Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-23 / 262. szám
1994. szeptember 23., péntek Magazin üj Dunántúli napló 13 Különóra: hasznos teher Hogyan osztják be pénzüket a kisnyugdíjasok? vagy púp a gyerek hátán? A tanév első heteinek nehézségeit ezekben a napokban újabb gond tetézi: el kell dönteniük a szülőknek, hogy járatják-e gyereküket különórára, s ha igen, a tanórán kívüli képzési lehetőségek közül melyiket válasszák. Csábító a választék, hiszen idegen nyelvektől a különtomáig, zenétől a számítógép-programozásig számtalan érdekes és kivált hasznos stúdium kínálja magát - rendszerint nem is túl magas tandíjért. Mielőtt azonban bármelyikre is igent vagy nemet mondanánk, néhány szempontot feltétlenül mérlegeljünk. Elsősorban azt, hogy a gyerek az előző tanévben hogyan birkózott meg a tananyaggal. Könnyen vagy nehezen tudott-e lépést tartani társaival, kínos-fárasztó biflázással vagy különösebb megerőltetés nélkül vette-e az iskolai akadályokat? A tanulással nehezen boldoguló kisdiákokat ugyanis kockázatos plusz-foglalkozásokkal terhelni: vagy iskolai feladataikat, vagy a külön tárgyat hanyagolják el. Fontos tárgyilagosan számot vetni azzal is, hogy kitapintható, felismerhető-e valamilyen téma, tárgykör vagy foglalatosság iránt átlagon felüli érdeklődés és tehetség a gyerekben. Megérlelődött-e már benne valamilyen komoly elhatározás jövő hivatását, pálya- választását illetően. Ebben az esetben nagyon is indokolt kihasználni a tanórákon kívüli ismeretszerzés, foglalkozások lehetőségét. Még akkor is, ha mondjuk nem minden tárgyban tartozik a gyerek a jók vagy a legjobbak közé. Ha a különórán vagy iskolán kívüli foglalkozáson a tehetségének, érdeklődésének megfelelő új ismereteket sajátíthat el, aligha fogja terhesnek, fárasztónak érezni a „túlórázást”. Ugyanígy érdemes időt és anyagiakat áldozni korrepetálásokra, felvételi előkészítő tanfolyamokra az olyan utolsó éves diákok esetében, akik már most, a tanév elején tudják, hogy hol, milyen iskolatípusban akarnak továbbtanulni. Természetes ambíciója minden szülőnek, hogy gyereke magasabbra jusson, többre vigye az életben, mint ő. A jó szándék azonban könnyen visszájára fordulhat, ha nem veszik figyelembe az életkori sajátosságokat. A kisdiák, akit két-három külön tárgyra is beíratnak, rendszerint drága árat fizet a plusz nyelvi, zenei vagy egyéb ismeretekért. Időzavarba kerül, fáradékony, túlhajszolt lesz, s éppen a testi-szellemi fejlődés nélkülözhetetlen elemétől, a barátokkal való együttlét, az önfeledt szórakozás és játék örömétől esik el. A koravén tizenéves polihisztorok ugyan ismeretekben biztos gazdagabbak , de jókedvben, vidámságban szegényebbek osztálytársaiknál. Dr. Kecsmár Ilona Csodák pedig vannak... Mert gyerekek, unokák a megmondhatói, hogy ha megszorulnak, s hamarjában kisebb pénzbeli vagy egyéb „gyorssegélyre” szorulnak - a nagyszülőkre mindig számíthatnak. Pedig az átlagnyugdíj jelenleg 12 600 forint, s nagyik százezrei élnek ennél alacsonyabb, a létminimumtól is elmaradó járandóságból. Mi az öregek pénzügyi zsonglőr-mutatványainak a titka - kérdeztük Keszt- helyiné dr. Rédi Máriát, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetőjét.- Felméréseink azt mutatják, hogy a kisnyugdíjasok kiadásainak összetétele sajátos, sokban eltér más társadalmi rétegek jövedelem-felhasználásától. A 60-70-es korosztály tagjai persze a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen költségekből jószerével semmit nem tudnak lefaragni. Sőt, az aktív keresőknél többet, járandóságuk legalább 40 százalékát fordítják például élelmiszerekre. Nem mintha nagyobb étkűek lennének - hanem, mert Zsonglőrök azt tartják, hogy a gyerekek, unokák kínálására, megvendé- gelésére mindig kell lennie a háznál némi többletnek. Második legnagyobb, 18 százalékos kiadási tételük a lakbér és az egyéb a lakással kapcsolatos rezsiköltség. Nincs módjuk az évek múlásával párhuzamosan növekvő egészségügyi költségeik csökkentésére sem: a nyugdíjasok jelenleg összes járandóságaiknak átlag 5 százalékát hagyják a gyógyszertárakban. Minden más vonatkozásban az jellemző rájuk, hogy nagyon visszafogják személyes igényeiket. Jellemző, hogy havi pénzükből például átlagosan csupán 6-6 százalékot fordítanak ruházkodásra, közlekedésre, illetve telefonra, postára, s ennél is kevesebb, mindössze 4,5 százalék jut szórakozásra, üdülésre. Ugyancsak a nehéz anyagi helyzet készteti őket arra, hogy általában többet költsenek háztartási, lakásfelszerelési kellékekre, mint mondjuk élvezeti cikkekre, kávéra, cigarettára, italra vagy az otthont szebbé, kényelmesebbé tevő berendezések vásárlására.- A nyugdíjasok háztartás-statisztikájának egyik érdekes adata, hogy az „egyéb” kiadások kategóriájában 3,5 százalékkal szerepelnek a biztosításra, illetve szerencsejátékra (lottó, sorsjegy, stb.) szánt forintok - erre azonban többnyire nem saját helyzetük jobbítása, hanem a gyerekek, unokák esetleges istápolása reményében költenek. Pénzügyi bűvészmutatványaiknak tehát - a számok tanúsága szerint - jórészt az a titka, hogy saját magukra a lehető legkevesebbet fordítják; lemondanak az esetükben luxusnak számító szórakozásról, utazásról, üdülésről. Kényelmi szolgáltatásokat - mosatás, ta- karíttatás, stb. - csak a legminimálisabb mértékben vesznek igénybe. Németh Zsuzsa Margaux Hemingway, a világhírű író unokája mutatja be az „Ernest Hemingway” c. könyvet, melyet Dominique Szenes (balról) írt és Paul Faréi (jobboldalt) kiadásban jelent meg Franciaországban MTI TELEFOTO A hamisítók paradicsoma A Németországban megjelenő hamispénzek több mint fele Lengyelországban készül - állították bonni szakértők azon a nemzetközi konferencián, amelyet a napokban rendeztek Wroclawban. A lengyel pénzhamisítók természetesen nem csak „exportra” dolgoznak: a hazai pénzforgalomban a múlt év során 110 000 hamis bankjegyet foglaltak le - 100 márkásakat, 100 dollárosokat, 500 000 és egy millió zlotysokat. A legtöbb a lengyel bankjegyekből volt, ami természetesen sokkal könnyebben hozható forgalomba a valutáknál. Hogy milyen gyorsan dolgoznak a pénz- hamisítók, arra jellemző - mindössze hatvan nappal az éppen a hamisítások megnehezítésére forgalomba hozott új zloty-bankjegyek megjelenése után már azok másolatait is elkezdték gyártani. A pénzhamisítás mesterfokon igen tőkeigényes, mégis jól fizet - a „termelőtől” a hamisítvány névértékének feléért kapják meg a terjesztésre vállalkozó bűnszövetkezetek. Szinte az egyetlen dokumentum Lengyelországban, amit nem szokás hamisítani, az az útlevél - egyszerűbb ugyanis ellopni és átírni. Alig van azonban valami más, amit ne hamisítanának, az érettségi bizonyítványtól az autóbuszjegyig - ez utóbbiból sok milliárd zloty értékben találtak a hetekben két, Varsó közelében leleplezett illegális nyomdában. Ugyanott több mint tízezer, elsősorban az autótolvaj- és csempészbandák számára szükséges hamisított dokumentumot találtak. Ezek a piacokon is kaphatók - egy forgalmi engedély 2-3 ezer forintnak megfelelő összegbe kerül, az autó eredetét bizonyító német igazolás 600 márka, a lengyel személyazonossági 10 ezer forint. Barabás T. János Autólopás A magasan fejlett technológiájú központi zárak, riasztó- rendszerek és az összes biztonsági berendezés dacára az autólopás semmivel sem nehezebb feladat, mint tíz évvel ezelőtt - ez derült ki a What Car? című, kocsitulajdonosoknak szóló brit fogyasztói magazin legfrissebb számából. Az újság ötven különféle típusú kocsit bocsátott lakatosok és közelebbről meg nem határozott más „szakemberek” rendelkezésére azzal, hogy öt perc alatt nyissák ki és készítsék elő ellopásra az autókat. Az ötven kocsi közül mindössze kilenc állta ki a próbát, ezek: a Ford Fiesta RS 1800, a Ford Escort 1.8Si, a Ford Mondeo 2.0Si, az Audi A6 2.6SE, a BMW 525i SE, a Vauxhall Omega Elita 3.0i, a Volvo 850 GLT 2.5 20v, a Porsche 928 GTS és a Toyota Supra. A többi kocsival - a Peugeot, az Opel, a Ford, a Citroem, a Honda, a Renault, a Fiat, a Toyota, a Mercedes, a Mitsubishi, a Seat, az Audi, a Nissan, a, Volkswagen és a BMW különféle modelljeivel - a mesteremberek bőven a megadott normaidő alatt elbántak. turó pában e l ő s z ri/ A COCA-COLA VILÁGA (1886-tól napjainkig) A világ legnépszerűbb üdítőitaláról szóló kiállítás az alábbi helyszínen és időpontban tekinthető meg: Pécsett, szeptember 27-től október 9-ig, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen (Szigetköz út 12).
