Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-21 / 260. szám

8 üj Dunántúli napló Riport 1994. szeptember 21., szerda Segítő emberekért fohászkodik a püspökszentlászlói arborétum Sírnak a fák, a bokrok A kora reggeli szürkés-fe­héres pára úgy lebeg a fenyők, a terebélyes tiszafák, az üdén zöldellő mogyoróbokrok kö­zött, mintha takargatni akarná a sebeket. Azokat a sebeket, amelyekből ugyan nem szivárog vér, de a szen­vedés, a fájdalom hangjai mégis hallatszanak. A püs­pökszentlászlói arborétum ritka fái, bokrai sírnak, s se­gítségért fohászkodnak. Azokhoz az emberekhez, akik tudnak és akarnak is segíteni! Aquináta nővérrel, a püspök­szentlászlói katolikus szeretet­otthon egyik lakójával sétálunk a parkban. Kétséget sem hagy afelől, hogy „beszélő” viszony­ban van a fákkal, bokrokkal: 1972 óta él itt, s azóta ő vezeti körbe az arborétumba látogató­kat. Szépen hangsúlyozva, mintha csak katedrán állna me­séli, hogy Szent László ezen a vidéken még bölényre vadá­szott, hogy a püspöki kastély­nak kik voltak a lakói, hogy Hettyei püspök milyen vízveze­tési rendszert építtetett ki, de a mondatok igazán akkor válnak élővé, amikor a harmatos fűben lépdelve a növények kerülnek szóba.- Több mint nyolcvan nyil­vántartott növény található az arborétumban, de igazán a fe­nyők érdemelnek különös fi­gyelmet, amelyeknek harminc fajtája található meg. A fenyő nagyon szereti ezt a területet, ez a különleges, páradús időjárás kedvező életteret biztosít szá­mukra. Tessék megnézni ezt a csodálatos páfrányfenyőt, ugye milyen érdekes! S bár a tűleve­lűek családjába tartozik, mégis lombhullató. A kicsi, törékeny, nyolcva­non túl lévő nővér olyan lendü­lettel megy előttem, hogy győ­zőm követni. Egyszer csak megáll, kezével felfelé mutat, s könnybe lábadó szemmel mondja.-Ez! a fenyőtemplom! Hát nem olyan, mintha egy gótikus építmény lenne, s képzelje el, hogy ezeknek a kaukázusi fe­nyőknek a toboza nem lóg, ha­nem felfelé áll, mint a gyertyák. Csak hát két évvel ezelőtt télen jött az a nagy vihar, a fákon még vastagon volt a nedves hó, s több fenyőt egyszerűen ketté­tört. Azután hónapokig nem jöt-/ tem erre, olyan boldogtalan vol­tam. Négyet kivágtak, így most csonka a templom. Az arborétum gyönyörű. A keleti hegyvonulat mögül be­kúszó Nap sugarai lassan-las­san kiűzik a párát, bearanyoz­zák a vidéket, s olyan finom lesz a levegő, hogy szinte íz­lelni lehet. A nyárvégi erdő, a sűrűben megbúvó, fénylő tisztások, a csendet megtörő harkály-ko- pácsolás olyan nyugalmat, bé­kességet áraszt, hogy az ember úgy érzi, a Paradicsomban sé­tál. Azonban nem lehet nem észrevenni, hogy az utóbbi idők fergeteges szeleinek pusztítását nem csupán az a négy fenyő nem élte túl; több helyütt jajongnak kettéhasadt fák, ágatört bokrok. Persze, aligha lehet mindenért a vad természeti erőket okolni.- Sajnos, mi nem tudjuk ezt az arborétumot gondozni - mondja Gabriella nővér, a sze­retetotthon gondnoka. - Lakó­ink többsége idős, tőlük nem lehet elvárni, hogy letört ága­kat cipeljenek. A szökőkút kö­rüli kertet még csak-csak el­gondozzuk, de többre nem te­lik. Szakemberre lenne szük­ség, de erre nincs pénzünk, na­gyon kicsi összegből kell gaz­dálkodnom. A kastélyra is rá­férne egy renoválás, főleg a te­tőre, de arra sem futja. A püspökszentlászlói arbo­rétum látogatása ingyenes, az érdeklődőktől csak azt kérik, ne zavarják az otthon nyugal­mát, azaz legyenek csendben. Aquináta nővér szerint régeb­ben még akadtak olyanok, akik adtak egy-két száz forintot, fő­leg csoportok, de ma már ez is ritkaság. S az arborétum, ame­lyet létesítésekor, a múlt szá­zad végefelé alácsöveztek, hogy a növényeknek megfelelő legyen a vízutánpótlásuk, s ahol mesterséges tavat - aranyhalakkal, pisztrángokkal -, tizenöt méter magasra szökő fontánát építettek, csendesen ugyan, de halódik. Annyira, hogy a növényritkaságokat jelző zománctáblák is sok he­lyen hiányoznak, illetve ahol még megvannak, ott is meghaj­lítva, kopottasán. Kié az arbo­rétum? Akikkel csak beszél­tem, mindenki azt állította, hogy a pécsi püspökségé, csakúgy, mint a kastély. * Mayer Mihály pécsi me­gyéspüspök megerősítette, a püspökszentlászlói püspöki nyaraló és a hozzá tartozó ar­borétum valóban a püspök­ségé. Arra a kérdésre azonban, hogy kinek a feladata lenne az épület és természetvédelmi te­rület karbantartása, megóvása, a következőket hangsúlyozta.- A püspökség a katolikus szeretetotthonnak adta haszná­latra a kastélyt azzal, hogy bér­leti díjat nem kell fizetni. A sze­retetszolgálat azonban szerző­désben vállalta, hogy ellenér­tékként az épületet és az arbo­rétumot óvja. Sajnos úgy lá­tom, hogy e szerződésben vál­lalt kötelezettség nem valósul meg. Miért nem? - kérdeztem Vi­rányi Ottó címzetes kanonok­tól, a budapesti Római Katoli­kus Egyházi Szeretetszolgálat igazgatójától. — Valóban a mi feladatunk az épületről és az arborétum­ról való gondoskodás, de na­gyon kevés a pénzünk, és saj­nos az otthonban lakó kedves nővérek idősek, akik már nem igen tudják vállalni a munkát. Nagyon köszönöm, hogy fel­hívta erre a problémára a fi­gyelmet, a közeljövőben elme­gyek Püspökszentlászlóra, s valamilyen megoldást kere­sünk. Az nagyon jó lenne, ha valamilyen társadalmi össze­fogás megvalósulna, örömmel lennénk partnerek. Lehet, hogy egyházi feladat a kastély „állagának” megtar­tása, de az arborétum értékei­nek megőrzése semmiképpen! Ez a terület az ezerszínű Bara­nya egyik legcsodálatosabb kincse, a vendégforgalomban is fontos a szerepe, így szük­séges lenne az összefogás. Ezt nem vitatta dr. Klujber László, a Déldunántúli Termé­szetvédelmi Igazgatóság mun­katársa sem, aki szerint az ar­borétum növényvilágának a helyzete nem olyan rossz. Azt viszont elismerte, hogy a léte­sítmények, így a tó és a szökő­kút felújításra szorul, mint ahogy az arborétum vízután­pótlása is megoldásra vár. Ki­száradás ugyan nem fenyegeti a növényzetet, de a vízrende­zést előbb-utóbb meg kell ol­dani. Arra a kérdésre, hogy mikor, nem tudott választ adni, de biztosított arról, hogy szí­vén viseli az arborétum sorsát.- Mint hosszúhetényi lakos, s mint szakember is nagyon szeretném, ha az arborétum jobb állapotban lenne, ezért mindent megteszek. Egyelőre annak van reális esélye, hogy a Szent László szobrot és kör­nyékét rendbe hozzuk. Mit tud felvállalni az ön- kormányzat? Nádor Rudolfné, Hosszúhetény polgármestere elmondta, a hosszúhetényiek nem egyszer - legutóbb a nagy vihar után - segítettek az arbo­rétumban, de a község is pénz­szűkében van, így anyagi tá­mogatást nem igen tudnak adni. Azt azonban örömmel vállalja, hogy az önkormányzat koordinátora lesz a társadalmi összefogásnak, amely az arbo­rétum eredeti szépségében való helyreállítását célozza meg.-A tervek között szerepel - s ennek Bocz Gyula szobrász az egyik mozgatója, s részese Szé­kely Péter, világhírű szobrász -, hogy egy tanösvényt alakí­tunk ki, amely Hosszúhetény és Püspökszentlászló között a Mecsek védett növényeit mu­tatná be, s a flóra között szép szobrok is helyet kapnának. Akaratban, tenni akarás­ban tehát nincs hiány, s az különösen jó, hogy mindenki magáénak érzi az arborétu­mot, s valamennyi érdekelt pontosan tudja, hogy mek­kora értéket jelent. Csak re­ménykedni lehet, hogy a fák, a bokrok sírása még mesz- szebbre haitik ... Roszprim Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom