Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-26 / 265. szám

1994. szeptember 26., hétfő Gazdaság üj Dunántúli napló 9 Papp Zoltán: Szövetkezni pedig kell! Rózsafa megmaradt gyökere Elkészült a magyar gazdaság sikerlistája Top 200 Híres mezőgazdasági nagy­üzemként szerepelt hosszú éve­ken keresztül a köztudatban a rózsafai Egyetértés Termelő- szövetkezet. Egyéb okok mel­lett azért is sokan figyelték eredményei alakulását, mert ki­lenc községet érintett működési területe. Mondhatjuk így is: ennyi falu népe megélhetésének meghatározó forrása a tsz-ből származó jövedelem volt. Az ál­talános képlet ismeretében - szétszakadt termelőszövétkeze- tek - súlya van a kérdésnek: mi maradt a rózsafai tsz után? Dr. Németh Zoltán nagype- terdi körjegyző:-Ahol a szövetkezetek fel­bomlottak, kis egységekre sza­kadtak, jelentőssé vált a mun­kanélküliség. Ahol működik a nagyüzem, ott kell a dolgozó ember.. Ez utóbbi természete­sen kedvez az önkormányza­toknak is: nem kell a munka- nélküliekkel, ennek pénzvonza- taival foglalkoznia. Pár évvel ezelőtti beszélgeté­sünkre emlékeztetem a tsz el­nökét, Papp Zoltánt. Akkor már új szelek fújtak, teljes volt a bi­zonytalanság: mi lesz a szövet­kezetekkel, az önállóvá váló te­lepülések erősen berzenkedtek a „tsz-uralom” ellen, a lónak ép­pen azon az oldalán ültünk, amikor mindennel szemben, ami korábban volt, negatív volt a vélemény. Akkor Papp Zoltán - bár nem mondta ki - beszédéből annyit biztosan ki lehetett venni: nem akarja, hogy a nagyüzem szét­essen, de nem akar az önálló te­lepülések útjába se állni. Sőt: egész komoly formában támo­gatta a tsz a megszervezés alatt álló helyi igazgatást. Ám mind­ezt úgy tette, hogy azért bizo­nyos kötődései a kilenc telepü­lésnek megmaradjanak a tsz felé. Röviden: néhány vékony szállal beleszőtte az új társa­dalmi környezetbe az Egyetér­tést. * Kára Dezsővel is évekkel ez­előtti beszélgetésünkre emléke­zünk. Akkor - polgármester­sége első időszakában - tele volt panasszal. Nyugotszenter- zsébetet - egyike a rózsafai tsz kilenc falujának - erősen súj­totta a munkanélküliség. Most, hogy a nagyüzem visszavonu­lása után maradt űrt taglaljuk, azt mondja: lám, az ő községé­ben is megszűnt a tsz sertéste­lepe, pedig ott hat embernek volt munkahelye! Hat ember - nem sok, tehet­nénk hozzá. Többről is van szó: a településről most 8-10-en jár­nak a tsz-be dolgozni, de öt év­vel ezelőtt csaknem 40-en. A polgármester felsóhajt:- Jó lenne a szövetkezet, na­gyon jó .. ! A piac felszabadult, úgy látom, megint megy fel a sertés ára. Ma a termelőszövetkezet 2000 hektárral kisebb területen dolgozik, mint öt éve, a dolgo­zók létszáma 30 százalékkal csökkent.-Ezek a legjellemzőbb vál­tozások. Soha sem csináltuk úgy, hogy ne lehetett volna job­ban - most is ezt mondom -, ám ez a két adat jelzi: egészen új ^-----------------­helyzetben működik termelő- szövetkezetünk. Ez a kétezer hektár termelő- terület. Kárpótoltakhoz került és a részarány-tulajdonosokhoz. Most is van azonban a tsz-nek ezzel a területtel dolga: szolgál­tatásként megműveli, de itt a termelési eredmények lényege­sen rosszabbak. Az elnök szerint az elmúlt években egyetlen embert sem küldtek el a dolgozók közül. Sokan távoztak, de önként. A nyugdíjasokkal együtt most 750 a tagok száma. Idén a közös te­vékenységből eredő jövedel­mük brutto 280 000 forint körül lesz.- Ha az öt évvel korábbihoz reálértékben viszonyítjuk - mondja az elnök -, akkor az összeg a szintentartást jelenti. Ez a mai gazdasági környezet­ben igen nagy eredmény. Az Egyetértés öt évvel ez­előtt úgy határozott a közgyűlé­sén, hogy a kilenc községnek támogatást ad útépítéshez. Ezt ma is betartják, a körjegyző szerint igen nagy segítséget ad­tak a fuvarral. Némi változás azonban itt is tapasztalható: ko­rábban ingyen csinálták, most önköltséget számolnak.-így is óriási a segítség - mondja Kora Dezső -, gondol­jon csak a benzinárakra! Me­lyik kistelepülés önkormány­zata tudná kifizetni?- A szövetkezetünk men­tette meg a pusztulástól a ki­sebb községeket - mondja Papp Zoltán. - 1977-től lett az üze­münk akkora, hogy kilenc falu került a működési területére. Több formában támogattuk a településeket: többek között pénzzel, ingyenes anyagszállí­tással, a jobb kereskedelmi ellá­tás érdekében együttműködési megállapodást kötöttünk az áfész-szel. Nem volt különbség aközött, hogy egy-egy község­ben az ott élő ember tagja a szövetkezetnek, vagy sem. Ha közvetve is, de a támogatásból mindenképpen részesült. Nor­mánk azonban volt: ahány tag élt a faluban, annyiszor X forint volt az összeg. Ez volt a gya­korlatunk 1990-ig, attól kezdve már nem. Egészen egyszerűen: nem is tudnánk miből csinálni. Ha ugyanis nagyon jól gazdál­kodunk, akkor is alacsony a bőkezűséghez a mezőgazdasági tevékenység nyereségrátája. *-Tudja, akiknek jobbak az anyagi körülményeik, azok nem hiányolják a tsz-t - fejti ki véleményét Kora Dezső. - Akiknek viszont rossz, azok igen. És akkor még itt van a föld: akik hozzájutottak, vagy a szövetkezettel műveltetik meg bérleti szerződés alapján, vagy idegennel. Azoknak azonban, akiknek nincs földjük, nem is maradt más választásuk, mint a termelőszövetkezet. De mon­dok egy harmadik oldalt is: Nyugotszenterzsébet határa 2400 kataszteri hold. Ki mű­velje meg? Mert én nem látok olyan erőt a falunkban, amelyik ezt a területet hasznosítani tudná!- Dicsérendő kockázatválla­lás volt a tsz-től, amikor úgy döntött, ha alacsonyabb jöve­delmet is biztosítva, de foglal­koztatja ezeket az embereket - teszi hozzá dr. Németh Zoltán. - Volt ugyanis olyan elképze­lés, hogy kisebb egységekre bontva, kevesebb dolgozóval, intenzívebb munkaerő-kihasz­nálással működjön a tsz.- Mi döntött?- Megvétózta a közgyűlésen a tagság. Maradt tehát a tagcentrikus­nak nevezett támogatás: a se­gítséget nekik önköltségi ala­pon adja a tsz, másoknak ki­sebb haszonért. Ezt a viszony­lag alacsony többletet is sokra értékelik. Mi több, versenyben vannak érte, mert Papp Zoltán úgy látja, hogy egy új ágazat nőhet ki belőle: az „idegen föl­deken” elvégzett szolgáltatások.- Ami volt - értve ez alatt a termelőszövetkezetek nálunk meggyökeresedett felfogását, szerepét -, alapnak kell felfog­nunk - mondja az elnök. - Erre kell „rászövetkezni”, de konkrét feladatok érdekében, azt értő és akaró emberekkel. A cél: tart­son össze bennünket a szövet­kezet. Akkor is, ha valaki - ezt a magam esetében sem tudom kizárni - egyszerre akár több szövetkezetnek is tagja. Az ideális az lenne - a több falu lakóinak gondjait jól is­merő körjegyző szerint is -, ha a tsz nem csak termelne, de érté­kesítene is, amikor a szövetke­zett magángazdák terményéről gondoskodni kell. Ám minde­nek előtt el kell dönteni, hogy akarják-e az új szövetkezési formákat az országban. Ha igen, akkor hagyni kell őket dol­gozni. Ebben az esetben - véli dr. Németh Zoltán - a piaci vi­szonyok változásai mellett is a települések életében ismét faj­súlya lehetne a szövetkezetek­nek. Mert az önkormányzatok és a helyi gazdasági erő közötti együttműködésre igen nagy szükség lenne. Jelenleg azon­ban ebből csak az önkormány­zat biztos. Mészáros Attila A múlt év végén 161 ezer működő vállalkozásból 137 ezer vállalta adatainak közzété­telét azon a listán, amelyet most hozott nyilvánosságra a Figyelő Rt. A frissen összeállt gazdasági sikerlistán, a TOP 200-on meg­jelentek az egyéni vállalkozók is, bizonyítva, hogy a gazdálko­dás formája ma már nem hatá­rozza meg az eredményességet. A kétszázas lista alapvetően az éves nettó árbevételek nagy­sága alapján készült. Az első helyen álló cégnél ez az árbevé­tel 242 461 millió forint, a lista 200-dik helyén pedig 3 412 mil­lió forint. 1993 legsikeresebb vállalkozásai eszerint sorrend­ben a következők: 1. Mól Magyar Olaj és Gázi­pari Rt. 2. Magyar Villamos Művek Rt. 3. Magyar Távköz­lési Rt. 4. Minerálimpex Ma­gyar Olaj és Gáz Rt. 5. Magyar Posta Vállalat 6. Hungarop- harma Gyógyszerkereskedelmi Rt. 7. Tiszai Vegyi Kombinát Rt. 8. Magyar Államvasutak Rt. 9. Shell és Interag Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 10. Ma­gyar Légiközlekedési Rt. 11. Paksi Atomerőmű Rt. 12. Duna- ferr Acélművek Kft. 13. Észak-Dunántúli Áramszolgál­tató Rt. 14. Budapesti Közleke­dési Vállalat 15. Ikarusz Jármű­gyártó Rt. 16. Tungsram Rt. 17. Eszak-Magyarországi Áram- szolgáltató Rt. 18. GM Ma­gyarország Járműgyártó Kft. 19. Rába Magyar Vagon- és Egy ország exportbevétele egyenesen arányos a kutatásra, termékfejlesztésre fordított költ­ségek összegével. Ha keveset for­dít erre a célra, nem tud piacké­pes, külföldön is eladható árut gyártani, s nem jut devizához. Ha viszont nincs bevétele, nincs mi­ből fedezni a kutatásokat. Ez tehát egy ördögi kör, amiből minden országnak jól felfogott érdeke minél előbb kitömi és valamikép­pen jelentős összegeket átcsopor­tosítani a költségvetésből a kuta­tásokra. Ez a befektetés ugyanis előbb-utóbb megtérül, sőt hasz­not is hoz az országnak. Magyarország 1986-ban még a nemzeti jövedelem 2,2 százalékát fordította kutatás-fejlesztésre. 1993-ban viszont már csak 1 szá­zalékát! A vállalatok - életben maradásukért küzdve - legelőször a fejlesztő részlegeiket szüntették meg. Az új kormány ezért egyik feladatának azt tartja, hogy a saját kutatóbázissal nem rendelkező kis- és középvállalatok effajta igényeit kielégítő intézeteket, és egyéb háttérintézményeket állít­son fel. Ezek lehetnek inkubátor­házak, technológiai parkok, cent­rumok, innovációs pénzintézetek, Gépgyár Rt. 20. Alfa Kereske­delmi Rt. 21. HUNGALU Ke­reskedelmi Kft. 22. GM Ma­gyarország Autóforgalmazó Kft. 23. Hungarotabak Dohány­kereskedő Rt. 24. Richter Ge­deon Vegyészeti Gyár Rt. 25. Unilever Magyarország Kft. 26. Csemege Julius Meinl Ipari és Kereskedelmi Rt. 27. Duna- menti Erőmű Rt. 28. Dél-Du­nántúli Áramszolgáltató Rt. 29. Tiszai Erőmű Rt. 30. Pharma- fontana Budapest Gyógyszerel­látó Vállalat 31. Medimpex Ke­reskedelmi Rt. 32. Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. 33. Sze­rencsejáték Rt. 34. Borsodchem Műanyagalapanyaggyártó Rt. 35. Chinoin Gyógyszer és Ve­gyészeti Termékek Gyára Rt. 36. Dél-Magyarországi Áram- szolgáltató Rt. 37. Mátrai Erőmű Rt. 38. Alcoa-KÖFÉM Székesfehérvári Könnyűfémmű Kft. 39. Lehel Hűtőgépgyár Kft. 40. Hungarocamion Nemzet­közi Autóközlekedési Rt. 41. Pick Szeged Szalámigyár és Húsüzem Rt. 42. Sepsi László vegyescikk-nagykereskedése 43. Porsche Hungária Kereske- dekmi Kft. 44. EGIS Gyógy­szergyár Rt. 45. Dél-Alföldi Gázszolgáltató Rt. 46. Duna- pack Papír és Csomagolóanyag Rt. 47. Westel Rádiótelefon Kft. 48. CCA Italárú (Magyar- ország) Kft. 49. Hungaro Lada Export-Import Kft. 50. DWA Dunaferr-Voest Alpine Hideg- hengermű Kft. N. Zs. befektető társaságok, amelyek lét­rehozásának és későbbi működé­sének kockázatát az állam rész­ben vagy teljes egészében átvál­lalja. A kormány arra számít, hogy az említett intézmények, szervezetek bizonyos idő (évek, évtizedek?) elteltével megerő­södnek, és önálló életre kelnek, lemondva az állami támogatásról. A kormány a jövő évi költség- vetésben még csak a kutatás-fej­lesztés szinten tartásához ele­gendő összeget irányoz elő. Az azt követő évekre azonban már a dinamikus fejlődéshez szükséges feltételek megteremtését tűzi ki célul. Bánhegyi Zs. Óriáshagyma Egy skót kertész könnyeket csalt a hét végén kollégái sze­mébe. No nem az általa bemuta­tott 5,55 kilós hagyma illatától támadt sírhatnékjuk a többiek­nek, hanem attól, hogy Mel Ed- nie a Harrogate-ben rendezett versenyen 61 más növényter­mesztő előtt lett a világ legna­gyobb hagymájának tulajdo­nosa. Érkezik a kukorica a szövetkezet szárítóüzemébe Fotó: Tóth László Ráfordítás nélkül nincs bevétel Milyen hatással van a piacvédelem az importra A korrupció a gazdaság eredendő bűne? A hazai piac védelmét sokan még mindig úgy képzelik, hogy minden magyar árut aka­dálytalanul eladunk külföldön, de saját piacunkra nem enged­jük be az idegen termékeket. Csakhogy ez nem lehetséges. A nemzetközi szerződések értelmében a piac- és iparvé­delmet az import korlátozása nélkül kell megoldanunk. An­nál is inkább, mert a magyar termékek minőségének válto­zására is jó hatással lehet, ha állandó versenyben vannak a külföldi árukkal. A piac védelmére tehát egé­szen más megoldásokat kell keresni. Fontos lehet például a minőség folyamatos fejlesz­tése, termelőink piacra jutási feltételeinek javítása exporthi­tellel, adókedvezménnyel,va­lamint az információs rendszer kiterjesztése. De mindez csakis állami eszközökkel, állami tá­mogatással működhet eredmé­nyesen. Ezek mellett persze fel kell használni a vámokat vagy az úgynevezett dömpingellenes eljárásokat, de ezeket a korlá­tozó intézkedéseket csak a nemzetközi egyezmények által engedélyezett méretekben sza­bad alkalmazni. Tehát a hazai gyártók és ke­reskedők elsősorban jó minő­ségű és elfogadható áron érté­kesíthető termékeikkel védhe­tik a maguk piacát. S ha ez a feltétel adott, akkor segíthet a hazai termelők egyéb ténye­zőkből származó piaci hátrá­nyainak, veszteségeinek enyhí­tésében. A közelmúltban nyilatkozott a privatizálási kormánybiztos helyettese annak a vizsgálatnak az első eredményeiről, amelyet egy kormánybizottság folyta­tott az 1992 szeptemberétől ez év nyaráig hozott privatizációs döntések jogszerűségéről, il­letve az attól való eltérésről. A .jogszerűségtől történő el­térés” az én olvasatomban szakképzetlenséget, vagy anyagi, illetve hatalmi előnyö­kért történő visszaélést, más szóval: korrupciót jelent. Ez el­len több módon is fel lehet és kell lépni. Ilyen intézkedés például a képviselők összefér­hetetlenségének újraszabályo­zása, a zsebek, kezek, fejek "át­tetszőségének" megteremté­sére irányuló kísérlet vagy a köztisztviselőkről szóló tör­vény számos passzusa. De ide tartozik a magáncégek érték­papírműveleteivel kapcsolatos korlátozás, a bennfentes keres­kedelem elkerülése, vagyis a másiknak hozzáférhetetlen belső információk kamatozta­tásának tilalma .A visszaélé­sek, a korrupciós jelenségek s még inkább az ezzel kapcsola­tos gyanúsítások szinte azt a benyomást keltik az emberben, mintha az „élni és élni hagyni” jelszavát az "élni és visszaélni" jelszava váltotta volna fel. A korrupció - s ez nem vi­gasz - a gazdaság régi és vi­lágméretekben elterjedt, ere­dendő bűne, annyira „örök” je­lenség, hogy a közgazdasági szakirodalom is foglalkozik vele. Nálunk a hetvenes évek végén Gábor R. István és Ga- lasi Péter boncolgatták ezt a kérdést „harmadik gazdaság” címszó alatt a második gazda­ságról szóló könyvükben. A hazai és a világtapasztalatok azt mutatják, hogy a megvesz­tegetés nyomban előfordul, amint egy cég, vagy vállalko­zás tulajdonosa a tulajdonával, annak működésével kapcsola­tos rendelkezési jogot alkalma­zottaknak engedi át. Ekkor ugyanis az alkalmazottak kö­zött mindig akad valaki, aki úgy gondolja, hogy a vevők vagy a szállítók által neki nyúj­tott anyagi előnyök révén gyorsabban gazdagodhat a cég rovására, mint a cég hű szolgá­latával. Az egyéni, illetve tár­sas magántulajdonosok inten­zív érdekeltsége azonban olyan szervezeti és ellenőrzési rend­szerek kialakulásához vezet, amelyek viszonylag szűkre szabják a magángazdaságban az egyes cégek rovására elkövet­hető visszaélések, vesztegetések körét, illetve az esetek viszony­lag gyors felderítésére vezetnek. Ezzel szemben nincsenek ha­sonló korlátok az állami, illetve önkormányzati tisztségviselők előtt. Az állam vagy a municipa- litás nem éberszemű tulajdonosa vállalatainak és intézményeinek, ezért a köztisztviselők egy része a helyzeténél fogva hajlamosabb rosszul sáfárkodni a rábízott in­tézménnyel, ha ez számára ha­szonnal kecsegtet. S minél na­gyobb az állami, illetve önkor­mányzati vagyon s annak bürok­ratikus kezelése, minél több ma­gándöntéstől függ állami vagy önkormányzati engedély, meg­rendelés, annál nagyobb a kor­rupció veszélye. Innen a követ­keztetés: az állami feladatok ész­szerű korlátozása a korrupció visszaszorításának alapfeltétele. Bácskai Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom