg kellene becsülni a nukleáris ipart. Egyéb elkerülhetetlennek látszó intézkedésekről nem is beszélve. Ingvar Carlsson és a svéd Szociáldmeorkata Párt titkára Mona Sahlin a választást követő fogadáson. Egy takarítónő fia Svédország miniszterelnöke Ingvar Carlsson Ingvar Carlsson, egy özvegyen maradt takarítónő fia lesz Svédország második szociáldemokrata miniszterelnöke. A szinte már az unalmasságig csendes, szerény 59 éves politikus inkább csapatedzőnek tartja magát, mintsem sztárnak. 1934. november 9-én született a Göteborg melletti Boraasban, az ország déli részén lévő ipari városban. Édesapja 12 éves korában meghalt. Carlsson nagyon korán megismerte a munkásosztály helyzetét, és „magától értetődően” fordult a politika felé. 1958-ban politikai tudományokból diplomázott, és megválasztották a szociáldemokraták ifjúsági szervezetének vezetőjévé. A hatvanas évek elején az Egyesült Államokba utazott tanulni, megismerkedett Olof Palméval, és 1965-ben, 31 éves korában a svéd parlament legifjabb képviselője lett. Ezután oktatási és lakásügyi miniszter volt. 1982-ben miniszterelnök-helyettes, majd környezetvédelmi miniszter lett. Az 1986-ban Palme örökébe lépett Carlsson pragmatikus és határozott ember lévén sok svédre hasonlít. Jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkezik, de nem esik túlzásokba. A volt miniszterelnök jól jeleníti meg Svédországot, realista a gazdasági válsággal kapcsolatban, de elszánta magát, hogy harcol ellene.-Legkedvesebb időtöltése a családjával való séták és nem mulasztja el stockholmi kerülete focicsapatának egyetlen mérkőzését sem. Felesége, Ingrid könyvtáros, két lányuk van, Ingela és Pia. Pártelnöksége alatt ebben az évben a szociáldemokraták sok szocialista nézetüket vetették el: támogatták a privatizációt az igen jelentős állami szektorban, a csökkentéseket a biztosítási rendszerben, és egyéb reformokat, amelyeket a párt egykor konzervatívnak tartott. Carlsson ügyes politikus is tud lenni: kampánya során az utolsó pillanatig várt, s csak akkor mondta meg, hogy pártja csökkenteni akarja az államapparátust. Felül tud kerekedni a vereségen. Kampánya tetőfokán annyira biztos volt az elsöprő győzelemben, hogy háromnapos üdülésre utazott, s visszatérte után pártja a közvéleménykutatási mutatók szerint szabadesésben volt, a párttagok egymással vitáztak a javasolt egészségügyi biztosítási csökkentések miatt, de vasárnap mégis sikerült győzelemre vinnie csapatát. Annak ellenére, hogy erős ellenállásra számíthat pártján belül, Carlsson nagy híve Svédország tagságának az Európai Unióban. A kérdést november 13-án népszavazáson döntik el. A leendő kormányfő előtt álló legfontosabb problémák a gazdasági válság, a 170 milliárd dolláros külföldi adósság stabilizálása és a 14 százalékos munkanélküliség csökkentése. Maffiózó exbelügyminiszter Mitől félnek a lengyelek? Az előkelő római házat a maffia-ellenes különleges osztag állig felfegyverzett rendőrei vették körül. Szuperbiztonsági intézkedések közepette így tartóztatták le Antonio Gavát. A hatvannégy esztendős, másfél éve teljes visszavonultságban élő, súlyosan cukorbeteg férfi nem tanúsított ellenállást. Gava egyik kulcsfigurája volt Itáliában a szervezett bűnözés, ebben az esetben a nápolyi Camorra, valamint a magas politika összefonódásának. Viszonylag későn, már túl a negyvenen, 1972-ben foglalt helyet először a Montecitorio, a parlament padsoraiban, majd még egy évtized kellett ahhoz, hogy először bársonyszékbe üljön. 1983-ban Craxi majd Fanfani kabinetjében a postaügyi minisztériumot vezette. Ekkor figyelhetett fel a nyilvánosság egy különös kapcsolatra: amikor a Vörös Brigádok nevű szélsőséges terrorszervezet túszul ejtette Ciro Cirillot, Gava mozgatta a szálakat a politikus kiszabadítása érdekében. A Goria-kormányban - akkor már, mint a Kereszténydemokrata Párt egyik befolyásos alelnöke - a pénzügyi tárca birtokosa, majd Ciríaci de Mita alatt ér pályájának csúcsára, a belügyminiszteri tisztséget birtokolja. Természetesen ezt a posztot Andreotti miniszterelnöksége alatt is megtartja, szoros kapcsolatok fűzik őket össze. 1988-ban parlamenti vizsgálóbizottság elé került mandátumszerzésének ügye és felvetődött a „voks-zsarolás” alapos gyanúja. Nápolyban indult képviselőjelöltként s hihetetlenül magas szavazatszámmal, 225 ezer 374 választópolgár támogatásával nyert mandátumot. Tanúk szerint a Camorra emberei házról házra jártak, hogy „rávezessék” a választókat, kire adják voksukat s néhány ellenkezés esetén, másnap kigyulladt a Gavát nem pártolók háza. Ebből is kimosták s végül egészségi okokból vonult vissza az alsóházból. .. Réti Ervin A CBOS, az egyik vezető lengyel közvéleménykutató intézet évek óta rendszeresen készít felmérést arról, mi veszélyezteti a lengyelek szerint leginkább hazájuk függetlenségét. A legújabb felmérés eredményeinek tanúsága szerint a lengyelek 68 százalékának meggyőződése, hogy hazájukat nem fenyegeti függetlensége elvesztésének veszélye, s csak 20 százalék van ellenkező véleményen. A megkérdezettek 61 százaléka gondolja úgy, hogy az ország biztonsága garantálásának legmegfelelőbb útja a NATO-tagság elérése, azonban a Partnerség a békéért program gyakorlatilag nem növelte a lengyelek biztonságérzetét. A Lengyelországot fenyegető legnagyobb veszélynek a legtöbben (48 százalék) Oroszországot, illetve a volt Szovjetunió többi utódállamát tartják. Ráadásul ez a félelem egyre növekszik, hiszen egy évvel ezelőtt még csak 29 százalék tartotta a lengyel függetlenségre veszélyesnek a volt szovjet birodalom örököseit. Lényegesen kevesebben tartanak a németektől - 19 százalék. A múlt év óta 9 százalékkal nőtt és 28 százalékot ért el azoknak a lengyeleknek aránya, akik szerint Lengyelország helyzete javult a két Németország egyesülésével, míg 23 százalékkal csökkent azok száma, akik ezzel ellenkező véleményen voltak. A megkérdezettek 85 százaléka szeretne szorosabb gazdasági, és 78 százaléka szorosabb politikai együttműködést Németországgal. A lengyelek 58 százaléka van azon a véleményen (8 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt), hogy lehetséges a megbékélés a lengyelek és a németek között. Barabás T. János Bankbotrány Ausztriában A II. világháború utáni Ausztria legnagyobb bankcsalási botrányának minősíti az immár letartóztatásban lévő Klaus Maier tiroli banktisztviselő bűnügyét a Kurier. Maier, aki a Giro Credit bank egyik fiókjának helyettes vezetője volt, névtelen számlákra tett adózatlan pénzekkel operált, illetve egy szövevényes cégbirodalmon futtatta át a pénzt, hol hitelezőként, hol ügyfélként szerepelve. Devizaügyleteinél elszenvedett veszteségeit folyószámlák és letéti bizonylatok meghamisításával pótolta. Maier 1987-től egészen a közelmúltig háborítatlanul folytathatta üzelmeit. Az osztrák napilap úgy tudja, hogy eddig már több mint 400 millió schilling kárt írtak a nagystílű csaló számlájára, de megemlíti: egyes bennfentes alkalmazottak milliárdos károkat emlegetnek.
